Natsu e no Tobira (Door to Summer) – A shounen-ai elfeledett, korai gyöngyszeme? /2 in 1

Előljáróban: először is nem annyira “sütős” ez a cucc, hogy az egészséges, heteroszexuális hímnemű animerajongók ide se bagózzanak. Sokkal több benne a mezítelen női kebel, mint a csupasz férfisegg. Kis túlzással a homofób macsóknak is ajánlható – de ezt majd később részletezem. Másodszor fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy a shoujo és shounen-ai területén nem vagyok annyira járatos. A túl szirupos dolgoktól eredendően irtóztam, de az animézés, mangázás kezd már “kissé” megrontani. A yaoi-t csak 2011-ben kezdtem óvatosan és lassan felfedezni, amikor már túl mélyen kezdett érdekelni az anime, és ezzel együtt maguk az animefanok.

Szóval elolvastam az 1975-ös, hetvenpár oldalas mangát és megnéztem a az 1981-es egy órás movie-t is, melyek egyaránt Natsu e no Tobira cím alatt futnak (de az angol fordításuk picit eltér). Előbbiről pl. AnimeAddicts.hu-n AritaReal-től, utóbbiról ANN-n Justin Sevakis-tól lehet olvasni hosszabbat. Pár szót én is ejtenék róluk néhány gyönyörű kép kíséretében, különös tekintettel arra, hogy végül is mennyire elfeledettek, gyöngyszemek-e és ajánlhatóek-e:

A mangakát, Takemiya Keiko-t a ’49 körül született shoujo-újító és shounen-ai műfajt létrehozó női mangakákból álló csoporthoz szokás sorolni. Akkor, a megszületésekor még teljesen más volt a boy’s love műfaja, mint napjainkban. Míg ma ezekben leginkább csak férfiak szerepelnek és maga a homoszexualitás teljesen természetes jelenség (sőt már az is megszokott, hogy a mainstream sorozatokban is “mindig lennie kell” ilyen karakternek, ilyen poénoknak), addig a műfaj keletkezéskor ez nem így volt. A homoszexualitás devianciaként, kisebbségi deformitásként, problémaforrásként jelent meg a férfiakat és nőket (fiúkat, lányokat) egyaránt felvonultató történetekben. Ebben a műben pl. majdnem végig teljesen rejtve is marad a történet szempontjából és amikor egy pillanatra felszínre tör, akkor is bűntudattól kísért. És itt jön az, amiért majdhogynem homofóboknak is ajánlható (persze igazából mégse…), spoiler (és bocs a profanitásért, nem az én véleményem következik, hanem a feltételezett homofób macsóké – akiktől szintén bocs): a “mocskos buzi” el is nyeri “méltó büntetését” és meghal, kiirtja magát a világról. Hasonló a helyzet egyébként a mangaka híresebb alkotásában, a Kaze to ki no Uta (Song of Wind and Trees) címűben is, ahol spoiler: kiközösítik és fizikailag is bántalmazzák az “eltévelyedett fiúkát” – legalábbis, ha jól rémlik, mert rég láttam az animéjét. A manga rajzolásra kiváló munka, alaposan kidolgozott, sok részlettel. Kicsit talán túl zsúfolt is, csak néha ad kis szellősebb szusszanást. A szöveg is elég sok, nem egy gyors olvasmány. Összességében nem vágtam hanyatt sehol magam a látványtól, de így is nagyon jól állja a versenyt még mai szemmel is. A sztori, annak vezetése, a felvetett problémák, a szereplők viselkedése már más tészta. Itt már fontos, hogy mennyire bírja valaki a melodrámát – nekem ez túl shoujós volt, nem tetszett annyira.

Aztán itt jön a “régi idők” másik érdekessége, amikor az anime adaptációra nemhogy visszafognának, cenzúráznának, hanem még “keményítenek” kicsit az anyagon. Itt is ez történt, ebben az egyébként elég hű adaptációban. Az animében több a meztelenkedés, sokkal többet foglalkoznak és hosszan elidőznek a szexjelenetnél (megjegyzem férfi és nő között, vagyis egy időnként shotának látszó fiú és egy “mádám” közt) és a shounen-ai sejtetésén túl itt már van egy azaz 1 db. csóklopás is a fiúk között, plusz a férfias fiúnak mondott főszereplő is elég lányosan pózokba vágja magát többször (persze ez szintén nem újdonság mára, szintén beépült napjaink mainsteam sorozataiba). Az animében a mangával ellentétben vannak gyengébben és kevésbé részletesen megrajzolt jelenetek (a fiúcsapat itt-ott vagy a lelombozó női mellnek álcázott mű-bimbós dinnye-karika /26.kép/, ha utóbbi nem is olyan vészes, mint mondjuk Nagai Go Cutey Honey-jánál), viszont a buja, gazdag színhasználat magával ragadó. E miatt mindenképp említést érdemel az animeverzió még ma is és nem csak a shounen-ai ősök közt, hanem általában is. Még akkor is, ha túl sok az állókép, túl kevés az animáció, kicsit túl vontatott a tempó.

És végül: mennyire elfeledett a Natsu e no Tobira? MAL és AniDB szerint annyira nem nagyon, ha nem is rongyosra nézett/ olvasott. Az AnimeAddicts.hu szerint viszont eléggé, még a mangaka többi animeadaptációjához képest is. Bár ez ott nem újdonság, mert rengeteg retróval ugyanez a helyzet, amelyeket nem fordította az AA-csapat. És mennyire gyöngyszem? A manga és az anime is szépen öregedett, ma is érdemes őket meglesni. Viszont nálam inkább pofás bizsunak bizonyult, mint igazgyöngynek – de ez már ízlés kérdése is. Én mindkettőt hasonló pontszámmal zártam: tizes skálán a mangát gyenge hatossal, az animét erős hatossal. Vagyis mindkettőt átlag felettinek vélem, az animét alulról be is tuszkoltam a jó kategóriába. Az animét kifejezetten ajánlom is: a shounen-ai és shoujo kedvelőinek; az anime-történelem, az animék fejlődése iránt érdeklődőknek; a retro-szépségek, a különleges látványok értékelőinek. Viszont a shoujókhoz nem szokottak és a shounen-ai utálói azért természetszerűleg inkább ne kísérletezzenek vele.

És most beszéljenek még helyettem kicsit a képek (bocsi, a képminőségen valahol útközben csak elbarmoltam valamit, főként a piros színnél + óvatosan nézegesse, aki tervezi végignézni/ végigolvasni, mert spoileres):

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s