Cél, féltáv, kezdet – és a vég kezdete

IRL vagy/és tükör által homályosan kategóriájú bejegyzésem nem volt mostanában – néha az offtopic oldalam alá nyögtem be egy-egy nyűgömet, hétköznapi tapasztalatomat, de csak hozzászólásként. Most viszont ismét adott az apropó, hogy kifejezetten magammal és a blogommal foglalkozzak: fél év alatt elértem ugyanis azt a CÉLT, amit nem sokkal a blog indítása után tűztem ki magam elé.

Vagyis átmentettem ide a kb. 2007-től 2014-ig keletkezett animációs- és élőszereplős filmekről, képregényekről, könyvekről, játékokról szóló, általában rövidebb, néha hosszabb fórumos kritika- és véleménykezdeményeim jó részét. Utólag visszatekintve: hülye egy ötlet volt. De már nem egyszer adódott, hogy kitartottam az ötleteim mellett és végigvittem őket, ha még oly baromságnak is bizonyultak. Ráadásul az egésznek az alapjául csak az a részben teljesen reális, részben paranoid színezetű, légbőlkapott félelmem állt, hogy az adott fórumon ilyen vagy olyan okból már nem lesznek elérhetőek számomra a “szellemi termékeim”. És így számomra is feledésbe vesznek, mert a memóriám ugyebár sokszor egy-két napig sem ér el, olyan rossz. Nagy meló volt őszintén szólva, de voltak előnyei is. Hozott néhány beszélgetést, aminek mindig örültem. Aztán, hogy mennyit távolított el tőlem esetleg – ezen régebbi, archív szösszeneteim kezdetlegességével, felületességével vagy ne adj’ isten az egész projekt ellenszenvességével – azt nem tudom. Meg abban is segített, hogy folyamatosan, szinte napról-napra jelen legyek a blogomon, foglalkozzak vele. Enélkül már lehet hogy ott tartanék, mint Thendarion (akivel kb. egyszerre vágtunk neki a blogolásnak) és sokan mások is, akik többé-kevésbé felhagytak a blogolással, illetve félbehagyták, esetlegessé tették azt. Jó-jó, ha őszinte akarok lenni, akkor meg kell mondanom hogy nekem is megvan már a búcsúlevelem vázlata a bejegyzéstervezetek között.

De egyelőre marad is ott. Mert hajlamos vagyok makacs lenni és az eredeti tervem az minimum egy éves nyilvános blogolás volt. Ebben pedig még csak FÉLTÁVNÁL tartok. Viszont ha jobban megnézzük, akkor bizonyos szempontból most következik még csak az igazi bloglásom KEZDETE. Ezután már “nem bújhatok” holmi régi, archív anyagaim kipakolása mögé. Vagy lesz új bejegyzésem vagy nem – de régebbi már biztos nem. Bár mentségemre szóljon, hogy a blog indulása utáni cirka negyven napban több, mint húsz új írást tettem ki. Amivel abszolút kezdőként szerintem maximálisan elégedett lehetek. Ráadásul szerénytelenül büszke vagyok a bejegyzések sokféleségére is, arra hogy számos kategóriát-rovatot és több stílust is kipróbáltam – talán olyanokat is, amilyeneket nem is nagyon lehetett látni még a neten. Főként nem az én “kocka/geek-blog” kategóriámban. A legjobb dolog ebben az egészben a tanulás, tapasztalás, felfedezés volt – mint mindig. A blogolással járó öröm, izgalom, fáradság, bosszúság mellett ici-pici kézzel fogható eredményeim is adódtak: például a rajzfilmes, animés szubkultúrán kívüli személyek is feliratkoztak a blogomra követőként vagy kitették a blogom linkjét a sajátjukra. A realista kishitűségem persze azt mondatja velem, hogy ez egyfajta “tévedés” csak részükről, de azért jólesett. Ahogy az is, amikor egy általam igen nagyra becsült külföldi blogger tette meg ugyanezt velem – egyedüli magyarként. Még akkor is, ha e mögött is “csak” viszonossági alap sejthető.

Szóval a kezdet. Vagyis folytatás: az első blogszülinapig továbbra is szeretném ha lennének legalább egy vagy két hetente nyilvános bejegyzéseim. De felmerülhet néhány kerékkötő:

  • Mivel beteljesítettem egy célom, nem kizárható hogy kicsit most hátradőlők, lustálkodok, kiveszek egy kis “blogszabit”.
  • A blogot igazából emléktárként a hobbim támogatására hoztam létre, de paradox módon jórészt bezabálta azt az időt amit eddig a hobbimra fordítottam. Magyarul blogírás helyett lehet hogy kicsit inkább filmezek-olvasok a közeljövőben.
  • Aztán az analóg életemben is egyre inkább előtérbe tolja magát pár dolog, ami elvihet a blogírástól. Elsősorban munkafronton van gáz. Arra úgy néz ki, hogy szabadidőből is egyre többet rá kell feküdni.
  • Másrészt a fizikai egészségem is igényelne némi törődést. Muszáj leszek jobban odafigyelni a táplálkozásra és a testmozgásra fordított időt is emelnem kell némileg a szobanövény-szintről.
Advertisements

5 thoughts on “Cél, féltáv, kezdet – és a vég kezdete

  1. Mindenki eljut egyszer erre a szintre a blogolásban. Én már jó ideje itt tartok, néha-néha összeszülök egy-egy posztot, de ennyi. Na persze, én eleve ezért hoztam létre, bár terveztem a saját, nem animés gondolataimat is közzétenni, de ez már valahogy nem venné ki magát jól, így inkább hagyom.
    A régebbi, archív posztjaid kapcsán csak egyetlen megjegyzésem lenne a blogolás oldaláról nézve. Jó dolog, hogy elérted a célod és mindent sikerült átmenteni. Csak kissé soknak tartottam mindig is a napi posztok számát. Félreértés ne essék, tudom mi célod volt ezzel a bloggal és ez volt a leggyorsabb módszer. Viszont, mint ahogy a példa is mutatta, volt aki hozzászólt ezekhez (mint én ahogy én is). A blog rendszere meg nem nagyon könnyíti meg a böngészést, ha 6-7 posztnál több van egy nap. Ezzel csak annyit akarok kihozni, hogy egy beidőzítéssel 20-30 bejegyzést szépen el lehet osztogatni két hétre, és az olvasók is könnyebben átlátják a blog főoldalát, könnyebben követik azt. A kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. xD (Részemről ellenben nincs ilyen gondom, mert rss olvasót használok, így könnyedén és azonnal értesülök az új posztokról.) De mivel elérted a célod, így azt hiszem, ezt leírnom már felesleges volt, de ez van, holtáig tanul az ember. Jobb tudni dolgokat, még ha későn is, és ki tudja mikor lesz rá ismét szükség.

    Igen, még nem is említettem: Gratulálok a célod eléréséhez.

    A pihenéssel, szünettel egyetértek, kell is a pihenés. Bár meg kell mondjam, ha önző akarnék lenni, azt mondanám: ne. Mert akkor kinek és miért írnék? xD
    De tudom, hogy a munka és az egészség az első. Na meg a család. Utána jön a hobbi. Sok sikert hozzájuk, remélem minden úgy alakul, ahogy szeretnéd.
    (Jaj, ennek de búcsúzkodós felhangja lett. Pedig nem ez a célom…)

    Kedvelés

    • Időzített publikálás: egyszer már próbáltam, de valamiért nem sikerült. Nyilván, ha még foglalkoznék vele, akkor előbb-utóbb rájönnék hogyan megy ez. A másik dolog meg az, hogy így is csak feleannyi poszt került ki hetente, mint eredetileg terveztem.:)

      Az egészség sajnos az utolsó mostanában. A munka az első, aztán jön a hobbi, hogy el tudjam viselni a munkát (ki mit visz túlzásba: van aki alkoholizál, drogozik, szexmániás, munkaalkoholista, vallási fanatikus, szemellenzős fitneszes, pozitív gondolkodás ál-kurvája stb. – én jelenleg rajzfilmfüggök, c’est la vie). Aztán gyakorlatilag a maradék a családé, pedig valahogy úgy kezdődött az egész, hogy a munkát miattuk muszáj mindenképp elviselni, tehát minden őértük lenne. Paradox.:(

      Búcsú: nem éreztem sem a tiédet, sem az enyémet kifejezetten ilyen jaj felhangúnak, de most így eszembe jutott valami – csak azért nem írom ide, mert lehet hogy mindjárt kilövök belőle egy bejegyzést a főoldalam űrjébe, erre reagálva.

      Kedvelés

  2. A címbe lehet legjobban belelátni a búcsúzást. Ha az első célodat ilyen szorgalmasan végigvitted, akkor a másodikkal se lesz gond. Utána már lehet gond a célkereséssel.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s