Közhírré tétetik: Log out

Csak szólok, hogy lekapcsolódom a mátrixról két hétre. Vagyis offline leszek. A lényeg: nem lesznek a blogon új bejegyzések, új hozzászólások tőlem (amitől persze mások hozzászólásai nem korlátozottak, mert nincs előzetes moderáció).

Érdekes dolog ez, mert szűk 10 évvel ezelőtt még alig volt fogalmam arról, hogy mi is az az Internet és csak bő 5 évvel ezelőtt kezdtem igazán aktívan használni. Azóta viszont egyre inkább eltolódtam a napi használat felé, illetve azon belül is az emelkedő óraszámok felé. Most meg már teljesen rácuppantam.  Így tulajdonképen direkt felhasználom a mostani utazásomat arra, hogy kicsit “detoxikáljam” magam. Laptopom, okostelefonom, ilyesmim nincs, de könnyen találhatnék netkapcsolatot vagy szimplán kölcsönkérhetném a gyerekeimtől egyikőjük telefonját. De azé’ se! Kíváncsi vagyok milyen gyorsan lesznek megvonási tüneteim… Igen, igen, a “mit vinne magával egy lakatlan szigetre”-kérdésre immár előkelő helyen tülekedne nálam egy sokterás napelemes kütyü, ha van olyan…

A másik izgalma az ennek az alkalomnak, hogy hosszú-hosszú évek óta nem voltam távol a feleségemtől és a gyerekektől ilyen, viszonylag hosszabb időre. Erre is kíváncsi vagyok: hogyan fogom lereagálni? Egyrészről régóta vágyom már egy kis kiszakadásra, kivonulásra. Na nem a pusztába negyven napra vagy valami barlangba évekre, de azért valami viszonylag “ember- és ingermentes környezetbe”. Az utóbbi években már a családi nyaralásaink, kikapcsolódásaink is elmaradtak sajnos. Másrészről azért lusta férfi vagyok be kell vallani, az asszony sok mindent készen tesz elém, csak tátanom kell a szájamat a sült galambra (áldassék a lába nyoma is…). Erre is kíváncsi vagyok: hogy állom meg a helyem egyedül? Nyilván nem hosszú idő és akár a zsírtartalékaimból is kihúznám ezt az időszakot, meg tök tehetetlen azért nem vagyok. De mégis érdekes kérdés, hogy mennyire lehet felnőtt férfinek, családapának tekinteni, ha ennyire támaszkodom bizonyos dolgokban a páromra. Felmerül a kérdés: csak lecseréltem anyámat egy másik, fiatalabb nőre? Ennél azért bonyolultabb a téma, de érdekes…

Még nem vagyok kész teljesen az utazótáska bepakolásával, de be kell vallanom, hogy csalok kicsit… Ha netet nem is viszek magammal az “elvonókúrámra”, de egy váltás ruhát inkább kivettem és képregényeket, meg könyveket tettem a helyükre. A “biztonság kedvéért” kb. két hónapra valót… Ez megnyugtató érzés. Amúgy lesz szerintem bőven programom – dolgom, ahogy számolgatom-tervezgetem és még a környék túratvonalairól is viszek magammal turistatérképet. Meg az asszony is rebesgette, hogy valószínű tesz nálam egy villámlátogatást. Olyan kicsit sietős, kicsit tilosban járós fajtát.:) Amikor még tini voltam, akkor voltak ilyen légyottjaim. Vagy mint amikor sorkatona voltam (ami azóta ugye megszűnt – azóta is viták tárgya, hogy kellene-e ilyesmi a mai fiataloknak…), szóval mint amikor a katonaságtól nem tudtam szabadulni és a barátnőm jött meglátogatni. Intenzív, emlékezetes találkozó volt… No mindegy, majd meglássuk, mondta a vak…

Reklámok

2 thoughts on “Közhírré tétetik: Log out

  1. Visszatértem! Gazdagodtam egy rakat élménnyel és tapasztalattal – felsorolni is hosszú lenne. Érdekes volt pl. hogy abszolút nem hiányzott az animézés-mangázás, sőt a nethasználat sem. Nem kellett GPS meg Google: térképeztem, kérdezősködtem, IRL beszélgettem. Ha lett volna netkapcsolatom, akkor biztos utánakeresek ennek-annak, de így is minden oké volt, ha a buszinformációban félre is tájékoztattak cseppet a menetrendről. Félreértés ne essék: nem akarom ezzel az online-, akár anonim kapcsolatokat, beszélgetéseket lekicsinyelni, azokat is ugyanúgy képes vagyok élvezni. A hobbimhoz kapcsolódóan egy grafikus- és egy festőművész kiállítását azért megnéztem – volna, ha az egyik nem szűnt volna már meg az útikönyvem állításával szemben és a másikban nem lett volna épp téli-holtszezonos átszervezés miatti zárás… A képregényeket pár lyukas percemben azért gyorsan betermeltem, viszont a japán- és kínai szerzők könyvei nagyrészt olvasatlanul érkeztek haza. Összefoglalva: hasznos volt kicsit kisiklani a bejáratott, megszokott vágányról és más szemszögből tekinteni magamra, másokra, kapcsolatokra, fontossági sorrendekre stb. Még akkor is, ha a kis kitérő után ismét visszahelyeztek ugyanarra a kötött pályára, amin korábban is pöfögtem…

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s