Cossette no Shouzou

Avagy Le Portrait de Petite Cossette. Hmmm… Hát… Meg kéne mégegyszer nézni… Vagy a mangát elolvasni – amit, ha jól értettem egyszerre csináltak az animével (tehát egyik sem a másik alapján készült/ vagy a manga az anime alapján)?

Arra kiváncsi lennék, hogy azok közt, akik szerették a hím- avagy a nőneműek vannak-e többségben?

Én mindenesetre inkább utóbbiaknak ajánlanám a romantikus tartalma miatt. Vagy inkább ajánlanám szadista csajoknak és mazohista srácoknak! Vagy senkinek. Vagy egyszer akár mindenki megnézhetné – saját felelősségre. Bár inkább csak azok, akik valamelyest vonzódnak a horror vagy misztikus pszichothriller vonulathoz.

Nem szerettem. Nem volt átlagos. Nem volt rossz. Én inkább joseinek éreztem, mint seinennek – vagy akár egy egyedülálló shojonak. Gonosz volt. Sokszor grafikailag csúnya számomra. Sokszor szép. Vizuálisan, mármint kamerakezelés, vágások stb. tekintetében iszonyatosan kreatív és sokoldalú, profi. Ugyanez igaz zenéjére, dalaira, hanghatásaira. Azért bárki bármit mond, tényleg nehezen követhető. Többféleképp értelmezhető. Szerettem korábbról Ravana és dottris hozzászólásait – többek közt.

Nekem is olyan, mint Vulturefromdeath írta, idézem: “Én sem értettem meg teljesen, de nem is akartam. Engem vhogy nem ragadott magával, de azért tetszett.” Bár nekem összességében nem tettszett. Ha mégegyszer megnézném nyilván jobban megérthetném, tisztulhatna, árnyalódhatna a véleményem, de nem akarom, mert nekem az az értelmezésem a filmre, hogy (spoiler:) nem a szerelem a központi téma(bármennyire is sokminden utal erre), hanem az, hogy a szellemvilág veszélyes és ne ártsuk bele magunkat (bármivel csábít, áll elő, ármánykodik stb.). Pont. Igaz nem is kedvelem a komolyabb horrorokat és thrillereket, elég nekem az, amit már így is tudok a Gonoszról és amennyit találkozom vele – nem akarok közelebb kerülni, mint amennyire muszáj. Mint ahogy már az első OVA-ban is elhangzott Zenshiri-san és Kurahashi-kun között: “-…de nem is nagyon érdekel.”(mármint a szellemvilág) “- Tökéletes… Az egyáltalán nem tréfa, ha valaki kiváncsiságot érez a másvilág lelkei iránt… vagy megpróbál kapcsolatot teremteni velük…” A másik értelmezés meg lehetne a szerelem destruktívba könnyen áthajló formáinak felvillantása, vagyis a plátói, rajongó, idealizálóé, ill. büntető, követelő, kínzóé – melyek közül már mindkettő végülis önző, tárgyként tekint a másikra, miközben az elveszik. Kb. Röviden. De mint mondtam szerintem nem ez utóbbi mégsem. Szerk.: Vagy pl. egy szerelem fejlődése az önzéstől az önzetlenségig vagy két lélek “harca” – a krszellemistálypoháré és a festményé(utóbbi nyer) stb. stb.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.11.07

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s