Peeping Life – a japánok tényleg sík hülyék?

peepli

Szerintem már többször és több felé mondtam, hogy jobban szeretek emberi sorsokba, érzelmekbe, gondolatokba leskelődni-kukkolni, mint rajzolt szoknyák alatti rajzolt tartalomba. A Peeping Life pont ez előbbit csinálja – más kérdés, hogy mennyire jól. Egy 2008-tól futó, több évados, rövid részekből álló sorozatfolyamról van szó. A nyitó tévésorozatot OVA és web-sorozat áradat követte. Ami alapján sikeresnek tűnik. Vagy a készítői nem törődnek a fogadtatással és csak ontják magukból az újabb szériákat? Szerintem ugyanis ez összességében rossz – már amennyit bírtam belőle. De azért nem ennyire egyszerű a dolog, egyes összetevői jók, ahogy az alapötlet is:

Kezdjük az első adaggal, a Perfect Edition-nel: Egy-egy néhány perces rész mindig mozdulatlan háttér előtt, egy színen játszódik, rögzített kameraállás mellett. Az előtérben általában két személy beszélgetését kísérhetjük nyomon – melybe in medias res kapcsolódunk és úgy is lépünk ki… A karakterek 3DCG-vel megalkotottak, szerintem leginkább randák – mozgásukban is. Aláfestőzene emlékeim szerint nincs. Eddig tré, tízből olyan kettő darab pontocska kb. Az epizódzáró dal jópofa, ahogy a 3DCG-s karakterek tánca is rá – mindig meghallgattam, megnéztem. NADE! A párbeszédek elég jól megírtak – már, ha az ember bírja az abszurd humort és a lassú hétköznapi, eseménytelen beszélgetéseket. Olyan a hangulat, mint egy kísérleti színházi előadáson, ahol a japán stand up comedy-t próbálják épp a nyugati szituációs gyakorlatokkal összeházasítani. Például belekukkanthatunk egy fiatal pár beszélgetésébe, ahol a lány bemutatja új ruháját a barátjának, de az a lány szerint nem elég lelkes és hogy ebből hogy próbál a srác kimászni és sikerül-e neki. Vagy egy középkorú házaspár esti, pizsamás bensőséges-szabad megbeszélését arról, hogy majd hogy is kellene viselkedniük egy bizonyos eljövendő eseményen. Aztán diskurzust csajozási tanácsokkal és női fehérneműt eladók között, stb. Érdekes. És én ezen az első évadon jól is szórakoztam, meglepett és egyedi volt. Egy nagyon jó indulatú és elfogult hetest ajándékoztam neki tízből pontszámilag.

A második sorozatára, a 2010-es Perfect Emotion-ra viszont elmúlhatott az újdonság ereje, azt már nagyon untam, a poénok nem találtak el (bár pl. az első évad fiatal párocskája ismét nagyot alakít, csak most a fiú nem is tudja mit kellene dicsérni párján, közben amíg igyekszik kitalálni, próbál úgy csinálni, mintha persze rögtön észrevette volna és nagyon tetszik neki…) Más pedig nincs is benne, itt csak ez számít. Rapszodikus hangulatban lenyestem a pontszámot 10/3-ra. A 2012-től futó World History és 2013-as YouTuber-kun pedig már abszolút hidegen hagyott, sőt idegesített, dobtam őket 3, illetve 2 pont kiosztása mellett. Ezek után furcsán hathat, de az első évadot kísérletező kedvűeknek feltétlenül ajánlom.

Advertisements

4 thoughts on “Peeping Life – a japánok tényleg sík hülyék?

  1. Az 1. évad le van töltve már mióta, de 3-4 résznél még nem jutottam tovább… Nem is az, hogy annyira rossz lenne, hogy nem bírom nézni (mert akkor már dobtam is volna és nem lenne a gépemen), hanem kell hozzá egy bizonyos hangulat, ami elég ritkán kap el. Már múltkor be akartam fejezni egyhuzamban, de aztán 2 rész után feladtam, hogy inkább máskor folytatom, mert egyszerűen nem akart elkapni a hangulata.
    Egyébként számomra is érdekes. Csak sajnos azt nem tudom, mennyire realisztikus.. vajon tényleg ilyen párbeszéd fogadna, ha belekukucskálnék egy házaspár életébe? Nem venném észre, ha esetleg csak egy rögtönzött, improvizált beszélgetést hallanék egy megírt helyett. Így egy picit össze is zavart és inkább nem ilyen helyen keresgélek, ha a japán mentalitásról akarok többet megtudni, mert ebből nem tanulnék. Elsősorban gondolom a szórakoztatás a célja és nem az, hogy dokumentumfilmként ismerjük meg, milyenek is ezek a japánok.
    De a poénokon persze észre vettem, hogy a tipikus japán, stand up comedy-s humor van jelen, ami többségében általában nem tetszik. Vegyük csak példának a Hal & Bons-ot, ami halálra idegesített és pár rész után a kukában végezte. Vagy például a Hokuro Kyoudai-t, amit bár még nem néztem meg, beletekergetve rájöttem, hogy az sem fogja elérni tetszésemet. Viszont a Peeping Lifenál az, hogy ezt egy teljesen hétköznapi beszélgetés keretbe helyezték, sokkal elfogadhatóbb és még kedvelhető is.
    Végül még annyi, hogy a megvalósítástól eleve nem vártam sokat, mert a ComiX Wave hozta létre ezt a csodát, amitől hasonló borzalmakat kaptunk, mint a Turning Girls, Passionate Detective Agency, KY Kei JC Kuuki-chan, Hana no Zundamaru vagy a Triggerrel közös Inferno Cop. Majd írok is róluk valamikor.

    Kedvelés

    • Mielőtt válaszolni tudtam volna meg “kellett” nézni családostól az eurovíziós dalválogatót – meglepetésemre kevesebbet fikáztunk, mint tavaly ilyenkor…

      Egyébként jó hogy írtál, mert még jobban ráébresztett, hogy nagyon nem ismerem a japán humornak ezt az oldalát. Animékből sokféle vígjátékot láttam már, de az élőszereplős japán poénkodással még “illene” barátkoznom valamennyit. Rá is gugliztam, kiválasztottam egy-két néznivalót, de nem is igazán tudtam, hogy merrefelé kéne keresni.
      CoMix Wave? Ja, az Asylum Session emlékezetesen szar volt még tőlük. Ugyanakkor volt közük a Garden of Wordshöz, Negadonhoz, Coffee Samuraihoz is, amik már jobbak.

      Kedvelés

      • Én sem igazán ismerem a japán humort, de amit animéből tapasztaltam, az nem volt jó. Plusz még az őrült vetélkedőműsorok, azokon jókat lehet röhögni. De azokat meg felirat nélkül, a szöveg nélkül is lehet érteni. Elég csak beírni YouTube-n, hogy japanese show és máris talál az ember magának jókat. A szórakoztatóságuk miatt át is veszi őket jó pár ország.. A Brain Wall-t például az USA-ban Hole in the Wall, itthon Kalandra fal! címen sugározták, de egyikük sem sikerült úgy, mint az eredeti. Szóval talán ebben is ők a “királyok”.

        Igen, elég kétoldalú a ComiX Wave is. A rövidjeik rosszak, viszont a filmjeik már jobban teljesítenek. Bár csak a Coffee Samurait láttam eddig, de az tetszett. Mostanában fogom pótolni a lemaradásomat, pár Makoto Shinkai film már le is van szedve, az Asylummal együtt (húha, fel kell készülnöm rá). A Negadon ajánlást pedig köszi. 🙂

        Kedvelés

      • Na, megnéztem jó pár videót a témában – a show mellett a comedy keresőszavat is bevetve. A vetélkedők és a kandikamerás-jellegű műsorok nem hatottak annyira idegenül, ilyesmiket a magyar tévében is láthattam. Sok közülük képes volt szórakoztató lenni számomra is. Meg angol feliratos verzió is található sokból vagy angol szinkronos. Plusz tényleg vannak olyanok is, amikhez nem kell felirat, mert szöveg nélküliek, pantomin-szerűek, pl.:

        vagy:
        http://www.snotr.com/video/2679/Weird_Japanese_comedy

        A manzai vagy owarai keresőszavakra, kabaré és stand up comedy vonalon azonban már jócskán érkeztek bizarrabb találatok is és olyanok, amelyeknek sajna abszolút nem voltam fogni képes a vicctartalmát.

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s