Ookami Kodomo no Ame to Yuki

Az Ookami Kodomo no Ame to Yuki (Wolf Children) című animefilm kezdése, alapozása kicsit túl lassú, ami önmagában nem lenne baj, de jellegtelen is csöppet. A terhességig/születés-ig csak olyan 6-7/10. Aztán lubickol! Szuper! A farkaskölykök egyszerűen imádnivalóak! Miközben teljesen életszerű gyermekviselkedést modelleznek (lányomnak is meg tudtam mutatni egy-két jellemző gyermekkori produkcióját)… Hiába ismerős egy-két dolog korábbi animékből, mégsem “lopás-szagú”. Pl. a Totoro előtt is inkább főhajtás és tiszteletadás-érzetű az a néhány egy az egyben átvett jelenet (ház-körülszaladgálás, hangya-tótágas, buszmegálló). Érdekfeszítő a társadalom és a család együttélésének, konfliktusának felvázolása a városban és a költözés után vidéken is – sajnos ezzel később nemigen kezdenek semmit. Pedig, ha már belengették, vártam volna. Ezzel szemben kicsit átmegyünk a nagyobb társadalmi színtérről a családi működés és szerepek irányába, plusz az egyének szintjére, kapunk egy leheletnyi pszichológiát.

A vége felé izgatottan (és kicsit aggódva) vártam, hogy mit kezdenek az egésszel. Elég későn kaptuk meg a fiú szerepének kibontását is, de szerencsére megjött, amikor már épp hiányérzetem lett volna. (Igazság szerint az elején kicsit erőltetett is volt a két gyerek markáns különbözősége – persze van ilyen, teljesen természetes, de itt egy kicsit természetellenesen túljátszották. Aztán persze a film végére bontakozik ki ennek a miértje.) Szóval frankón megjön a végén a vihar, ami egyben szépen jelképezi a konfliktusok eszkalálódását is. Szép, szép tetőpont! Aztán semmi. Oké, nem teljesen semmi, de kicsit kevés a lecsengetés, hiányzik a végéről egy ici-pici plusz. Talán, ha az elején nem kb. 20, hanem csak 10 percet áldoznak felvezetésre, (meg talán a közepén is kicsit kevesebbet a kissé súlytalan mezőgazdász részre) akkor ide a végére (vagy talán a vihar elé is egy kicsit) lehetett volna még beszúrni egy-két dolgot.

Egyébként érdekes volt olvasni, hogy Japánban állítólag nagy anyagi siker is volt. Ha azt nézem, hogy az elöregedő japán társadalomban, ahol nem igen akarnak szülni a népek, jön egy ilyen gyereknevelős film, ahol még a szoptatást (aminek elmaradása meg világszerte probléma a “fejlett” országokban) is ábrázolják, akkor nem lehetett nehéz megjósolni, hogy ennyi díjat is összeszed, ahogy pl. Fullmoon is írja. Maga a női főszereplő, a feminin vonal kissé egyébként szintén Ghibli-s “hagyomány”, de Hosoda ezt sem másolja, hanem a saját útját keresi, járja. Ha a film megnézése után visszatekintünk rá, akkor kicsit túl “botegyenes” a fő mondandója: Már a fele előtt kimondják, hogy a szülőnek az a dolga, hogy biztosítsa a gyerekek részére azt a környezetet, amiben szabadon eldönthetik, hogy mivé szeretnének válni. Ezt nem is kérdésként teszik fel igazából. Később is csak egy pici bizonytalanságot hagynak abban, hogy ez sikerülhet-e, de a film konklúziója egyszerűen annyi, hogy naná. De ezt sem észérvekkel, sem érzelmileg nem támasztja talán alá eléggé. Így sajnos csak felszínesen hihető, tényleg nem érdemes mélyebben belegondolni. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez azért sokkal bonyolultabb. Pl. ha a mellett dönt a gyermek, hogy ‘magányos farkassá’ válik és már tankötelezettként lóg az iskolából, akkor annak tudjuk, hogy komoly következményei lesznek a bürokratikus jogállamokban. Mindemellett persze aki ezt a vad utat választja az akár gyorsan egy szakadék alján találhatja magát, törött csontokkal, magányosan, elhagyatva, halálát várva. De, ha az a gyermek döntése, hogy ‘másokban bízó társasági lénnyé’ válik, akkor is lehetnek gondjai: csalatkozhat, megcsalhatják és nem szokott a valóságban az sem sikerülni, hogy folyamatosan másnak mutassuk magunkat, mint akik vagyunk. Ráadásul a film bár döntésről beszél, de igazából azt sugallja, hogy ez nem is döntés, hanem a sors/karma kezében van, már születéskor meghatározott, hogy kinek mi lesz az útja. 

Hála az Anilogue fesztiválnak Magyarországra is korán eljutott ‘Farkasgyermekek’ cím alatt. Érdekes, hogy a kritikák itt is megoszlottak az értékét illetően. No, mindegy. Így is nagyszerű film volt, sodró, szórakoztató, kedvesen humoros (a születés után rengeteg jó momentum volt, kisgyermekes szülők ezt meg tudják erősíteni. Pl. amikor a farkascsajszi (Yuki) bekajált, hányt és az anyjuk szaladt vele orvoshoz, de nem tudta eldönteni, hogy a normál kórházba vagy állatorvoshoz vigye-e.  Aztán egy büfivel gyógyult a pici. Ez is annyira jellemző volt! Mi is az első gyerekünknél még aggódtunk, hogy ha kavicsot, cigicsikket, homokot, szappant, újságpapírt stb. akart enni utódunk, de a második gyerekre már tudtuk, hogy mennyire erősek, strapabírók a kis rosszcsontok és kis túlzással már csak arra ügyeltünk, hogy ezekből az “egzotikus csemegékből” ne fogyasszanak túl sokat…), kellő komoly tartalommal. Igaz, hogy ha külön értékelném a látványt és a zenei aláfestést is, akkor egyik sem kapna még 9/10-t sem (komoly rendezők/ studiók moziminőségében tessék gondolkodni – ne holmi szappanoperáéban). De ez szerintem sosem számít igazán, az összhatás a fontos. Ami nagyon jó. (Nálam egy erős nyolcas tízből, amit “agyatlanul” felkerekítek.) Már nagyon várom a következő Hosoda filmet!  Érik a rendező, érik! Meg jó látni, visszatekintve az utolsó három filmére, hogy kicsit próbálgatja a témákat, műfajokat – nem full egysíkú.

OJ-nak igaza van, hogy az osztálytermes idő-csúszka nagyon ötletes és jó vizuális megvalósítás volt. Ezzel azonban sajnos kb. ki is fújt a kreatív cinematográfia – ellentételezésnek meg ott van a többször használt, ósdi képernyő-elsötétítés. Ahogy Razielhu írta: igen, a farkas formában való szexelésnél én is felszisszentem… Kedvenc roriconfanommal viszont most kevésbé értek egyet, szerintem nincs (mindig) baj az (irracionális) érzelmeink szabadonengedésével, nem kell mindenre annyira kritikusan tekinteni (de a Twilight-os hasonlatán azért jót mosolyogtam, némi igazság van is benne).

Pont.
És most mindenki menjen és nézze meg, ha még nem látta, aztán irány gyermeket szülni és nevelni!

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.04.08

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s