Fölszállott a páva – vagy csak álmodott a repülésről?

Ezen a szombaton este 18 óra után került adásba a Duna tévé műsorán a Fölszállott a páva harmadik elődöntője. Már 2012-ben is nézni akartam, amikor belekezdtek ebbe a tévés kultúrmisszióba, a magyar népi kultúra seregszemléjébe, a népzene, néptánc, népdal és népi viseletek vetélkedőjébe, de csak most jutottam el addig, hogy ténylegesen kövessem is. A Dal-nak: az Eurovíziós Dalfesztiválnak is szenteltem a blogon egy kis sarkot, ez a műsor is megérdemel egyet szerintem.Pava1

Az első Fölszállott a páváról, a 2012-esről nem tudok beszélni, nem láttam és a mostani műsorba, a közel két és fél órás élő televíziós elődöntőkbe is csak egy hete kapcsolódtam be. Illetve neten néztem meg pótlólag a januártól folyó területi válogatók nyolc darab negyven perces videóját. Az ilyen népi kultúrából sarjadt produkciók tévés megjelenése egyébként nem példa nélküli, hiába üdvözlik a “szakmabeliek” szinte messiásként a műsort. A régi Ki mit Tud?-okban és az újabb keletű Csillag születik-ben  egyaránt jelentek meg ilyen előadók. Az viszont igaz, hogy itt sokkal koncentráltabban, csak ez műfaj jelenik meg, kap figyelmet. És az is tény, hogy egyébként a tévében csak ritkán jelennek meg a népzenészek, néptáncosok. Pedig zenei vetélkedőkből, tehetségkutatókból mint tudjuk egyébként rengeteg van: Megasztár, X-faktor, The Voice és hamarosan jön a Rising Star is. Ráadásul ezek párhuzamosan is futottak, sok évadon keresztül és mégsem lett túlkínálat, nem fogytak el a jelentkezők és fellépők, meg a nézők sem. Ha ezen műsorok profizmusához, bulvárosan hatásos szórakoztatásához, büdzséjéhez hasonlítjuk a Pávát, akkor azt mondanám, hogy nem, még közel sem szárnyal. Még csak nem is csapkod a szárnyaival. De azért már villant itt-ott a tollainak szépségéből, emelgeti büszkén a fejét, nem csak strucc módjára rejti. Kinek ajánlható a műsor? Egy része mindenkinek, aki magyar! Csak az a kérdés, hogy mikor jut el eddig az adott személy, lehet, hogy előbb – lehet, hogy csak később. Viszont vannak vele gondok is amiért a népi kultúra ma nem tud elég populáris, elég mainstream lenni, holott pont ezt jelenti a neve…

 Ady Endre: Fölszállott a páva

„Fölszállott a páva a vármegye-házra,pava2
Sok szegény legénynek szabadulására.”
Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.
Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.
Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.
Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.
Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.
„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”  

Gyönyörű vers, gyönyörű nő, gyönyörű ruha. A fotókat a Páva Facebook oldalán is érdemes átlapozgatni fantasztikusak, ez a fenti is azt hirdeti. Ez az a dolog amiért érdemes nézni a Páva élő adásait eddigi tapasztalataim szerint: az egyik műsorvezető, Herczku Ági mesés ruhakölteményei és kiegészítői miatt. A fenti például a második elődöntőben volt rajta, de ez a kép sajnos nem adja vissza a csodás valóságot. És még miért? Hát szerintem sajnos másért nem nagyon. A magyar népi kultúra rajongóinak nyilván tetszhet, de egy átlagembernek érzésem szerint túl unalmas. Nekem legalábbis az volt. Kicsit olyan dolog ez, hogy sok néptáncot táncolni kellene, a dalokat énekelni – úgy mókás lenne, de nem nézetik magukat ebben a formában különösebben. A “kockák”, a monitor előtt élő nemzedék közül sokan introvertált, szemlélődő-befogadó típusúak gyanúm szerint. Én legalábbis olyasmi vagyok például. És kellene a részvétel is, a közösségi élmény, az alkotás. Ezzel nem azt mondom, hogy mindenki, aki magyar most rögtön szaladjon táncházakba. Az anime-manga szubkultból ilyesmi élményt adhat a karaoke éneklés, a táncszőnyeg, a conokon részvétel, vagy akár a rajongói fordítások, -rajzok, -írások és a blogolás is, mint alkotási folyamat. Bár ez utóbbiakban a test nem igen játszik szerepet, de a szellem és érzelem igen. Tudható rólam, hogy a mainstream, a populáritás nagy részét nemigen kedvelem. És bár vannak dolgok, amik nagyon bejönnek a népzenékből, azért a nagy része ennek is erős mainstream-vonal. Mint magyaroknak nyilván érdemes ismerkednünk a saját kultúránkkal és egy animefan akár a japán kultúrából is visszatalálhat a sajátjához, hogy mondjuk csak az Omoide Poro Poro (Only Yesterday) animefilmet említsem, ahol a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta is hallhatóak. Vagy akár a japán komolyzenén keresztül, ahol a mi Kodály-módszerünket sem vetik meg.

Mi rossz még az eddigi élő adásokban? A zsűri szakmailag nagyon hozzáértő, tiszteletreméltó, elismert szakmabeliekből áll – de nem tudnak show-műsort csinálni, nem szórakoztatóak és bizony kicsit öregecskék is – már bocs. Hiányzik a fiatalság közülük. Aztán a műsor kamerakezelése sokszor borzalmasan zavaró: folyamatosan, koncepció nélkül rángatják mindenfelé a képet. Na de kérem, minek?

Ami még jó: A logó, amit legfelül mutattam. Szuper. A műsor rövidke főcím animációja szintén az. De a többi pozitívum inkább a rövidebb, pörgősebb előválogatókban érvényesül. Azokat viszont mindenkinek ajánlom, akár websorozatként is! Ilyenből követem mostanában Péter miatt a Tolvajkergetőket, meg saját magamért Nick Vujicic World Outreach-ét. De a Páva selejtezői sem unalmasak, egyáltalán nem! Az élő műsorral szemben jót tesz nekik a vágott, válogatásjelleg, a profin szerkesztett tartalom. A gyönyörű háttéranyagok, feledhetetlen természeti képek, az igencsak érdekes interjúkhoz, bemutatókhoz. Az a sok fiatal szép és büszke, tiszta legény és leány. A mosolygó arcok, csillogó szemek, egyenes gerincek. A lányok nőies bája, a fiúk férfias csibészsége. A párkapcsolatok és a közösségek ereje is szinte kinyúl a képernyőről és megragad. Nem szeretem az eltúlzott, hamis “magyarkodást”, gyorsan levehető rólam, hogy nem vagyok egy “Szebb jövőt!-arc” sem, de ezek a Páva-videók átmelegítik a szívet. Mindegyik válogatás egy-egy nagy adag pozitív löket az embernek. Próbáljátok ki!

Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.
Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.

Advertisements

2 thoughts on “Fölszállott a páva – vagy csak álmodott a repülésről?

  1. Na, most értem utol teljesen a a 2014-es Pávát, immár naprakész vagyok belőle, hogy a nőnapi, márc.8-i első elődöntőt is bepótoltam a hivatalos oldalon, ami azért jóval trébb minőségű, mint a YT – ami utóbbiról meg persze leszedették az oda feltöltött elődöntős tartalmat… Kicsit dühös is lettem a zsűrire és a műsorra egyébként. Nőnapon “csúnyán belekötöttek” egy női táncosba – mert hogy nem volt elég alázatos. Mert az a hagyományos. A nő legyen alázatos, ne táncolja le a férfit, maradjon a háttérben, süsse le a szemét satöbbi. Értem én, hogy a hagyományt meg kell őrizni – de ez így nekem nagyon visszahúzós-magyar ugaros volt. Pont a fenti versben citált nyögő, ős fák, az ódon vármegye ház, régi bús, leigázás, a ködösség hangulatát hozta nekem. Pont azt amivel szemben a versben is szembeállítottak az égre kacagó új arcok, új szemek. Hűűű, de paradox. Így egy kicsit olyan, mint ami ellen tiltakoztak a zsűritagok: hogy a hagyományaink nem holmi poros múzeumi darabok, hanem élhetjük őket. Hát tisztelt zsűri: ezzel a ti hozzáállásotokkal sajnos nem. Pont ti fogjátok vissza a magyar népi kultúrát, hogy megkaphassa az őt megérdemlő helyet a mindennapokban, a mainstreamben, a populáris kultúrában. Értem én, hogy védenék az elfajzástól, de így megfojtják, lenyesik a pávaszárnyakat, és visszasüppesztik szubkultba, elsorvasztják. A harmadik elődöntőben is volt egy jó együttes, melyben a két nő énekes, kissé modernizált, a zsűritagok által kaukázusinak nevezett gyönyörű kaftán-szerűségben lépett fel melyekből ki-kivillant a térdük. Le is pontozták őket, merthogy nem volt elég magyar. Hú, abba is hagyom, mert megint csak dühös leszek… Ami régen volt az nem mind volt ám csudiszép, teccik tudni? Nem muszáj megőriznünk a mittudomén máglyán elégetés, lóval szétszakítás, földesúr általi nő-erőszakolás hagyományát stb. És bizony régen is voltak változások. Ugye mily meglepő? A magyar népi kultúra is változott. Ma miért ne változhatna tovább? De tessék csak nyugodtan homokba dugni a fejeket, mint a stuccét és levágni a páva tollait, leláncolni azt a szerencsétlen madarat.

    Egyébként azt még elfelejtettem megírni, hogy azért volt a műsorban egy-két olyan szólótánc (illetve viseletből még több), amit ha Michael Flatley-ék megnéznének, akkor szégyenükben soha többet nem lépnének fel… Meg például a japán kultúrához a már írtakon kívül úgy is lehet kötni az adást, hogy a citerásainknál néha bevillant nekem a koto-játék, ha más is a kettő jócskán, vagy volt olyan mohácsi táncprodukció, amely meg baromira hajazott valami tengu-előadásra.xD

    Kedvelés

  2. Én nem követtem úgy, ahogy múltamból adódóan kellett volna. Szép volt, jó volt hallgatni, de nézni pocsék volt. Láttam, hogy megemlítetted a kamerakezelést, aminek kifejezetten örültem, mert kiderült, hogy nem bennem van a hiba, egész egyszerűen élvezhetetlenné tette a táncos produkciókat. Lényegében véve egy ilyen koreográfiánál jelentős szerepet tölt be, hogy ki merre fordul, kör-e az a kör (lehet röhögni, de marha könnyen tojássá lehet alakítani), a vonal, a sor egyenes-e, mennyire mozognak együtt, meg egyáltalán hogyan helyezkednek el a térben a párok. Na mindezt számomra lehetetlen volt megfigyelni, mert a kamera képtelen volt 3 másodpercnél többet egy helyben, illetve panorámában maradni. Képesek voltak 1 párnak a lábát mutatni, azt is valahogy alulról, aztán váltottak a következőre, a következő állásra, a mozgó kamerára, stb. Megértem, kell közeli is, egy verbunkos szólónál, mikor bottal incselkedik a srác, meg gyakorlatilag kötelező. De egy csoportnál a csoport a fontosabb, ez nem szóló versenytánc. A díszletet nem tudtam hova tenni, hatalmas volt a kontraszt a teljesen modern, csillogó, ragyogó vörösben pompázó színpad és az öltözetek közt.

    A rövid szoknyás részt hallottam/láttam én is, bár arra nem emlékszek, hogy lepontozák volna ezt a shownak tetsző elemet. Ha megtörtént, én túlzásnak tartom, mert meg lehet említeni, lehet kérni, hogy legyen autentikusabb, de itt maga a zsűri is elismerte, hogy egy showműsorról van szó, a szoknya meg emiatt rövidebb kb. 10 centivel (illetve táncolni is könnyebb benne, de ez mellékes 🙂 ).

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s