This is England – a film és a sorozatok

This is England (2006) – Így neveld a Skinheaded

thisisengland2Hát ez baszottul eltalált! Épp ezért nem tudok objektív lenni – mondjuk amúgy sem törekszem rá száz százalékig. Sőt, inkább fordítva. De az biztos, hogy ez nem csak Anglia! A 2006-os This is England című film mindannyiunkhoz beszél. Az egész emberiséghez. Ha a kibaszott hímnemű részét szólítja is meg inkább… Thendarionnak itt is köszönet, hogy foglalkozott vele és felhívta rá a figyelmemet – ugye most már nem kell mondani senkinek, hogy kövesse az írásait a blogján?

Szóval fiús film ez. Srácok keserveiről, dühéről, vidámságáról, összetartásáról. És sokkal többről. Arról, hogy apró, ártalmatlan, sőt pozitív lépéseken keresztül miért és hogyan jutunk el elfuserált negatív eredményekig. Mi férfiak. Meg a világ – velünk.

Azt azért le kell szögezni, hogy ez nem egy Trainspotting-, vagy A Clockwork Orange-szintű, örökzöld klasszikusságra ítélt mű. De a jelentős brit filmek közt mindenképp helye van, láttam olyan TOP100-as listát, ami szerepeltette is. Jó ez, nagyon. Nézzétek! Tízből minimum nyolc pontos.

thisisengland1

Engem már az első pillanataiban elkapott a zenéjével és ’80-as évek hangulatának precíz megidézésével. Erre az időszakra esett az én ifjú-korom is, mint a filmbeli srácoké. Az 1980-as évek végén engem is megérintett a skinhead-érzés, amikor iszonyatos minőségű másolt demókazettákon terjedt köztünk a lázadás keresetlenül profán hangja. Tinifiúként ki ne küzdött volna beilleszkedési gondokkal, ki ne keveredett volna balhékba (én igen) – amelyeket ma már igyekszik teljesen elfeledni (akkoriban talán picit könnyebb volt, nem őrizte meg a Facebook az ilyen baklövések nyomát – mert nem volt még). Erre még rátesz esetemben egy lapáttal, hogy jelenleg szeretett és féltett csemetéim is kb. ezt az életkort nyögik. Szóval kétfelől is megérintett a film – és hát bőgtem, mint az árva szamár. Eleinte zseniálisan reálisnak tűnt a cucc – és szerintem nem csak az elfogultság mondatja velem. Jók voltak a színészek is: minden szereplő emberi volt, jó és rossz egyszeri és megismételhetetlenül bonyolult keveréke. Aztán a valóságosságba számomra egyre több modorosság került, ahogy bontakozott ki a konfliktus, ahogy egyre drámaibbá vált a film és ahogy egyre jobban beleláthattuk a világ- és az emberiség nyűgeit is. Ez a modorossága ki is zökkentett újra és újra, de az átütő színészi jelenlét szerencsére visszaráncigált mindig.

Screen Shot 2012-11-04 at 9.59.09 PMA korhűségen, színészeken kívül (meg azok az arcok, sérók, ruhák!!!), szociális érzékenységben és szociálpszichológiai figyelmességben is nagyon ott volt a This is England. És hát a zene! A reggae, ska, punk alapokon nyugvó tempósabb dalokkal valóban éles kontrasztot képezett Ludovico Einaudi már-már túl “nyálas”, finom, könnyfakasztóan gyönyörű zongoramuzsikája. Ahogy itt törés volt a zenei koncepcióban és ahogy kettészakadt a filmben a Skinhead-mozgalom – ugyanúgy öli és emeli fel ez a film egyszerre a lelkünket…

This is England ’86 – Mi lesz a skinheadből, ha felnő?

thisisengland86-1

A 2010-es mini tévésorozat a film közvetlen folytatása… és mégsem. A négyszer negyvenöt perc játékidőt vontatottabb történetvezetéssel vezetik fel, mint amit a film 100 perce alatt tapasztaltunk. Az angol kiejtés kissé érthetőbb, kevésbé tűnik földönkívüli hablatynak (magyar felirat továbbra is van). A zene még mindig jó, de kevésbé él együtt a képekkel, a Soundtracket itt is érdemes külön is meghallgatni. A színészek 4 évvel idősebbek – Combo (Stephen Graham) eleinte nagyon hiányzott, de Smell (Rosamund Hanson) lassan betöltötte az űrt, a többiekkel együtt persze. Míg a film arról regélt, hogy miként válik a gyermekből tinédzser (kortárscsoportok stb.), itt, az első sorozatban a fiatal felnőttkorral kerülünk szembe: munka, házasság, összeköltözés, hazugság, csalás és hasonló nyalánkságok. A film valóságos hétköznapiságával szemben itt eleinte inkább az abszurd vígjátékelemek dominálnak. Aztán a második rész végére már elég borús hangulatot kapunk és a negyedik részben, a végjátékban a filmhez hasonlóan húsklopfolóval verik szarrá a athisisengland86-3 lelkünket. De a poénok is megmaradnak végig! A gondolatiság sokáig jóval kevesebbnek tűnik – több a meztelenkedés és itt már van szex is. Meg több mocsok. A sorozat előrehaladásával a képi világ, az operatőri munka is erősödőnek tűnt számomra. És azt se felejtsük el megemlíteni, hogy a sorozat már a nőkkel, az ő szempontjaikkal is foglalkozik – ellentétben a filmmel.

A filmnél valahogy az volt az érzésem, hogy van az a kis reménysugár, hogy az egyén választásainak is van hatása a környezet mellett – a sorozatot viszont előre elrendeltség, sorsszerűség lengte be. Itt azt üzenetet véltem csatornázni, hogy az élet egy olyan pöcegödör, amiből bármit csinálunk, nem tudunk kimászni. Szóval mindenképp rossz lesz nekünk és rosszak leszünk mi is. Magunkhoz és egymáshoz. Nincs kivétel. És mégis mindannyian képesek vagyunk szeretni! Még a legmocskosabb, legaljasabb szemétláda is közülünk. Tízből hat és hét pont között billegett nálam, a vége felé inkább felfelé mászva. Suttyóknak, punk-lelkületűeknek, partiállatoknak, panelpatkányoknak és mazochistáknak, katekétáknak nagyon ajánlott. Ugyanakkor érzékeny lelkületűek lehet hogy jobban járnak, ha megnézés előtt lespoilerezik maguknak a sorozat témáit, mert van benne olyan történés, ami neten is nagy felzúdulást váltott ki anno. Plusz amíg a film esetében nem annyira tartom fontosnak a korhatárosság hangsúlyozását, itt már elengedhetetlen kiemelni!

ThisisEngland86-2

This is England ’88 – Siralmas ez világ…

shot0012nékünk bűnösöknek… A három negyvenöt perces epizódot felölelő második minisorozat 2011-ből az első sorozat és a film hangulatait keresztezve indít. Már az első percekben a “lovak közé csap”. Pár képkockán és jeleneten belül kapunk életszagú hétköznapiságot, korszelemet, kuncogós mókázást, pikáns malackodást, vulgaritást, bulizós-videóklipes életérzést és szívszorító döbbeneteket. Aki eddig eljutott, annál már jelentkezik a sorozat-effektus, vagyis eddigre összenövünk a szereplőkkel, szakmai-esztétikai minőségektől függetlenül is kíváncsiak vagyunk rájuk. Szóval az első öt percben már rádöbbenünk szereplőink külső megjelenésének ismételt hatalmas változására, míg a második ötben az életükben, körülményeikben bekövetkezettek vágnak bennünket kupán. Már ekkor érezzük, reméljük, hogy jó lesz ez! Magyar felirat ismét van, ismét lesz kisebb dolgunk az elérhető videóverziókhoz való passzítással és most lehetnek a szöveggel is gondjaink.

shot0015Az előzőekhez hasonlóan ez sem maradt díjak nélkül és a soundtrack itt is híres, részben nagyszerű nótákat sorakoztat fel – mindenképp külön hallgatásért kiállt (Ludovico Einaudi innen sem hiányozhat persze). A három rész karácsony három napján játszódik. De nem egy hagyományos karácsonyi sztori az biztos. Már nekem is túl depresszív, túl fájdalmas volt, holott én csípem az ilyesmit. Az első sorozatnál általam említett pöcegödörnek itt a mélyére süppedünk, nem csak egyszerűen nem tudunk kimászni belőle, hanem kínlódva, vergődve bele is fulladunk. Gyakorlatilag fájdalmasan rongyosra fújtam az orromat a bőgéstől. Ettől, meg az állandó szemdörzsöléstől aztán nem tudtam maximálisan figyelni a filmre. A zárásnál azonban így is ‘kilógott nekem a lóláb’, számomra kicsit demagóg és túl arcbanyomós, kissé hiteltelen és nem kellően kifejtett lett az üzenet. Amitől függetlenül nézésre ez is feltétlen érdemes, nálam tízből 8 körül kezdett és 6 magasságában, átlag fölött zárt.

Idén, 2014-ben pedig érkezik a This is England ’90, az állítólagos záró sorozat. Sok infó még nincs róla, de én már várom. Remélem meg is jön, mert két éve egyszer már parkolópályára helyezték. Magyar nyelven rákeresve mondjuk nem látok nagy tolongást érte…

Is this England? This is life, love. This is fucking LIFE, man. I pray for U. Amen.

Reklámok

5 thoughts on “This is England – a film és a sorozatok

    • Magadnak köszönöd: mert te vetted a fáradságot, hogy írtál róla és miattad néztem meg – s aztán írtam róluk. 🙂
      A film önmagában jobb, mint a minisorozatok és voltak, akik csalódtak is a sorozatokban – mert ugyanazt a skinhead vonalat várták, de nem azt kapták, ráadásul más stílusban és hangulatban is… Szerintem meg, ha már megvolt a film és tetszett – akkor érdemes folytatni. Jó ugyanis, hogy a rendezőnek van koncepciója, tudja mit akar: minden egyes részegységgel (a filmmel és minisorozatokkal egyenként) közvetít egy fő üzenet mellett több kisebbet is. És a részegységeket szépen felfűzi egy nagyobb közös gondolatmenetre, fejlődéstörténetre.

      Kedvelés

  1. Apukám kedvenc filmje. 😀 Jó ideje rágja a fülem, hogy nézzem meg, asszem’ ideje lenne, mert tényleg elég jónak tűnik, a minisorozatokról meg köszi az infót, ezzel a faternak is tudok majd mutatni valami újat. 😀

    Kedvelés

    • Apádhoz engem és Thendariont is odasorolhatod, egyetértünk: nézd csak meg! 🙂 Egyébként a film valószínűleg több apukánál betalált, ahogy írtam nekem is a saját apaságom volt az egyik ok, amiért ennyire megérintett. A minisorozatok már kicsit más tészták, nem szabad ugyanazt várni tőlük – és úgy szerintem érdemesek, de már szigorúan korhatárosan…

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s