Huss és pöcc! Varázslat!
Néhányat kattintok ide-oda és már van is saját blogom, írom is az első bejegyzésem. Ráadásul, ha angolul írnám, akkor világszerte milliófelé elérhetnék a hülyeségeim. Félelmetes! Meglátszik, hogy én már az idősebb nemzedékhez, egy korábbi generációhoz tartozom, hogy ilyenek nem természetesek számomra. Még nem is olyan rég, de már a harmadik X-en túl fantasztikus izgalommal ismerkedtem a mobiltelefonnal és az internettel. Majd belehabarodtam az animék és mangák világába – amivel el is érkeztünk oda, hogy mit is keresek én most itt.
2006 környékén kezdődött az egész a Mononoke Hime-vel és “A” Ghost in the Shell filmmel. Aztán habzsoltam az új élményeket, lubickoltam az egzotikumban, a “másságban”, szédített a hatalmasra táguló látókör. Csak lassacskán, évek alatt jutottam el odáig, hogy komolyan érdekelni kezdett az új hobbimmal-mániámmal kapcsolatosan mások véleménye, illetve egyre nagyobb késztetést éreztem én is a véleményalkotásra. 2009 környékén ebből a célból a magyar fórumokat vizslattam és végül az AnimeAddicts.hu-t választottam törzshelyemül. Lényegében ott “nőttem fel”, mint fórumozó: a csetlő-botló kezdőből a viszonylag aktív fórum-szószátyárig. Egészen addig, hogy 2012-ben már a nemzetközi, angol nyelvű fórumozásba is bele-belekóstoltam, legfőképp a My Anime List-en.
Ekkorra azonban már ellentétes folyamatok is elindultak bennem. Az állandó nyitás mellett egyre inkább jelentkezett nálam a részbeni érdektelenség és értelmetlenség érzése. A fokozódó rezignáltság mellett idén, 2013-ban már nem csak hogy “sugárban hánytam” egyes jelenségektől, hanem ennél szélsőségesebb érzelmek is fel-felbukkantak bennem. Olyannyira, hogy az elmúlt hónap végétől már egyáltalán semmihez sem volt kedvem hozzászólni. Persze, ha szerencsém lett volna akkor annyira elmegy a kedvem az egésztől, hogy leállok az animézéssel, mangázással is. De ez nem így történt, a “ráfüggés” maradt (sőt igazából még csak idén fokozódott és teljesedett ki a mangás “alámerülésemmel”).
Előzőekkel ugyanakkor nemigen vesztett semmit a magyar anime- és mangarajongók hada. Eddig is világos volt, hogy a véleményem sokszor élesen eltér a nagy többségétől. Meg is kaptam többször, hogy “mindent lehúzok”, ami persze abszolút hülyeség. Néhányan ugyanakkor azt is mondták, hogy kíváncsian olvassák az agyszüleményeimet, még ha nem is értenek velük egyet. Így az utóbbi három hetes szájzáram leginkább azt eredményezhette, hogy nem tapostam rá újfent sokak tyúkszemére: Nem írtam róla, hogy miért tartom túlértékeltnek a Monster animét, a Hyoka-t vagy a Mardock Scramble-t. Nem írtam az Uta Koi vagy a Ghiblies jó megoldásairól. Nem “szennyeztem” a fórumokat olyan perverz, eszement mangák több-kevesebb dicsérésével, mint az Ultra Gash Inferno, Rakuda ga Warau, Heisei Busou Seigidan. Meg elmaradt az ízlésromboló figyelemfelhívásom pl. az istentelen, határokat széttépő, semmit nem tisztelő hulladékok köréből a Hell Season-ra.
És igen, itt tudatosult bennem ismét, hogy milyen rossz a memóriám. Amit persze tudok, de megint szembesültem, hogy ha nem írom le a gondolataimat-élményeimet valamivel kapcsolatban, akkor egy nap múlva már nagyrészük homályba veszik. Ergo: szükségem van egy külső emléktárra, ha már a belső nem az igazi. Meg őszintén szólva hiányzott a pofázás. Rá kellett jönnöm, hogy megszerettem az írásbeli véleményformálást, ami saját magam számára is hasznos, mert átgondolást, rendszerezést, elmélyülést is jelent egyben. Viszont blogolni sosem akartam és még most sem igazán akarok. Mármint abban az értelemben, hogy olyan szép, kerek, hosszú, másoknak is szórakoztató posztokat írjak. Ezért lett volna számomra a fórumozás ideális – de ez már kismillió okból halott ügy, nem részletezném.
Végül e mellett a formátum mellett döntöttem egyelőre. Blogformátumú bejegyzések, de csak úgy magamnak jegyzetelve. Ha úgy hozza kedvem, csak pár szóban, gondolatfoszlányokként. A nyilvános olvasási lehetőséget meg rajtahagyom, ha valakinek az a perverziója, hogy ilyenekbe is belekukkantson, akkor csak nosza! Örülök neki, ha itt-ott érdemesnek találja más is az elmélkedéseimet, én is sok hasznosat olvastam már sokaktól. Viszont nem érzem magam elég képzettnek, felkészültnek, érdekesnek vagy szórakoztatónak ahhoz, hogy ez a kis oldalacska eleve másoknak készüljön, bocs. Pl. tegnap láttam az Oscar(és sok más)-díjas 2008-as Okuribito (Departures, Távozások) című japán filmet, amit mindenképp nézésre érdemesnek tartok. De mivel jónéhányan írtak már róla itthon is, ezért lehet, hogy csak pár mondatot büffentenék róla (megjegyzem: holnapután hajnalban a magyar tévé is adja és az IMDb listámban a 2005-ös Huncut felhőcske/The Wayward Cloud tajvani-francia “botrányfilm” után sorolt be – egyiket se hagyják ki a széles látókörű élményvadászok). De említhetném a Takemitsu Zamurai mangát is, amit épp most olvasok és lehet, hogy csak pár szót szólnék a kiemelkedő és egyedi művészi megoldásairól – de annyit mindenképp kéne.
Hát ennyi. Most mindjárt rákattintok a közzétételre, aztán később át is kéne tanulmányozni ezt a rengeteg menüpontot, meg opciót, hogy mi és merre hány lépés is ebben a blogszerkesztésben, kinézetben, mert most még egy egyszerű linket sem tudok beszúrni… (szerk.: pár nappal később csak megy ez tán…)
Digitalizált Szabadság 
Üdv!
Nem igazán értem, hogy ha ennyire idegenkedsz tőle, akkor miért is váltasz a fórumról. Hiszen ha az oldallal van gondod, akkor van rá alternatíva. Lehet nincs annyi látogatója, de ha egy új blog nyitása mellett dönt az ember, akkor ez nem is igazán lehet lényeges szempont. A MAL-ra meg régebben rászabadultál már, tény hogy ott nem igazán követem a fórumot, de az a 370 komment azt jelezheti, hogy nem veted meg az angol nyelvű írást sem. Tehát nekem érthetetlen, hogy miért is ennyire veszett ügy az egész. A véleményedre ugrókkal eddig se törődtél különösebben, meg nem is hagytál olyan nyílt támadási felületet hozá.
Mindenesetre meglátjuk mi sül ki a blogodból. Az is lehet, hogy megszereted.
KedvelésKedvelés
Pontosítva (tudom szőrszálhasogatás, meg nem is lehet így szétválasztani): nem az oldallal van gondom, hanem annak pár fős vezetésével, stb. Az oldalt nagyon szerettem, magaménak éreztem, még most is sok pozitív emlék fűz oda, stb. stb.
Milyen alternatívára gondolsz?
– Az angol nyelvű fórumozás nem megy. Nem tudok annyira jó angolul sajnos, hogy izgalmasabb, mélyebb, árnyaltabb vitákban, eszmecserékben részt vegyek. Ugyan próbálkoztam vele – nem törődve a rossz nyelvtannal és esetleges szótévesztésekkel sem, de nem az igazi.
– Másik magyar nyelvű fórumra átmenni meg… nem érezném gerinces dolognak… vagy tudomisén, nem is tudom, pontosan mit érzek ezzel kapcsolatban. Ha már eljöttem AA-ról, nem fogok máshova bepofátlankodni, bekuncsorogni. A “fórumbeli felcseperedésem” hasonlatát ide is átemelve: olyasmi ez, amikor nagy tiniként valaki már nem képes elviselni a szüleit és ha lelép, már nem fog másik szülőházat keresni, hanem saját lábára áll, önálló életvitelbe kezd. Meg amúgy is leginkább AA-n voltak azok az arcok, akiket így vagy úgy megismertem, többé-kevésbé megkedveltem. Bár belőlük is egyre kevesebbet látok aktívkodni. Már amennyit az egyre szellősebb fórum-követésem alapján egyáltalán észreveszek.
Kihagytam valamit? Mondd lécci, ha van más ötleted. Nekem más nem jutott eszembe az ‘egyáltalán nem szólók hozzá semmihez semmit’ és a ‘txt-fájl PC-n vezetése’ opciókat is ide értve.
KedvelésKedvelés
Úgy döntöttem, hogy inkább nem írok litániát az oldal védelmében, mert ott is megvan a hiba, de nem egy ellenük szóló követelésből olyan arcátlanság, nagyképű álszentség és irigység süt, hogy az félelmetes. A moderált anyagokat meg gyűjtik, és mikor hozzáfértem, mindegyikkel egyet tudtam érteni. (Az emberi hülyeség és a magyar káromkodás, áskálódás kifogyhatatlan.)
Viszont én most elvagyok ott, mert ezekkel nem vagyok hajlandó törődni és bosszantani magam. A fórumon azokat a szekciókat látogatom, amik érdekelnek és a többivel nem foglalkozok. Chatre beköszönök, aztán lehet egész este arra se nézek.
Amúgy meg nem érzem pofátlannak az átállást se. Főleg azért, mert a hasonlat nekem jobban sántít a kelleténél. Az alapján pedig meg kellene nyitnod a saját fórumodat és oldalad. 😀 Amúgy is azért van több oldal, hogy választási lehetőség legyen, ha valami nem tetszik. Nem halnék bele abba, ha mondjuk írnék az aoianime oldalára is, ebben csak az akadályoz meg, hogy nem tudom a jelszavam, a regisztrált email-címem pedig már megszűnt…. Ha a lustaság fájna…. Persze te dolgod teljesen, hogy hova írod le a gondolataid.
Amúgy talán 1 dolgot hagytál még ki. Vannak ezek az elemzős, többszereplős blogok, azokhoz írhatnál még vendégcikkek formájában. Elég meredek, de ezzel teljes a lehetőségeid listája.
KedvelésKedvelés
Várjá’, van még egy rakat sánta, ügyefogyott hasonlatom! 😀
Amúgy először is köszi a választ! De előttem nincs szükség az AA-csapat és az oldal védelmére! Nagyon jól látom én is a pozitív vonásokat. Nyilvánosan is méltattam már őket nem egyszer, nem egy helyen.
Többszereplős blogból így hirtelen kettő jut eszembe, amit ismerek idehaza. De nem szeretnék elemzési-írási kényszert, arról nem is beszélve, hogy nyilván az az elsődleges, hogy ők kikkel szeretnének együtt “dolgozni”. Itt, ha ahhoz van kedvem, akkor azt is megoszthatom a naplómmal, hogy milyen volt reggel egy csápos űrlénnyel összefüggő nedves álomból ébrednem… 😀
Végül is, ami a legfontosabb: gyorsan rájöttem, hogy itt jól érzem magam! 🙂 Ahogy írtad: nem tudom mi sül ki belőle, de már megszerettem itt, a blogomon. Hiába tiltakoztam a nyitó posztban ennyire. Vak voltam és most lehullt a hályog. Csak jó lesz ez. Kicsit ki is simultam, nyugodtabb vagyok. Itt nem kell tőle tartanom, hogy ha írok valamit, akkor törlik, moderálják, pü-ben fenyegetnek miatta stb. Nem kell visszafognom magam, hogy ha hozzám szólnak, akkor ne válaszoljak, mert egy paprikásabb vagy oda nem illő, szabadabb diskurzus flame-nek vagy off-nak számít és szintén moderálják, szankcionálják. Ha valami felmerül bennem valami és kikívánkozik, itt kikiabálhatom magamból, nem fogják cenzúrázni (vagy lényegesen kisebb eséllyel). Ha gondolod kurv@anyázhatunk is egyet egymással! 😀 Azt sem cenzúrázzák. Ma már előzőek miatt egész fesztelenül kukkantottam be egy-két topicba AA-n. Érdekes dolog, mert a legutóbbi AA-kérdéssel kapcsolatban is most értettem meg igazán azt, hogy többek közt miért is jó a saját oldal. Ott is előfordult sok ilyen ‘miért járjak én több oldalra’ – típusú hozzászólás. És igen, “régen” mezei felhasználóként én is örültem volna egy olyan utópikus (disztópikus) állapotnak, amikor mindent és mindenkit egy helyen, könnyen elérhettem volna, aki-ami érdekelt. Nem emlékszem, hogy mikor kezdtem blogokat látogatni aktívabban, de az is viszonylag későn volt (tán 2012-ben a nemzetközi nyitás előtt?), bizony én is lusta voltam.
Azért persze én is használom AA-t, több okból is. Pl. azért mert van ott egy kis sarok, ami tele van a cuccaimmal és nem csak ingóságok, hanem az ingatlanba is szervesen bedolgoztam – “muszáj is visszajárnom”. Ici-pici részben enyém is az oldal, ahogy sokan másoké is (ha ezzel ki is törölhetjük, mert jogilag semmit se jelent). Meg a jelenleg hétezer párszáz zenei albumnak még csak kb. a felét hallgattam meg. 🙂 Igazából mostanában legtöbbször csak utóbbi miatt lógok ott.
De egyelőre folytatom ennek a blogolós dolognak a próbálgatását – aminek nyilván szintén nem ismerem igazán sem az írott, sem az íratlan szabályait. (Éljen az élethosszig tartó tanulás…) Abban sem vagyok biztos, hogy jól döntöttem-e, hogy a WordPress-t választottam. Ez is olyan, kissé intuitív választás volt, mint anno a fórumnál AA. Aztán lehet, hogy hetekig-hónapokig nem írok ide. Lehet, hogy néha naponta is. Majd meglátom. Annyi előnye már van, hogy nem érzek jelenleg olyan erős “hozzászólási-késztetést”, mint a fórumon. Ott, ha befejeztem egy animét–mangát, akkor ez gyorsan jelentkezett. Itt most megszabadulni érzem magam egyelőre. Aztán persze az is igaz, hogy pl. olvasóként a fórumban gyorsan megtaláltam mások véleményét – már ha voltak egyáltalán említésre méltóak. Míg a bloggerekén sokszor átsiklottam.
KedvelésKedvelés
Megkésve ugyan, de reagálok. =)
Mint ha anno láttam volna már a blogod, de akkor még nem volt rajta semmi, meg mint ha nem is akartál volna írni semmiről, de úgy néz ki, végül mégis blogolásra adtad akkor a fejed. Anno húztam én is,hogy egyáltalán belevágjak e, aztán ennek már több mint 4 éve. =D Mindenesetre sok szerencsét kívánok, majd beleolvasok ebbe-abba. =)
KedvelésKedvelés
Most is van egy másik, üres, blogspotos blogom – azt csak azért csináltam, hogy Ricz bonyolult hozzászólást kikényszerítő blogjára tudjak kommentelni.:) Szerintem azt láthattad – ezt a WP-s verziót csak most csináltam 3,5 hete. A jókívánságot és az érdeklődést meg köszi!:) Egyébként lenne egy viszonylag idevágó kérdésem, de ha nem haragszol meg érte (csak nem), inkább felteszem privátban, mondjuk MAL-on.
KedvelésKedvelés
Lehet keverem, nem most volt már. =) Ricz blogjához a sima gmail profil is jó, de most hogy van wordpressed, azt is használhatod akár.
KedvelésKedvelés
Igen, most már a WP-t használom (gmail rajongó sosem voltam – alapból van egy kicsit “lázadó-oldalam”, ódzkodom az olyan megoldásoktól, amiket szinte muszáj használni, mert mindenki használja, meg mindenre rátelepszenek; lassan a minden lyukunkba bekukucskál a Google IS).
KedvelésKedvelés
Eszembejutott, hogy AA-n már nem vagy, szóval gyorsan jöttem bepótolni a lemaradásomat. 😀
Őszintén szólva örülök, hogy blogot nyitottál. Mindig is szerettem olvasni a véleményeidet, gondolataidat a dolgokról, de sajnos AA-n nem mindig találtalak meg, mert mindennap rengeteg vélemény érkezik és nem mindig nyitogatom meg, így sokról lemaradtam. De így most már semmiről sem maradok le. 😛 (Annyiban szomorú ez, hogy most már nem színesíted az AA fórumot, így egyre unalmasabbá válik.)
Mellesleg, te voltál az egyik, aki elindított a rövidek és a ritkaságok útján. Noha mindig nézek újakat és élvezem is őket (elvégre 16 vagyok), de egyre többet válogatok ezekből is. Úgyhogy előre is köszi a bemutatott művekért.
Hamarosan pedig én is indulok blogolkodás terén, bár egyelőre én is csak magamnak jegyzek fel dolgokat, a jövőben jó lesz őket visszaolvasgatni. Fórumról nehéz őket összehalászni, így könnyebb dolgom lesz.
KedvelésKedvelés
Hali! Örülök, hogy benéztél!:)
Az AA fórum meg elég nagy rá, hogy kitermeljen új megmondóembereket. Ha hagyják, akkor eléggé ki is tud színesedni. Ez a dolgok rendje. Változások mindig vannak. Jólesik, amit mondasz, de igazság szerint nem érzem, hogy hiányoznék ott a fórumon – a felhasználóknak, nyilván nem a staff-ra gondolok. Ha jobban megnézed, akkor azért adódnak érdekes vélemények még mindig ott, ha nem is jut minden napra vagy minden hétre. Azt is láthatod, hogy elég sok új blog is nyílt az elmúlt évben animés tartalmakkal összefüggésben.
A saját blogodon meg érezd jól magad! 🙂 Kellemes új élményeket kívánok – én magam is érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam már az elmúlt bő hónapban is, sok új dolgot sajátítottam el, sokat tanultam.
Ha elindítottad a blogot és szükséged van egy fikázó/kötözködő-emberre akkor csak szólj – majd benézek! 😀
KedvelésKedvelés
Örömmel várom a szúrós megjegyzéseket. 😀 (Egyébként most veszem észre, hogy burkoltan reklámoztam magam, bocsi. :))
KedvelésKedvelés
Na látod, máris marketing-gyakorlaton vagy!:) Komolyra fordítva: szerintem gyorsabban beletanulsz majd a blogolásba, mint én. Nekem még mindig furcsa egy csomó dolog. Bocsánatot meg tőlem ugyan ne kérj – csak direktbe ne nyomd az emberek arcába a reklámot. A régi bloggerek nyilván többet tudnának erről neked regélni mint én, akinek még a seggén van a tojáshéj. Különben meg nem szeretem a “reklám” körüli vérkomoly vitákat – ami pl. AA-n is volt. Könyörgöm, “mindenki” azt szajkózza, hogy ez hobbi és mégis akkora elüzletiesedett egymás alá vágások vannak, hogy őrület. Én kicsit fordítva vagyok: sokan mondják, hogy gáz, ha valaki túl komolyan veszi ezt a hobbit, az animék nézését, a szórakozást, kikapcsolódást. Szerintem viszont, amit szeretsz és ami érdekel azzal jólesik “komolyan” foglalkozni – úgy értem persze szórakozva. Viszont a “közösségen” belüli, rajongók közötti “viszonossági-üzleti-elvárási részt” meg én nem tudom komolyan venni. Miért ne írhatnál ide arról, hogy te is nyitsz blogot? Dumáltunk már párszor, most is megszólítottál – persze hogy érdekel, hogy mi történik veled, mi foglalkoztat! Persze ez neked “reklám”, de nekem is ugyanúgy haszon, hiszen jólesik, ha érdeklődnek az ember iránt, meg érdekelnek mások, mások véleményei. Ráadásul van úgy hogy olyan kommentek születnek, amik érnek annyit, mint az alapbejegyzés (néha többet is). Na ez utóbbi az adott blog olvasóinak is jó. Ami persze az adott bloggernek is generálhat nagyobb látogatottságot, több érdekes látogatót, esetleg újabb érdekes hsz-eket (és akkor itt zárul be a kör és indul újra, hat minden egymásra oda-vissza). Azokat a blogokat próbálom olvasgatni, amelyek érdekelnek és ami megmozgat, ahhoz próbálok is hozzászólni. Engem speciel kicsit zavar, feszélyez, hogy ilyen egyszerű megnyilvánulásokat adott esetben leminősítően “lereklámozhatnak” (ahogy például azt sem szeretem, ha véleményeimet negatív felhanggal “lehúzásnak” bélyegzik).
KedvelésKedvelés