Ristorante Paradiso

Először is: biztos vagyok benne, hogy férfiként nincs apakomlexusom (de valóban kissé “ojisan-con” beütésű a Ristorante Paradiso), de azt kell mondanom, hogy ez az anime egy csoda! Úgy értem: rengeteg hibája van és tulajdonképp középszerűnek lenne mondható (egy hasonló szintű seinen cuccnál szerintem többet fanyalognék), mégis jó! Lehet, hogy ez a josei varázslata, a nőiességé, az életé, ami szimplán és kellemesen átmossa az ember lelkét. És igen: sokaknak nem való. Bizony még azoknak sem feltétlenül, akiknek a Nana vagy a Honey&Clever, Nodame tetszett! Ugyanis ez színtiszta slice of life! No akció (lassú, de mégsem unalmas), no nagy röhögések (de jóleső mosolygások), no óriásdrámák (de hétköznapi gondok és szomorúság is, sőt bizony némi szívszorongatás és könnycsatornaigénybevétel is), no hatalmas érzelmek (de finomam igenis jelen vannak), történet is kb. no – mint, ahogy nagy bölcseletek is (de ezért kárpótol a hangulat). Ráadásul az animáció (értsd mozgások – már, ha van, mert leginkább elspórolják) béna – a 2D/3D is (pl. a dugattyúszerű páros séták borzasztó látványt nyújtanak). Előnyeként hoznám fel az alkalmankénti egész jó festményszerű háttereket, a Monte Cristo lájtosabb kiadásához hasonló textúrákat és 5Leaves-hez hasonló karakterdizájnt (melankólikus, megereszkedett szemhéjak és békaszájak – úgylátszik japán szemmel ilyenek vagyunk itt Európában ). Az előző hozzászólók már leírták, hogy a realitás talaján sem áll két lábban a sorozat, de ezt én sosem éreztem nagyon bántónak. A zene nagyon kellemes, őszintén szólva inkább ilyen zenés kávéházi fíling az egyész cucc – külön az OST,OP,ED és az előadók többi nótája is finom! Én imádtam – de hozzá kell tenni, hogy eleve szeretem a dzsesszes dallamvilágot (stílusokban annyira már nem vagyok tájékozott, de fúziós jazzt, bossa novát, szambát is említenek a neten velük kapcsolatban). Összességében engem elvarázsolt, kellemesen szórakoztam, bár a legjobbak közé nálam semmiképp se fér be, de a ráncokat kisímította a homlokomon. Nőknek készült, mindenképp nekik ajánlható inkább, de ezen belül is az előzőekben leírtak figyelembevételével. Úgy viszont ajánlott. Nagyon.

Egyébként azt írták előttem, idézem: “ennél az animénél tényleg komolyan kell venni a josei kategóriát, mert bár Nicoletta a fiatal lányok szokásos gondjaival küzd, de a többi szereplőnek már olyan problémákkal kell megbirkóznia, mint a válás utáni újrakezdés, vagy a házasságtörés, amik egy bizonyos kor alatt nem biztos, hogy képesek lekötni a nézőt.”
Egyrészről teljesen igaz. Kiegészítés: Másrészről tulajdonképp a sorozat: a “szerelem különböző ízeivel” foglalkozik (szerintem egyébként pont nem túl felnőtt szinten, hanem épp inkább “shoujo-ba hajlóan”), így pl. a nagy fellángolással első látásra, a szerelmi csalódással, a síron túl is tartó szerelemmel stb. stb. Ezek egy része meg – ha jól emlékszem – 14 éves kor körül már simán személyesen átélt tapasztalat lehet, ráadásul igen sok fiatalnak vannak (sajnos) tapasztalatai – ha csak áttételesen is – a válással kapcsolatban is. Egyszóval annak a “bizonyos kornak” – ami alatt valóban nem érdemes nézni – nem kell feltétlenül túl magasnak lennie. Még akkor se, ha egy pár rész után, azért a szereplők történetei és az idősíkok közötti ugrálgatás néha kissé nehezen követhetővé is teszi.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.07.21

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s