Ie Naki Ko

A Sans Famille (szó szerint: család nélkül) című regény alapján készült az 1977-78-as Ie Naki Ko c. 51 részes animesorozat.

A Moly.hu-t idézve a könyvről: Kapi kutya, Ficsúr majom, a jó Barberin mama, a hosszú fehér szakállú signor Vitalis, a néma kis Lise, Mattia, a kis muzsikus, és persze a talált gyerek, a bátor Rémi alakját soha nem felejti, aki valaha is olvasta történetüket. A francia gyerekek sokadik generációja fedezi fel boldogan újra és újra Hector Malot klasszikus ifjúsági regényét, az 1878-ban megjelent Talált gyereket. Malot különös mesemondó képessége, az elesettek iránt érzett gyöngédsége gyermeket, felnőttet egyaránt rabul ejt, s miközben Rémit és barátait elkísérjük vándorútjukon, észrevétlenül megismerkedhetünk szinte egész Franciaországgal. A regény, melyről Mauriac is írt emlékirataiban, melyen Sartre saját bevallása szerint megtanult olvasni, egy 2004-es felmérés szerint Franciaországban a 100 legnépszerűbb könyv listáján a 15. helyen áll. 2-3 évenként új kiadásban jelenik meg, 80 nyelvre lefordították, tizenkét alkalommal megfilmesítették…

Ezen kívül másik animefeldolgozás is készült a regényből 20 évvel ez után, Nobody’s Girl Remi címmel, a World Masterpiece Theater sorozat keretében. Malotnak egyébként egy másik regényét is feldolgozták animében. Hasonló történet ez, mint a nálunk ismertebb, de animeadaptációval szintén bíró, szintén sikeres regényalapú Heidi (az Alpokból) vagy Anne (Zöld Oromból), de valamnennyire az ugyancsak francia Nyomorultakat is ide lehetne venni.

Az anime rendezője, Dezaki Osamu retrókedvelők körében jól ismert és sokak által favorizált. Ismertebb művek, melyekben jelentős szerepe volt: Ace wo Nerae!, Ashita no Joe, Onii-sama e…, Versailles no Bara.

Kicsit félve láttam neki, mert ugyan kedvelem a retrót, de inkább az alaposabban kidolgozott filmeket, a sokszor gyengébb látványvilágú és lassabb, elhúzott sorozatokhoz nem volt eddig túl sok bátorságom.

Első benyomások: Öröm nézni! Ujjong a szemem! Gyönyörű színek, pazar hátterek, absztrakt és szürreális effektek. Mai szemmel érdekes és nosztalgikus a technika: a háttereknél akár 5 külön 2D réteget is használnak, amiket jobbra-balra elhuzigálnak egymás felett. Kissé egyszerű megoldás, egy idő után monoton is, de elég jól működik és persze felüdülés a mai technikák után ilyet is nézni. Érdekes a dolog, mert bár állóképeket használnak, mégis szinte mindig mozgásban van így minden – néha már kissé zavaróan, szédítően. A hátterek előtt a karakterek és azok animációi egyszerűbben kivitelezettek, időnként nagyon baltával faragottnak hatnak. Viszont az egész ötletes és emberi. Az OP és az ED is izgalmas, szép látványvilágú. A sztori esetében gyorsan képbe jön a drámaiság – nekem elsőre túl melodramatikus, többségében a nem működő fajtából. A zene nem nagy szám, a japán szinkron meg ráadásul zavaró is számomra itt-ott, főként a narrátor esetében. Ezzel együtt is jó az első három rész után, nálam pedig – döntően a 70-es évek bátor, kísérletező látványvilága miatt (melyekhez képest a negyed évszázaddal későbbi, mai SHAFT-ok sem adnak többet, sőt kreativitásban sokszor kevesebbet) – kissé elfogultan, de kiváló, vagyis egy felkerekített 10/9.

A negyedéhez érve, egy rövid sorozatnyi idő alatt már reálisabban meg lehet ítélni, és ez sajnos nem tesz neki jót. A sztori tekintetében bejön amitől tartottam, nem egy nagy szám, Nils Holgerson, Ezüst Nyíl, meg társai óta rengeteg ilyesmit láthattunk. Plusz eddigre az álomszerű, szürreális jelenetekből is kevesebb van, ami számomra nagy húzóerő és kiemelkedő fegyvertény volt. A szégyentelen, túláradó szentimentalizmus, a túlzott melodráma meg egyre jobban taszít, a dobásának határára kerültem. Viszont a kézzel készített, részletes háttérgrafika továbbra is sokszor gyöngyszem. 10/6

A második negyed első felében szerencsére némi változások jöttek. Elsősorban az, hogy a ‘kegyetlen, nehéz világ és élet – nagy küzdések, de pozitív kicsengés’ mondandót végre néha ízlésesebben is át tudták adni, kicsit komolyabb lett az érzelgős túldramatizáltság csökkenésével. Egyszer-kétszer kicsit meg is hatott. Plusz végre a sztori is jobban beindult, picit bonyolódott. Illetve több nézőpontot is behoztak – mindig jó, ha több oldalról is megvizsgálunk valamit. Viszont a látvány tekintetében eddigre már kezdtem elunni a színes felhők, naplementék, meg csillámlások, színes buborékok túlhasználását, meg egyre gyakrabban tűntek fel ismételt képsorok, újra bevágva. Az anime feléhez közeledve ismét majdnem elvesztettem a küzdelmet, alig volt erőm tovább követni Remi küzdelmét, majdnem dobtam 10/4-el.

Ugyanakkor a bontakozó sztori eddigre már érdekelt a buktatói ellenére is annyira, hogy egy kicsit tovább nézzem és ekkor, a fele után csordultak ki először úgy rendesen a könnyeim. Erről jut eszembe, hogy Vitalis dalát kimondottan megszerettem, gyönyörű volt, így pl. annak muszáj volt utána is járnom. Kiderült, hogy nem csak a hangulata, de a szövege is meglehetősen klappol a témához ennek az operaénekesek által gyakran előadott olasz dalnak (Fenesta che Lucive). Szóval így végül neheztelés nélkül váltunk el egymástól a 30. résznél – tekintve, hogy az erényei és hibái nálam kb. kioltották egymást – átlag körüli értékeléssel. Csak nem az én esetem lett. A tartalmas és értékes történetet, mondandót, tragikus események láncolatát, társadalomrajzot- és kritikát sikerült többségében olyan stílusban közvetíteniük, ami nagyon nem jött be.

Összességében a rajzolt világok, az animációs technikák iránt komolyan érdeklődőknek erősen ajánlott legalább az első részeibe való belekukkantás, mivel látványban hoz pár olyan dolgot, amely minden idők legjobbjai között van. De persze tolerancia kell a gyermekműsorok, a régies rajzstílus és melodráma iránt, mindenkinek nem való. Én a harmadik összetevőn buktam el, de sokaknak ez nyilván nem jelentene gondot, hiszen az animék jó része erősen épít a melodrámázásra – ugyanolyan könnyekig meghatódott vélemények olvashatók netszerte erről is, mint mondjuk az Air-ről vagy Clannad AS-ról.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.04

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s