Otaku. Sosem szerettem ezt a kifejezést. Valószínűleg azért, mert tartottam tőle, hogy otakuvá válhatok. Valahogy úgy gondolkodtam (azzal áltattam magam): Ááá, én nem vagyok olyan, mint egy otaku! Van állandó, napi rendszeres kenyérkereső munkám. Nem párnával házasodtam, hanem egy hús-vér nővel. Nem VN-re hegyezem a cerkát, nem fantáziálok zsenge lolikról és egymásra tapadó bishikről. Van rendszeres szexuális életem – ha néha kacagtató is vagy néha siralmas is, de van. Nem gyűjtök plasztikfigurákat, modelleket, ilyesmit. Nem vagyok egy társaság közepe-típus, de szóba állok emberekkel a családomon kívül is. Nem vetem meg a fürdést, a tiszta ruhát, a lakás takarítását, a főzést és testmozgást, sportolást sem. Minimum 6-7 órát alszok éjszakánként és bár sajnos nem vagyok korán fekvő típus, de éjfél után már nemigen vagyok fenn. Nem csak az anime, manga az ami érdekel. De ha nézem/olvasom őket, akkor sem kell kényszeresen végigvinnem mindent és tudok élni a nélkül is, hogy az aktuális szezonos animéket követném és részenként kitárgyalnám. Ugye akkor nem vagyok otaku? Nem akarok olyan furcsa szerzet lenni, akire furcsán néznek az emberek. Nem akarom szégyelleni magam saját magam előtt.
Egy évvel ezelőtt, 2012-ben először írtam évértékelő, összefoglaló visszatekintést arról, hogy milyen volt számomra az eltelt esztendő az animék tükrében. Már akkor is az volt az egyik megállapításom, hogy túl sok időt ölök bele ebbe az átkos-imádott hobbiba. Azóta ez jelentősen nem változott, csak néhány árnyalatnyival módosult: megint dagadtabb lettem néhány kilónyival, kicsivel kevesebb időt töltöttem testmozgással és kevesebb időt a szeretteimmel, családommal. Az év során egyre kevesebbet lógtam általános fórumokon, pl. az Animeaddicts-en, és egyre többet kisebb oldalakon vagy közösségekben, pl.: a MAL klubrendszerében, illetve blogokon. Az animék mellett most már tényleg sok mangát is olvastam: egy év alatt többet, mint az előző 6 évben összesen. Sőt, kb. háromszor annyit. Emellett valószínűleg egész életemben nem olvastam még összesen annyi (amerikai, európai) képregényt, mint 2013-ban. Sőt hosszabb kihagyás után kicsit gamerkedtem is. Igaz, hogy a MAL-statisztikáimat elnézegetve még mindig nem értettem mások sokkal magasabb számadatait. Hogy lehet az, hogy 7 éve nyomom az ipart, mégis vannak akik nálam háromszor vagy akár hétszer több cuccot is betoltak a retináik mögé? Neveket nem mondanék, de vegyük csak az utóbbi esetet példának. Itt elméletileg hatszoros elmaradásom van, vagyis 6×7, azaz 42 évet kellene még az eddigi átlagolt tempómban nézni, hogy utolérjem. Vagyis kb. 80 éves koromra fognám be… Feltéve, hogy ő leállna. Nekem már így is van annyi lelkiismeretfurdalásom, hogy ezen bejegyzés kiposztolása előtt külön figyelmesség-napokat kellett beiktatnom a család felé: plusz közös időket, pl. Bang kártyajátékot, peonzázást (aminél extra poén, hogy a mexikói eredetén túl kiderült számomra a történelmi japán is – persze, ha a Beyblade-re gondolok, akkor nem is kellett volna annyira meglepődnöm), csocsózást a gyerekekkel, wellnessezést az asszonnyal, kicsit több házimunka bevállalását. Na de lássuk részletesebben, nevesítve az év tendenciáit és meghatározóbb “zsákmányállatait” – persze szigorúan a saját kis szubjektív világomban vizsgálva:
Az AnimeAddicts.hu összefoglaló statisztikája
Kicsit közben – jó otaku módjára – statisztikázhatunk is, megnézhetünk pár ábrát, diagramot. Sok anime és/vagy manga lista-készítő oldalon nem tudom mi a helyzet, pl. ANN-en vagy a Baka-Updates Manga diviziójában, meg a Hummingbird-ön stb. Az AniDB-n nagyon sok mindent lehet állítgatni és részletesen lekérdezni, de összefogó statisztikát nem ad jól. Az Animeaddicts-on hasonló a helyzet, bár ami kevés lekérdezhető az mutatós és színes, vidám (ha nem is túl informatív). Azért annyit itt is megállapíthatok, hogy az LN, VN és egyéb játék fogyasztásom elenyésző. Sőt még a manga is eltörpül az animéhez mérten. Aztán itt is látható, hogy viszonylag sokat dobok, nem fejezek be minden sorozatot. Meg az is kitűnik, hogy ezer fölé emelkedett 2013-ban a befejezett animéim száma. Ez utóbbiból viszont nem látszik az, hogy az ezernek nagy hányada pár perces rövidfilm, rövid OVA vagy mozifilm.
A MALgraph-ból, a MyAnimeList statisztikai kiegészítőjéből (meg a MAL listáink rendezgetéséből) viszont már többet leszűrhetünk. Persze akkor, ha hagyjuk, hogy minden adatot megtudjon a rendszer a nézési/olvasási-szokásainkról. Amit én a magam részéről 100%-ig nem akartam és nem is hagyok neki (még csak az kéne, hogy számadatokkal is alátámassza nekem, hogy otaku vagyok – pedig ugye nem…). Mindenesetre a listáim szerint 2013-ban végignéztem 175 animét, belekezdtem, de dobtam 32-t és a nézését ideiglenesen abbahagytam 4-nek. Mangáknál ugyanez: 151, 22 és 11. Persze ez még nem mond semmit arról, hogy ezek milyen hosszú művek voltak. De a MAL mindenesetre előzékenyen kiszámolja nekünk, hogy mennyi időt pazaroltunk az életünkből animékre és mangákra. Megjegyzem ezt mangák esetében nem tudom, hogyan csinálja, mert teljesen eltérő, hogy milyen tempóban olvasom őket. Az animéknél feltételezem, hogy szimplán összeadja a bejegyzett játékidőket. Szóval a MAL számítása szerint összesen 148, ill. 20 napnak megfelelő folyamatos időt töltöttem anime nézéssel illetve manga olvasással. Érdekes lenne tudni, hogy ez mennyi volt egy évvel ezelőtt. Nem emlékszem, most csak tippelem, hogy az animéknél valahol 110-120 körül, a mangáknál meg kb. 5. Egy év múlva már ebben is okosabb leszek.
A MyAnimeList.net és a MALgraph statisztikája
Ahogy már az elején is írtam, 2013 nálam a manga (és a képregények) éve volt. Csatolok még lentebb két kimutatást, melyekből ez elég markánsan látható. Megjegyzem, hogy ezt pont szuperül eltalálták a MALgraph-nál, nagyon jól áttekinthetőek vele évtizedes távlatok is. A korábbi idővonalas megoldásuk szinte teljesen használhatatlan volt, de ez frankó. Persze állandóan változtatnak, fejlesztenek ők is – aztán van, ami jobb lesz és van ami nem annyira… Hozzátéve, hogy a két ábrát nem lehet összehasonlítani egymással: míg az animéknél a legsötétebb szín 79 művet jelent az adott hónapban, addig ugyanez a mangáknál csak 19. Hosszúra nyúlt az általános bevezető, de az ábrák után most már rátérhetünk a konkrét művekre is.
Mangafogyasztás éves és havi bontásban (értelemszerű: a sötétebb árnyalat a több)
Alapélelmiszerem: az anime (sajnos 2012.11. hava olyan erős lett, hogy a gyenge hónapok kifehéredtek hozzá képest)
- Kezdjük azzal, amit már a tavalyi összefoglaló végén is rögzítettem 2013-as fő csapásvonalnak: a nagyhírű illetve hosszabb animesorozatokkal: Nagyjából sikerült is teljesíteni, amit elképzeltem. A felhozatal alja nálam 10-ből 3 ponttal a Hikaru no Go, a Rurouni Kenshin és az első Uchuu Senkan Yamato sorozat hármasfogata lett. A középkategóriások említését mellőzve jöjjön a krém: ha szidtam is őket, kiemelkedő megoldásaikkal sok kellemes percet szereztek: a Legend of the Galactic Heroes, az Urusei Yatsura és a One Piece (6-6 ponttal) és a Monster, a Hunter X Hunter (’99) és az első Gundam sorozatból vágott film-trilógia (7-7 ponttal). A véleményem és a pontozásom persze továbbra is szubjektív és sokakétól erősen el is tér, de a pozitív-negatív mérlegeket legtöbbször azért bővebben ki is tárgyaltam anno, miután befejeztem az adott művet.
- Az előzőt a mangáknál is listázhatnám. A teljesség igénye nélkül: amik hibáik mellett is jók voltak: 20th Century Boys (6/10) Yokohama Kaidashi Kikou, Buddha, Akira (7-7) és számomra nagyon jók, kiemelkedőek: Adolf (8) Uzumaki, Battle Angel Alita, Hi no Tori (9-9). Egyébként a magam részéről szívesen látnék év végén a fandomból évzáró mangaértékeléseket is. Igaz, hogy mangák esetében ez bonyolultabb: nem csak szezononként nem megy, hanem évente sem igen, mivel a mangák nagy hányada évekig fut. Szerintem nem is olvastam 2013-ban olyan mangát, ami 2013-ban kezdődött volna (itt mondjuk pont a MAL-lista a gyengébb: évek szerint nem tudtam rendezni – AA-t igen, de az meg jóval szűkebb körű). Olyat is még csak tervezek elkezdeni, ami 2013-ban fejeződött be: pl. az Oyasumi Punpun-t, amire nagyon kíváncsi vagyok. Ezeket már pl. lehetne hasonlítgatni, listázni, összegezni: az adott évben befejeződött mangákat. Vagy pl. azokat, amik ugyan régebbiek, de az adott évben lett hozzájuk angol fordítás (illetve pontosítva: neten elérhető scanlation), így ekkor tudjuk először olvasni őket, mi, japánul nem értők. Ilyen viszont több is adódott nálam és mind érdekes és érdemes volt, pl.: Mist Story, not simple, Onward Towards Our Noble Deaths. A korábbi évekből meg több tucatnyi fantasztikus mangát olvastam, felsorolni túl hosszú lenne őket, csak néhány híres alkotót említek a teljesség igénye nélkül tiszteletből, akiktől többet is volt szerencsém megismerni: Taniguchi Jiro, Tatsumi Joshihiro, Furuya Usamaru, Ito Junji, Hino Hideshi. Szóval nagy mangaolvasók: Hajrá! Évértékelésre fel!
- 2013-as animét (és én nem választom külön a sorozatokat, mozifilmeket és rövidfilmeket) továbbra is viszonylag keveset néztem. Ráadásul az igazán nagy 2013-as címeket majd csak később láthatjuk, így Miyazaki Kaze Tachinu-ját, Takahata Kaguya-hime no Monogatari-ját vagy Otomo Short Peace négyesfogatát. Aztán a Kyousougiga és a Kill la Kill még érdekel, de azokhoz is már csak jövőre érek el. A 2013-as év legjobbjai így eddig nálam: Yami Shibai, Aku no Hana, Death Billiards (8 pontosak), Otona Yoshi no Anime Time 2 (9/10). Nálam a középmezőnybe kerültek, az olyan – egyébként kellemes művek, mint a Shingeki no Kyojin, Uchouten Kazoku (6-6). A legrosszabbak közé viszont egyelőre nem került sorozat (nem is tervezem azokat, amik nagyon gáz véleményeket kaptak), hanem csak rövidek: Soul Reviver (2), Arve Rezzle (3). Amit talán még érdemes lenne megemlíteni itt: a 2012-ben indult, de 2013-ban befejeződött animéket. Mivel én mindent csak a befejezésük után nézek/olvasok alapszabály szerint, így nekem ezek is erre az évre estek. Innen a JoJo no Kimyou na Bouken (2012) emelkedett ki számomra 7 pontos végelszámolással és fantasztikus OST-al. Illetve maradt alul: a Saint Oniisan (2012) 3 ponttal és az Inferno Cop 2-vel.
- Amúgy öröm végiglapozni, hogy milyen sok izgalmas élményt adó mangát és animét ismertem meg 2013-ban a régebbiek közül. Szívesen áradoznék még hosszan róluk, de rövidre fogva inkább csak az általam legmagasabbra és legalacsonyabbra értékelteket emelem ki. 10 pontos: Momo e no Tegami 9 pontosak: Ookami Kodomo no Ame to Yuki, Urusei Yatsura 2 (Beautiful Dreamer), Hashire Melos (1992), Rurouni Kenshin OVA1 (Tsuioku Hen), Kudan 2 pontosak: Nandarou, Robotica * Robotics, Hitsuji no Uta, Asylum Session, Gunnm 3D Special, Towa no Kizuna, Rikujou Bouei-tai Mao-chan, Rurouni Kenshin OVA2 (Seisou Hen) 1 pontos: Line 0, azaz abszolút nulla pontos: Hametsu no Mars -1, azaz mínusz egy pontos: Varanoir. Előzőekből látható, hogy ez nem csak a manga éve volt nálam, hanem a rossz animék éve is. Ugyanis direkt néztem olyanokat is, amik a legrosszabbak közé tartozónak hírlettek.
- Ahogy a bevezetőben az általános tendenciáknál említettem: a nagy általános fórumozós massza-lét felől elmozdultam a kisebb közösségek, csoportok felé – így azok hatottak rám jobban. A magyar blogszférának (többek közt Péternek) is köszönhetem a minden idők legrosszabb animéi iránti érdeklődésemet és a türelmem ilyen irányú igénybe vételét. A MAL klubrendszerének és egyéb blogoknak pedig olyan izgalmas megoldásokkal bíró animék és mangák megismerését (a végső értékeléstől, illetve attól most eltekintve, hogy végül mennyire tetszettek, végignéztem-e őket), melyekbe magamtól nem biztos, hogy belefogtam volna, pl.: Ie Naki Ko, Yuurei-Sen, Himeyuri, Mahou no Stage Fancy Lala, Devour Dinner, Wolf Daddy, Aria sorozatok.
- A mangáknál még megjegyzendő, hogy az érdeklődésem és ízlésem miatt nem meglepően sok szürreális, groteszk, realista, underground művet olvastam. Talán az sem furcsa, hogy ez az irány egyre inkább elvezetett a horror, a hentai, guro és az ero-guro felé, de azon már én őszintén szólva meglepődtem, hogy mennyire élvezem némelyiket. Ahogy már máshol is írtam: mára ezek lettek felnőttkorom “tündérmeséi”. Ez lett számomra 2013 egyik legmeghatározóbb történése anime-manga szubkultügyileg. Felsorolni is hosszú lenne innen a meghatározó élményeimet, meg itt talán inkább nem is reklámoznám őket név szerint.:)
Hát így rövidre fogva ennyi lenne otakuságom történetének kivonatolása 2013-ból.:) Zárszóként pedig a 2014-es terveimről címszavakban:
- felfüggesztettjeim fogyasztása,
- néhány első évadnál abbahagyott anime folytatása a másodikkal,
- a Miyazaki és Takahata életműből számomra még hátralévő pár mű betermelése,
- az előzővel részben közös: a World Masterpiece Theather sorozat több alkotásának sorra vétele,
- plecsni- és kitűző gyűjtés, vagyis a MAL és az AniDB achievements szekciójának gyarapítása (Nem röhög!)
Megjegyzem, már alig várom a 2015-öt, amire nagyon egyszerű, de számomra nagyon izgi “munkatervet ötlöttem ki” magamnak. Addig is: élményekben, érzelmekben, gondolatokban, izgalmakban, felfedezésekben gazdag 2014-et kívánok mindenkinek!
Digitalizált Szabadság 
Érdekes poszt lett. Az egészre most késői óra révén nem reagálnék, csak egy kis részletre.
“Hogy lehet az, hogy 7 éve nyomom az ipart, mégis vannak akik nálam háromszor vagy akár hétszer több cuccot is betoltak a retináik mögé? Neveket nem mondanék, de vegyük csak az utóbbi esetet példának. Itt elméletileg hatszoros elmaradásom van, vagyis 6×7, azaz 42 évet kellene még az eddigi átlagolt tempómban nézni, hogy utolérjem. Vagyis kb. 80 éves koromra fognám be… Feltéve, hogy ő leállna.”
Ez egyszerű. Se kutyája, se macskája. Hogy így pongyolán fogalmazzak. Na meg nem nagyon foglalkozik mással. Mint perpillanat én. Pedig dolgozom, és még magánéletem is van mellette, de még így is napi 5-6 óra ez a hobbi. Munkanapokon. Mert jelenleg nincs jobb dolgom, és nekem így esik jól. Ilyen egyszerű. Persze minden változik, egyszer ezt is megunom majd. Most otaku vagyok.
Hmm… ez tényleg egy hülye szó. Nekem se tetszik.
MAL-hoz hozzáfűzném még, hogy csalós. Esetemben például nem jelölök mindent, mert elfelejtem, így pl. mangatéren csak az egyharmada van a listában. (Meg lusta lennék még 2000 címet egyenként berakosgatni. Hát hülye vagyok én?) xD
KedvelésKedvelés
Örülök neki, ha mások is találnak benne olyat, ami érdekes:) – és itt nem feltétlen konkrét animékre/mangákra gondolok.
Hosszan most nekem sincs erőm reagálni, mosott sz@rnak érzem magam a napi robot után, legszívesebben átaludnám a szilvesztert úgy ahogy van (szerencsére holnap nem kell gályáznom). A “se kutyája, se macskájához”: Ja van ilyen állapot. Nem is keveseknek. Nekem is voltak mindenféle életszakaszaim (meg vannak mindenféle élethelyzetbe került ismerőseim). Most jó ideje vannak valakijeim, de még itt is nagyon sok különbség volt – néhány évente teljesen más-más szitukba került a “családi működésünk”, mint olyan. Szóval a családapai státusz (érdekes megfigyelni itt saját magam és családom kapcsolatát, aztán ezt összehasonlítani azzal ahogy én néztem gyerekként, tinédzserként a szüleimet, családomat…) ellenére munkanapokon, esténként megszakításokkal én is sok órát töltök a gép előtt az utóbbi 2 évben (2-3 óra szerintem általában megvan általános böngészgetéssel, olvasgatással, egyebekkel együtt, de a 4-5 sem ritka). Igaz, hogy munkanapokon nekem 2-4 résznyi animénél több már nem mindig megy le (van, hogy ennyi sem). A szabadnap más tészta, de én spec. seggel sem bírok egyhuzamban sokat nézni vagy olvasni – egy napon belül olyan 10 résznél / 2 filmnél többért már erősen kapaszkodnom kell és még akkor sem megy sokkal tovább. “Jólesik”-hez: hogy a fenébe ne! Persze nekem is. És még sokunknak. És itt most tényleg nem akarok másokat piszkálgatni, nekem vannak bajaim saját magammal bizonyos dolgokban. Sok mindenben. Az arany középútról ki-kisodródok jobbra-balra, a vágyak megszelídítése sem megy tökéletesen stb. stb.
…Bazzz…xD Ránéztem a MAL-profilodra… Na látod, pont az ilyen magas számokról beszélek. 821 napnyi anime! Ha már dumálgatunk, akkor küldök ott is egy PÜ-t.:) (Zárójelben: azért ezt a kommentet is vagy fél órája küldöm, mert közben ki kellett szaladni ide meg oda, meg a gép mellől még volt némi családi kupaktanács is, meg ilyenek.)
KedvelésKedvelés
Újra elolvastam eme bejegyzést, és meg kell állapítanom, hogy igen… valóban eltér kissé az ízlésünk. (Bár erre már rájöttem egy ideje. xD)
Ami viszont világos, hogy a kezdeti műfajízlelgetésből már mindketten kilábaltunk és megtaláltuk a nekünk tetsző irányvonalat ebben a káoszos katyvaszban. Kissé kilógok a sorból a retro művekhez való viszonyommal, mert érdekes módon válogatom meg, mit is nézek meg a széles kínálatból. Elnézve a címeket, amiket leírtál, hát… bevallom, szinte egyiket se ismerem, vagy csak névről. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, miként választom meg a számomra tetsző címeket. Képről, ill. borítóról döntök elsősorban. Ez már ad annyi “érzést”, hogy akarom-e nézni. Aztán jön az ismertető, trailerek, és aztán maga a mű.
De számomra akkor igazi valami, ha érzem közben a KATARZIST. Azt a bizonyos libabőrös, szőrfelállító, borzongató érzést, ami végighullámzik az egész testen, miközben nézem. Mostanában elég ritka az ilyesmi sajna. Még a kezdeti időkben sokszor volt ilyesmi. Most lehet mondani, hogy az újdonság élménye, de nem teljesen igaz. Ha még a mai napig ugyanúgy reagálok az adott műre, akkor arra már nem lehet mondani ezt. Ilyen pl. a Noir, a Madlax (bár a történetük sem elhanyagolható, a fő érdem itt Kajiura Yukié, és a zenéi által keltett fokozó hatásé.). Sokan leszólják a neverending animéket is, és most itt a szentháromságot értem. One Piece – Bleach – Naruto. Bevallom, követem mindet, és csak egy oka van. Az a bizonyos érzés, ami ezeknél is jelen van. Még ha vannak is hullámvölgyek a színvonalban.
Itt kitérnék a One Piece-re kicsit. A MAL listám 821 napnyi jelzésének biza ez az anime az oka. Régebben sokkal keményebben toltam az ipart, és bizony nem volt ritka, hogy 24 órából 20-at animenézéssel töltöttem. Ez főleg igaz az OP-re, ami akkoriban lépte túl a 300. részét, és akkor néztem újra a legelejétől ~46. alkalommal. Mellesleg 48× néztem újra, és most már csak az aktuális részeket nézem, immár a 49. újranézéstől számítva.
Ez az oka annak a horribilis számnak ott MAL-on.
Na meg persze nem ez az egyetlen anime, amit nem ritkán 10+ alkalommal újranézek. Legyen bármilyen hosszú is.
Ha mindezt bejelölném MAL-on, az a szám meghaladta volna már az 1000-et is, de annyira nem izgat a dolog, hogy bejelölgessem mindet.
Bár meg kell valljam, mióta beléptem a fansub világába, kevesebb időm van azt nézni, amit akarok. Viszont előnye is van a dolognak. Nem is kevés. Megtanultam kezelni a feliratokat, időzíteni, átírni, stb. Ugyanígy a mangákat is. Emellett fejlődött az angolom, aminek nagyon örülök. (Bár lehetne jobb is…)
De a legfőbb pozitívum, hogy a kapott munkákkal kiszélesedett a látóköröm, több műfajba kaptam betekintést. Értem főképp a retrót, mivel a csapat sokat foglalkozik a témával. Így tetszett meg pl. a Leiji univerzum, és így kedveltem meg a Harlock Yamato animéket. Meg sok mást is mellette, amiket amúgy nem néztem meg volna soha. Mint sok mást is emellett. Így azt kell mondanom, ennek is sokkal több a pozitívuma.
És már megint eltértem a témától. De nem bánom, legalább ezt is kiírtam magamból.
KedvelésKedvelés
A végén kezdve: Térjél is el a témától légyszives! xD Ezen a blogon én kis túlzással el is várom és bátorítok is rá mindenkit, hogy térjünk el a felvetett alaptémától! Hiszen lehet, hogy a leírtak az olvasóban teljesen mást mozgatnak meg. Illetve, ha már beindul egy diskurzus, akkor csak úgy lehet kényelmesen, szabadon beszélgetni, ha nincsenek korlátok. Ez volt az egyik dolog pl. amit nagyon utáltam a fórumozásban: a felesleges, túlzott és részrehajló, következetlen agyonszabályozottság, amitől szájzárat kellett felrakni és nem alakulhattak ki értelmes párbeszédek. Ráadásul ugye következetlenül alkalmazva, mert amíg egyes üzeneteket töröltek (törölnek), addig másoknak a saját szabályaikat áthágva is lehet értelmetlen, haszontalan párszavas posztokat ellőni. De: c’est la vie. Ennyit erről.
Az ízlésünk: ja eltér – sőt nem is kicsit. De közös pontokat mindig lehet találni. Abban meg csak egyet tudok érteni veled, amit írtál a fansubnál: a szélesedő látókör pozitívumáról. Számomra pl. a te szokásaid is érdekesen megdöbbentőek – ez a rengetegszeri újranézés. Ezzel is szélesedik a látóköröm, ezek is új, érdekes infók nekem. Aztán a Noirt, One Piece-t, Kaijura Yuki-t dícsértem én magam is pl. Más kérdés, hogy kritizáltam is őket, de én már csak ilyen morgós vagyok. xD És bizony én is le szoktam szólni a neverendingeket – de ennek ellenére a Bleach-ről és a Narutóról is vannak nagyon kellemes emlékeim (más kérdés, hogy ezeket a negatív tapasztalataim meglehetősen betemették). Az első Harlockot is tervezem a közeljövőben sorra venni – láttam, hogy haladgattok a fordításával.
A katarzist én is nagyon szeretem – szerintem mindannyian így vagyunk vele, akik animézünk. Más kérdés, hogy én sok minden mást is nagyon tudok értékelni, pl. az egyik legfontosabb nekem a felfedezés izgalma, az ismeretlen megtapasztalása, új élmények szerzése. Szeretem a kihívásokat és a tanulási folyamatokat is. Ezért tudnak valószínűleg nagyon változatos dolgok magukkal ragadni és szórakoztatni és ezért nézek sok ismeretlenebb cuccost. (pl. előzőek miatt van az feltehetően, hogy én eddig szinte nem is néztem újra semmit – ha szeretném is, annyira vonz a felfedezni való, még ismeretlen terület, hogy egyszerűen sajnálom rá az időt)
A műfajízlelgetés és megállapodás viszont nálam kicsit máshogy van, mint ahogy látod: Én pont egy stabil érdeklődési körrel és stabil elképzelésekkel, ízléssel kerültem be az anime-mániába, kezdetben nem nagyon néztem mást, mint amiről azt feltételeztem, hogy megfelel az ízlésemnek. Aztán több évvel az után kezdtem neki az ízlelgetésnek vagyis nem kezdetben – sőt ez még ma is tart nálam, még vannak olyan műfajok, amelyeknek még szeretnék esélyt adni, hogy megváltoztassák a véleményemet magukról. Tehát igazából még mindig változik, formálódik az ízlésem, tágul a látóköröm. Pl. a filmektől a rövid ovákon és sorozatokon át csak lassan jutottam el (évek alatt) a közepes sorozatokig és csak utána a 100+-asokig (amiből ugye pont 2013-ban tartottam átfogóbb ismerkedést). És bizony megláttam én is azt, hogy mások miért szeretik a neverendingeket, valamelyest én is megkedveltem vagy legalább is megtanultam elviselni őket – ha nem is lesznek sosem a kedvenceim.
KedvelésKedvelés
Igaz, a kötetlen témavezetés a beszélgetés alapja. Csak ugye a többéves berögződés a fórumozások, blogozások után. Nehéz elhagyni a tömör, lényegi megnyilvánulásokat. Na meg nem nagyon van kivel hosszasan elbeszélgetnem a témákról.
Az újranézési mániámról szólva: A kezdeti időkben nem volt netem, és a havertól kölcsönkapott DVD pakkot néztem újra és újra (ez történetesen a Bleach és Naruto volt, az első 100 rész mindegyikből, nem volt nagy a választék akkoriban, csak ami havernak volt). Én meg már csak ilyen berögződős vagyok, főleg ha valami meg is tetszik.
A kritikusság meg nem zavar. Én is az vagyok, bizonyos művekkel, műfajokkal szemben. (Pl. utálom a drámát, mint műfajt, mostanában egyszerűen nem bírok megnézni semmit, amiben egy cseppnyi olyan mozzanat is van, ami dramatikus. Gondolok itt mondjuk egy általam kedvelt szereplő halálára.) De ezzel ellentétben, az általad képviselt informatív kritikusság kifejezetten tetszik. Nem az az átlagos “nem tetszik, mert rossz” típusú megnyilvánulás, hanem a kifejtett, értelmes kritika. Így még a negatív kritika is könnyen emészthető, mégha az egy általam szeretett művet is “húz le”.
Az új dolgok ízlelgetése meg megint egy érdekes dolog. Valójában túl sok dologba lehet ebben a témában belekóstolni, így kell egy bizonyos szint. Esetemben belekóstoltam olyan témákba, univerzumokba, amik már önmagukban olyan hatalmasak, hogy egy élet nem lenne elég felfedezni azt. Gondolok itt pl. a Touhou-ra. A játékok egy olyan alapot hoztak létre, amin szilárdan megáll egy fanok által épített iszonyatosan hatalmas dolog. Manga, zene, fananime, fanart, stb.
De nem csak a Touhou. Rengeteg anime, manga rendelkezik ilyen adottságokkal, és én szeretek ezekben elmerülni. Ezek pedig újra és újra meghozzák a kedvem az alapmű újranézéséhez/olvasásához.
Ezzel ellentétben van olyan téma/műfaj, amiben élen járok az újdonságok utáni epekedésben. Ez pedig a hentai műfaj. Igen, bevallottan megszállottja vagyok a témának, hatalmas gyűjteménnyel a gépemen. Minden elérhető műfajban, még a legdurvábban is. És mint az előbb mondottam, ez is egy olyan hatalmas “univerzum”, amire egy élet se lenne elég. Érdekes dolgok ezek.
“Én pont egy stabil érdeklődési körrel és stabil elképzelésekkel, ízléssel kerültem be az anime-mániába”
Értem. De úgy tűnik felismerted a dolog lényegét, így gond egy szál se. És már mondtam, de az ember mindig tanul valami újat.
Mondhatnám, én is bizonyos tekintetben egyfajta stabil érdeklődéssel léptem bele a dologba. Ami a shounen volt. A Dragon Ball, mint gyerekkorom meghatározó animéje, ebben nagyon is érdekelt. Sejthető volt, hogy ezzel kezdek. Pláne tinédzserként, ami a hírhedt sötét korszak, az emberi természet alapkövének legfőbb formálója ugyebár.
Én mindig azt mondom, azt kell nézni, amit az ember élvez. Még ha azt már láttam többször is.
KedvelésKedvelés
“…újranézési mániámról szólva…”
– Ja ez a rész is ismeretlen nekem, én csak azután kezdtem animézni, hogy lett netünk – elég későn. Megjegyzem mondjuk VHS- vagy DVD-lejátszónk is elég későn lett, így sosem voltak újranézési “gondjaim”. xD
“…általad képviselt informatív kritikusság…”
– Jaj, ne is mondd! A kritikusabb véleményűek közül meg pont azt szoktam megkapni, hogy nem elég alátámasztottak a véleményeim, nem támasztom alá őket példákkal, részletekkel. Tehát az ő szemszögükből pont majdnem annyit érek, mintha azt mondanám, hogy “rossz, nem tetszik”. Fura, mi? xD Minden attól függ, hogy honnan nézed.
“…hentai…”
– Pont az előbb pofoztam nagyjából készre a blog első igazán korhatáros bejegyzésének piszkozatát. Alszok rá még egyet-kettőt, hogy jó lesz-e így, aztán kiteszem.
KedvelésKedvelés
Mostanság egyre gyakrabban botlok egy-egy aa-s vagy máshol írt gondolatodba, de leginkább a családoddal kapcsolatos félmondataid-mondataid fognak meg. Nagyon érdekes, aranyos és élvezetes téma. Itt pedig a szokottnál többet írtál erről, szóval remek.
KedvelésKedvelés
Először is köszi a feedback-et!:) Aztán meg nem én lennék én, ha rögtön nem indulna meg kétfelé az agyam: Egyrészt örülve, hogy sikerül másnak is érdekes, élvezetes tartalmat kínálni. Másrészt aggódva, hogy ez a tartalom csak kicsi hányad, viszont a nagy többség (animékről stb.) nem érdekes, nem megragadó (túllépve persze az ízlésbeli és értékítéletes különbségeken). De mondom, a lényeg: hogy köszi!
KedvelésKedvelés
🙂 Ennyire nem kell aggódnod, de ismerem ezt a kombináló fajtát (párom hasonlók után engem viccelődve “gondolat-mesternek” hív XD).
Szóval a “leginkább (…) fognak meg” nem zárja ki, hogy az írásod többi része számomra érdekes. Elvégre valamiért elolvasom, ha beléd botlok itt-ott, és a blogodba is kíváncsian belekukkoltam. Persze még se kommenteltem még más dologhoz, ami több okból is összetevődik. Pl. nem volt kedvem, mert amúgy is ritkán szokásom bárhová, vagy hogy az általam tetszetősebb témát más nem hozta még itt szóba, pedig szerintem ez is a bejegyzés egy fontos része. 🙂
KedvelésKedvelés