Noein: Mou Hitori no Kimi e

Noein: Mou Hitori no Kimi e
Micsoda első rész, micsoda első percek! Nagyon lelkes vagyok! Az összes szőröm felállt! Az agyam a gyönyörtől és az ijedségtől félig áthelyeződött standby módba, ahogy elöntött az adrenalin!…
Noein: To Your Other Self
Na, vége. EL-CSÖP-PEN-TEM. Vannak animék, melyknél a rengeteg nevetéstől megfájdul a hasunk. Aztán van, ahol a sok sírástól a fejünk hasogat. Itt nekem az jelentette a legnagyobb gondot, hogy az anime által kiváltott folymatos orgazmus mellett is teljesen figyelni tudjak a történésekre. Legalábbis az első egyharmadban. Nekem pont eltalálták a “G-pontomat”, talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy eddig 10/10 és kedvenc volt. Oldalakon keresztül lehetne sorolni, hogy mennyire jó, hangulatos, profi megoldásai vannak: akcióban, animációban, 3DCG-ben, feszültségteremtésben, ijesztgetésben, poénokban, emberi kapcsolatok-érzelmek ábrázolásában, romantikában, drámázásban, megríkatásban, több nézői generáció megszólításában, mögöttes tartalomban, audió aláfestésben, szinkronhangokban stb. S igen volt gyengéje is: pl. a karakterdizájn/grafika, ami valóban gyenge és csúnya néha (ezzel együtt akcióban minden idők legdinamikusabbjai közé kerül és néha az egyediségen /érdekességen /hangulatosságon túl valóban gyönyörű is) vagy az ED, amely bár szintén kellemes popszám, minta az OP is, de kevésbé markáns és a képi világa meg nulla. De az első harmadban mindez nekem nem számított.

Viszont az anime második fele hanyatlott, már csak néha-néha csillantottak a korábban egymás hegyén-hátán érkező fantasztikus megoldásokból. Be is lassult a cucc és csak az utolsó néhány részben tudtak ismét meglepni és korbácsolták fel ismét a hangulatot. Valahogy úgy éreztem, mintha igazából tizenpár részre terveztek volna, aztán menet közben kaptak volna lehetőséget rá, hogy huszonvalahányat adhassanak ki – így a közepét tessék-lássék kitöltötték. Félreértés ne essék: azok sem voltak rossz részek, csak a korábbi átgondolt zsenialitás nem volt rajtuk érezhető, ezért az átlag felé csúsztak.

Ahogy előttem írták már: az ismertető kissé történetspoileres, de a nagyobb baj az, hogy nem is jó. Persze örülök, hogy van,de még csak meg se kapargatja a felszínt. A kvantumfizikához, dimenziókhoz, időutazáshoz meg egyéb sci-fis, elvont, filozófikus blablákhoz egyáltalán nem szükséges érteni ugyanis. Persze, ha ez is bejön az embernek az csak jobb, de a humán érdeklődésűek símán leképezhetik a sorozatot egyszerű emberek közötti egyszerű kapcsolatokra, érzelmekre és azok hatásaira. Aki meg ezen is túl akar lépni az persze még spirituális szinten is elemzheti, fejtegetheti a cuccost. A karakterdizájnban kicsit visszaköszön a Lain, Arjuna, Koi Kaze (igen, igen kedves loli/moe kedvelők, bizony nektek is került a sorozatba egy kevés olyan, amiért szerethetitek). Az aláfestőzenéket külön érdemes kiemelni: bár egy részük tök átlagos, de egy rakat gyönyörűség is van a 2 CD-n! Az iró-rendező korábbi munkái között egyébként szerepel az Escaflowne is. Érdekességként megjegyezhető, hogy AniDB hasonlóként dobja a Dennou Coilt és a Fantastic Childrent (amik többé-kevésbé jó hasonlatok is), míg MAL pl. a Steins;Gate-et (amit még nem láttam, de grafika/karakterdizájn tekintetében jóval mainstreamebbnek tűnik).

Összességében – hibáival együtt is – mindenképp a nagyon jó animék közé tartozik. Az, hogy mennyire fog bejönni nyilván szubjektív: kit mennyire talál el. A már fentebb írt sokrétűsége miatt mindenféle stílus kedvelőjének, mindkét nemnek és széles életkorban ajánlható. Ha nem lettek volna olyanok az utolsó részei, amilyenek, akkor még 12-es karika se kéne rá alulról. Egyes összetevői viszont csak párkapcsolat és gyermeknevelés megélése után jönek igazán közel, így szeremcsére felfelé sem zárul korán az olló. Egy komoly probléma lehet: a karakterdizájn, amely a mainstreamhez szokott szemnek nem biztos, hogy elviselhető (bár mondjuk a szintén 2006-os Kemonozume-hez képest ez átlagossá szépül), de ez úgyis kiderül az első két részből (igen kettőből, mert az első után kicsit visszavesznek, javítanak, úgyhogy ennyit tessék megnézni minimum, aztán lehet dobni, ha semmiképp se akarja bevenni a gyomor).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.05.04

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s