Marie no Kanderu Ongaku

Ritkán sírok animék nézésénél és még ennél is ritkábban mangaolvasáskor. De a Marie no Kanderu Ongaku mangánál eltörött a mécses a végén. Az ötödik mangám az alkotótól, Furuya  Usamarutól és egyet kell értenem Mariko-val: a legjobb tőle az általam ismertek közül.

Nagy elvárásokkal kezdtem neki, de őszintén szólva a kezdeti vizuális gyönyörérzet után kicsit csalódtam. Valóban izgalmas, érdekes, szép a The Music of Marie manga látványvilága – de a törzsanyag kicsit gyengébben, kevésbé részletesen megrajzolt, mint a néhány színes- és duplaoldal, meg egyes szimpla oldalak. Hátterek sincsenek többször a karakterek mögött. Ezek egyébként nagyon sok mangáról elmondhatóak, csak megjegyzem, hogy itt is lehetett volna kicsit emelni még az oldalak kidolgozottságán. Aztán, bár mindvégig átlagon felülinek éreztem, de a lassú kezdés miatt az első kötet jó része csak jó körüli volt nekem. A világkép többrétegű, jól felépített, de lassan kibontott – mindenesetre végig fenntartja a figyelmet. A rajzolással kapcsolatban azért külön dicsérném a ruhákat, azok változatosságát, ötletességét – szinte egy avantgárd divatbemutató is elveszett ebben a mangában. Az első kötet végére azért már bőven beindulnak a konfliktusok, egymásnak feszül egy pár dolog, kavarognak a karakterek, érzelmek és filozófiai-, vallási gondolatok. A második kötetben volt olyan csavar is menet közben, amit kicsit túl hatásvadásznak éreztem és csak a legvége volt az, ami egyértelműen felrántotta még a nagyon jó szint fölé is.

Így viszont minden idők legjobbjai közé került. Ritkán érzem azt is, hogy újra kellene olvasni – de itt ez az állapot is előállt. Most már arra a szintre is eljutottam, hogy egyre inkább késztetést érzek a mangaka életrajzának, gondolatainak, véleményének bővebb megismerésére. Zseniális egy manga, na. Nálam 10 alá ez is, meg az ismertető is. Én is legszívesebben ajánlanám, de egyet kell értsek Marikoval, hogy kell hozzá némi komolyabb gondolkodás, továbbá szerintem érzelmi, művészeti és vallási nyitottság is. (Bigottak feltehetően úgysem mangáznak, így nem fogja zavarni őket a ‘Krisztus utolsó megkísértése’– szerű áthallás.) És ha már hasonlítgatjuk, akkor pl. felmerülhet a ‘Pi élete’ is, ami szintén a végétől lesz leginkább nagyszerű és többrétegű és szintén leképezhető transzcendentális szinten, de pszichiátriai esettanulmányként is. Ugyanakkor semmiképp sem egy sótlan, unalmas rétegmanga – akár “romantikus, misztikus fantasy” történetként is leképezheti magának, az aki nem szeretne túllépni ezen a szinten.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.04.12

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s