Yokohama Kaidashi Kikou

Ennél rosszabbul talán nem is lehetett volna ismertetőfőképet választani a Yokohama Kaidashi Kikou mangához az AnimeAddicts.hu-ra.

A szabadságos, szünetes időszak jó lehetőség arra is, hogy bepótoljak néhány híres, kicsit hosszabb mangát. Elsőként erre, a Yokohama Kaidashi Kikou-ra esett a választásom, amibe egyébként majdnem pont két éve beleolvastam már, amikor a belőle készült OVA adaptációkat megnéztem.

Mielőtt magáról a mangáról szót ejtenénk, itt is muszáj az elérhető fordításokat szóba hozni – mert erősen befolyásolhatják az élvezeti értéket, befogadást. Érdekes módon ennek a meglehetősen népszerű mangának – ami két díjacskát is besöpört Japánban – nincs még semmilyen nemzetközi kiadása a japánon kívül, de legalábbis angol még biztosan nincs. Viszont az online elérhető scanlation-ök sajnos bőven nem kifogástalanok. Az AA-n is elérhető verziónak volt jobb az angol fanfordítása, ugyanakkor a felbontás kicsi és gondok vannak az élességgel, kontrasztokkal is. A másik elterjedt verzió (a MangaProjekté), nagyobb felbontású, szebb képpel bíró, de még mindig nem az igazi és ráadásul gyengébb angol fordítású. Egyszóval jelenleg nincs tökéletes megoldás, hacsak nem perfekt japánból az olvasó. A magyar rajongói fordítással kapcsolatban pedig ki kell emelni, hogy zseniális, gyönyörű, irodalmi szintet elérő fordítások is sikeredtek bele alkalmanként, ami jócskán segíti az élvezhetőséget.

Most, hogy a bemelegítő köröket lefutottuk, rátérve konkrétan a mangára: Nekem nem jött be annyira, mint vártam. Kissé eltúlzottnak érzem azt az általános – kritika nélküli – lelkesedést, rajongást, piedesztálra emelést, ami övezi. Gyorsan leszögezném, hogy nekem is tetszett, jó értékeléssel zártam, ajánlom is, de az egyértelmű 10/10-es részösszetevői mellett vannak hiányosságai és gyengébb pillanatai is.

Ahogy szaby33 írta: “Naiv, de szerethető mű…” Nos igen. Kellemes volt. Érdekes egyébként, hogy sci-fi díjat is kapott, mert pont ez az összetevője elég gyenge, nagyon kifejtetlen, érintőleges, homályba burkolt. A rejtélyessége is ilyenekből származik, hogy csomó dolgot csak belebegtet a mangaka, elhúzza az orrunk előtt, aztán meg alig kezd vele valamit (pl. a misago meg főként a repülő izé). De a hangulat azért szuper! A komolyabb (nem elhülyéskedett, nem szétfanservicezett) moe slice of life darabok közül kétségkívül kiemelkedik, a jobbak közé tartozik. A későbbi Aria az, amihez szokták hasonlítani, de annak már az előzménymangjánál elakadtam (az animeverzióval meg nem vetném inkább össze). Egyébként ahhoz képest, hogy a ‘moe’ és ‘slice of life’ jelzőktől kapásból föláll a szőr a hátamon: ez a manga szépen teljesített nálam is. Ugyanakkor valóban nem árt tisztázni, hogy itt nem igazán fogunk történetet, konfliktusokat kapni, csak kis kortyokban fogyasztott hangulat- és érzelemtöredékeket. Ahogy manga.hu-n írták: kicsit olyanok a rövidke fejezetei, mint a haikuk. Megjegyzendő, hogy haladós is így nagyon az olvasása, a rövidke fejezetek, rövid kötetekké állnak össze, szöveg nem túl sok van. Viszont nekem a fejezetek nem adtak annyit és nem is kapcsolódtak annyira egymáshoz, mint amennyit egy nagyon jó mű igényelt volna. De az elvitathatatlanul jó, hogy többrétegű a manga. Áthatja a múlt, a jelen és a jövő hármassága. Az idő kérlelhetetlen folyása és az öröklét mozdulatlanságának szép összefonódása. Egyszerre van jelen az elmúlás és a növekvés, ergo: az élet. Maga a lecsupaszított sztori lényegében csak a megszokott gyermekből felnőtté válás. De ebben a végéig nem voltam teljesen biztos és amúgy is szép, egyedi mangát épített köré a szerző. És főként rajzolt hozzá! Mert bizony gyönyörű rajzokat találunk a mangában! Sajnos rögtön meg is kell említenem, hogy esetenként csak nagyon egyszerű, jellegtelen, doujinshi-szintű oldalakat, gyenge beszélgető tucat-fejeket kapunk. DE, ha a mangaka megembereli magát, akkor “néhány vonallal” csodákat alkot. Ide húz pár laza vonalat, meg oda satíroz egy kicsit és máris kész a gyönyörűen megkomponált tájkép! Amiből dögivel van. Nem beszélve a karakterrajzokról amik a bájosság és elegancia olyan fokára emelkednek, amelyre már tényleg szégyenlem a moe kategóriát használni. Természetesen főként Alpha megrajzolása olyan, amivel nem lehet betelni. És nem, nem az elenyésző hányadot kitevő fürdőruhás (vagy a nélküli) jelenetre, meg a nyelves csókokra gondolok – amik ugye nem is nyelves csókok elméletileg. Az az idővel való zseniális játszadozás, ami a manga egészét áthatja, az a karakterekben és főként Alphában is kikristályosodik. A karakterdizájn kiválóan vegyíti a XX.század első felének elegáns, tip-top stílusát (a bacsoka által AA-n írt “régies rajzolás”, nadrág, robogó…) a jövő misztikusságával és a jelen lazaságával. Szóval gyönyörű, stílusos, elegáns dolgokat teremtett a mangaka, imádtam a jobb rajzait. A színes oldalai is lenyűgözőek, főként a második felében, vége felé. De talán a fekete-fehérjei a legvarázsosabbak. A színesek közül leginkább az első felében lévő, szépiaszerű, barnássárgás árnyalatokkal dolgozó oldalakat emelném ki, melyektől pár percig reménytelenül csorgott a nyálam, meg vissza kellett tuszkolni a szemgolyóimat a gödröcskéikbe, olyan esztétikai extázist okoztak.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.07.16

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s