Shin Angyo Onshi

Hat éve amikor elkezdtem komolyabban érdeklődni az animék és mangák világa iránt, akkor elég gyorsan az utamba került a Shin Angyo Onshi manhwa is. Nyilván azért, mert mint hazánkban is forgalmazott darabot elég sokan ismerték és szerették – így viszonylag sokat lehetett hallani felőle. Viszont én tartottam tőle, illetve pontosabban szólva akkoriban taszított az a pár számomra “túl csajosnak, túl nyálasnak tűnő” oldal, amit láttam belőle. Három évvel ezelőtt aztán megnéztem az elejéből készült, azonos című rövidke animét és bizony tetszett. Az volt az első lökés e felé a pillanat felé – hogy most itt állok a teljes mű elolvasása után. Másrészről – bár még kezdő mangaolvasónak tartom magam, mert még csak idén kezdtem rendszeresen mangázni – már elég sok és sokféle mangát olvastam (illetve animét láttam), így bőven volt alkalmam a shoujo és horror műfajokba is betekinteni. Így sokféle műfajt megszoktam, pl. a shoujót már képes vagyok kedvelni is, amit korábban sosem gondoltam volna magamról – egyáltalán nem lányregényeken nőttem fel ugyanis.

És így már azt kell, hogy mondjam, hogy kár volt “tartani” a Shin Angyo Onshitól. Valóban erősen épít ugyan a női közönségre, amit pl. a rengeteg hajzuhatagból, az itt-ott előforduló díszes-virágos hátterekből, a férfi főszereplő pálcikalábaiból, a felbukkanó meztelen férfihátsókból, egyes poénokból stb. stb. is meg lehet állapítani. De a rajzolása több, mint gyönyörű! És nem csak shoujo vagy manhwa – manga szinten. Ezeket túlhaladja. Sőt, nem csak a még nagyobb halmazban, a világ képregényei között van a valaha volt legszebbek között, hanem még ezen túlmenően is kiemelkedő! Rengeteg panele valódi művészi értéket képviselő szinten van.

Szóval a Shin  Angyo Onshi akkor valóban 10/10? Valóban zseniális mestermű, a világ egyik valaha volt legjobbja?

A grafikáról elmondhatjuk, hogy igen. Bár hosszú mű révén sok saját magához viszonyítva átlagosabb képe van, de még azok is okék, nem süllyednek egy bizonyos szint alá, viszont a részletesség, a technikai változatosság és gazdagság, a művészi kompozíciók elsöprő erejűek. De a látványon túl is szinte belehabarodtam az első köteteibe. A kis népmesék is nagyon frankók voltak. Az említésre sem érdemes ici-pici hibái, hiányosságai ellenére egyértelműen, vitán felül 10/10-re tartottam az első két kötetét – ami tulajdonképp csak bevezetés a sorozathoz. És ekkor volt az, hogy óvatosan kicsit belelestem a netes véleményekbe, nem értve, hogy miért nincs magasabbra, jobbra értékelve. Meg is lepődtem, értetlenkedtem, sőt majdnem felháborodtam azon, hogy egyesek nagyrészt átlagosnak titulálták, sőt volt egy olyan emlékezetes hasonlat is, mely egy Ladához hasonlította. Mondván bármennyi krómot is teszünk egy Ladára attól még Lada marad (a dolgok igazi valója ugyebár… ez nagyon fontos, mint azt tudhatják azok, akik már végigolvasták a manhwát…). Szóval akkor micsoda ennek a manhwának az igazi valója, a lényege? Az előző hasonlattal élve később rá kellett sajnos nekem is jönnöm (nem volt nehéz), hogy nem egy Rolls-Royce-ról, Ferrariról, Lamborghiniről van szó. És bár Ladának semmiképp se nevezném a Shin Angyo Onshit, de bizony csak egy felpimpelt Opel Astrával állunk szemben.

Most hogy kirajongtuk magunkat a látvány miatt, kellőképp istenítettük azt, már nincs nagyon miről beszélni. Ugyanis ezen túl egy tipikus, bevétel- és sikerorientált hosszú sorozatról van szó, amelynek csepp egyedisége, tartása sincs, csak jó kurtizánként a közönség igényeit igyekszik kielégíteni elvtelenül. Így kapunk is mindenféle katyvaszt benne főként a shoujók és shounenek jellemzőivel. A horror és seinen vonások ehhez a színvonalhoz butítottak. Ahogy a fősztori kezd kibontakozni észrevehetjük, hogy teljesen átlagos. Ugyan az évszázadok próbáit kiállt népmesékkel, mítoszokkal-legendákkal nehéz hibázni – de sajnos még ezeket is képesek a szerzők elrontani. Legjobb példa erre az Ondal és Pyeonggang történetszál, ahol a szuper alapot képesek teljesen “szétfillerezni”, unalmasra nyújtani. A karakterekről ismét csak azt lehet elmondani, hogy enyhén szólva nem nagyon brillíroznak. Jó sokat vonultatnak fel a szerzők, hadd teljen velük az idő és az oldalszám, de sokukról szinte semmit nem tudunk meg, “lógnak a levegőben, üresek”. A “mondanivalóról” meg jobb nem is beszélni – egy kötetre is kevés lenne.

Összességében olvasásra a kiemelkedő látvány miatt azért mindenképp érdemes, én is csak ajánlani tudom. Pontszerűen nálam az első harmada 10-ből 9-10, nagyon ígéretes, aztán viszont csak 4 és 7 között ingadozik (döntő többségben 6 környékén), végeredményben: 10/7,5.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.25

Reklámok

4 thoughts on “Shin Angyo Onshi

  1. Shoujo-nak titulálni a SAO-t!!! Szentségtörés! 😀
    Minimum, hangsúlyozom, minimum annyi női popó és fedetlen mell figyel be a manhwa-ban, mint amennyi férfi hátsó meg izmos felsőtest, de gondolom előbbiekkel semmi problémád nem volt.

    Másik dolog: HOSSZÚ sorozat… Nem tudom tisztában vagy-e vele, mit jelent ennél a médiumnál a hosszú sorozat kifejezés, nem tudom ismered-e – ahogy te fogalmaztál – sikerorientált kifejezést… mert ezek egyikére sem illik rá a SAO. Vaj’ miért nem készült belőle 26 évados anime és miért csak egy rövid semmirekellő film? Biztos azért, mert a manhwa olyan hosszú, hogy 18 kötetes, és mert a történetvilága olyan rengeteg helyen tartalmaz “poén-ecchi” jelenetet és “idegesítően-moe” karaktert. Mert manapság ezek mennek piacra. És pontosan ezért nincs igényük az embereknek az igényes művekre.

    Fillernek nevezed az egyes kitérő történetszálakat, de többnyire lényeges karakterek bújtak meg a szereplők mögött, akik a végszónál ismét felemelték a hangjukat, Pyeonggang – ha jól emlékszem – pontosan ilyen karakter volt.
    Volt filler, de érdekes volt és egyáltalán nem tette unalmassá a történetet, éppen ellenkezőleg. És mindig volt tanulság, minden egyes történet végén. Fanyar humorával és igenis jól válogatott történeteivel remek olvasmány azoknak, akik képesek ezt értékelni.

    Nem vagyunk egyformák, nyilván nem. De azért most nézd meg mennyien esnének nekem, ha elkezdeném anyázni a Narutot meg a többi fillerrel túladagolt neverending animét, amik tényleg hosszúnak nevezhetőek és sikerorientáltak. (Egyébként a szó amit kerestél szerintem a profitorientált.)
    Attól még hogy az emberek nagy részének valami nem tetszik, nem lesz értéktelenebb a mű maga.

    Én tipikusan az az ember vagyok, aki meghallgatja a másikat is mielőtt véleményt mond és ha nincs igazam akkor elismerem, de ebből most nem engedek.

    Kedvelés

    • Hát, ha nem akarsz, akkor ne engedj. Isten ments, hogy vitába szálljak egy felbőszült anyaoroszlánnal! 😛 Tapasztalatból tudom, hogy ilyen esetben felesleges is bármit mondanom. Szerintem aludjunk rá egyet, aztán holnap – ha nyugodtabb lesz a légkör – egy pár dolgot azért árnyalnék, mert én látok félreértéseket és közös pontokat köztünk. 🙂

      Csak ezt a férfi-nő közötti szurkálódást hagyjuk már könyörgöm! (“…de gondolom előbbiekkel semmi problémád nem volt…”) Szépen kérlek! Egy másik blogon lefolyt diskurzus miatt most eléggé feszélyez a dolog! NEM VOLT problémám a férfimeztelenkedéssel! DE, IGEN, jobban szokott zavarni a gyatra, arcbanyomulós ecchi, a bugyivillantás, a túl direkt és túl rámenős, ízléstelen, nem helyén kezelt kebel- és popsikipakolás! Most komolyan: shoujot, shounen-ait, yaoit is néztem, olvastam – nyitott vagyok a nők felé, a női álláspontokra, nézőpontokra – ehhez képest marha röhejes, hogy pont én szaladok bele… Ááá, mindegy. Baszottul nem éri meg sokszor érdeklődőnek és őszintének lenni. Férfi vagyok és nem fogom megtagadni a férfiasságomat, annak ellenére, hogy a nőket igen nagyra becsülöm.

      Kedvelés

      • Sajnálom a félreértéseket, mert tényleg nem ez volt a lényege a mondandómnak, ami számodra sértő volt. De akkor elnézést ezért.

        Watashi o yurushitekudasai!!

        Kedvelés

      • Köszönöm! De igazad van, tényleg lényegtelen apróságon hisztizek – én kérek elnézést, bocs! Tényleg!

        – “Hosszú sorozat”: Bizonyítékul, hogy tisztában vagyok vele mit jelent, tessék két korábbi betűhalmazom: https://balaaz.wordpress.com/2014/01/15/judge-dredd/ és https://balaaz.wordpress.com/2014/01/21/20th-century-boys-20-seiki-shounen/ Szóval tisztában vagyok benne, hogy vannak ennél jóval hosszabb képregények. De bizony ez is HÉT ÉVIG készült, tehát nem nevezhető rövid, gyors, kis terjedelmű alkotásnak. Arról nem is beszélve, hogy én a mozi- és rövidfilmek kedvelőjeként a képregényeknél is az egyfejezeteseket, meg a kb. 1-4 kötetes rövidebb, kompaktabb műveket kedvelem. Egy 10 köteten túli legyűréséhez azért már kell idő, nem beszélve arról, a már 20 kötet körüliekről, mint ez is.

        – A szavakat tényleg sokszor keresem, de tekintettel a már sokszor említett rossz memóriámra – gyakran nem találom. Abban igazad van, hogy leginkább az ecchi-moe animék, mangák képesek manapság kiemelkedő profitot termelni. Ez a manhwa szerencsére nem ilyen. De hogy a siker érdekében túlságosan szolgalelkűen próbálták kimérni az egyes összetevőket és kevésbé voltak bátrak egy saját vízió bátor megvalósításában, abból meg én nem engedek! Egyetértünk a fantasztikusan igényes látványban, abban, hogy valóban vannak a történeteknek is értékei, tanulságai. De az előzőből az összkép tekintetében nem tágítok. És pont a melléksztorikat, az egyes kitérő történetszálakat tartom jobbnak, csak a manhwára adaptálásukkal kapcsolatban fanyalgok kissé, az elnyújtásukat, felhígításukat nevezem “filleresítésnek”. De a fősztorit összességében haloványnak kell mondanom továbbra is – ha összességében nézzük.

        – “Remek olvasmány”: Az, hogy a végén a kritikus szemléletemmel is 7,5 pontot mértem ki rá 10-ből, az azért hasonlókat jelent. Látható, hogy én is mindenképp ajánlom és részben kiemelkedőnek nevezem.

        – A Naruto-féléket meg kár ide felhozni példának. Abszolút labdába sem rúghatnak e mellett a manhwa mellett. Én is találtam anno pozitívumokat a Naruto animében és értem, hogy miért szeretik azok, akik szeretik. Valóban van szórakoztató értékük is, de főként biztonságot adnak a hosszú szappanoperák, az ismerősség, a családiasság, az intimitás – a ‘van hova tartoznom’-érzését. Pl. én 10-ből 4 pont körüli értékelésnél (vagyis gyengeként) dobtam anno a Naruto animét. Persze kevesebben mangáznak, mint animéznek, ezért a Shin Angyo Onshit sem olvasták olyan sokan – de akik olvasták, azok nagy többségben nagyon pozitív véleménnyel voltak felőle. Szerintem leginkább túl elfogultak is a vélemények róla – erre lehet jó az én kis kiigazításom, korrekcióm. 🙂

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s