Usagi Yojimbo – Kodomo no Komikkusu

UsagiRigmus“With apologies to…” elnézést kérő szavak kíséretében tette közzé többszörösen díjnyertes sorozatában a japán születésű, Hawaii-on nevelkedett, Kaliforniában élő képregényrajzoló, Stan Sakai ezt a kis rigmust. Ő ugyan másra gondolt a bocsánatkérése alatt, mint én, aki számára ez a kis versike jól jellemzi az Usagi Yojimbo stílusát, illetve célközönségét. Ugyanis a képregény alapvetően a gyermekeket, a 14 év alatti korosztályt célozza meg és meglehetősen sokszor alkalmaz ennek megfelelő bugyuta, bárgyú megoldásokat.

Persze a kedves olvasó ne higgyen ilyen egyszerűen nekem! Hiszen a magyar nyelvű kiadásai miatt itthon is elég ismert lett, írtak is róla sokan, mely során mindig dicsérő szavakat kapott. És magam sem állítom, hogy csak negatív jelzőkkel lehetne illetni! Sőt!

Usagi Yojimbo 02

Én a ’80-as évek legvégén találkozhattam az Usagi Yojimbo-val először. Méghozzá egyik első számítógépes élményeim közé tartozott, “éjszakákon át” toltuk a haverokkal a Commodore 64 előtt összegyűlve. Mai szemmel visszanézve elég gyenge egy darab volt, de akkoriban elbájolt bennünket. Valószínűleg ehhez az egyszerű, de egész jó, hipnotikus zene is hozzátartozott. No meg az is, hogy akkor még a számítógép ritkaságszámba ment a háztartásokban, ahogy a videólejátszó is például.  Szóval előzőek is hozzájárultak ahhoz, hogy hosszú-hosszú perceket várjunk arra, amíg kazettáról betöltenek a pár kilobájtos játékok. És ahogy most látom, pont idén jött ki ismét egy hasonló játékmenettel bíró, oldalra scrollozó akciójáték a szamuráj nyuszival – Androidra, meg iOS-ra is.

Usagi Yojimbo 03Első olvasatra rögtön az volt a benyomásom, hogy ezt kisfúként kellett volna olvasnom. Alsótagozatos általános sulisként nekem Bőrharisnya, Utolsó Mohikán meg ilyesmik jutottak, de azok is izgalmas betekintést nyújtottak a felnőttek világába. A Füles képregények között azért szívesen láttam volna ezt a sorozatot is. Később aztán rátaláltam a Galaktika magazinra, meg egyéb olyan könyvekre, amik után szerintem az Usagi Yojimbo-t már akkor is gyerekesnek éreztem volna.  Most meg abszolút úgy éreztem, hogy ezt már kinőttem – pedig van annyira gyermeki lelkem, hogy egy-egy jó, többgenerációs mesével simán le lehet venni a lábamról. Arról már nem is beszélek, hogy már sok hatásosabb szamuráj-mangát olvastam és fogok is még remélem. A lényeg a lényeg: attól, hogy van intrika, erőszak és halál, halomra kardozzák egymást a szereplők, jók a mítoszok, legendák, történelmi háttér – attól mindezt túlságosan gyermeki szintre egyszerűsítve, bárgyú viccekkel tompítva, elkenve teszik. Szóval sem a fő történetszál, sem a sok apró melléksztori nem tudta megragadni hosszútávon a figyelmemet. Na ez az a vonatkozás, amit magyar nyelven “elfelejtettek” megemlíteni, sőt ugyanúgy ajánlgatják felnőtteknek is. És nem, nem mondom, hogy ne jöhetne be egy felnőttnek – de nem fair ez a hozzáállás, amit én kicsit talán túl kemény szavakkal szoktam ostorozni, mondván: ne verjük már át egymást! Ne hazudjunk túl nagyot! Nem véletlenül voltak az Usagi Yojimbo-nak a Teenage Mutant Ninja Turtles-el crossoverjei. Attól mert katonákat vagy szamurájokat szerepeltetünk valamiben még nem lesz felnőtteknek való. Japánban rengeteg kodomo kategóriás cucc jött ki ilyen témával, természetesen Hello Kitty-nél is volt, hogy nindzsák szerepeltek. Bizony a magyar mesék között sem ritkák a történelmi témájúak.

A látványról: 30 éve fut, de időtálló. Még a kezdetek is teljesen rendben vannak mai szemmel is! A rajzolás nagyon meggyőző, csak dicsérni lehet! A világkép és a figurák érdekesek – tekintettel arra, hogy az emberi szereplők állati jellegzetességgel ábrázoltak (vagy fordítva? hogy is van ez?): nyúlként, macskaként, vakondként, oroszlánként, orszarvúként, disznóként stb. Így külön kis grátisz hangulatfokozóként a kisállatokat dinoszaurusz formában kapjuk meg. Sakai saját elmondása szerint egyszerűen azért, mert imádja őket rajzolni. A főszereplő  nyúl-testőr különösen jól sikerült. Maga a figura külső jegyeivel is főnyeremény, feledhetetlen. Ráadásul ultra kemény arc! Nem csak hét legyet üt egy csapásra, hanem közben ketté is vágja és ki is filézi őket!xD Innen már látható, hogy a kezdeti fanyalgásom ellenére poénokban sem rossz a cucc. Az is előnyére válik hogy egyaránt jól mozog a nyugati-amerikai és a keleti-japán kultúra területén. Lazán, csuklóból, váratlanul vet oda poénokat pl. ‘Az elfújta a szél’-ről vagy a japán popkult (mangák, filmek) nagy neveitől.

Szóval az Usagi Yojimbo szkeptikusan, kissé érdektelenül kezdett nálam, de az első gyűjteményes kötet szűk másfélszáz oldalának végére megszerettette magát velem – amikorra már némi romantikát is kevertek bele. Aztán a második kötetben végig a ‘túl öreg vagyok én már ehhez’-állapotban leledztem. A harmadik kötetben viszont meglepetésemre és örömömre először fordult elő kifejezetten borongós, drámai fejezet a képregényben: az anyai szeretetes (A mother’s love), ahol spoiler: az anya megölte a szerinte rossz emberrá vált fiát. A baj viszont az volt ezzel is hogy nagyon fekete-fehéren, túl gyermekien skiccelték fel ezt a történetet is. Ugyanígy a harmadik kötetben ragadott magával először igazán a képregény képileg. Az Istenek pengéjében (Blade of the gods) igazán jól sikerült hatásos rajzok voltak, vibráltak a képkockák a feszültségtől, a dinamizmustól: mind a viharos hátterek, a szélfútta fákkal, villám által kettészakított égbolttal, mind a szereplők erőteljes, elszánt harca. A fekete-fehér éles kontrasztja is emlékezetesen markáns volt. Ettől függetlenül a negyedik kötetre totál eluntam nyulambulamat. Az ötödikbe már nem kezdtem bele. Az amerikai Eisner-díjas, japán történelmi legendákat-mítoszok feldolgozásával (köztük konkrétan a legelsővel, a japán teremtéstörténettel) indító 12. kötetet olvastam még el (feléig, de aztán már ezt is csak átpörgettem – innen az előszóból “kölcsönöztem” egyébként a bejegyzésem címötletét is). Ez az, ami idén jelent meg magyarul és ahol tart jelenleg a magyar kiadás (muszáj megemlítenem nekem is azt a netes véleményt, amely a ‘Grasscutter’ címnek ‘ A kard’-ként történő honosítását a gordiuszi csomó átvágásához hasonlítja – a magam részéről biztosan belezöldültem volna a röhögésbe a bennem felötlő fordítási ötletektől-lehetőségektől…). Ami egyébként már majdnem a fele az angolul megjelent kötetek számának.

Usagi Yojimbo 04Mit lehetne még elmondani? Hát talán fontos megemlíteni, hogy angolul olvastam (a kezdetként idézett kis költemény magyar fordítására azért kívácsi lennék) és többségében zenét hallgattam mellette (ami utóbbit, pl. könyv olvasása mellett sosem teszek). Tény, hogy ez befolyásolhatja a kapott élményt, akár ronthatja is. De az az igazság, hogy a legtöbb képregényt (mangát) ugyanígy olvastam és bőven voltak olyanok, amelyek így is letaglóztak, bekebeleztek. Szóval vannak pozitívumai bőven, de szerintem hasonlatos sok mangához és animéhez: túl korspecifikus. Tíz éves kor körül az Usagi Yojimbo  ideális szórakoztatás és értékes tanmese lehet, de az idősebbekkel már nem nagyon foglalkozik. Ettől még utóbbiaknak is bejöhet és láthatóan be is jött sokaknak. Én nem tartozom közéjük. De rossznak én sem tartom. Hiszen egy nagy hatású, az átlagnál mindenképpen jobb képregény-sorozatról beszélünk. Csak hát… még az ifjúsági korosztálynál is fiatalabbakra lőtték be, gyerekekre. És ahogy ezt írom, sokadszorra, csak most ugrik be, hogy lehet hogy az a bajom vele, hogy képregényben nem olvastam még talán ilyet. Ismerem és szeretem a gyermekirodalmat, mesék és rajzfilmek sokaságát, színdarabokat, hanganyagokat, rajzokat, festményeket… mindenfélét, de képregényeket nem. Legalábbis nem emlékszem rá. De ahogy átlapozom az olvasott mangáim listáját, rájövök hogy olvastam már kb. három ilyesmit, amelyek felerészben tetszettek is. Ha úgy nézzük ez is oda csatlakozik: nem félig üres a pohár itt sem, számomra sem, hanem félig tele van!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s