Ghost in the Shell: Stand Alone Complex

Ravana írt a Ghost in the Shell: Stand Alone Complex animéről, mellyel muszáj vagyok vitatkozni. Idézve őt: “Az egész sorozat legfőbb mozgatórugója J. D. Salinger mesterműve, a Zabhegyező. Nagy port kavart mű, érdemes elolvasni. Viszont! Nem csak ez az egy mű lett becsempészve a sztoriba, a Laughing man is egy Salinger mű címe (magyarul nem Vigyori, hanem A Nevető Ember), ezenfelül volt egy rész, ami egy cyber agyba zárt moziban játszódott. Ott a háttérben pár pillanatra felvillant egy felirat: Go See The Bananafish, vagy vmi hasonló. Nos, Salinger írt egy történetet A Perfect Day for Bananafish, azaz Ilyenkor harap a banánhal címen!!!! Nos aki hajlandó ilyen szemszögől is megvizsgálni a sorozatot, annak hajrá!”

Ááá, nem.:) Tény, hogy a Zabhegyezőt érdemes olvasni – de nincs igazán köze az animéhez. Az, hogy itt-ott idézgetnek belőle, az nem emeli át a hangulatot, gondolatiságot (lásd pl. Psycho-Pass). Pedig korosztályilag illene ide is a dolog és halványan utalnak is rá – de semmi komoly összefüggés. A ‘banánhalas’ történetnek se túl sok köze van az animéhez. Ha meg ‘A nevető ember’-ről esik szó, akkor azért azt még megemlíthetjük, hogy Victor Hugo is írt korábban azonos címmel egy könyvet. Állítólag Salingert is ő inspirálta, ahogy Joker figuráját is a Batman-ből. (Tekintve, hogy Hugo-t épp most kezdtem olvasni – ezt még nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni. Elsőre inkább a ‘Spice and Wolf’ anime ugrott be az utazgató/filozofálgató farkas-ember párosról. Salinger ‘nevető embere’ meg ráhúzható a második évadra, a 2nd GIG-re is valamennyire. Bár mivel rövidke írásról van szó, így csak jelzésértékűek a párhuzamok.)

Na, szóval: Öt éve, amikor elkezdték magyar szinkronnal sugározni, én is belekezdtem. Aztán pár rész után csalódottan ráhagytam. Nekem nagyon kevés volt hangulatban a 95-ös filmhez képest (meg túl sok volt a Motoko-bugyivillantásban – ha mára már tudom is, hogy mindez semmiség a mangákhoz képest). Most viszont azt mondom, hogy érdemes volt megnézni, jó sorozat, bizonyos tekintetekben kiemelkedő és mindenképp tovább-ajánlható. Majdnem nyolcas tízből.

A grafika a sorozatok világában sokszor példás, gyönyörű. Sajnos a mozgásanimáció már nem mindig, a kamerahasználat meg legtöbbször nagyon maradi, mondhatni unalmas (főként a párbeszédeknél). A zene szintén erős összetevő. Az OP, ahogy többen írták: külön kiemelendő. Magyar szinkronnal néztem. Kényelmes volt, hogy nem kell olvasni, de a japán egyértelműen jobb. Azért a magyar is sokszor elfogadható, de a mellékszerepekben gyakran lapos. Meg néha a fordítás sem az igazi és az Őrnagy sem elég ‘tökös’. Jók a melléksztorik és a főszál is. Viszont ezek egyike sem mélyül el eléggé, mindenhol hiányzik még egy kicsi plusz és az egész nagyon “szétfolyó”. Túl sok a duma és nem annyira talál be. Előzőekből sokminden Shirow-jellegzetesség. Jó ötletei voltak a mangakának, de semmit nem csiszolt finomra, kis túlzással csak durván halomra dobálta őket. Mindenesetre viszonylag jól gyúrtak ebbe a sorozatba mindhárom GitS-manga jellegzetességeiből. Viszont, ahogy zonbat is írta, a szereplőkről többet kellett volna megtudnunk egy ilyen hosszúságú sorozatban.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.05.02

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s