Tsumiki no Ie (La Maison en Petits Cubes)

Jóval kevesebb ponton kifogásolom a Tsumiki no Ie c. Oscar díjas animerövidfilmet, mint Kato Kunio másikját, a Traveller’s diaryt, de ez sem igazán jött be – legalábbis nekem. Persze az Oscar szobrocskát nem osztogatják csak úgy mindenkinek, úgyhogy biztos megérdemelte (bár két másik jelölt is jobban tettszett nekem). Nekem már-már giccsesen szentimentálisnak, erőltetetten európaiasnak (franciának), művi művészfilmnek tűnt. Úgy éreztem, hogy értem is, érzem is, el is ringat valamelyest – mégsem érint meg igazán és valami zavar benne.

Aztán az jutott eszembe, hogy lehet, hogy azért nem szeretem, nem tudok vele megbarátkozni, mert olyan ez a rövidfilm, mint egy haiku (nem egy történet, nem az élet ábrázolása – inkább csak egy hangulat, egy pillanat, felvillanás megragadása – talán a magányos visszaemlékezésé) és azokkal sem nagyon tudtam még megbarátkozni. Ha valóban így van akkor viszont tényleg egy példaértékű kelet-nyugat fúzió – csak én nem tudom eléggé értékelni.

szank jű beri máccs hiz penszil

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2009.03.06

Advertisements

8 thoughts on “Tsumiki no Ie (La Maison en Petits Cubes)

  1. Nekem ez a rövidfilm okoz a legtöbb fejtörést az animék közül. Először is azért, mert nem tartom animének. Nagyon egyetértek: ez egy erősen francia művészfilmnek tűnik, ha nem tudnám, hogy kik csinálták, akkor szinte utoljára kötném a japánokhoz.

    Viszont nagyon tetszett. Hogy tökéletes az túlzás, de olyan kis hibátlan. Valóban szentimentális, de nem éreztem vészesen annak, illetve szépen felépítették és adagolták ezt a szentimentális hangulatot, íve volt az egésznek. Mert igen, megint csak egyetérteni tudok, szerintem is egy hangulaton volt itt a hangsúly, de nálam betalált.

    És azért csak 9/10, mert vérlázító lenne, ha ez a francia (ja, nem…) művészfilm vezetné a kedvenc _animéim_ listáját a MAL-on! 😀 Így is olyan bénán mutat az elsők közt, mert lehetetlen versenyeztetni a többi kedvencemmel.

    Off: egyszer majd talán tényleg kutatok magamnak valamit arról, hogy mik az anime műfaj írt vagy íratlan szabályai, kötelező elemei, sajátosságai… 🙂

    Kedvelés

    • A 2009 óta eltelt 5 évben azért ennél jóval furcsább, “japánidegenebb” animéket is láttam, amik még jobban kilógnak abból, amit általában az emberek anime címszó alatt értenek. És persze leginkább a rövidfilmek között. És még mindig előfordul olyan, hogy meglepődök, mert animétől nem számítottam volna “ilyesmire”. És ez jó.

      Az anime, mint konténer, mint gyűjtőfogalom rengeteg műfajt, stílust foglal magában. Mindegyikre érvényesen ráhúzható szabály ezért nyilván nincs vagy csak nagyon elnagyolt lehet. Mert kb. olyan, mint ha azt kérdeznéd mik a filmek vagy a könyvek szabályai. Az animációs filmek is hál’istennek nagyon változatosak – Japánban is, a japán jellegzetességek mellett is – ami utóbbiak bizony nem minden animére húzhatóak rá. Persze lehet olvasni ilyesmit sokaktól, amikor a nyugati és a keleti animációs filmeket hasonlítják össze, de vigyázni kell, mert időnként jócskán mellécsapkodnak a cimbalomnak… Ami nem is csoda, hiszen jó nagy falat a téma és nem elég hozzá pár Disney-t, meg néhány shounent ismerni.

      Kedvelés

      • Látod ezt elhiszem Neked, én nem láttam sok japán rövidfilmet. De a moviekkal együtt azokat amúgy is másképp kezelném. Elsősorban engem a TV sorozatok sajátosságai érdekelnének a műfajon belül, azok talán inkább készülnek a hazai pályára. 🙂

        Sejtem én is, hogy nem kis falat a téma, de egy elnagyolt, felszínes magyarázat is értelmesebbnek tűnik annál, hogy van a rajzfilm, de ha a japánok csinálják akkor anime, mert ők így hívják. Azért ennél még a kevésbé avatott szem is több különbséget lát. 🙂 A kérdés azért is izgat, mert a közeli ismeretségem finoman szólva nem rajong az animékért. Én meg ilyenkor mondom nekik, hogy a Nils Holgersson, amin felnőttél, bizony egy anime. Aztán velem együtt csodálkoznak ezen amúgy… 🙂

        Kedvelés

      • Ha csak tévés animesorozatokról van szó akkor már kicsit egyszerűbb a helyzet. Főleg a mai, kortárs sorozatokkal, ahol sokszor szinte minden műfaji elemet összemosnak. Ha időben megyünk visszafelé, akkor régebben jobban elkülönültek még az anime-műfajok, így a sajátosságok is szerteágazóbb skálán mozogtak. Mindenesetre ebben a témában már könnyebben találhatsz magadnak elfogadható olvasnivalót – de nem én leszek az a rossz memóriámmal, aki megmondja hogy merrefelé, mit keresgélj, bocs.

        Egyébként ha már kifejezetten tévés animesorozatok (és nem a tágabb animeműfaj) szabályairól, elemeiről, jellegzetességeiről stb. van szó, akkor nekem elsősorban – és itt lehet, hogy téged és még az animekedvelők 99 százalékát (ismét) megsértem – a középszerű-gyenge dél-amerikai szappanoperák ugranak be… Bár ugye rólam meg az tudható, hogy elég sorozatellenesként indultam és csak utóbb enyhültem meg velük szemben.

        Kedvelés

      • Egyáltalán nem sértődtem meg, bennem eleve nincs meg az animék iránti kellő tisztelet. 🙂 Tisztában vagyok a háborús helyzettel, hogy ez egy állandó harc, vadászat a szeméttengerben, hogy a pelyva kiszórása után találjon az ember valami kevésbé szemetet. Más szempontból viszont nagyon izgalmas az egész, mert én mindig is imádtam a rajzfilmeket, a japánoknak pedig végtelennek tűnő kínálata van. 🙂

        Igaz, hogy úgy érzem, a nagy küzdelemben pont az animék sajátosságait utasítom vissza, mert én is a normáltól eltérőket kedvelem. Ezért is szeretném látni, hogy a nem mainstream animék miként használják akkor ezeket az eszközöket, amiket még nem ismerek. Szóval szeretném a műfajukon belül értékelni őket, ha már MAL-on listázgat az ember. Szeretek rangsorolni, értékelni, ha csak magamnak is, de akkor már legyen benne valami következetes szempont.

        Egyébiránt nem azért írogatok, hogy megmond nekem, merre keressek válaszokat. Csak leírom a bennem megfogalmazódott kérdéseket, véleményeket, illetve szívesen olvasom/olvasnám aztán a Te gondolataidat is róluk. Szólj rám, ha sok vagyok, problémázok, sajnos ilyen tudok lenni! 😀

        Kedvelés

      • Ha lesz “rádszólnivalóm” úgyis megteszem.:) De nincs miért. Tök jókat írsz. Frankón jobban élvezem olvasni őket, mint a saját posztjaim írását. Ez az első bekezdésed megint szuper! Persze elfogult is vagyok, mert egyet is értek veled és a stílus is közel áll hozzám. Igen, izgalmas a kincsvadászat – derékig trutymóban gázolva is!

        A mainstreamre manapság nagyon rányomja a bélyegét (sok minden más, némileg kisebb befolyású alműfaj mellett) a shounen, az ecchi és a moe. Pl. nagyon sokan azonosítják (tévesen) a shounen animék (ezen belül is a neverending shounen-fightok vagy a hárem ecchik) jellegzetességeit úgy en bloc az animék jellegzetességeivel. Persze nyilván azért, mert a kortárs tévésorozatokban ezeknek elsöprő a részaránya.

        Kedvelés

  2. Elnézést, hogy két részletben írom, de eszembe jutott még valami:
    Seiyuuknak a szerepe. Mivel ez egy néma rövidfilm volt így máris elvesztette az egyik sajátosságát. Ha kajabált volna benne egy japán, akkor máris kiszúrom, hogy anime! 😀

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s