Alfred Bester és Sentry – könyvkóstolóval egybekötött blognéző

galaktika86Írtam már róla, hogy miután megnyitottam ezt a WordPress-blogot körbenéztem a blogok tengerében. Valószínűleg akkor botlottam először bele Sentry blogjába is. Aztán egy időre meg is feledkeztem róla, de nemrég újra felfedeztem, alaposabban átolvastam. Érdemes volt. Ajánlom is az anime rajongóknak és egyéb (film-, játék- stb.) kockáknak. Az ‘Entrée’ című nyitó poszt valami zseniális, csak azért megéri ellátogatni oda, ha más már nem is fog sosem megjelenni a blogon. Ami utóbbira azért meglenne az esély a publikálások korábbi rendszerességét tekintve… de reméljük nem így lesz.

A 11 eyes-ról szóló bejegyzésében pedig felfigyeltem Alfred Bester könyvére, a Tigris! Tigris!-re. Mint kiderült, az 1987-ben, 73 évesen elhunyt Bestert sokan a sci-fi irodalom egyik fontos alakjának tekintik. Az 1953-as Az arcnélküli ember címűje volt, ami megkapta először a Hugo-díjat, ami később az egyik legjelentősebb sci-fi díjjá vált. Az 1956-os Tigris! Tigris!-t pedig a Google tanúsága szerint magyar nyelven is sokan ajánlgatják, mint az egyik valaha volt legjobb sci-fi könyvet.  Gyorsan el is olvastam őket, de sajnos én nem vagyok ilyen jó véleménnyel róluk.

arcnelkuliAz arcnélküli emberről kiderült számomra, hogy már olvastam korábban – legalábbis részben biztosan. A Galaktika magazinban, még valamikor a ’80-as években, tizenévesen. Először a magazin illusztrációi lettek ismerősek, a szövegre nem is igen emlékeztem. Az egész egy unalmas krimi lett számomra, jellegtelen szöveggel (Zala Tamás fordítása, Ámon László rajzai, 1986, Galaktika – folytatásos megjelenés). Pedig az alapgondolat még érdekes is volt, miszerint a jövőben egyre több a telepatikus képességgel bíró ember és ahogy egyre többen fürkészik az emberek agyait a gyilkosságok megszűnnek, hiszen már a gondolati-, előkészületi fázisban lelepleződnek. Meg a végén van egy naív, de jó gondolat a büntetés alá vont bűnelkövetővel kapcsolatban, az érvényes társadalmi normákat áthágóról, idézem:

“- Hogy haladnak a kezeléssel?
– Nagyszerűen. Mindent nagyon jól tűr. Rendbe hozzuk. Egy év, és új embert faragunk belőle.
– Megvárom. Szükségünk van az ilyen emberekre. Igazán sajnálatos lenne elveszíteni őt.
– Elveszíteni? Ugyan hová gondol! Csak nem hiszi, hogy egy ilyen kis pottyanásnak a következménye…
– Nem, dehogy. Nem a lepottyanásra gondolok. Egészen más jár az eszemben. Ha három-négyszáz éve a zsaruk elkaptak egy ilyen Reich-féle alakot, egyszerűen a halálba küldték. Halálos ítéletnek nevezték.
– Ugye csak viccel?
– Kiscserkészi becsületszavamra így volt.
– De hát a halálos ítéletnek nincs semmi értelme. Ha valaki tehetséges, merész és képes is és kész is a feje tetejére állítani a társadalmat, akkor messze az átlag fölébe emelkedik. Az ilyet esztelenség lenne elpusztítani. Át kell formálni, ki kell egyenesíteni és pozitív értékké kell alakítani. Miért hajítanánk el? Ha ezt tennénk minden ilyen emberrel, más sem maradna, mint a nyáj.
– Talán akkoriban nyájra volt szükség.”

A Tigris! Tigris! viszont jól kezdődik, izgalmasan, sodrón. A telepátia itt is megjelenik, de a teleportálásra kerül a hangsúly. A könyvben rakat érdekes ötlet van. Megnyerő az őrült rohanás is , ami jellemzi az egészet. Mégis gyorsan eluntam és a végigolvasása után is csak az összedobáltság érzése maradt meg bennem. Az 1990-es, Mórás kiadásban olvastam – állítólag az újabb kicsit más. Hogy jobb-e, azt nem tudom.

Röviden: a könyveket különösebben nem tudom ajánlani, de a blogot igen.

Reklámok

8 thoughts on “Alfred Bester és Sentry – könyvkóstolóval egybekötött blognéző

  1. Köszönöm, ez most meglepett 😀 Igyekszem összekapni magam.
    A Tigris! Tigris!-ről én még sok éve az 576 Konzolban olvastam, aztán egyszer véletlenül ráakadtam egy antikvárium legalsó polcán. Tetszett a főszereplő elvetemültsége, és a leírt jövőkép miatt simán el tudtam volna képzelni, hogy nemrégiben írták, holott ’56-ban jelent meg. Azért annyira zseniálisnak én sem mondanám, mint aminek egyesek beállítják, de szerintem érdemes rá egy pillantást vetni. Lassan nekem is újra kéne olvasnom, talán három-négy éve volt a kezemben utoljára.

    Kedvelés

    • Anno a Sci-fi Mesterei c. sorozatban találkoztam Alfred Besterrrel, és a Tigris! Tigris! első olvasásra nagyon tetszett. Olyan volt, mint a Monte Christo grófja űrutazással. Sokadik olvasásra is szeretem, még írtam is róla posztot a blogomra, amit aztán nem raktam ki sose, lol. Amúgy szeretem a Golden Age Sci-fiket, van bennük valami báj, ami kortársból nekem hiányzik.

      Kedvelés

      • Na tessék, már ketten is összefogtatok “ellenemben” a “Tiger (& Bunny)” dicséretére! : ) Egye fene, amennyire abszurd és szürreális vonulatai is vannak (amiket mindig is imádtam) – ajánljuk hát olvasásra! : )
        Igen – a Sci-fi Mesterei: ez volt rányomtatva a ’90-es Mórás kiadásra, csak lusta voltam érte elmenni a könyvtárba, elolvastam neten.

        Kirakatlan posztok: Mennyi van még Zaizen? Ennél, amit én idehánytam – csak jobb lehetett pedig…

        Kortárs sci-fi: Még a klasszikusokból sem olvastam mindent, amit “illene”. A kortársokból meg lehet, hogy semmit, inkább csak filmeztem. Pedig lehet, hogy lenne olvasnivaló: http://moly.hu/kihivasok/a-tovisszuro-nyomaban-mozgalom-a-kortars-sci-fi-konyvekert A “báj” egyébként lehet, hogy a megjelenésük óta eltelt időből adódik és pár emberöltő múlva a jelenlegi kortárs műveket is beborítja majd egy patinás, avítt, retro “báj-réteg”. : )

        Kedvelés

  2. A Sci-fi Mesterei igen jó sorozat, ajánlom mindenkinek. A személyes kedvencem a sorozatból a Vér Zenéje, a Tigiris! Tigris! csak a második a sorban. Mindkettőt számtalanszor olvastam. Amúgy a sorozatból még három könyvről írtam egy-egy ötszáz szó körüli recenziófélét, és van ezeken kívül még kb. harminc posztom vár megírásra, újraírásra, befejezésre és/vagy publikálásra, ezeknek kb. harmada könyv és képregényajánló.

    Az 50-es évek, a sci-fi aranykora azért tetszik nekem, mert képvisel egy rendkívül optimista szellemiséget, ami abból jön, hogy az amcsik a világháborút megnyerték, megépítették az első nukleáris reaktorokat, mentek az űrbe, és az évtized végén megcélozták a holdat is. A kor árnyoldala is megjelenik persze, mert a jövőt a hidegháború és a fenyegető nukleáris holokauszt árnyékából aggodalommal nézték az emberek, ezért aztán születtek pesszimista regények is, mint a Hozsanna néked Leibowitz. Rengeteg név van, akit lehet ajánlani a korszakból, Clifford D. Simak, Isaac Asimov, Robert Heinelein, Arthur C Clarke, és még sorolhatnám. A báj nekem a korszellemből jön 🙂

    A kortárs sci-fit sajnos nem ismerem annyira jól, és erősen le vagyok maradva (kb. 5-15 éves késésem van) de akad azért pár kortárs író, akit ismerek és bátran ajánlok mindenkinek, pl. Cory Doctorow, Neal Stephenson, Dan Simmons, vagy China Miéville.

    Amúgy tövisszúró mozgalom, értettem a Shrike-referenciát 🙂

    Kedvelés

    • Tessék akkor kiposztolni azokat az írásokat!!! Személyemben egy olvasód biztos lesz, meg a hozzászólásaimtól sem menekülhetsz meg! Ennél sokkal nagyobb tömegforgalomra meg nem hiszem, hogy számíthatsz, sajnos… (akkor meg ugye minek erőltesd meg magad) Ha olyan jó képregényekről írsz, mint eddig, akkor azokat ízibe el is olvasom.

      Sokszor merült fel már bennem, hogy milyen addiktológiai baromság már ez az anime- és mangalista vezetés, de most a könyveknél nagyon jól jönne, mert halvány fingom sincs, hogy miket olvastam 20-30 éve. Asimovot például biztos, szerintem többet is, de csak az Alapítvány rémlik és arra sem emlékszem kicsit sem, hogy miről szólt.

      Többet kéne olvasni… Meg eredeti magyarokat is, nem csak jól vagy rosszul fordított idegen nyelvű cuccokat. Be is véstem most ezt is a nemlétező határidőnaplómba, hogy néhány év múlva, ha már lekattanok az animékről (plusz néhány év, amíg a mangákról és képregényekről is), akkor az irodalomnak szentelem magam! Meg kéne majd ismerkedni alaposabban ezzel a Moly.hu-val is – ha akkor még lesz. Így messziről úgy tűnt, hogy vannak jópofa közösségi, olvasásra- és párbeszédre motiváló funkciói…

      “Tövisszúró”: Dan Simmons Hyperiont sem olvastam biztosan, sok más mellett. Majd…

      Kedvelés

      • Hát elég szomorú, hogy nem emlékszel az Alapítványra! 😀 Ha kicserélnénk benne az fissziós erőműveket fúziósra vagy antianyagra, nehezen lehetne rávágni, hogy nem ma írták. (Ez kis túlzás azért.)

        Kedvelés

      • Vik vazze, azért nem most volt, mikor olvastam! Akkoriban te még beszélni sem biztos, hogy tudtál rendesen, nemhogy olvasni! 😀 Amúgy meg mindegy, hogy 20 napja volt vagy 20 éve – nem véletlenül írtam már a legelső, blognyitó bejegyzésben, hogy nagyon tré a memóriám és a blog részben külső emléktáramként fog üzemelni!

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s