Love Letter manga + Failan film + Apertúra weboldal /3 in 1

…Avagy a szép bőgőmasina, a szerencsétlen pitiáner és a tudálékos pápaszemes.

Love LetterA Mother Sarah manga rajzolója miatt láttam neki ennek a Poppoya, Love Letter című, 1999-es, egykötetes, két történetből álló mangának. A másik, Poppoya című félhez még nincs is scanlation. A romantikus cím és borítókép megtévesztő, kemény alvilági sztori bontakozik ki a szemünk előtt. Ami megtévesztő, mert később mégiscsak romantikusba fordul. Nekem kicsit (nagyon) túl konkrét volt a melodráma, meg a folyamatos sírás-rívás, olvasói könnyfakasztásra játszás. A sztori is túl meseszerű. Azért még így is van benne egy jó morális mag. A grafika tetszetős. Látom sokan szeretik, nálam a gyenge és erős oldala kioltotta egymást. Könyvalapú és 2001-ben Failan címmel dél-koreai filmadaptációt is kapott, ismert színészekkel, mely több díjat is nyert. Tekintve, hogy ‘Az íj‘-jal (DAT eye-fest: szégyen, hogy még nem láttam eddig, de ez van) karonöltve wall of textnyi “szakbarbár” elemzést találtam róla, így kénytelen voltam megnézni őket, hogy elolvashassam.

FailanA manga idealizáltságához képest a film jóval közelebb van a mocskos rögvalósághoz. És nem csak szenvedésben, hanem a szerencsétlenségben, pitiánerségben is. Meg a színészek szuperek és nem csak az Oldboy-os fazon. Az ‘ismeretlenül egymásba szeretünk’ dolgot viszont itt sem vette be a gyomrom – valahogy hihetőbben kellett volna tálalni. Jókat lehet mosolyogni a karikírozott szereplőkön: Egyik legjobb poén, amikor egy alvilági fazon a föszereplő nőnek az alábbiakat mondja (a magyar feliratot idézve, mely a nem túl jó angolon alapszik): “…kibaszottul hiányzol neki…” Erre a kínai származású nő zavartan néz, nem érti a koreaiul beszélő férfi ‘kibaszottul’-szófordulatát. Erre a férfi: “…kibaszottul azt jelenti…” és látjuk, hogy megakad, keményen gondolkodik, visítanak a fogaskerekek, szinte füstölnek, de nem jut eszébe szinonima, semmilyen más szó.:) Kész, ez kemény! És fájdalmasan mai, szomorúan valóságos. Érdekes, hogy amíg a mangában a nő munkája “keményebb”, x-rated és ott van meztelenkedés is, addig a filmben nincs (egyébként a sztorivezetés is eltér, nem csak a hosszból adódóan). Mégis a manga az, ami túl éteri, túl elemelkedett, a film pedig emberközeli a szereplők csetléseivel-botlásaival, az esendőségükkel, vívódásaikkal, hülyeségeikkel. A filmben ugyanakkor talán még a mangánál is kevésbé működnek a pozitív érzelmek és a romantika – mégis a film ríkatott meg kissé. A játékidő két órájának elteltével egy lájtosan kloppfolt mosott sz@r érzetével lehet felkelni mellőle és menni, róni az utat tovább elmagányosodott világunk mindennapjaiban.

ApertúraÉs akkor harmadiknak a fent már linkelt esszé a filmről, meg az ennek teret adó Apertúra honlap: Magának a kritikának az elolvasása – vagy inkább helyesebb a leküzdés szó használata – önmagában élményszámba ment. Magyar nyelven írták ugye, de itt is, mint az angol feliratoknál több szó volt, amit nem értettem.:) Volt, ami ismerős volt és volt olyan ami nem is rémlett. (Megjegyzem a honlap neve jelentésének megfejtéséhez is kutakodnom kellet a neten, pedig részben ismerős volt, mert partitúráról, armatúráról pl. már természetesen halottam.) Egy olvasásra nem is tudtam végigvinni, többször neki kellett lódulni. Fel is emésztett kb. annyi időt, mint a film megnézése (nem mértem, stopperolni kellett volna). Némelyekben a sznob oldalamnak is sok volt, viszont nagyon élveztem, hogy hozzáértő szakitól olvashatok. A szubkultban ugye mindannyian írunk mindenféléket, ami nem baj, mert nem feltétlen kell képzettség a véleményformáláshoz. Viszont az ilyen típusú írásokat mindig is hiányoltam, nem tudtam, hogy merrefelé kéne őket keresni. Pl. a FilmVilágot szoktam időnként nézegetni online, de papírformában nem olvasom (pedig pl. csak a könyvtárba kéne beülni helybenolvasásra, nem is lenne muszáj megvenni). Online filmkritikákat szoktam meglesni a szubkulton kívülről, de azok jóval olvasóbarátabbak, bulvárosabbak. Mint ahogy hasonlókat lehetne elmondani pl. a magyar Mondo magazinról is (megjegyzem nem sokszor vettem meg az újságot, de az számomra kb. mindig teljes egészében fölösleges pénzkidobásnak bizonyult). Ez az írás viszont kifejezetten maradt a tudományos elemző stílusnál, ugyanakkor nem volt teljesen száraz, ízetlen sem. Szó, ami szó egyszer sem láttam egy animés blogon vagy fórumban sem ajánlani az Apertúra oldalát. Pedig a csatolt fotón is láthatóan vannak rajta vonatkozó tartalmak is – ha jelentős kisebbségben is. A lényeg, hogy most rápihenek egy hónapot a következő tanulmányukra, mert van még egy-két dolog, amit érdemesnek tartok elolvasni tőlük. Addig is az oldal megy a magam és mások számára ajánlottjaim közé. Ha láthatóan nem is fogok mindenben egyetérteni az írásaikkal, ha túlzóak is lesznek számomra és nem csak a hossz tekintetében – “másságukkal” engem már akkor is megvettek maguknak.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s