Shoujo Kakumei Utena

A karakterdizájn átlagos, jellegtelen, az animáció gyakran kevéske, a grafika viszonylag egyszerű és nagyon sok ismétlődő kép van.

Ugyanakkor én már a Revolutionary Girl Utena első részében erősen szimpatizáltam a sorozattal! Az egyszerű grafikát érdekes megoldásokkal dobták fel: a kihajthatós képeskönyvekhez hasonló rétegezéssel, illetve a háttérszínek és formák is gyakran hoztak szürreális hangulatot. Valamiért nagyon vonzódom az árnyjátékhoz, ezért nagyon tetszett, hogy minden részben kaptam egy keveset belőle, amik egyébként zseniálisan sikeredtek – és a pletykálkodós részeken túl is alkalmazták őket, úgyhogy valamennyire a sorozat egyik védjegyévé váltak. A másik fontos jellemzője a sorozatnak szerintem: a szuper, feszes tempójú, zseniálisan izgalmas szövegezésű, 70/80-as évekbeli musical/rockopera hangulatát hozó párbajdalai és a pár 40/50-es évek hangulatát idéző nóta (az instrumentális háttérzenék többségében átlagosak, de köztük is akad nem egy igencsak kellemes, úgyhogy a jópár OST is érdemes hallgatásra). Persze az alap a rózsaszín shoujoba oltott elvont, abszurd, szürreális hangulat, ami körüllengi a sorozatot, bár a végén a legerősebb.

Szóval nálam első látásra majdnem szerelem lett, hiába szólt ellene sokminden, amiket fent már említettem. Viszont ez csak viharos fellángolás volt, mert a második résznél, Chu-Chu fellbukkanásával ki is ábrándultam. Egyszerűen nem bírom a shoujonak ezt a sötét (gügye, bugyuta, vattacukor) oldalát. Szerencsére Chu-Chu késöbb viszonylag keveset szerepel (én egy jelenetét szerettem: a hálózsákost…) Érdekes mód az előttem szólókkal ellentétben nekem pont a fekete rózsás részek voltak a kedvenceim (ami ugye a középső a három nagyobb egységből, melyek mindegyike egy-egy nézhető ismétlőrésszel zárul, plusz van a lezáró epizódcsokor).

Összességében nem tetszett annyira, ugyanakkor egyes részösszetevői fantasztikusak és ezért mindenképp érdemes megnézni! Nem beszélve, hogy a kolompos rész minden idők egyik legjobb sorozatrészei közé mindenképp befér! Nem említettem még a kényesebb pontjait, mint: a shoujo- és shounen-ai utalások és a szimbolika (lélektan-vallás… nekem jobban bejött pl., mint az NGE, lehet erős a feminim oldalam).

Majd elfelejtettem, hogy Dobay Ádámnak köszönhetem (persze AA-n túl), hogy megnéztem – mert kiváncsivá tett, hogy ez az animeelemző-pszichomókus vajon mit talált egy rózsaszín-habos-csajos cuccban… A filmet azért majd meglegesem még és kicsit a mangára is kíváncsi lettem. Utóbbiba belenézve már az elején is sok különbség tűnik fel, meg nem is túl hosszú (ellentétben a sorozattal).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.12.04

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s