Párnakönyv – a nő, ha ezer éves

A nő? A nő örök.

Sokszor találkoztam már az animék nézése során a Párnakönyvre vagy a ‘Gendzsi szerelmei’-re való utalásokkal, sőt kifejezetten rájuk – főként utóbbira – alapozott történetekkel is. Annak idején a szintén sok animében megjelenő Nyugati utazás olvasásába is belekezdtem, de azt sajna félbehagytam – majd elő kell vennem még egyszer. A kínai Nyugati utazás sem egy mai darab, de Sei Shonagon (Szei Sónagon) Párnakönyv (Makura no Soshi, The Pillow Book) című naplója és Murasaki Shikibu Genji Monogatari (Tale of Genji) című regényfolyama még bő félezer évvel beelőzik. Előbbi keletkezése – leegyszerűsítve – kicsivel időszámításunk szerint 1000 előttre, utóbbi kicsit utánra tehető. Két nő alkotását ismerhetjük meg velük ezer év távlatából – és velük együtt az akkori világ egy részét, akkori problémákat, főként érzelmeket, szerelmeket, intrikákat, cívódásokat. Meglepő egyébként, hogy ezer évvel ezelőtt a nők, az emberi kapcsolatok, érzelmek, konfliktusok mennyire hasonlóak voltak a maiakhoz. Ha persze találhatunk bőven különbségeket is az európaihoz képest nagyon más kultúrkör és többségünknek más szociális, financiális körülmények, a császári udvar sokkal magasabb életszínvonala miatt.

Greenaway-Pillow-Book-filmje

A blog és a tweet őse

Egy blogon (betűvetéssel foglalkozó webes naplón), amely Japánnal kiemelten foglalkozik talán nem kell magyarázni mennyire helye lehet a világ “első nagy” regénye címmel is illetett japán Genji Monogatarinak és a világ első “minőségi blogjaként” becézett japán Párnakönyvnek, mely egyben a Twitter-bejegyzések igencsak korai mintapéldáit is tartalmazza.  Jut eszembe ebből is látható, hogy nem az én találmányom a microblogolásnak a hosszabb, elmélyültebb bejegyzésekkel való keverése – Sei Shonagon több, mint ezer éve felhasználta már mindkét formátumot naplójában.

Ezt a bejegyzést most a Párnakönyvnek – melynek valóban egy karcsú, kézbe simuló, kispárna alatt is gond nélkül megbúvó változata járt nálam – és az általa ihletett, azonos című 1996-os Peter Greenaway filmnek szentelem. A jóval robusztusabb, több kötetre rugó, kézisúlyzóként vagy virág préselésre is kiválóan hasznosítható Genji Monogatarira majd egy másik alkalommal szeretnék sort keríteni (értsd: írni róla, de először még el is kéne olvasni…).

Sokan vagyunk, de nem elegen – az angol nyelv elterjedtebb, mint a magyar…

Ha magyar nyelven keresünk rá a Párnakönyv szóra, akkor az eredeti, ezeréves japán könyvről csak elvétve kapunk találatot. Sok találat szól egyéb könyvekről, melyeknek címében szerepel a párnakönyv szó. Ezek nem kapcsolódnak Sei Shonagon könyvéhez, talán csak annyiban, hogy szintén női főszereplőkkel bíró naplók – született ilyen modern magyar szerző tollából is. Aztán sok találat mögött az 1996-os Peter Greenaway által rendezett film van.

parnakonyvHasonló problémákkal találkozunk, ha magyar nyelven szeretnénk olvasni az eredeti művet. Jelenleg csak egy 1966-os kiadású, cirka százhúsz oldalas verzió érhető el belőle – igaz öt másik, korabeli naplóval egybekötve, kb. 220 oldalra duzzasztva. További probléma, hogy a magyar fordítás Arthur Waley 1928-as angol nyelvű kiadásán alapul. No, ez sem egy mai darab, egy-két helyen ez érződik is rajta. Ráadásul Waley verziója vagy 40 oldalnyival hosszabb, mint a magyar. Ez lehetne akár szerkesztési különbség is, de gyanúztam, hogy 1966-ban a szocialista cenzúra is közbeszólhatott vallási vagy erotikus részleteknél. Végül is nem tudom megmondani, hogy mekkora az eltérés, de az biztos, hogy Waley rögtön egy olyan lényeges magyarázó résszel kezd, amit nemes egyszerűséggel kihagytak a magyar fordításból! Itt írja le, hogy csak a Párnakönyv kb. negyedét válogatta be ebbe a kiadásba, hivatkozva érdekességekre-unalmasságokra és arra, hogy az egyéb fordításokban a Párnakönyv egyéb részei már olvashatóak voltak akkor is – így az ő verziójával ezek kiegészítették egymást. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a legújabb, 2006-os Meredith McKinney-féle fordítás kb. 360 oldalas – persze itt is sok magyarázó szöveggel – akkor már sejthetjük, hogy a magyar verzióval csak szemelvényeket kapunk a Párnakönyvből. De azért nem kell aggódni! Rendes, tisztességes ízelítő ez! Waley kezdő kontextusba helyező felvezetése, az akkori japán és a korabeli nyugat, meg a modern kor összevetése különösen jól sikerült! Igaz, hogy pl. a Greenaway-filmben idézik az írónő péniszt fonnyadt uborkaként leíró hasonlatait vagy a szerető bőrének illatával kapcsolatos asszociációit is – és ilyenek bizony az 1966-os magyar kiadásban nincsenek… Viszont a teljes műben a híresztelések szerint bőven vannak unalmasabb részek is – itt ebből viszonylag ritkán kapunk. Van viszont őszinte kitárulkozás egy nemes udvarhölgytől. Egy teljesen más kultúrából és korból – mely ellenére aggodalmai, duzzogásai, civódásai akár mintha csak egy mai, átlagos nőé lennének. Ugyanakkor sok minden már nem jön át úgy – a kicsit felvágós, sziporkázó szellemesség, írói lelemény átadásához-átmentéséhez Romhányik és rímhányók sora is kevés lenne már ezer év távlatából. A dekadens, irodalom-, esztétika- és flörtölés központú világ csak a mának élő, “gondtalan és naív” mindennapjai is furák a modern világ tömegkultúrán nevelkedett alsó-középosztálybeli gyermekének szemén keresztül vizsgálva.

szép.irodalom.filia

És akkor az utolsó mondattal rögtön át is ugorhatunk Greenaway The Pillow Book című filmjére. Mert igaz, hogy a film nem a könyvet dolgozza fel, hanem egy modern történetet mond el, de az irodalom, a verselés esztétikuma itt is központi hangulati elem. Greenaway különös filmjében a szépírás, a kalligráfia gyönyöre, vagyis a szellem kedvtelése teljesen, mániákusan összefonódik a testi élvezetekkel. Itt nem csak képletes betűfalás van, hanem valóságos is. Az írás valóságosan is bekebelezi a szereplőket, összeolvadnak velük. Minden porcikájukkal. Írásba burkolóznak.

greenaway3Az eszmei közösségen túl azonban részleteket is idéznek Sei Shonagon naplójából és főszereplőnő ugyanúgy naplóírásba kezd, mint évezreddel korábbi elődje – kimondottan az ő inspirálására. Nagy poén és igazán jól sikerült, amikor valóságosan úgy olvassák az embereket, mint könyveket. Minden rejtett zugukat, hajlatukat… Nem pornó és nem erotikus film, de azért nem gyermekmatiné. Nem egyszer botlunk csupasz női mellbimbókba és még többször szabadon himbálózó férfi-hímtagokba. Ewan McGregor adottságai is jól megszemlélhetők ilyen aspektusból. És akkor szót kell ejtenünk arról is, hogy a film foglalkozik valamennyit homoszexualitással is. Ez egy japános sztori esetében abszolút nem meglepő, de aki érzékeny az ilyesmire az nem árt, ha komolyan veszi, mert van némi bújás, érintés, nyali-fali. Plusz a film vége felé érzékenyeknek sok lehet esetleg a (nem konkrét személyre vonatkoztatott, de azért szerintem erős spoiler) megnyúzós-trancsírozós jelenet – ha egyáltalán nem is mutatják a nyílt színen a horrorisztikus részleteket, csak utalnak rá. A film hosszú is, több mint két órás. Ráadásul szerintem a képi világa, -eszköztára inkább zavaró, mint hatásos. Több rétegben úsztatnak egymásra képeket, melynek tetejébe nem ritkán többszörös kép-a-képben megoldásokat is alkalmaznak. Előzőre egy példa a heteroszexuális szexjelenetek során a középkori japán fametszetek, festmények bevágása. Feliratokat vetítenek a képen belül és húznak el a képen kívül. Váltakoznak a színes és fekete-fehér képkockák, jelenetek. A szereplők angolul (magyarra szinkronizálva), japánul és kínai nyelven is szólnak.

Konklúzió? Nem könnyű befogadni a Párnakönyvet sem könyv, sem film formájában. Nem is valók mindenkinek, kicsit inkább rétegművek. A magam részéről nem is tartom olyan nagyra egyiket sem, de ez már ízlés kérdése és  nem utolsósorban nemé is. Érzésem szerint inkább a női nemnek valók. Viszont érdekesek voltak, egyáltalán nem bánom, hogy megismerkedtem velük. Ajánlom is őket, akár toleráns férfitársaimnak is!

Lábjegyzet

Az 1966-os magyar kiadás további öt – szintén ezeréves – naplójában előzőek után már kevés bizodalmam volt, nem tudhattam, hogy azokból a magyar fordítás hagyott-e ki, írt-e át, cenzúzárott-e részeket.

  • Az Iszei történetek (Ise Monogatari, Tales of Ise) ismeretlen szerző tollából Ariwara no Narihira csajozásairól szól prózái magyarázó részekkel felvezetett waka versek formájában. Számomra túl száraz leírás volt – rendes olvasás nélkül átpörgettem. Természetesen anime-manga berkekekben ez a mű és a főszereplő is felhasználásra került.

  • A Toszai napló (Tosa Nikki, Tosa Diary) Ki no Tsurayuki alkotásában egy viharokkal tűzdelt tengeri utazás dokumentálása waka versekkel tűzdelve. Lényegében ivászatok, lakomák, mulatozások sora – szintén untam és felületesen átlapoztam. Ez a szerző sem kerülhette el az animék világában való megjelenést. A magyar kiadás hat naplója közül ezt fordították egyedül japánból, a többi angol fordításokból készült.
  • Az Ökörnyál-napló (Kagero Nikki, Kagero Diary) a csak Michitsuna anyja (Michitsuna no Haha) néven fennmaradt személy alkotása. Az előzőekhez hasonlóan egy waka-költészetben képzett alkotó munkája, azonban a magyar verzió kiemelt szemelvényei csak a prózai részeket tartalmazzák. Ez az Iszei történetek fonákjaként fogható fel, mert míg ott a nagyétkű, szívébe a világ összes nőjét beengedő férfi szemszögéből kapunk betekintést a “virágporzó tevékenységbe”, addig itt pont fordítva az egyik megesett, majd elhagyott nő nézőpontjába kerülünk át. Itt is érdekes, hogy abszolút hasonló mai modern korunkhoz, a felbomlott házasságok, csonka családok problematikájához, az elvált szülők gyermekének nehézségeihez az akkori, ezer évvel ezelőtti leírás. Szívesen olvastam volna belőle többet is, talán mert korban is közelebb állt hozzám a téma, melyet számomra kedves őszinte és önkritikus stílusban imígy vezetett fel a magyar kiadás: “Ifjúságom évei elmúltak, s alig látok bennük valamit, amin nagyszerűség érződnék. Úgy hiszem, természetes is, hogy ilyen középszerűségbe süllyedtem…”
  • Murasaki Shikibu Naplója (Murasaki Shikibu Nikki, Diary of Lady Murasaki) talán a magyar kiadás leggazdagabb, legélvezetesebb leírása – legalábbis a külsőségek tekintetében mindenképp. Egy szülést is megörökít, legalábbis azt, ahogy ez császárnő módjára zajlott. Az ekkor már özvegy Murasaki udvarhölgy szingliségéről olvasmányos keserűséggel ír, másokkal szemben pedig igen éles nyelvű és kritikus – kb. hasonlóan egy mai netes fórum-személyeskedéshez. A magyar verzió 17 oldalas, a legújabb 1996-os angol kiadás 144… Ebből is szívesen olvastam volna többet, ha visszatetsző is volt már számomra alkalmanként a fika-halom.
  • Szarasina naplója (Sarashina Nikki v. Diary) Takasue lányától. A magyar kiadás 10 oldalnyi szemelvénye kevés ahhoz, hogy rendes képet kapjunk az 1989-ben angolul ‘Ahogy átkeltem az álmok hídján: Egy XI. századi japán nő visszaemlékezései’ címen, 176 oldalasként publikált műről.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s