Aku no Hana (The Flowers of Evil)

Igazából nincs kedvem az Aku no Hana, avagy The Flowers of Evil animéről írni rendeset, csak bedobok ide archiválásra pár gondolatot:

Én először a negatív kritikák harsogására lettem figyelmes az Aku no Hana anime megjelenésekor. Amik ugye főként az alkalmazott animációs technikának (és alkalmazásának vélt, illetve valós hibáinak) szóltak. Aztán később hallottam rebesgetni, hogy néhányan egyedi, meg friss eresztésnek vélik. Ezután meghallgattam a háttérzenéket, amik borzongatóan hangulatosak lettek, tetszettek, ideértve persze az előzőekben említett skizofrén-vérfagyasztó ED-dalt és az őrült-fájdalmas 2.OP-t is. Ezek után kezdett érdekelni kicsit a dolog, de elég szkeptikus voltam őszintén szólva. A vélemények alapján érzékelhetően baromira megosztó cucc. A manga mainstream-moe karakterdizájnja belekukkantásra sem az én világom – és ahogy látom még most sincs vége, épp a 10.kötetnél tart.

Szóval a negatív véleményeknek van igazságuk – ezt rögtön megállapíthattam, ahogy elkezdtem nézni. A távoli szereplőknél üresek az arcok, nincsenek szemek, szájak. Közeliben meg “szétcsúszkálnak” a fejek animálás közben, “férfifejű csajokat is kapunk” stb. Ennek ellenére már az is megállapítható az első részből, hogy a kizárólag kifogásaikat szajkózók, a csak rosszat észrevevők véleménye nem az animét minősíti. Hanem magukat a véleményalkotókat és magát az anime-ipart, ami ezen nézők véleményét formálja. Ugyanis már az első rész alapján is kimondható, hogy az animék között – hibáival együtt is – ez egy átlagnál jobb, egyedi alkotás. Egyértelműen több kiemelkedő pozitív tulajdonsága van. Évtizedre visszamenően is beazonosítható és az eljövendő években sem nagyon lesz párja. Tény, hogy nem való mindenkinek, minden életkorban. De jó.

A 7.(?), osztályterem-lezúzós részig minden részét nagyon élveztem, magába szippantott. Profi és felnőtt volt a rendezés, történetvezetés, kameraállások, jók voltak a mozgásanimációk (a séták itt nem dugattyúmozgások, mint a legtöbb animében – adódóan abból, hogy ugye valós sétákat látunk átrajzolva). A látvány, grafika tekintetében érdemes megemlíteni azt, hogy a szereplők érzelmei kiemelkedően jól átadottak azokról a bizonyos “ronda, szétcsúszkáló” fejekről. Az öröm, a meglepetés, az ijedség, rémület stb. nagyon jól lejön. Sosem láttam talán még animében ilyen élethűen kiüresedett, halott szemet – és rajta keresztül halott lelket. A hangulat szuper volt – nem véletlen, hogy a Mushishi-s csapat dolgozott rajta. “Animés jellegzetességei” egyáltalán nem voltak – inkább dorama-tévéfilm-mozifilm eszköztárat és stílust láthattunk. Ezt a tinihisztiknél és -hangoknál néha picit nehezen viseltem, de szerintem nagy többségben igen jól működött. Szóval a 7.rész osztálytermes jelenete kiemelkedően jó lett – ahogy már előttem is többen említették. Meghozta a katarzist. Külön érdekes volt megfigyelnem, hogy a felnőtt-konzervatív-szigorú-moralizáló énen és érzelmes-lázadó-szabaságkereső hogyan reagál és reflektál erre a szituációra egyszerre. Fantasztikus volt, mesteri. Megfigyeltétek milyen gyönyörű lett a jelenetben az a csaj (a légies, önfeledt, felszabadult tánca), akit már az első részben agyoncikiztek és betöltötték a netet a fejéről készült képek? Ah, a romlás virágainak szárbaszökkenése! Szabadság és rend konfliktusa. És utána a fentebb már kritizált, “unalmasnak” mondott sokperces séta – kézen fogva a rácsok (társadalmi elvárások, szabályok) közé szorítva, a valóság talajára zuhanva a mámorból. Szintén nagyon szép!

A katarzis után viszont kicsit leül az anime, bár nekem a lassúságával, sőt a vontatottságával sem volt nagyobb gondom, volt annak szerepe, helye és jelentése. Később a hegyes jelenet egy kisebb csúcspont még, de az utolsó rész zárása csalódást keltő (bár maga a “ha nem engedtek át a másik oldalra, akkor megcsinálom itt, magamban a másik oldalt”-elmélet elég jó). Összességében mindenképp örülök, hogy láttam, a háromnegyedénél még olyan 8-9 körülire tartottam, a végén felkerekített nyolc alával zártam. A sztori visszatekintve tényleg nem volt nagy szám, sok ilyen problémás-tini-lázad típusú történetet ismerünk – ezt pont a megvalósítás emelte ki, amit szinte mindenki csak kritizált (meg a kiemelkedő valóságosság érzet). Azért a mangakától megnézem, hogy van-e valami befejezett olvasnivaló…

Szóval fentiek szerint valahol Gingike és Risa (vagy az ANN-ről Kimlinger és AniDb-ről roriconfan) véleménye között helyezkedik el az enyém – sokmindennel egyet tudok érteni belőlük, de inkább a pozitív oldal felé hajlok. Az ismétléseket nem is írtam: igen, bár én az egyébként sokszor gyönyörű hátterek újrafelhasználását is említeném (persze ezeknek is megvan logikailag, hangulatilag a szerepük a “mókuskerék”-ábrázolásban). És igen, biztos sokan fogják még ál/mű-deepnek nevezni vagy művészieskedőnek, random versidézetesnek – én mégis azt mondom, hogy az Aku no Hana egy valóságos, komoly és értékes anime. Megyek is és olvasok egy kis Baudelaire-t, Verlaine-t, Rimbaud-t.

Szerk.: ahogy beleszerkesztgettem a szövegembe, fel is vettem a pontozásom a kezdeti 7-ről 8-ra, már csak arra kell vigyáznom, nehogy 9-re is átjavítsam.:)

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.28

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s