Judge Dredd

Tekintve, hogy egy ideje nincs fórumkereső így nem tudom, hogy volt-e már szó a JUDGE DREDD-ről. Néhány magyar animés fórumot tekintve mindenesetre csak említésszinten szerepelt, de a Google kereső szerint már jóval többen foglalkoztak vele nálunk is mondjuk blogolás-szinten, mint pl. Moebius-szel.

Én a Judge Dreddről jó rég, a (gyenge) Stallone-film kapcsán hallottam tán először. Most belekukkantottam az újabb film-feldolgozásba, de az eleje túl occsó hatású volt ahhoz, hogy bírjam.

Tekintve, hogy a képregény már közel 40 éve készülget folyamatosan, így nem is gondoltam, hogy végigolvasom most rögtön. (Ehhez képest a One Piece vagy a Naruto egész rövidke, bár a mangáknál is található több hosszabb ideje futó, hogy pl. csak a JoJo-t vagy a Golgo 13-at említsük. Persze ezek egyike sem rúghat labdába a kétszer ennyi ideje aktív Superman vagy Batman mellett. Viszont amin meglepődtem, hogy a Google dobott egy olyan amerikai stripet is, ami az 1800-as évek vége óta folyamatosan fut!!!) Így a kezdetektől csak egy jó félezer oldalt nyálaztam át folyamatosan, prog 108-ig vagyis a ‘The Day the Law Died’ történetszál végéig (ami még mindig a ’70-es évek terméke).

Aki még nem olvasta, de tervezi, annak melegen ajánlom, hogy ameddig csak lehet a fekete-fehér verziókat olvassa, mert a kezdeti színezések elég bénák – olyan jó prog 60-ig (prog-ként rövidítik és számolják a heti, kb. 6 oldalnyi kiadásokat). A fekete-fehér viszont egész frankó, főként eleinte nagyon igyekeztek, kísérletezgettek, kereste az utat a számos rajzoló. Így már itt, a 70-es évek végének brit képregényiparában kapunk olyasmit, mint ami majd később – persze sokkal markánsabban – a Sin City-ben jelenik meg. Ami bejött: az angolos poénok, a társadalomkritika, meg hogy ezek az igazságosztók mennyivel mások, mint pl. a Psycho-Pass-éi (inkább nem mondok hasonlatokat, mert leginkább csak nagyon bántóak tódulnának a nyelvemre…). Ameddig eljutottam az még tulajdonképp csak a bevezetés a képregényfolyamhoz, a “saját hang/arculat”-keresése és megtalálása, de már tényleg itt is nagyon “elgurult néha a gyógyszer”, ami frankó. Viszont egyik sztori sem jött be olyan hű de nagyon, és el is untam egy kicsit (még a “betiltott” McDonalds-Burger King-háborús sem, talán még a legelején a Robot Wars tetszett leginkább).

Ezután még elolvastam néhány későbbi, rövidebb sztoriszálat az alábbiak szerint:
– Heavy Metal Dredd (1991-től – Megazine): Ami az egyik legbrutálisabbnak hírlik. Brutalitásból, mint mangázót már nem tud meglepni, de kellően groteszk.
– Judge Dredd Mega Special 1994: szárnypróbálgatós, izgalmasan változatos technikák és látvány – sajnos kidolgozottságban, minőségben is (az utolsó előtti, Pandora tartogatott néhány különösen döbbenetes skiccet).
– Judgement on Gotham (’91): őrült egy cucc – innen sajnos több szereplőt még csak hallomásból ismertem.
– America (’90): Az egyik legjobbnak hírlik. És valóban nagyon jó. Nem a legegyedibb, nem a legszebb, de szuperül megírt, gyönyörű, keserédes love story és persze sokkal több is ennél egyben. Mesteri mintapéldája annak, hogyan kell viszonylag kevés oldalszámban elbeszélni egy személyesebb plusz egy globálisabb történetet, hogy kell világot építeni, hangulatot teremteni és képregény-szöveget írni.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.29

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s