Mahou no Stage Fancy Lala (Magical Stage Fancy Lala)

Poén, hogy a groteszk, bizarr, fekete humorú, ero-guro jegyeket magán viselő Franken Fran mangával párhuzamosan, felváltva néztem  a Mahou no Stage Fancy Lala sorozatot, ezt a kislány- és tinilét határára belőtt, kellemes, aranyos mahou shoujót. Mondhatni véletlenszerűen választottam ki és kezdtem bele. Ugyan tervben van nálam, hogy hamarosan kissé jobban megismerkedem a magical girl animékkel, de ez nem hiszem, hogy felmerült volna. (A Creamy Mami-t írják még hasonlónak, abba már korábban belenéztem és tetszett, de még nem fejeztem be. A másik állítólagosan ilyesmit, a Full Moon-t pedig eddig még nem is terveztem.)

Nulla elvárással kezdtem neki és bár az első részei után is átlag felettinek tartottam, olyan 6-os értékeléssel, de a dobás gondolatával haladtam előre a részekben. Hiszen érezhetően nem az én nememnek, nem az én korosztályomnak készült. DE! Még a harmada előtt felerősödött jó szintre, nem tudtam abbahagyni, kíváncsi voltam mit ad még. És bizony a fele előtt már a nagyon jó szintet is megugrotta!

Szóval a fele környékén nagyon lelkes voltam, az előzmény-ovájával is rögtön beszereztem. A grafika szép, alkalmanként gyönyörű – a kilencvenes évek legjobb hagyományait követve. Erre jön rá a fele előtt időnként a fantasztikus cinemtográfia, a frankó nézetek, kameraállások, kis technikai változatosság és extravagancia. A karakterdizájnok jók: a nők nőiesek, a gyerekek gyerekesek, az apukák dagadtak vagy kopaszodók – persze a bishi itt is bishi. Az idolos tematikát elég ízlésesen és okosan vezetik elő. A kissé lassú folyású, de egyáltalán nem vontatott, realista slice of life-ba a sorozat előrehaladtával lassanként adagolnak konfliktusokat, némi misztikumot, sőt borzongatást is. És a kacagtató pillanatok sem maradhatnak el. A csöpögős, túlzott melodrámás, bugyuta hatást viszont sikeresen elkerülik – legalábbis az első felében (oké: kivéve az OP/ED/insert-dalt, amik azért eléggé gagyik).

A Fancy Lala második felében ismét visszatér az elejére jellemző erős átlagos, de semmiképp sem kiemelkedő színvonal – bánatomra. A mahou shoujók között azért így is szót érdemel, valóságosságával. Ugyanakkor ki is lóg közülük, átmenetet képez a slice of life-ba. A második részében már – egy rész kivételével – nincs is henshin-jelenet – amik megjegyzem eleinte sem másfél percesek voltak szerencsére és minden(!) esetben különböző grafikával készültek. Így a huszadik rész környékére el is untam, dobni akaródzott – de csak végigvittem innen már. Itt a vége felé az is zavaró volt, hogy az epizodikusságát (amivel alapból semmi bajom) nem fogta össze semmi. Kicsit utólag bánom is, hogy nem dobtam a közepe (14.rész) után, annak ellenére is, hogy az utolsó rész egész jó volt, picit meg is sirattam.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: MyAnimeList, 2013.09.29

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s