Ismeritek a címben szereplő mondást, illetve valamelyik változatát, ugye? A jelentése, üzenete egyszerű: nem feltétlenül igaz, helyes vagy jó az, amiről sokan azt mondják. Sejtitek mi köze lehet ennek a mindennapjainkhoz, médiához, politikához, az AnimeAddicts és a Teazsúr oldalához, Puzsér Róberthez és a Thendarion bloghoz, meg jómagamhoz? Szerintem részben igen, de alábbiakban részletezem is. Bocsánat, talán kissé hosszú lesz a felvezetés és dagályos a téma, kényelmes a tempó – mielőtt eljutunk az ürülék-fogyasztás tényleges és valós előnyéig, elterjedtségének okáig:
Írtam már itt a blogon és korábban máshol is róla, hogy az írást, mint irodalmi tevékenységet kisiskolásként műveltem utoljára nagy hévvel és beleéléssel. A magyar tanárunknak ezt az érdeklődésemet sikerült már akkor eredményesen kipusztítania belőlem. Az olvasásra elég korán rákaptam és a kezdetleges irományaimban előfordult, hogy azokból merítettem ötletet vagy használtam fel szavakat. Nagyon megragadt bennem fájdalmas emlékként, hogy rossz érdemjegyet kaptam és kioktatott, hogy ne használjak nem létező, értelmetlen szavakat, mint például a “kies”. Aztán sok-sok év eltelt és bár iskolai tanulmányaim során, illetve azután a munkában is sokat írtam-írok, de ezek inkább afféle kötelességszerű betűgyűjtemények.
Ahogy már említettem, a gyermekem születésévél fordultam oda ismét a mesék olvasása felé, majd innen eljutottunk a közös mese- és rajzfilm nézésig, ahonnan egyenes út vezetett a jelenlegi animációs film mániámig. Ez hozta magával az internetes anime-fórumok felfedezését, majd egyre több és egyre hosszabb, alaposabb hozzászólásra ösztönzött. Amikor már az írott véleménynyilvánításban és eszmecserékben kezdtem volna jobban elmélyedni, akkor rá kellett jönnöm, hogy az AnimeAddicts.hu oldalán, a választott törzshelyemen, a fórumon, ahol mondhatni virtuális értelemben nevelkedtem és szocializálódtam és amit nagyon szerettem: nem lehet. Nem hagyják. Törölnek, kitiltanak, elfojtják, nem engedik sem a szabad véleménynyilvánítást, sem a szabad diskurzust, vitát. Nyilván ezt lehetne árnyalni, hogy miért volt így és az elmúlt pár évben mi változott, amióta erre ráeszméltem – de itt nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ez vezetett oda, hogy először csak szimplán próbáltam magamba fojtani a gondolataimat, majd az angol nyelvű MyAnimelist.net és AniDB.net oldalain kerestem a helyem. Tavaly év végén pedig megnyitottam ezt a blogot.
Vagyis gyakorlatilag kényszerblogger lettem, nem akartam blogolni, tiltakoztam is kezdetben a blogger önmeghatározás ellen, de itt találtam meg a szabad utat a szabad önkifejezésre. Az elmúlt négy hónapban kicsit visszataláltam a fent említett, három évtizeddel ezelőtti kisiskolás önmagamhoz, a szavakkal, szöveggel játszó, kísérletező alkotóhoz. Egész jó kis bejegyzéseket összepakoltam, élvezettel, megelégedéssel, jóérzéssel figyeltem, ahogy valami új születik a kezeim nyomán. És mindez ahhoz képest, hogy a blog alapításakor még csak két fő cél lebegett előttem: először is az, hogy ne korlátozzák következetlen és logikátlan módon, értelmetlenül a véleményem kifejtését diktatórikus fórum-moderátorok. Másrészt az AnimeAddicts az évek során annyira megbízhatatlanná vált a szememben, hogy már azt sem hittem el nekik, ha kérdeztek. Arról már nem is beszélve, ha mondtak valamit, mert néhány nap múlva már lehet, hogy teljesen az ellenkezőjét állították, majd azzal is ellentétesen cselekedtek. Ez történt például utoljára a felirat adatbázis ügyében is. Az oldaluk elérhetőségét és láthatóságát is többször változtatták: azt, hogy mennyire volt látható az oldal bejelentkezés nélkül, illetve hogy a Google keresése éppen engedélyezve volt-e az oldalon, avagy kitiltották. Aztán adódtak technikai jellegű gondok is, különböző szerver meghibásodások és később DDoS-támadások is az oldal ellen, amik miatt az időnként órákra vagy napokra is elérhetetlenné vált. Legalábbis az AnimeAddicts csapata ezt állította. De eddigre már eljutottam arra a szintre, hogy azt is kinéztem belőlük sajnos, hogy egyszerűen leállították a szerverüket, mert meguntak bennünket felhasználókat vagy egyéb más okokból, amely téves képzeteimet inkább már nem is részletezném. Nyilván nem állítom, hogy így volt és remélem is, hogy nem, de a magatartásuk alapján sajnos ez sem lenne kizárható. A lényeg, hogy ez lett a blogom nyitásának másik oka: kimenteni mindent onnan, ami az “enyém”, amíg csak lehet. Mert mi van, ha egyik napról a másikra úgy döntenek, hogy akkor bezárják az oldalt vagy törölnek fórumbejegyzéseket, fórumrészeket, bármit és akármit. Reméltem, hogy nem és nem is tulajdonítottam ennek nagy esélyt, de simán belefért volna ez is a róluk saját maguk által kialakított képbe. Ezért kezdtem ide átmenteni, archiválni az ottani hozzászólásaim, véleményeim egy részét. Ebben a kulimunkában már eléggé előrehaladtam, annak ellenére, hogy sokkal időigényesebb, mint gondoltam.
És most már mocorog bennem, hogy majd hogyan tovább? Megtapasztaltam, hogy írni jó. Hogy írni szórakoztató. És nehéz is, meg időigényes is. Hogy a bloggerré válás tanulási folyamata is izgalmas, inspiráló, kihívást jelentő. Jó volt ebben is kipróbálni magam. És rájönni, hogy tudok úgy-ahogy elfogadható minőséget teremteni. Sőt akár újat, egyedit is. Mi több befolyással is tudok lenni az anime szubkultúra blogger-szcénájára. Na de! Itt már viszont felmerül a felelősség kérdése is. Az, hogy majd miről írok az egyelőre nálam nem kérdés: ezután is amiről akarok, ami megérint és közléskényszert vált ki. De, hogy ezt hogyan teszem az már kérdéses. De a hogyan és mit kérdésein kívül az sem mindegy, hogy ki az a személy, aki mondja-írja. Voltak már egész jól sikerült konkrétabb témáról szóló bejegyzéseim, de alig volt rájuk kíváncsi valaki. Ezzel szemben, amikor általánosabb, bulvárosabb téma került elő – mint a F@kk U balaaz! …szerinted? vagy legutóbb az Issho Tosho és Zaizen Jotaro: babyboom és trollcsontváz – akkor ezek még ha nem is voltak annyira elmélyültek és alaposak, akkor is több érdeklődőt vonzottak. És ezt most nem holmi e-pénisz növelés vagy vádló keserűség szempontjából boncolgatom. Csak érdekes jelenség és tapasztalat. Ahogy az is, hogy amikor Ricz is megírta a maga Issho Tosho-bejegyzését, akkor tőle még egyszer annyi olvasó jött át hirtelen hozzám, mint amennyi előtte volt. Ezután még Péter tollából is született egy hasonló, de az nálam már nem jelentett ilyen markáns változásokat.
A bloggerségem útjának keresése közben olvastam a közelmúltban két olyan cikket, amik az írással foglalkoztak. Mind a kettő az alkotó szemszögéből foglalkozott a témával, a visszajelzések tükrében – de persze mindkettő kicsit másképp. Az egyik a Thendarion blog által megismertetett – és fordított – Kristen Lamb írás volt, a Writing – So Easy a Caveman Can Do It. A másik felé pedig legutóbb a Teazsúr oldala terelgetett. Ők – is – írtak többször olyan kiemelkedő magyar vloggerekről, mint Dancsó Péter vagy Szirmai Gergely. Akik nekem eddig nem annyira találtak be. Viszont mindkettőjükkel dolgozott már korábban Puzsér Róbert. Na, ő lesz az én emberem! A Geekz :PLUS kategóriás hivatkozásaim között ő is elfoglalja jól megérdemelt helyét, mint az ízlésem, véleményem szerint követésre érdemes szófosó iparos munkás – hogy kicsit az ő, esetenként alpári stílusával is éljek, bocs. Puzsér provokatív troll-tevékenysége a Csillag Születik c. műsorban vált széles körben ismertté, de például a Viva Cometen is kaphattunk belőle ízelítőt. Animéről mondjuk csak a Hét mesterkövésze című sorozatból hallottam a véleményét, de a filmek, sorozatok, zenék kapcsán széles körű kritikai tevékenységet fejtett ki, mely alapján könnyedén beilleszthető a geek-sztereotípiába is akár. A Toldi moziban tartott Puzsér Vs Szirmai élő előadásnak szerencsére egy harmada a neten is elérhető – négy részletben:
Megosztó a fazon, aláírom hogy túl vulgáris, túl elmebeteg. Ugyanakkor nagyon fontos értékekre, alapigazságokra hívja fel a figyelmet ebben a mai, őrült világban. A Szirmaival közös előadásukban például a romantikus vígjátékokkal kapcsolatos véleményt kis túlzással kötelezően kellene oktatni vagy a családi filmekkel kapcsolatos is igen elgondolkodtató. És ezek bizony ráhúzhatók az anime-iparra is, megfeleltethetőek az animékre is. Azt már talán felesleges is említeni, hogy egyben baromi szórakoztató is az előadás, ennyit nem is nevettem fel hangosan az utóbbi időben semmi miatt. Tud persze ő máshogy is, ha akar. Puzsér annyi mindent csinált már, hogy az viszont gondot jelentett nekem, hogy honnan is kezdjem, hol is kövessem. Bár ez gyorsan megoldódott, mert mostanában a Facebook az, ahol legaktívabb – hosszabb-rövidebb blog-stílusú bejegyzéseivel, így ez megy most a linktáramba. És itt tette közzé 2014.március 24-én és február 26-án azokat a kissé ugyan hisztis gondolatait az írásról, amelyek engem is elgondolkodtattak, hogy hogyan tovább? (Ciki, hogy nem tudok a Facebook-ról közvetlenül linkelni adott bejegyzést, de most ez van, ezzel főzünk – félig az előbb mintha sikerült volna, aztán mégse, bocs.)
Mert az Issho Tosho-n is olashattunk nemrég olyan érvelést, hogy nem számít az néhány negatív vélemény és kritikai megjegyzés, ami az AnimeAddicts oldalát, főként a vezetői-, moderátori gyakorlatot, döntéseket, szabályokat bírálja. Ááá, hiszen az Addictsnak több, mint ötvenezer felhasználója van! 56.284! És ők nem panaszkodnak – mondják a kritika alól egyszerűen kibújni akarók. Sokan vannak. Mint a bejegyzésem címében is a bomlástermékeket fogyasztó legyek. Csúcsidőben egyszerre több, mint ezer felhasználó is van online. Csak a chaten többen lógnak néha, mint ahányan az Issho Tosho-n, AoiAnimén, Usteamen és Otaku Fórumon egyszerre, összesen jelen vannak! Naponta ezerszámra áradnak az új hozzászólások, amihez képest az Uraharashop.hu vagy a Naruto-kun.hu sem rúg labdába.
Tehát, ha sokan mondanak valamit az biztos úgy is van, ugye? Az anime-manga szukultba újonnan érkezőknek ajánlott középszerű vagy akár egyenesen gyenge-rossz, de felkapott hype alkotások csak történelmi horderejű mesterművek lehetnek, hiszen nagyon sokan ezt mondják. A kereskedelmi média által sugárzott értékek, a Való Világok, az Éjjel-Nappal Budapestek, az Édes Életek útmutatásai szerint kell élnünk és nevelnünk az eljövendő nemzedékeket, hiszen rengetegen nagyra értékelik ezeket a műsorokat, nemde? Szerencse, hogy nem kell gondolkodnunk, kétkednünk, szkeptikusnak lennünk, hiszen a tévé megmondja, hogyan lássuk a világot, a politikai irányvonalak és propaganda a hírműsorokat is egy irányba tereli. Csak hinnünk kell. És hinni jó! Kellemes. A kétkedés rossz. Az összefüggések, háttértörténések felfedése fárasztó és lelombozó. Még megbélyegeznek bennünket. Talán még ki is közösítenek. Együnk inkább szart! Csak fogadjuk el, tátsuk a szánkat és már pakolják is bele mindenünnen hókotrólapáttal. Jó étvágyat! És ha már ennyire megszerettük ne lepődjünk meg rajta, ha egyre inkább csak ezt főzik, kinálják nekünk…
Digitalizált Szabadság 
“A kereskedelmi média által sugárzott értékek, a Való Világok, az Éjjel-Nappal Budapestek, az Édes Életek útmutatásai szerint kell élnünk és nevelnünk az eljövendő nemzedékeket, hiszen rengetegen nagyra értékelik ezeket a műsorokat, nemde?”
Ördögien jó és találó kérdés. Csak hát tudjuk, akire nem hatnak az észérvek, azt ez se fogja meghatni.
KedvelésKedvelés
Mondhattam volna úgy is talán a ‘nagyra értékelik ezeket a műsorokat’ helyett, hogy ugyan azt mondják, hogy tudják, hogy nem nagy szám, de nézik, szeretik, SŐT manapság egyre többen így élik az életüket vagy így szeretnék, erre fele törekednek. Szervül a vadkeleti életstílus a magyar társadalomba és igazad van, nem hatnak az észérvek sokakra, főként persze a fiatalokra (bocs), hiszen millió helyről, felől ömlik rájuk a trendi stílus. De én hiszem, hogy mindenkin nyílhat időnként egy kis rés, amikor el lehet találni értelmes és erkölcsös eszmékkel, gondolatokkal is. Ezért fontos hogy a gondolkodók és az élesszemű rendszerezők, hiteles megmondók ne haljanak ki.
KedvelésKedvelés
Én se vagyok már olyan fiatal, mint amilyennek tűnök… ha te mondod magadra, hogy öreg vagy, akkor én miért ne mondhatnám magamra, hogy “vén róka” vagyok? 😀
Nem mondom, hogy ki lehet nyitni egyesek fejét, de igazából, mikor ezek a szennyek áradnak, bennük a mindenféle mentális és morális mocsok és ezt élvezik… Persze tisztelet a kivételnek, nem is kicsi. De felteszem a kérdést: adott egy tizenéves (15-18 közti), akinek még igazából önálló gondolatai sincsenek, csak húzódzkodik jobbra-balra, vajon hogy áll hozzá a gondolkodókhoz, a hiteles megmondókhoz? Nekik hisz-e, ad a szavukra, vagy tojik bele nagyban? Mondjuk tévedés azt hinni, hogy ők a többség a szubkultban, 17-22 közt van az és pont ezért olyan lehangoló az összkép, mert a huszonévesektől (és en bloc az idősebbektől) némi értelmet vársz, hogy mutassanak, de mikor azok is rosszmájú zombik… Na akkor fordul ki a gyomrom…
KedvelésKedvelés
Bocs Ricz, ezt az üzeneted spamnak nézte a WP – én meg mindig elfelejtem nézni a “spam-karantént”, de most kiszabadítottam! 🙂
Figyelj, tizenéves koromban én is csak “húzódzkodtam jobbra-balra” és valószínűleg nem sok önálló gondolatom volt. Megjegyzem bár ez a helyzet mára javult, de még mindig jellemző rám valamennyire ez. S tán nem is baj, mert egyébként teljesen be lennék “merevedve”. Az önálló gondolataim is másoktól erednek, mások inspirálták őket, mások alakítottak engem olyanra, amilyen vagyok. Kell a nyitottság – és ezt is tanulnom kellett, mert tizenévesen kevesebb felé volt, mint manapság. 14-18 között nekem is voltam elég húzós éveim, tojtam sok mindenre, de nagyon masszívan. De akadtak körülöttem emberek, akik próbáltak ezt-azt elültetni és lehet, hogy néha-néha megragadt egy-két mag, ami lehet, hogy csak jóval később kezdett kihajtani…
“17-22 közt van az és pont ezért olyan lehangoló az összkép”
Mondogatom már egy ideje, hogy mondogatják már egy ideje, hogy csúsznak felfelé az életkori határok (oktatási rendszer, elhúzódó tanulások, gazdasági nehézségek miatti szülőkkel élés és tőlük függés stb. stb.). Vagyis a “tinédzser-kor” is túlnyúlik már a 20-on esetenként és a “felnőttség” küszöbét még a 30.életévig sem mindig sikerül már átlépni.
KedvelésKedvelés
Balaaz, most nagyon beleléptél a nagy igazságba. A nép nagy része olyan mint a birkacsorda. Követi a többit. Jelen esetben a trendet, a hypeot. Elkeserítő néha, hogy másról nem is hallani néhol.
Itt most egy kicsit kitérnék manga, anime frontra. Bleach, Naruto, One Piece hármas, mint örök hype és gyűlölet tárgyai. Én is olvasom, nézem őket, tudnék is beszélgetni róluk, de nem teszem, mert manapság nem nézik jó szemmel. Plusz nincs már kivel értelmesen beszélni ezekről.
De ezek mellett sok mást is nézek, olvasok, így eltörpülnek a normálisabb művek mellett. Így aztán van más téma, ahol kiélhetem ezen kibeszélős szenvedélyem. De sokan nem így vannak, és így születnek a vérpistikék és hypehuszárok.
Az IRL műsorokat meg nem nézem. Tévét se nézek 12 éve, így szerencsére mentes vagyok az agymosó doboz műsorai által szórt alja szeméttől. Meg eleve magyar műsort nem nézek, mert igénytelen. (Lehetnek kivételek, bár kétlem.)
A cikk meg nagyon jó lett.
KedvelésKedvelés
Nem csak én léptem bele Uma – ezek döntően sokszor sokak által ismételt gondolatok, jelen esetben főként Puzsér Róbertéi. A csordában lenni meg jó, ott biztonságos – nem tagadom, hogy én is része vagyok. 🙂 Ha ki is szaladgálok, ugrándozok is a széleken erre-arra időnként… Azért nagyon elkóborolni nem merek…
A One Piece animét majd akarom folytatni – így semmiképp sem nézek arra rossz szemmel, aki szereti, akár ha nagyon is. Az nagyon zavart, hogy sok mindent túlértékelnek, túlbecsülnek a fandomban, ezeket is. De ez is csak addig váltott ki belőlem óriási csalódásokat vagy akár őrjöngő dühöt, amíg többet kellett adnom a nagy közös véleményekre, mert nem volt elég saját tapasztalatom, sem arról, hogy miről mit higgyek el, sem arról, hogy kitől mit fogadjak el. Értelmesen beszélgetni adott esetben a nagyon rossz animékről vagy ellentétes véleménnyel bíró emberek közt is lehet – bár utóbbi nagy eltérések esetén valóban nem egyszerű… Mindenesetre én majd szívesen dumálnék veled akár One Piece-ről is, de nem hiszem, hogy valaha is beérném az animét (egyelőre majd a fele tájékát célzom csak be) – a mangába meg valószínű, hogy nem is fogok beleolvasni. Amúgy érdekes, hogy ezt mondod, mert én úgy éreztem, hogy még manapság is sokan szeretik a One Piece-t. Azt gondoltam könnyebben találnál hozzá pletykálkodó felet, olyat, aki nem hype-tól elvakult vérpistike.
“IRL műsorok, tévé”: sokan így vagyunk ezzel manapság, én is nagy vonalakban. Azonban ezek a politikával együtt már annyira beszőtték a mindennapi életünket, hogy még így sem tudunk menekülni előlük, az agymosó doboz nélkül sem. Utolérnek az utcán, a melóban, a suliban, a mindenféle közösségekben – ahogy én érzem.
Örülök, hogy tetszett! Lehet, hogy ki is hagyok egy-két hétvégét ezután, mert lassan már olyan leszek, mint a mangakák: mindig csak körmölök, minden szabad percemben. 🙂 Nem is tudom, hogy már mennyi ideje nem animéztem vagy mangáztam – kezd már kicsit hiányozni. 🙂 Nem mintha ez a blogolósdi nem lenne buli – nem azért mondom.
KedvelésKedvelés
A One Piece-t csak példaképp hoztam fel, manapság már nem tudnék annyit beszélni róla, mint annó. Na meg helyhiány miatt, már szinte csak a mangát olvasom, hetente az aktuális újat.
Tudom, még rengetegen szeretik, köztük én is, csak rájöttem közben, hogy érdemes másfelé is kacsingatni közben. Új műveket megismerni.
Bár ezzel csínján kell bánnom, mert megbánom. xD Ha valami igazán megtetszik, akkor sajna addig nem eresztem, míg ki nem olvasom, vagy be nem érem az aktuális fejezetet. Így jártam a Noblesse mangával (3 és fél nap alatt értem be a 318 fejezetet) és a Nisekoi mangával is (2 nap 114 fejezet). Most megint ott vagyok, hogy nincs mit olvasnom, mert kiolvastam őket.
Az IRL dolgokra visszatérve kicsit:
“Utolérnek az utcán, a melóban, a suliban, a mindenféle közösségekben”
Lehet, de én ilyenkor se foglalkozom velük. Átlagos híreket elolvasom az újságban, de pl. a politika olyan szinten hidegen hagy, hogy perpill csak azt tudom, hogy van egy Orbán nevű ürge, a többi meg teljesen a homályba vész a szememben. És nem is akarok ennél többet tudni, mert rájöttem mennyire jobb így az életem, ezek nélkül az információk és frusztrációk nélkül.
Az időbeosztásról meg:
Hagyj is ki időt. Én is sokszor érzem, hogy “most animézni akarok”, és olyankor biza nem érdekel az se, ha ezren várják akár a feliratot, ami épp rám van bízva, vagy épp blogposztot kéne befejeznem. Leülök és animézek. Vagy épp mangázok, mikor hogy. Rájöttem már az évek során, hogy akkor érzem magam a legjobban, ha azt csinálom a szabadidőmben, amihez épp kedvem támad, mert így egészséges.
KedvelésKedvelés
“de én ilyenkor se foglalkozom velük… olyan szinten hidegen hagy, hogy perpill csak azt tudom… a többi meg teljesen a homályba vész a szememben. És nem is akarok ennél többet tudni, mert rájöttem mennyire jobb így az életem, ezek nélkül az információk és frusztrációk nélkül.”
Igen Uma, mondják, hogy manapság ez az egyik legfontosabb tulajdonság a túléléshez. Te is beleléptél a nagy igazságba – hogy téged idézzelek. Ki tudjuk-e választani az információk tengeréből a fontosakat vagy fuldoklunk tőlük. Nekem ez sajnos nehezen megy, mert sokszor túl kíváncsi vagyok. Ezért hamar öregszem. 🙂
KedvelésKedvelés
Hú, klassz bejegyzést lett! 🙂 Csak nem olyan ördögtől való az írás meg a bloggerség!
A saját blog előnyéről már eddig is sokat ömlengtem, de ez a poszt is megerősített hitemben: ha tudsz írni, előbb utóbb kiderül és az is, hogy érdemes, mert kíváncsiak rá az olvasók és valóban el is olvassák.
Az Anime Addicts fordítói és terjesztői munkájának elkötelezett híve vagyok, míg pl. az oldal többi funkcióját szinte nem is használtam soha, pl. fórum, chat, kedvencekbe mentés meg ilyenek, így ebbe a részébe nem láttam bele soha, viszont elmondásod szerint kőkemény diktatúra van, ami nem egészséges a közléskényszerrel együtt élőknek. Pláne ha ehhez még társul egy nagy adag önérzet és igazság iránti vágy is. Másrészről tapasztaltam én is már máshol – még a fórum érában – moderátori túlkapásokat, melyet nem értettem, hisz nem kurva anyáztam, hanem érdemben kifejtettem a véleményemet, ügyelve rá, hogy ne tűnjön erőszakosnak, vagy túl radikálisnak. Joggal tehetjük fel a kérdést: vajon ki őrzi az őrzőket?
Amit pl. soha nem értettem az Anime Addictsal kapcsolatban, hogy pl. miért tiltották ki a Google keresőjét, elvégre magyar nyelven (báris mennyiségre) az egyik legszélesebb spektrumban értekeznek japán animációs filmekről…
A mainstream hype-al egyet értek: aki már betömött legalább 60-70 sorozatot, megnézett több, mint 100 egész estést, az könnyen felismeri a kliséket és olcsó paneleket a mai fiatalok által zabált alkotásokban. Azt is mindig megmosolygom, mikor egy kiscserkész az asztalra csap, hogy nem is érdemes vitatkozni róla, mert a Naruto a világ legjobb animéje! Teszi ezt olyan magabiztosan és ellentmondást nem tűrően, mintha maga lenne Mózes, aki most jött a hegyről a kőtábláival…
Az olvasottsági ráta mindig érdekes dolog és tényleg a világ legbosszantóbb dolga, ha nagy precizitással, akár több napi munkával és forrásgyűjtéssel végre összehegesztesz egy baromi jó cikket, posztot, amit és jön rá két olvasó… aztán annyi se… Ilyenkor mindig két út van: vagy azért írsz, mert írni akarsz és nem érdekel a látogatottság, vagy eleve azt szeretnéd, ha pl. egy adott posztot sokan olvasnának. Az előző nincs szabályhoz kötve, ám az utóbbinál érdemes megvizsgálni, hogy milyen nyelvezetre van szükség hozzá, vagy éppen címadásra, milyen best practicei vannak stb.
🙂
KedvelésKedvelés
A Google és a projektek/letöltések elzárása inkább technikai indok. Az utóbbit én is megléptem, annak idején a visszaélések miatt, viszont a fenntartásának ma ez az oka. A Google, Bing és más keresőbotok ugyanis járják az internetet és letölthető linkeket is keresnek, azon kívül, hogy a keresőnek frissítenek adatokat. Gondolom mondani sem kell a C&D (abbahagyás és megszüntetés) leveleket, amikkel a jogvédők időnként megcsapják a fansubbereket is. Ezt elkerülendő (már magát a felszólítást jelen esetben), a tárhellyel rendelkező oldalak kénytelenek részben zártan működni – legyenek akármekkorák az oldalak, vagy a részesedésük. Mondjuk hozzáteszem, leginkább a videókra ugranak a jogik, az Addicts-on ilyen pedig relatív sok van, a projektjeik miatt. És igazából ez számít: hogy van vagy nincs – a mennyiség már csak súlyosbító tényező tud lenni. Plusz nekik ott vannak a másik támadási felületek: OST-k, képgaléria ezen a téren. Szóval akármennyire is nem akarjuk elhinni, de ennek a kettőnek valós technikai okai vannak.
KedvelésKedvelés
Azért ez is bonyolultabb ennél. Értem én ezt is, meg azt is, hogy az AA is a megszokott nagy taktikus indoklással hivatkozott erre. De egy nagy fórumnál, ha azt aktívan használják, akkor az elsődleges dolgok között van, az egyik legfontosabb szerintem, hogy a hozzászólásokban, azok szövegében lehessen keresni. Kb. mindenhol meg lehet ezt csinálni csak AA-n van az már egy ideje, hogy egy időben a belső keresést és a Google-t is kitiltották, most meg a Google-t részben visszaengedték (AA + keresőszó), de ez így nem igazán használható. Mitől félnek vajon!? Mert a beszélgetős fórumrészt lehet külön kezelni a letöltésektől! A másik AA kifogás az volt, hogy a belső kereső mekkora erőforrásokat köt le… AA-n értitek, ismeritek, hogy mennyi felé megy el az erőforrás, de a normális fórumkereső nem fér bele… ROTFLOL Még egyszer kérdem: mit kell takargatni a múltból, mit nem akarnak hogy megtaláljanak manapság? Egyébkét az volt a világ egyik legnagyobb poénja, amikor teljesen “elbújtak” a Google elől és Uma blogjának ‘Volt egyszer egy…” posztja jött be első helyen az animeaddists-keresőszóra… 😀
KedvelésKedvelés
A Google letiltása többek közt az volt, hogy a fórumot, enciklopédiát magát a mérete miatt is több szálon ette, pásztázta, ami az oldalra plusz terhelést adott. Akkor még ugye nem volt spéci proci benne, most meg igen, kettő is, tehát visszaengedhették. Mi is kitiltottuk bizonyos lapokból, könyvtárakból az ilyen robotokat.
A fórumkeresőnél meg tegyük hozzá, volt olyan lehetőség a 4.0 alatt, hogy hozzászólás szövegére lehetett keresni, azonban ez ki lett véve. Részben mert a kód is hibás volt, illetve az adatbázisra is plusz terhelést okozott. És ugye nem csak 1 munkamenetről beszélünk, hanem többről. Az is megterhelés egy oldalnak (és a böngészőnek, a gépünknek is), ha több ablakos/füles munkamenetben megy valami.
A keresők meg alapjáraton relevancia alapján keresnek: KWIC-módszerrel (http://en.wikipedia.org/wiki/Key_Word_in_Context) és előfordulás vagy megnyitás számának aránya. Persze vannak eltérő keresési módszerek, trükkök, pl. a “macskakörmözés”, ami egy keresőben azt jelenti, hogy azt keresed pontosan, és pontosan úgy, ahogy leírtad.
KedvelésKedvelés
Times are chgnaing for the better if I can get this online!
KedvelésKedvelés
“A fórumkeresőnél meg tegyük hozzá, volt olyan lehetőség a 4.0 alatt, hogy hozzászólás szövegére lehetett keresni, azonban ez ki lett véve…”
Ricz, én sem mondtam mást. Épp erről beszélek, hogy ez az AA-fórum egyik legnagyobb hiányossága. De igazad van, emeljük ki a pontosság kedvéért. AA esetében annyi és annyi mindent hozzá tudnánk tenni mindig a témához, hogy sorolni is hosszú lenne.
“…Részben mert a kód is hibás volt, illetve az adatbázisra is plusz terhelést okozott. És ugye nem csak 1 munkamenetről beszélünk, hanem többről. Az is megterhelés egy oldalnak (és a böngészőnek, a gépünknek is), ha több ablakos/füles munkamenetben megy valami.”
Eddig is feltűnhetett rólam, hogy többé-kevésbé IT-analfabéta vagyok. De nem hülye. Ha más oldalak meg tudják oldani a hozzászólás szövegére való belső keresést, akkor nem lehetetlen. Ott van pl. az “U” fóruma: több hozzászólás is van rajta, mint AA-n és ott is van belső keresési lehetőség – igaz ezt jóval kevesebben használják egyszerre. De az AniDB már topic, hozzászólás és egyszerre jelenlevő online felhasználói szám tekintetében is kb. AA nagyságú és mégis bele lehet turkálni a hozzászólásokba. MAL-t már nem említem, mert a maga több, mint két millió felhasználójával az már egy olyan monstre fórum, ami nem vethető össze AA-val – nekem élhetetlenül lassú is. De ez utóbbin valóban csak a jelenleg AA-n is üzemelő fórum-kereső van: nem hozzászólás tartalmára, csak topic címre, meg felhasználóra (ha jól látom).
De az én egyszerű gondolkodásom szerint a lényeg nem is a fenti, hanem az, hogy mire való egy ilyen netes fórum. Az üzemeltető szerint esetenként vélhetően arra, hogy “cirkuszi szórakoztató felület biztosításával” magához kösse a fórumozókat valamilyen saját érdekből. Ez pl. a Mondo vagy Animax esetében jóval nyíltabban és átláthatóbban pénzügyi-gazdasági jellegű, míg pl. az AA esetében ez kevésbé szembetűnő elsőre, itt inkább a saját oldaluk, saját hobbijuk másuk általi támogatásának az “elősegítése” a lényeg. A tartalombővítők bevonzása. “Gyertek, dolgozzatok a közösségért” – mondta az AA, aztán amikor ezt meg is tették rengetegen, sokszor az orruk alá dörgölték, hogy ja “ez nem a közösség oldala, hanem a miénk, FFnF-é és Andusiáé, ha nem tetszik amit mi mondunk, lehet elmenni”. Az AA fóruma ezért van, meg azért hogy legyen hol dicsérni AA-t és hálásan áldani kezük munkáját. Legalábbis szerintük.
Én naiv vagyok, de szerintem, mint felhasználó szerint a fórumok elsősorban arra lennének valóak, hogy egymással beszélgethessenek a népek. Ennek nyomán persze alakulhatnak közösségek és lehetnek anyagi és élőmunkabeli felajánlások. Az ezzel való visszaélést viszont nem tartom korrektnek. Na mindegy, tehát mivel az én nem-életrevaló véleményem szerint az írott netes fórum szabad eszmecserére lenne való (talán az eredeti ókori római jelentése szerint is részben), ehhez feltétlenül kellene az írott hozzászólások tartalmának keresése IS, hiszen így lehetne egymás gondolataihoz, különböző témákhoz érdemben minél jobban kapcsolódni írásban.
KedvelésKedvelés
Azért nem mindegy miként, milyen kóddal programozol le valamit és milyen vas fut alatta. Ezt mondom úgy, hogy írtam olyan feltételes keresést, lehívást PHP-ban, amire a szerver 25 másodperc után is választ akart adni, nem szakította meg túlterhelés miatt, közben megette a procimat a folyamat. Az más kérdés, hogy ez a kód olyan feltételt kapott, ami sosem teljesült… De az a szép a PHP-ban, hogy ugyanazt többféleképpen is megírhatod, és az egyik kevesebb erőforrást eszik a másiktól. (Na meg ez függ az adatbázis-felépítésétől is a tudtommal, de még inkább a futtató programoktól – a MAL CDN-je ebben eléggé gyenge is). Az AniDB se olyan stabil, mint amilyennek mutatkozik, elvégre, mikor felviszek egy csomó kiadást, már előre azt találgatom, hogy mennyi után rak ki az automatika 15 percre, majd aztán a következő dinamikus IP-váltásig…
Egyébként igen, a fórum (vagy még ősibben agóra) lényegében erre lenne való. Bár ez függ persze a típusától. Egy oldal magánfóruma nagy ritkán enged szabad kereteket, egy fórum RPG szinte semennyire, egy szakmai fórum alapvetően részleges szabad keretet ad a népnek. Egy közösségi oldal fóruma viszont már kötetlen.
KedvelésKedvelés
Érdekesség: a fórum szóval gugliztam kicsit és találtam egy kissé elavult (10 éves) munkát a magyar online közösségekről: http://mek.oszk.hu/05400/05485/05485.pdf A Babanet.hu példáját használta fel az író, hadd idézzek az akkori Moderálási Alapelvekből:
“…Az iróniát, gúnyt, indulatot… azonban mindenkinek el kell viselnie, de azért lehetőleg ne sértegessétek egymást…. Szeretném, ha a BabaNet társalgója a lehető legszélesebb szólás és véleményszabadság fóruma lenne…”
Most viszont nem is találom ugyanott a Babaneten ezeket a moderálási elveket, pedig kíváncsi lettem volna, hogy mára mennyit változtak! Meg bekukkantottam az Sg.hu és Index fórumára (ugyanis AA-n kívül sehol máshol sem mélyedtem el korábban). Jó nagy monstrumok azok is! Utóbbin ennek ellenére gördülékenyen megy a hozzászólásokban keresés – igaz cserébe ott a szabályzat és moderálási kiskáté meglehetősen bonyolult és hosszú, erősen korlátozónak tűnik. Nem tudom, hogy mennyire lehet ott élhetően fórumozni, de első ránézésre folyamatos küzdelmet folytatnak a bazmegező vérpistike trollokkal…
KedvelésKedvelés
Ó, igen, így már értem. Naivan azt hittem, hogy a szerzői jogi védelem köre – ami az animéket illeti idehaza – be is zárult idehaza azzal, hogy pl. az AA levett minden olyan szinkront és videót, amely Mo.-n valamilyen kiadóhoz, hazai terjesztőhöz köthető, mint pl. a Miyazaki animék, vagy éppen – míg létezett – az A+ , később az Animax által kezelt Blue Gender, Slayers, Inuyasha stb. sorozatok esetében.
Arra nem is gondoltam, hogy ezek terjesztése globálisan is komoly érdekellentétekhez vezethet és törvénybe ütközik, de így már érthető is. 🙂
KedvelésKedvelés
“elmondásod szerint kőkemény diktatúra van”
– Ez így nem teljesen igaz. Nem is teljesen ezt írtam, meg nem is akartam belemenni itt részletekben, hiszen csak a bloggerségemhez vezető út leírásában volt szerepe. A lényeg az, hogy az elmúlt évek során sokszor változott ott sok minden, így fogták szorosabbra és engedték lazábbra is a gyeplőszárat, a korbácsot is változó intenzitással használták. Az utóbbi időben pl. megint tapasztalok egy kicsit jobb irányt, megengedőbbet (szerintem a sok kritikának ebben egyértelműen volt szerepe) – ahogy írtam is régebben nagyon gyorsan lelőttek kicsit füstszagúbb, parázslásra hajlamos vitákat, és rettentően következetlenül alkalmazták pl. azt hogy mit tartanak offnak. Ők maguk az oldal részéről rengeteget offoltak és a saját fordításaiknál legtöbbször mások részéről is megtűrték, de máshol meg szinte azonnal odacsaptak. És még lehetne hosszan sorolni. Sokszor nem tudott kialakulni normális eszmecsere. Jóízű, ártatlan beszélgetéseket is letiltottak különböző okokra hivatkozva. A szabályzatuk egyre csak dagad és dagad: ez az irány folyamatosan rossz szájízt hagy az emberben. Pl. mikor elköszöntem a tagoktól a fórum offtopic részében, akkor ott is közbeléptek és moderáltak! Az offban! A lényeg az, hogy kőkemény diktatúra azért nincs és nem is volt szerintem sosem AA-n – ha ezt mondjuk a magyar 1956 utáni helyzettel írjuk le. Viszont az a 70-es, 80-as évekbeli lazább mindig is megvolt: legjobban jártál, ha lapítottál vagy csak az oldal vezetőinek nyaltál, mert ha nem, akkor azért sanszosan jöhetett érted a fekete autó és egy-két pofon kíséretében kipenderítettek az oldalról. És mondom azért persze más okai is vannak ennek az egésznek: az óriásira duzzasztott, főként fiatal új tagokból álló tagság, meg az adminok, moderátorok évek során elkopott idegrendszere stb. stb.
“ha ehhez még társul egy nagy adag önérzet és igazság iránti vágy is”
Például én maximálisan megszoktam már IRL is, hogy sokféle szituban tudnom kell hol a helyem. És tudom is. Akár online is – bár megjegyzem ide pont nem azért járok, hogy belém rugdossanak, abból pont elég jut IRL is. Most hazudja nekem valaki azt, hogy az internetet nem a nagyobb szabadság miatt használja! Nem a korlátok miatt jövünk fel ide szerintem. De azért ésszerűeket itt is elfogadunk.
“Az Anime Addicts fordítói és terjesztői munkájának elkötelezett híve vagyok, míg pl. az oldal többi funkcióját szinte nem is használtam soha, pl. fórum, chat, kedvencekbe mentés meg ilyenek, így ebbe a részébe nem láttam bele soha”
Igen és ezzel nagyon sokan vannak így. Sokan nem használták, használják olyan aktívan a fórumot – ezért is visszatetsző rájuk hivatkozni érvként a kritizálókkal szemben, hogy tessék: mennyi sok embernek nincs baja a fórum-moderációval. Hát persze, hiszen nem is tudják mi folyt ott…
“Ilyenkor mindig két út van…”
Egyelőre még nem tartok ott az úton, csak már látom a távolban felsejleni ezt az útelágazást. Egyelőre még csak a kihívást próbálgatom. Hogy megtalálom-e az utam, tudok e rajta kitartóan járni, ha kell szaladni és adott esetben megállni kicsit gyönyörködni az útszéli világban, be-bekukkantani a letérő ösvényekbe. Aztán persze jön a társas utazás kontra magányos zarándoklat kérdése. Vagy akár a visszafordulás, teljesen más ösvény választása. Meglátom. Érdekes lesz.
KedvelésKedvelés
Sok sikert hozzá! 🙂
KedvelésKedvelés
Az sg.hu fórumon ami megy, az kriminális. Több száz kommenten keresztül képesek egymást nyíltan osztani a megmondóemberek, talán csak a teljesen nyílt anyázás nincs benne a repertoárban. A legjobb, hogy egy-egy ilyen ember polihisztor: egyszerre elméleti és alkalmazott fizikus, elektroműszerész, geológus, csillagász, mérnök, fegyverszakértő, kémikus, biológus, orvos, matematikus, programozó, stb. Ami ott megy, az minden, de nem értelmes vitakultúra. De kb. ugyanez igaz az origo fórumára, az indexére, meg egy rakat hírportálra (újabban elég nagy tapasztalatra, és ezzel párhuzamosan igazán magas vérnyomásra is szert tettem ezen remekművek olvasása közben; állást csak kifejezetten szakmai kérdésben foglaltam). És az ember egyszerűen megy a tömeg után, akkor is, ha nem akar. Lehet itt bizonygatni, hogy “én aztán tuti nem csinálom ezt”, legfeljebb jót nevetek rajta, ha ellenkezik. Nagyobb fórumokon, ha 2 válasz után nincs közeledés az álláspontokban, szinte biztosan jön a személyeskedés, nyíltan vagy burkoltan (a profik pedig az első választ is “már bocs, de te kib@szott hülye vagy” frázissal nyitják). Olyan december körül futhattam bele hasonlóba az AA-n, ami ezután a terjedelem után váltott az “Mielőtt valaki ír valamit, gondolja át és ha igaza van akkor se írja le, mert hülyeség…ty”-ba, pedig zárhatták volna egy szimpla “egyszerűen túl radikálisnak tartom a véleményed a témában, bár tegyük hozzá, hogy én meg kissé elfogult vagyok vele kapcsolatban”-nal. A legnagyobb vicc, hogy itt már nekem is viszketett a tenyerem egy ekkora baromságtól, pedig tudtam, mi az egyetlen kimenetel és azt kifejezetten megvetem. Az ilyet teljesen jogosan rövidre lehet zárni itt. (Érdekes módon, blogoknál sokkal emberibbnek tűnik a hangnem.)
De itt van az a nem is olyan rég jött sajtószabadság az ismertetőknél, amit szinte messiásként vártak néhányan csapaton belül és kívül egyaránt. Szép is, meg jó is, ha a legkisebb off-nál nem vágjuk ki az embereket, mint macskát sz@rni, de ami most megy, az kriminális. Elég ránézni a friss sorozatok topicjaira: a Soul Eater Not! még bőven az istenes(en jó) kategóriába tartozik, de a Gokukoku no Brynhildr esetében gyönyörűen kibukkan a rendszer rákfenéje (” Jónak tűnik… Jónak tűnik… Majd meglátjuk.Mosolyog “; ” Nekem az előzetesből ítélve nagyon tetszik “; ” Szintén tűkön ülve várom már az első részt! A trailer alapján tetszikVigyorog “; “Na erre kiváncsi leszek.Még offolom^^ “). Vadászhatok a sok hülye komment közt az információkra, mert még azok is, akik már csak azután kommenteltek, hogy láttak 1 rész, lerendezik az egészet egy király! felkiáltással, de azt már b…nak kiírni, hogy miért is király. Szívesen lerendezném az ilyen szabályzatos problémákat a hagyományos “józan paraszti ésszel”, de kezdem felfedezni azt, hogy ez teljesen mást takar az egyes humanoid egyedeknél, amit csak fokoz az a tény, hogy a netes arctalanság miatt sokkal többet és sokkal radikálisabbat is megenged magának a legutolsó retkes nyúlbéla is. Ez a (jó) moderálás valahogy sokkal macerásabb dolog, mint ahogy első ránézésre tűnik.
A “rejtegetésen” viszont jót röhögtem, ha valamit nagyon el akarnak rejteni, azt szimplán kitörlik, vagy eleve a belső fórumon megy, amit még véletlenül se archiválnak, mert akkor nyilvánosságra kerülne. 😀 Ilyenre nem volt példa, míg bent voltam, bár igaz, PM-en, skype-on stb.-n keresztül szigorúan a hátam mögött lehetett ilyenekről szó. 😀
KedvelésKedvelés
“Ez a (jó) moderálás valahogy sokkal macerásabb dolog, mint ahogy első ránézésre tűnik.”
– Ja, ezt vágom. AA-n igazából nem is csak moderálás az, amire szükség lenne. Hanem meg kellene tanítani az abszolút újonc ifjúságot fórumozni, vitázni, véleményt nyilvánítani. Elméletben ide ez kellene, amihez nyilván kevés néhány moderátor. Kellenének a jó példák, a tapasztalt, rutinos felhasználók, akiktől ezt lehetne tanulni. Sőt akár lehetne ilyen nagytesós-rendszer, ahol ezek a régi felhasználók nem csak példamutatással, de aktív terelgetéssel is besegítenének. Lófaszt nem ér a kilométeres szabályzat, ha egyrészt Andusiáék, meg a segítőkész, régi felhasználók szegték meg mindig legelőször, másrészt az újoncok közül sokakat kézen kéne fogni és úgy terelgetni. Elméletben. Gyakorlatban meg azon lepődtem meg Péternél, hogy mennyire hasznos lehet a moderálás maximális minimalizálása. Amikor én is szóba elegyedtem olyannal, akinek velem homlokegyenest ellentétes véleménye volt. Tanulságos és hasznos valamilyen szintig. A való életben lehet, hogy szimplán egymás arcába léptünk volna, de itt valamennyire önszabályoztunk és talán mindkét fél hasznos tapasztalatokkal gazdagodott a másik által. Persze ehhez kellett annak a blognak a hangulata, hagyománya. Ami az ÉRTELMES, TARTALMAS és nyílt, szabad, akár ütköztetéses eszmecseréket propagálja – amiért becsülöm is Pétert és amiért sokat kellene dolgozni, hogy AA-n is kialakuljon ÉS ami nem kedvezne az AA tömegszemléletének…
“A “rejtegetésen” viszont jót röhögtem”
– Én is!xD Gondolkoztam is rajta kiposztolás előtt, hogy kiveszem, de végül bennhagytam. Mért ne lehetnének hatásvadász írói túlzásaim?xD
KedvelésKedvelés
Szerintem azért lehet egy blognál gyakorlatilag nulla moderálással is sikert elérni, mivel eleve nem látogatsz olyan helyet, amivel valamilyen szinten nem tartasz érdekesnek (témájából, stílusából stb.), így az állandó látogatói gárda eléggé hasonló gondolkodású. Így az időnként bekerülő kétes elemeket az aránylag egységes gárda a helyén tudja kezelni, és ha nem teljesen barom az illető, akkor alkalmazni fogja az épp ott érvényes vitakultúrát. (Bár fejből tudok olyan blogot is, ahol van egy ellenséges törzsgárda is, akik alatt nem trollokat értek, de így is működik a zéró moderálás.) Ennek is megvannak a maga problémái, mikor egyszerre kifejezetten túl sok “hülye” zúdul a rendszerre (lásd pl. Ricz SAO bejegyzését, egy külön blogbejegyzést elvinne a hátán az ottani szituáció értékelése). Persze ez erősen egyénfüggő, Péter már-már zseniálisan tudja kezelni a személyeskedő egyéneket, és szerintem kihívásnak tekinti ezek megleckéztetését.
Egy másik típusú blogger, aki birkatürelemmel rendelkezik a visszatérő, gyakorlott, kitartó kihívók felé. A fentebb http://vedooltas.blog.hu/ bloggerét ebből a szempontból emberfelettinek tartom, mert gyakorlatilag nem moderál, hanem minden hülye érvre hoz valami bizonyítékot és tényt, ráadásul ezt képes 300x megismételni egy nap. Igaz, anyázás nincs is, egyrészt azt zsigerből törli minkét oldalról, másrészt a védőoltásellenesek egyszerű katonái képtelenek mit tenni egy ilyen vaslogikával felépített érvelés ellen. Plusz infó, hogy a srácot kb. már a létező összes védőoltás ellenes lapról kitiltják/kitiltották, ha ír valamit, mert eretnek és gonosz gondolatokat terjeszt. 😀 (Az persze nem eretnek gondolat, hogy az anyai Rh-inkompatibilitás kivédésére használt szérumot is ellenzik a zsenik, hiszen ha a második gyerek meghal, őket úgy se lehet börtönbe vágni.)
Viszont ötletem sincs, hogyan lehet mindezt átvinni egy nagyszámú, véleményében, gondolkozásmódban teljesen heterogén fórumpopulációba. Ehhez nem elég 4-5 ilyen mentalitású ember, 10x ennyi folyamatosan aktívra lenne szükség, lehetőség szerint nem azonos érdeklődési körrel, kedvencekkel.
(Átolvasva rájöttem, hogy feltaláltam a spanyolviaszt, de túl sok időt öltem a megírásába, hogy szimplán töröljem az egészet.)
KedvelésKedvelés
“Egyébkét az volt a világ egyik legnagyobb poénja, amikor teljesen “elbújtak” a Google elől és Uma blogjának ‘Volt egyszer egy…” posztja jött be első helyen az animeaddists-keresőszóra…”
LOL, volt ilyen is? Mekkora poén már. xD
Egyébként ez a “mit rejtegethetnek” téma olyan sötétségeket sejtet, hogy nem is nagyon akarok már belegondolni.
De egy fórumkereső motor szerintem egyáltalán nem eszik erőforrást. Ha megnézzük, szinte minden felületen alapfelszereltség.
KedvelésKedvelés
Ha már sokak választásáról volt szó, politikailag is: Délelőtt túlestünk a 2014.évi országgyűlési választásokon. Aki még nem volt vagy ha majd legközelebb megy, akkor jó szívvel javaslom neki, hogy tartsa nyitva a szemét, fülét – töltsön el egy kis időt ráérősen a szavazókörben! (Komolyan felmerült bennem, hogy négy év múlva jelentkezni kéne szavazatszámláló bizottsági tagnak – az egész napos tapasztalatokból már egy frankó szürreális novellát vagy anonim áldokumentumregényt is össze lehetne dobni!!!) Baromi tanulságos és szórakoztató! Illetve abszurd és tragikomikus! 😀 Simán lehetne belőle egy jó kis cikket írni! Csak, hogy néhány példát mondjak arról, hogy miket tapasztaltam, hogy hogyan áll össze a döntéshozatal, kik határoznak az ország és a nemzet sorsáról, hogy milyen alapra épül a demokráciánk:
– Idős, hetven és nyolcvan év közötti nénike toporog nézegeti a kezébe adott leporellókat. Kérdi az ott lévő segítő szavazatszámláló bizottsági tagot: Mit kell ezzel csinálni? Meg: Nem látom! Nem értem! Elmagyarázzák neki, hogy melyik lista az országos pártos, melyik az egyéni jelöltes és hogy ikszet vagy keresztet hova kel rakni. Erre megkérdezi a nénike: Hogy kell ikszet rajzolni? Komolyan nem tudtam, hogy elsőszavazó-e vagy már full szenilis és mindent elfelejtett. De szavazni szavazhat arról, hogy merre tartson tovább a nagypolitika.
– Aztán amikor bemennek szavazni a fülkébe, de következő szavazónak már tollat kell kérnie… Mert az előző szavazó “véletlenül” biztos zsebre rakta. Ugyan a szavazófülkében is lop, de az ország sorsáról szavazhat…
– Meg lehetne sorolni, mint amikor a szavazókörben akarnak beszélgetni, faggatózni az idős nénikék, hogy ki kire szavaz, vagy a másik meg azt kérdi, hogy “hova kell raknom az ikszet a Viktorra?”
Mondom hogy a politika szórakoztató!!! Sírva nevetős!
KedvelésKedvelés
Bőven elég volt az alatt a pár nap alatt nyitott füllel és szemmel járni a buszokon, villamosokon, utcákon. Igazi aranyköpések születtek. A fórumokon meg ment minden, az anyázástól kezdve a zsidóbérencezésig felhasználták az ABC teljes tabelláját. Ismerősöm nem véletlenül szeretné visszaállítani a cenzust. 😀
KedvelésKedvelés
Ez…. a bejegyzés…. ARANYAT ÉR! 😉
KedvelésKedvelés