Taiyou no Ko Esteban (The Mysterious Cities of Gold)

Taiyou no Ko Esteban, avagy The Mysterious Cities of Gold, magyarul: A titokzatos aranyvárosok: Nekem így nagyon kevés az AA-s ismertető, nagyon hiányzik belőle amit zdanee írt a keletkezéséről, meg egy kicsit több is. Én nem láttam anno, kicsit az Elsüllyedt Világok (francia rajzfilm) volt nekem hasonló a fiatalkori élményeim közül.

Érdekes, hogy pont most kezdik vetíteni a franciák a “második évadját”. 30 évvel ez után sikerült ugyanolyan rondára megcsinálni azt is, mint ezt… Mert bizony a sorozat látványvilága nem túl felemelő. Már a 60-as évek filmjei is ilyenek voltak, vagy jobbak. Igaz, hogy a ’80-as évekbeli kortárs animesorozatokkal simán felveszi a versenyt, de ez nem nagy dicsőség, mert kis túlzással mind rondák voltak. Szóval a karakterek ábrázolása elnagyolt és egyszerű, ugyanez igaz a mozgásokra is, amik néha igazán csúnyák. Ugyanakkor a hátterek között vannak szinte gyönyűrűek is, de legalább is a “klasszikus stílusnak” megfelelőek, többségében kellemesek. Mindezzel együtt nem csoda, hogy sikeres lett a maga korában, mivel még mai szemmel, felnőtt fejjel is jónak tartom, a saját idejében egyenesen fantasztikus élmény lehetett.

Ez is azon animék közé tartozik, ahol fontos beszélni a különböző verzióiról, ahhoz, hogy az általa nyújtott élményt elemezzük. Fontos megemlíteni, hogy a japán és a francia/ angol/ magyar stb. verzióknak teljesen eltérők az aláfestő zenéi, az OP/ED és a szinkron is. A szinkron eltérését úgy kell érteni, hogy ami itt is fenn van AA-n angol felirat, az csak az amerikai szinkron legépelése, ha jól értem – és ha ráillesztjük a japán verzióra, akkor láthatjuk hogy kilométeres eltérések vannak közöttük. Bár én magyar szinkron párti vagyok, most esélyem se lett volna a japán verziót nézni, mert így nincs hozzá használható angol felirat se. Az OP/ED egyételműen a nyugati verziókban jobb, karakteresebb. Az aláfestő zenéknél ugyanez a helyzet, de én a nyugati verziót kissé túl tolakodónak, erőszakosnak éreztem az állandó zenéivel, elektronikus zümmögésével, lüktetésével – míg a japán tudott csöndben is maradni, így hatásosabbnak, jobbnak éreztem a dinamikáját, a hangulata meg teljesen más volt, több helyen bevallom jobban tetszett. Az AA-változat egy kicsit “tudathasadásos” lett, mert a két verzió keveréke. Ahol nincs meg a magyar szinkron, ott nyugodtan lehet nézni az angolt, jól érthető, jó minőségű. Pl. a 4. rész végén meg sok perccel több anyag is van benne, mint az AA-n fenntlévő anyagban. Mindenesetre én csak az első részeiben kalandoztam az egyes változatok közt, aztán az “AA-s magyarral” néztem végig.

Egyszóval egy jó kincskeresős gyerek/ifjúsági kalandfilmmel van dolgunk, ami a célkorosztálya miatti “gagyiságaival” együtt is élvezhető, nagyon izgalmas és akciódús. Nagy érzelmeket, drámákat, bölcseleteket nem kell tőle várni, de ismeretterjesztő funkciója azért van némi. A dél-amerikai indiánvilág (maják, inkák, aztékok, olmékok) kultúrája mellett kapunk az Atlantisz-, Eldorádó-legendáriumból, amazonokból és természetesen némi “sci-fi” misztikumból is. Egyébként azért is ajánlanám az angol-változatot, mert ott minden rész végén van egy kb. 3 perces mini-dokumentumfilm, ami nagyon sokat dob a sorozat hangulatán és értékén! (anélkül nálam 10/7, azzal együtt 10/8 a sorozat) Ne hagyjátok ki őket! Aki meg komolyabb, “felnőttesebb” feldolgozásra kíváncsi a kultúrkörből/korból az nézzen élőszereplős filmeket: pl. a többszörösen díjnyertes, csodálatos Missziót, vagy Mel Gibson vitatott Apocalypto-ját.

Bejegyzés eredeti helye é ideje: AnimeAddicts, 2012.06.10

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s