Miért kéne búcsúzni ahhoz, hogy fontos dolgokat kimondjunk?

Az előző, Cél, féltáv, kezdet… című bejegyzésemnél Uma úgy vélte, hogy búcsúzkodós hangneműre sikeredett a hozzászólása. Szerintem nem, ahogy a saját bejegyzésemet sem éreztem ilyennek. De ha már búcsúról van szó, lehet hogy nem kellene addig várni egyes dolgok kimondásával. Mert esetleg úgy alakul, hogy már nem lesz mód rájuk. Mint amikor nagyapám már beszélni, járni nem tudott, pelenkázták, azt mondták, hogy már nem tiszta az elméje – mi meg beszélgettünk mellette, róla, felelőtlenül, kissé lekezelően. Én meg megsimogattam a zilált haját és kérdeztem tőle valamit, hogy szeretne-e, meg segítsek-e benne. Már nem emlékszem pontosan mit mondtam, de arra igen, hogy kicsordultak a könnyei és én rájöttem, hogy barom vagyok, hiszen már nem képes rá! Aztán nemsokára meg is halt és én nem búcsúztam el tőle előtte, nem mondtam el neki akkor, hogy mennyire élnek az emlékezetemben gyermekkori történetek vele kapcsolatban és hogy köszönöm őket és mindig jó szívvel fogok rá gondolni – bármi is volt aztán. Mert persze felnőttként már megtudtam, hogy voltak gondok is bőven. Aztán – lehet, hogy beszéltem már róla, de most anonimizálom – amikor egy hozzám közel álló személy felakasztotta magát. És utólag a nagy veszekedéseinkre emlékeztem legfájóbban, meg annak a hiányára, hogy nem mondtam el neki, hogy a szépért hálás vagyok. Később a sírjánál már nem volt az igazi megtenni…

Szóval az elmúlt bő fél év blogolásában érdekes volt, amikor más blogokon jártamban meglepő beszélgetésekbe keveredtem. Például pozitívan csalódtam egy politikailag szélsőségesen ellentétes póluson elhelyezkedővel való beszélgetés során. Tényleg érdemes tolerálni az intoleranciát is és odafigyelni a másikra, bármilyen legyen is az. És ez szigorú agyonmoderálás mellett bizony nem megy. Aztán érdekes volt ennek az ellentettje is. Amikor egy meglett, felnőtt, értelmes nő jött nekem úgy, mint egy pisis vérpistike, habzó szájjal, ész nélkül. Na az ő blogján a szabályzat is igen hosszú volt és a szabadság jóval kisebbnek tűnt.  De a leghálásabb talán Umáért voltam. Nagyon jó tapasztalat volt: hiszen nagyon sokban különbözünk. Nyilván persze vannak közös pontjaink is, de a szubkultúrabeli ízlésünk pl. szinte a tökéletes ellentéte egymásénak. És mégis nagyon jólesett vele pár szót váltani és számíthattam rá, hogy be-benéz a blogomra és nem sajnálja az időt arra, hogy megszólítson. Nagyon köszi Uma! Tovább már nem akarnék menni ennek méltatásában, mert az már kissé “buzisnak” hathatna: csak elég nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása után szoktam tolerálni az ilyen cimborás férfi összeborulásokat… (Bár ez sem igaz teljesen. Érdekes milyen sokszor ellentmondok magamnak és milyen gyors pálfordulásaim vannak.)

A többiek meg bekaphatják! Na nem komolyan gondolom azért. Csak azok, akik nem fogaznak. Ezen belül is Ricz csak akkor, ha közben crossplayel és szexi neccharisnyában van. Rossz vicc? Ízléstelen? Modortalan? Persze. De sajnos komolyan nem bírok kiverni magamból némi sértettséget, megbántottságot, irigységet, haragot stb. Pedig tudom, hogy nem szabadna így. De jelenleg nem vagyok “igazi” író, így nincs szükségem olvasókra. Meg blogomra véletlenül kattintókra, statisztikai számokra. Értem én, hogy így megy ez és jól is van ez így. Jó ez az üzenőfal rendszerű netes kommunikáció. Nagy találmány az időben eltolt kommunikáció lehetősége – ki mikor ér oda időben, akkor olvas vagy ír. Csak ehhez én “íróként” türelmetlen vagyok. Igen, nem fair részemről, mert olvasóként meg élvezem az előnyeit. De ez van, gyarló vagyok. Nem akarom. Két nap alatt megváltozott a véleményem, az előző bejegyzés óta. Beteszem a naplómat a fiókba, amit eddig az asztalon hagytam. Hogy írok-e még bele titkon vagy nem – az nem tudom. De ez nekem nem jön be, hogy készülök, előadok egy őszinte sztriptízt, látom is hogy jönnek arctalanok, meg is tudom számolni őket, de szó nélkül továbbállnak. Tudom, hogy nem a legjobb magyar nyelvű bejegyzések készültek a blogom konyhájában. De sokat beléjük feccöltem és jó szívvel, tárt ajtókkal vártam a szerény lakomba a látogatókat. Azok jöttek is, ha nem is sokan. De mint láthatatlan szellemek. Éreztem hogy elsuhannak, de nem tudtam, hogy csak benéztek vagy bele is kóstoltak-e a menüsoromba? Netán végigették az egészet? Ízlett-e nekik vagy nem? Meg nem is az fájt igazán, hogy hányan jöttek, hanem inkább hogy hányan nem. Volt egy pár ember akinek a jelenléte és véleménye fájóan hiányzott. Azt hittem számíthatok rájuk. Na ez itten férfiatlan picsogás a részemről. Tény. Nem érdekel. Majd meggyónom, megbánom, bocsánatot kérek érte utólag. De most ez van. Hasonlót pl. Cilicica is leírt már sokkal korábban. Tök egyetértek vele. Most. (Mert persze korábban én is csak egy neten ténfergő, olvasgató szellem voltam és csak az utóbbi 1-2 évben szóltam hozzá blogokhoz akítvabban.) Lehet megsértődni.

Persze ezt lehetne és kellene is árnyalni, mert ugyan a kattintói (olvasói) statisztikákat tényleg pont leszarom, de a feliratkozók/követők már jelentettek ideiglenes elégtételt. Ahogy a lájkolók vagy az eseti hozzászólók is. Szóval némi köszönet nekik is jár! De a többiek tényleg húzzák le magukat – ha visszajárogattak ide, de nem vették a fáradságot, hogy megszólítsanak. Persze látom, hogy igazából szerény látogatottsága volt az oldalnak. Szűk 7300 megtekintés eddig. Ami napi 10-20 közötti egyedi látogatót jelentett, akik közül sokan sokszor csak a Gugliból tévedtek be. A napi max. kattintás 125 volt, de az átlag inkább 20-30 környékén mozgott. Feliratkozóból/követőből máig 17 adódott és a látogatók 20 lájkot nyomtak összesen. Bő 180 hozzászólás született – nem ideszámítva az enyémeket, amik még egyszer ennyit tettek ki. Ez azért egy kezdő blog első fél évére nem volt rossz eredmény. Umának és Viknek köszönhetem a hozzászólások 20-20 százalákát. Kettőjük közt csak egy hozzászólásnyi különbség volt, Uma javára. Köszi értük! Még akkor is, ha Vikre is mindig megsértődtem, mert rapszodikusan járt csak erre. Tényleg hisztis vagyok, bocs. Utánuk Ricz, Veske, Pitbull és SaiyaGin következett kissé lemaradva.

Bár a keresőszavakból a WordPress már az “ismeretlent” jelöli elsöprő fölényben, de azért a nyilvánosak között akadt érdekes: anime művészeti kritika, ricz hozzászólásai, életszerű animék, anime háború, koreai drámák szerelmi háromszögek tiniknek, manga nézés függőség, szatira a politikarol, nyali fali original… Legtöbben erre és ilyen sorrendben kattintottal tovább rólam: Pitbull, Zaizen Jotaro, Ricz, Uma, Péter stb. Hozzám a legtöbben innen jöttek, ismét csökkenő sorrend: Péter, AnimeAddicts, Ricz, Junchi, Uma, Árpád stb. Legnépszerűbb bejegyzéseim voltak (kattintásban, de nyilván hozzászólásszámmal is összefüggésben vannak): Isso Tosho… (nálam kiemelkedő, 302 alkalmas megtekintési számmal), Egyél szart…, F@kk U…, Otaku-leltár…, Ez miez?, Sztiptíz, MondoCon…, Usavich…, Conchita Wurst…, Natsu e no Tobira… Aztán voltak olyan bejegyzések amelyekkel én ilyen vagy olyan okból meglehetősen elégedett voltam, de alig kattintottak rá, hsz meg egy sem született. Pl.: Párnakönyv…, Flag…, Harlan Ellison…, Akasztják…, Usagi Yojimbo…, Love Letter…, Chirin no Suzu… Ez mondjuk különösen fájt. Oké arra rájöttem, hogy nem én vagyok Magyarország legzseniálisabb írója, sőt kicsit kevés az, amit tudok nyújtani irodalmilag. De ezt talán más területen kicsit igenis visszapótoltam.

Aztán az is igaz, hogy kár másokat hibáztatnom: talán, ha kevesebb tyúkszemre lépnék rá, talán ha nem lennék ennyire kritikus, talán ha barátságosabb lennék stb. Talán másképp alakulhatott volna. De most ez van. Mondanám, hogy nem búcsúzunk, mert csak a blogom megy át nyilvánosból privátba – én maradok és akivel akarunk, azzal úgyis tudunk még beszélni. De az igazság az, hogy nem biztos hogy fogunk, mert ez a nyilvános blogolás azért jó apropó volt arra, hogy megszólítsak másokat és én is megszólíttassak. Enélkül meg még nem látom előre hogy lesz tovább.

Később biztos csak a szépre emlékezem majd. Hátha azokkal is így lesz, akik jártak nálam valaha. Csak remélhetem…

34 gondolat “Miért kéne búcsúzni ahhoz, hogy fontos dolgokat kimondjunk?” bejegyzéshez

  1. Hát… ez elég drámai volt, így első olvasatra. És őszinte. Olyan őszinte, amit mostanában nem láttam, de minden tiszteletem érte.
    Nos, remélem nem hagyott cserben a szövegértésem. Az előző bejegyzéssel ellentétben, ez egy búcsúlevél. Tudom, nyilvánvaló dolgot felesleges leírni, de én rendhagyó módon most megteszem. Csak a hangsúlya végett.

    “kár másokat hibáztatnom: talán, ha kevesebb tyúkszemre lépnék rá, talán ha nem lennék ennyire kritikus, talán ha barátságosabb lennék stb. Talán másképp alakulhatott volna.”
    Nem látom ezeket a jellemhibákat benned. Kritikus? Talán, de épp ez a jó. Van aki szerint a szükséges rossz, de szerintem jobban illik ide a “változatosság gyönyörködtet” mondás. Barátságtalan? Ugyan már, ennek még a jelét sem éreztem soha, akkor én sem lennék itt.

    Kicsit csapongok, de sebaj. Az első bekezdés való igaz, és csak utólag tudja meg az ember mit mulasztott. Nekem is van olyan, amit már csak a sírnál tudtam elmondani. Ez nehéz dolog.

    “Nagyon köszi Uma! Tovább már nem akarnék menni ennek méltatásában, mert az már kissé “buzisnak” hathatna”
    Bármikor. 🙂
    A méltatás és a “buzis” dolgok… Elég annyi hogy heteró vagyok. xD Egy kis őszinteségbe meg nem halt még bele senki.

    “A többiek meg bekaphatják!”
    Így kell ezt, tudod te mitől döglik a légy. Mondtam én, hogy nem kell félni. xD

    “Umának és Viknek köszönhetem a hozzászólások 20-20 százalákát.”
    Huhh… ilyen sokat jártam volna erre? O.o
    Ez érdekes, de hogy legyen viszonyítási alapod, a blogodon kívül Péter és Ricz blogjára írok csak. Néha-néha… úgy összesen kettejük blogján lehet kb. 10-15 hsz-em.

    “Aztán voltak olyan bejegyzések amelyekkel én ilyen vagy olyan okból meglehetősen elégedett voltam, de alig kattintottak rá, hsz meg egy sem született.”
    Ezeket sajnálom. A legtöbbet olvastam, de mint már korábban említettem, amihez nem tudok érdemben hozzászólni, nem ismerem, nem tartozik az érdeklődési körömbe, ahhoz nem írok. Érdemit nem tudnék mondani, légből kapott hülyeségekre meg te sem lennél kíváncsi, ahogy adott helyzetben én sem.

    Pedzegetted már ezt a témát párszor, és mostanában egyre jobban lehetett érezni. Vártam a pillanatot. Jó ember vagy, tartsd meg ezt a szokásod. Az őszinteség és a kritikusság mellett természetesen.

    Én csak a szépre emlékezhetek.

    Kedvelés

  2. Szvsz ez a blog erősen hiánypótló. Egyrészt mert kevesen tudnak érdemben kritizálni, és értékelhető véleményt mondani, másrészt aki mégis, az csak nagy ritkán veszi a fáradtságot, hogy meg is tegye. Magyarán ebben a témában kevés az olyan blog, ami komolyan vehető és rendszeresen, viszonylag nagy gyakorisággal frissül. Ha meg mégis ráakadok egyre, ott többnyire a fogalmazásmóddal van baj. Itt viszont elég informatív és érdekes bejegyzések voltak jól megírva, még ha az animékről szóló AA-ról átmentett írások jó része engem nem is érintett, mert alig láttam párat, de legalább neked köszönhetően jó sokkal bővült a plan to watch listám. Szóval sajnálnám, ha felhagynál a blogolással, de ha mégis így döntesz, akkor kösz mindent!
    A kommentelésről: hát, én épp az a szellem kategória vagyok, nagyon ritka az, amikor hozzászólok valamihez. Az általad felsorolt emberek mindegyikét követem, de talán egyedül csak Péterhez írtam, oda is kb. évente egyszer. Hozzászólást valahogy mindig elég gyökérül sikerül fogalmaznom (lásd pl. most xD), úgyhogy szívesebben olvasgatok többnyire, inkább ez, minthogy folyton baromságokat mondjak.

    Kedvelés

    • Én meg pont úgy látom, hogy rengetegen írnak kritikákat a neten. Ha nem csak az animéket nézzük. És nagyon sokan gyártanak szépen megírtakat. Más kérdés, hogy ezek közül szerintem sok írás vak, elvakult, elkurvult, átfogó ismereteket nélkülöző stb. Ha magas lóról beszélőnek is tűnik részemről ilyet mondani.

      Szívesen és én is kösz! Hiszen a te maró stílusú írásaid pont a jobbak közé tartoznak. Én is sajnálom, hogy te nem írtál többet!:) Csak ajánlani és kérni tudnám, hogy folytasd! És folytassák azok akik bírják!

      Hiánypótló: Nagy arccal én is valahogy így gondoltam a blogomra. Legalábbis a magyar animés szcéna tekintetében. De mint a mellékelt ábra is mutatja egy nagyon pici, elenyésző lyukat tömött csak be a blogom, szinte senkit sem érdekelt (ismét eltekintve attól, hogy mennyire írtam ügyesen a posztjaimat és mennyire voltam taszító vagy vonzó, mint személyiség).

      Kommentelés: nekem fontos lett volna, mint a mellékelt ábra mutatja, ezért volt, hogy magamból kiindulva igyekeztem más blogokon is azt nyújtani, amit én szerettem volna kapni. Figyelmet, érdeklődést, ilyesmit. És nem igazán értem, hogy te, mint regnáló blogger, hogy mondhatod, hogy baromságokat szólnál hozzá. Nyilván ez sem volt gyökér komment.

      Kedvelés

      • Valóban rengetegen írnak kritikát filmekről, könyvekről, videojátékokról, és némelyik oldal nagyon profi és minőségi írásokat közöl, pl. a Geekz, amit évek óta követek. De én az animéket nem sorolnám kifejezetten ide, mert alapvetően egy fiatalabb közönséget szólít meg. Vagyis ez így nem igaz, inkább errefelé egy fiatalabb közönségnek kelti fel a figyelmét annyira, hogy blogoljon róla. Facebookon nap, mint nap találkozok valami 14 körüli ember blogjának linkjével, ahol az állítólagos kritikákban 10/10-re értékel mindent. A közösség azon része viszont, amelyik érdemben tud is kritizálni, meg viszonylag ritkán ír. Talán csak Haseo az egyetlen, akinek a blogja szinte napi szinten frissül, viszont az ő fogalmazásmódja meg kicsit túl puritán ahhoz, hogy minden bejegyzését kedvem legyen elolvasni (valószínűleg pont azért, mert ennyi bejegyzést rak össze pihenő nélkül). Úgyhogy ilyen szempontból ez a blog tényleg hiánypótló, mert egyszerre szól sok mindenről, és azt rendesen kritizálva teszi, például nekem kifejezetten tetszett, hogy több úgymond kultuszművet lepontoztál, még ha nem is értettem mindennel egyet, és ez nekem új is volt, mert az AA fórum teljesen kimaradt az életemből. Én igazából azt élvezném a legjobban, ha a komolyabb animebloggerek összefognának, és létrejönne egy Geekz-hez hasonló oldal ebben a témában, ami egyszerre minőségi és gyakran frissül, hogy mindig legyen, mit olvasnom 😀 De mivel ez valószínűleg soha nem jön össze, én annak is örülnék, ha csak szimplán folytatnád az írást, csak ritkábban, elvégre gondolom meg fogsz nézni még ezt-azt, amiről lesz is véleményed, azokat is lehetne archiválni. 🙂

        A legtöbb blognak van egy bejáratott törzsközönsége (már ha egyáltalán van), ami olvas és hozzászól, és ez alig változik. Van, aki meg csak szimplán olvas, általában ilyen vagyok én is, mert választ nem igazán tudok értelmesen fogalmazni, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdekelnek a bejegyzések.

        Kedvelés

      • Tudod mi jutott eszembe Sentry? Most Péter és Junchi hozzászólása után frankón paranoid vagyok, bocs.xD Szóval, hogy csak szórakozol velem troll módjára (ami azért tőled sem állna messze…) és nem is tetszett a blogom. Lehet, hogy Péternek és Junchinak van igaza és ez egy gyenge, ellenszenves próbálkozás volt részemről. Hiszen ha a blogom nem éri el mondjuk a Junchi által rendszeresen látogatott AnimeAddicts fórumának színvonalát vagy a Péter által látogatott Otaku Fórumét, akkor tényleg gáz van és szar vagyok. Ha azokat érdemes olvasgatni, oda érdemes hozzászólni – ide meg nem, akkor nagyon szégyellem magam! Mindegy! A való életben is estem már jó párszor pofára. Itt a szubkultban is volt, hogy nem egyenes szándékkal jöttek velem szembe egyesek – a magam részéről viszont továbbra is az őszinteséget, bizalmat és nyíltságot tartom követendőnek.

        Haseo: őrá nagyon haragszom egy dolog miatt és etikátlannak tartom egy másikját – írtam már. Egyébként lehet, hogy lesz belőle valami idővel, ha kitart, az írásai alapján van rá némi esély. Egyébként hozzá hasonló még Palacsintaxx is a palettáról, aki szintén nem lenne hülye gyerek, belőle is lehet még akármi, csak nála is nagyon böki a csőrömet pár dolog.

        Úgy látszik akkor csak volt értelme az AA-archívaknak is. Legalábbis számodra.

        Animebloggerek összefogása Geekz-hez hasonlóan: volt és van ilyesmi: http://animecomment.blog.hu/ bár ők már kifutottak sajna. Aztán ott van a http://www.teazsur.hu/ ami számomra nemigen tetsző irányba megy. Vagy az http://animemangapalota.blog.hu/ ami nekem “túl fiatalos”, de bennük is lehet még potenciál. Vagy ott a http://watchaholics.wordpress.com/ ami nagyon aktív és lehet hogy vannak rajta jó dolgok is, de pl. velem, apró senkivel már nem is álltak szóba, amikor bekommenteltem, meg nekem “túl csajosak” is. Értem én, hogy miért jók ezek az összefogások – lásd a Geekz-t, akik átköltöztek a 444.hu-ra – de számomra a különálló blogok és bloggerek egyedibbek, értékesebbek. Ha összeállnának össze kellene csiszolódni, kiolthatnák részben egymást. Gondold el azt a közösségi blogot pl. amihez én beszállnék és rögtön elvesztené az olvasói, hozzászólói tetemes hányadát – miattam “utálkozó utált” személy miatt. Vagy a másik dolog, hogy azért Geekzék már nem tudnak olyan szabadon és kötetlenül szólni, mint a kisebb blogok – mert ahhoz már túl nagyok, túl népszerűek, nem engedhetnek maguknak meg mindent. Ergo: szerintem jobb a decentralizáció!xD És a magyar animés szcéna is jobban járna vele, sokszínűbb értékesebb lehetne. Beszéltük már ezt az animés fórumok kapcsán pl. Hogy ott is voltak törekvések mindent felzabálásra. Lásd AnimeAddictset, ami nagyon sikeres is volt ebben és sikeresen neveli is félre a következő animés generációt. Félreértés ne essék: velem is ez volt 2006-2007-ben én is lustán az ‘egy helyen mindent a számba mint a sült galambot’-híve voltam. Mert sokaktól ezt láttam. Sokan ezt propagálták. És propagálják ma is. Ugyan egy-két éve már rájöttem hogy nagyon megéri a “fáradságot”, ha kicsit körbenézek, keresgélek. De sajnos nem ez az irány ma sem. Leginkább mindenki csak a saját pogácsáját sütögeti, maga felé hajlik a keze. Értem én ezt, csak engem így nem érdekel, meg sajnálom azokat akik ebbe nőnek bele. Komolyan. A magyar képregényes élet egyik központjának a http://www.kilencedik.hu/ -nak van olyasmi hozzáállása, ami szerintem követendő és becsülendő, megszívlelendő lenne az animés szcéna számára is: Vagyis úgy központok, hogy nem akarnak mindent magukba olvasztani, sőt ők azok, akiktől el lehet találni kisebbekhez is. Szerintem valami ilyesmi tenne inkább jót az animés szubkultnak nem egy újabb, korlátozott blogger-összefogás. Hanem egy értékes, hasznos, használható iránytű.

        Igen most is néztem: Wizard Barristerst, de nekem annyira lesújtó volt róla a véleményem, hogy még kommentben sem volt kedvem róla írni, hozzád sem. Aztán az új Mushishi sem különösebben késztetett írásra. Rajongani nem tudnák érte, nagyon leszólni sincs értelme. A Sidonia lovagjairól már lehetne beszélni. A jó megoldásairól is és arról is hogy ezt hogy szarták el a már Haseónál/Ricznél/Pitbullnál/Péternél is kitárgyalt modern animés jelenségek és tendenciák. Amit szerintem egyszerűen annyiban lehet összefoglalni, hogy míg a 60-as év körüli animék közül sok volt gyermekeknek szóló vagy családi kategóriás, addig a 80-as évek körül az élőszereplős filmekből a felnőtteknek szóló akciók szereztek jelentős befolyást, most pedig, 2000 után a tinédzserekre feküdt rá nagyon erősen az ipar. És míg egy jó tinédzsereknek szóló alkotást én is szívesen fogyasztok, addig az átlagszar ugyanebből már kicsit sem mozgat meg, életkoromból adódóan akkor inkább a felnőttesebb média szutyka, amit be-befogadnék inkább. Meg megvolt a Ping Pong is, de ott már írtam a mangáról és a live actionről is korábban, már az a véleményem sem érdekelt kb. senkit sem.

        Vazze: Ha nem írod ide hogy olvasol és érdekel, akkor honnan a tökömből tudnám?xD Vagy megfordítva: én azért írtam hozzád, mert érdekelt, tetszett és akartam hogy tudd, hogy megérte leírnod. Mi van ha ezt én sem írom le?

        Kedvelés

      • Akkor most őszinte leszek és nyílt, az első bekezdésed szvsz kurvára sértő volt. Nem szokásom benyalni, és nem is vagyok elájulva a blogodtól, ahogy úgy en bloc a magyar animés közösségtől se, de a sok, rengeteg retard közt, akik pl. már most a év animéjének titulálják a SAO2-t, szerintem mindenkire szükség van, aki képes reálisan látni valami értékeit, vagy épp értéktelenségét, vagy ha nem is kifejezetten objektív, de legalább számba vehető véleményt alkot. Ezért olvasom Palacsinta és Haseo blogját is, mert bár gyenge írók, de még mindig kiemelkednek olyan szempontból, hogy nem csak a pozitív oldalát látják a dolgoknak.

        Egyébként én nem láttam, hogy Junchi vagy Péter azt írta volna, hogy színvonaltalan a blogod, vagy hogy nincs értelme, esetleg utálnak, ezt te képzeled bele. Hülyeség így magadra venni. Az, hogy valaki nem tud hozzászólni valamihez, nem azt jelenti, hogy nem érdekli a téma. Pl. én is végigolvastam az általad említett négy blogbejegyzést, és az összes kommentet, mert érdekel a dolog, de tök fölöslegesnek tartom, hogy hozzászóljak, mert egyrészt mindent elmondtak előttem, másrészt nem is értek hozzá, annak meg, hogy beírok valami értelmetlen hülyeséget, sok értelme nincs. Az meg, hogy valakinek nem tetszik a stílusod, hát ez van, gondolom te se kedvelsz mindenkit, és ők is pont leszarják, tedd azt te is, ez a legjobb megoldás.

        Hogy mit tettem volna, ha nem kommentelsz? Lehet, hogy azóta se írtam volna semmit. Vagy lehet, hogy igen, nem tudom. Nekem aztán mindegy, olvasnak-e, már régóta nem izgat. Ez nekem csak egy hobbi, vagy méginkább egy szokás, ami régről megmaradt. Már nem veszem ilyen véresen komolyan. Persze nyilván jól esik, ha valaki reagál, de én attól még nem érzem fölöslegesnek a dolgot, ha senki nem teszi, mert a saját szórakoztatásom a fő cél.

        A linkeltek közül csak palotáékat olvasom, de ők is elég pocsék módon tudnak fogalmazni, illetve a másoktól való nyúlás sem idegen tőlük, meg a Watchaholicsot, akik ugyan szintén amatőrök mind írás, mind kritizálás terén, de legalább sok dologról írnak, és változatosak. A képregényes oldal viszont új volt, azért köszi, ott majd szétnézek jobban is. A geekz-t meg nagyon sajnálom, hogy elköltözött, mert hányingerem van ettől a böszme nagy betűtípustól, egyszerűen nem élvezem olvasni, de a cikkeik még mindig nagyon jók.

        Ja, és a Ping Pong anime… na, az szerintem kurvajó 😀

        Kedvelés

      • Csúszok szét és agyatlanul csapdosok – nincs rá mentség… de komolyan bocsánat! Ilyenek után szokott velem előfordulni, hogy hónapokig küzdök hogy helyrehozzam, amit pillanatok alatt eltoszok.

        Még hogy nem tudsz kommentelni…xD

        Kedvelés

  3. Nos Balaaz barátom, én őszinte leszek hozzád. “Szellem” módban rá szoktam nézni 2-3 naponta a blogodra, hozzászólni viszont pont azért nem szóltam hozzá, mert csak ritkán volt mihez. Ha nem az AA kommenteidet pakoltad volna át tízesével, hanem rendes kritikákat írsz, olvasmányosakat, képekkel megtoldva, ahogy kell, akkor szívesebben végig olvastam volna őket, és talán még hozzá is szóltam volna. Persze értem miért csináltad, de ha már fórum kommenteket szerettél volna archiválni, arra egy txt fájl is tökéletes lett volna.

    Amondó vagyok, inkább legyen valakinek kevés bejegyzése, írjon ritkán, de azt megérje elolvasni. A látogatottságot illetően, mindig is úgy voltam vele, hogy mint blogger, persze hogy örülök annak, ha gyűlnek szépen a hozzászólások (like, feliratkozás nem izgat), növekszik a látogatottság hónapról-hónapra. Jó ha valakit érdekelnek a gondolataim, de az ember ezt valahol, mégiscsak saját szórakoztatására csinálja. Szóval amíg te magad örömöd leled benne, addig csináld, ha nem, akkor viszont ne erőltesd.

    Kedvelés

    • Nem vagyok a “barátod”! Nem hiszem, hogy ne lett volna érezhető, hogy szerettem volna az lenni, éreztem közös pontokat bennünk. Nem véletlenül lógtam és írtam rengeteget nálad. Ezt te azzal “köszönted meg”, hogy szinte rám se néztél a blogomon és még csak annyi egyenesség sem volt benned, hogy közöld velem, hogy: te barom, ne erőlködj. Igen, te voltál az egyik, akit legjobban hiányoltalak innen. Akikről úgy éreztem, hogy cserbenhagytak és elárultak.

      Igen sejtettem, hogy ez az AA-komment átpakolás lehet “megbocsáthatatlan bűn” egyesek (sokak?) szemében. Mellesleg fél éve sem te, sem más nem mondta, hogy cimbi, ne csináld, ezért, meg ezért. Egy kibaszott kurva hozzászólás sem született ahhoz a bejegyzéshez sem, amikor leírtam, hogy ez a terv – pedig még külön kértem is reakciót.

      Zárójelben jegyzem meg, hogy az AA-kommentjeim között is van sok olyan, amit rendes, hatásos, mélyenszántó kritikai véleményként büszkén vállalok ma is. Ahogy ma is tartom még azt is, hogy “rendes kritikát” még egyet sem írtam, nem is tudom pontosan hogy kellene “szakmailag”.

      “…pont azért nem szóltam hozzá, mert csak ritkán volt mihez. Ha… rendes kritikákat írsz, olvasmányosakat, képekkel megtoldva, ahogy kell, akkor szívesebben végig olvastam volna őket, és talán még hozzá is szóltam volna…”
      Elmész te… Ez csak vicc, ugye? Kb. 3 db. részletesebb, olvasmányos, tartalmas, ahogy kell, úgy megírt bejegyzésemhez méltóztattál hozzászólni – úgy, hogy volt vagy 40 ilyen, amit igenis megéri elolvasni!!! Szétosztva majd minden hétre jutna kettő az elmúlt fél évben. Persze ha neked ezek nem voltak kielégítőek, elég tartalmasak, jól megírtak, nem érdekeltek és én sem – akkor már érthető és nincs is miről beszélni. Amúgy meg tudjátok mi a baj a magyar animés blogger szcénával? Valahogy az a téves szokásjog alakult ki, hogy értelmes, értékes bejegyzés csak hosszúúú lehet. Persze ezek mellett lehet/kell posztolni rövid faszságokat is a szokásjog szerint – de az mááás. És egyesek megtehetik ezt, míg engem lenéznek/elítélnek az AA-s hsz-átmentésért. Hát nem. Most is követek olyan blogot – és láttam több ilyet – ahol néhány soros bejegyzések vannak. És nagyon jók! És semmi képek. Nem kritka-blog ugyan. De a kritikához sem kell feltétlenül kép! Ez ugyanolyan rossz elfajzás az animés blogok között, mint ahogy az animés fórumok “elromlottak”. Térjetek már észhez és ne teremtsetek hülye hagyományokat, ne mérgezzétek a jövőt!

      Sokszor leírtam már, hogy a blogolás, az írás maga kihívás volt számomra. A kihívás örömét élveztem rövidtávon. Hosszútávon pedig az eszmecserék, párbeszédek érdekeltek volna – az írás maga nem okoz örömet számomra, ha szinte senki sem olvassa…

      Kedvelés

      • LOL! Azért nem gondoltam volna, hogy neked ez az egész ennyire fontos. =D Először azt hittem nem gondoltad teljesen komolyan, de úgy tűnik mégis, ami azért nem gyenge, ahogy itt most hiszti pisti módjára kvázi besértődtél mindenkire, mert nem halmoztak el kommentekkel. Már bocs, de tudod nekem (és felteszem a többieknek is) van egy fontossági sorrend az életemben, ahol nem az lesz az első, de még csak nem is a második, hogy Balaaz mit írt a blogjára. Ha van kedvem, elolvasom és esetleg hozzászólok, ha nem, akkor nem, ilyen egyszerű az egész. Ha a saját blogomra sincs már annyi időm, nem csinálom már azt se olyan lelkesedéssel, mint régen, akkor logikus, hogy máséra se lesz több.

        Tudod én is voltam kezdő, és szerettem volna ha X-Y hozzászól a bejegyzéseimhez, örültem is neki, ha írt, de senki felé se éltem elvárással. Ez nem úgy működik, hogy 100 hozzászólásért cserébe nekem is 100-at kell írnom hozzád. Egyáltalán milyen alapon várod te ezt el bárkitől is?

        Egyébként most komolyan, ha én leírom neked az elején, hogy szerintem ezt ne csináld, mikor már kiraktál vagy 10-20 ilyen AA archív kommentet, akkor ott és akkor rögtön abbahagytad volna, mert én azt mondtam? Dehogy. Én úgy voltam vele, (és szerintem a többiek is) hogy a te blogod, azt csinálsz, amit akarsz, max nekem nem jön be, de hátha akad, akiknek majd igen.

        Valóban nem kell mindig oldalakat megtölteni, és képekkel teletömni ahhoz, hogy érdekes legyen egy bejegyzés (bár már ez is egy erősen szubjektív téma, hogy ki, mit tart érdekesnek). Viszont amikor napi 5-10 ctrl+ctrl+v kerül ki, az engem spec nem igazán motivál arra, hogy reagáljak rá. Más téma, hogy attól mert nem szóltam hozzá, még nem jelenti azt, hogy ne olvastam volna végig, vagy alkalmanként ne értettem volna vele egyet, esetleg épp fordítva.

        Kedvelés

      • Sokfélét lehetne erre válaszolni. De ami legerősebben felmerül bennem, hogy hálás lehetek ezért a hozzászólásért. Ezért köszönöm.

        Nyilván nem esik jól, ráadásul torzít is: vagy nem akarod, vagy nem tudod megérteni, átérezni amiről beszélek a blogomon (ami kicsit ciki), vagy direkt magyarázod félre (ami nagyon ciki). De a lényeg, hogy megerősítettél benne hogy nincs miért bánkódnom a nyilvános blogolás abbahagyásáért. Ha te, mint hosszabb ideje animéző, blogoló, értelmesebbek, tapasztaltabbak közé tartozó így reagáltál a blogomra, blogolásomra – akkor az én hozzáállásommal, stílusommal, képességeimmel, korlátaimmal-hibáimmal-tehetségemmel-előnyeimmel nincs keresnivalóm a magyar animés bloggerek közt.

        Kedvelés

      • Jaj hagyjuk már ezt… úgy utálom, amikor elkezdődik ez a mellébeszélés, meg a hattyú halálának eljátszása. Minek ide ez a színjáték? Egyszerűen megsértődtél, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt te elképzelted, miközben már csak a korodnál fogva is tudhatnád, hogy az életben hányszor valósul meg az a forgatókönyv, amit mi elképzelünk a kis fejecskénkben, pláne amikor frissen vágunk bele valamibe.

        Elárulom neked, hozzám se jöttek azonnal negyvenesével a kommentek, vagy egy évembe telt, mire úgymond felfigyeltek rám, és stabil látogatottságom lett. Megjegyzem, ehhez hozzátartozik az is, hogy többségünknek akkor még egészen mások voltak az életkörülményei, mint már ma. Ma épp abban a korban van sokunk, amikor kiépítheti, vagy nagyon elcseszheti a saját egzisztenciáját, ami azért nagyon nem mindegy. Itt a jövőnkről van most szó. Elég fontos szakaszban van az életem, szóval szerintem teljesen érthető, miért nem járkáltam hozzád, másokhoz, sőt még saját magamhoz se annyit, mint előtte volt szokásom. Nyilván te is emlékszel még erre az időszakra, úgy hogy ezt meg kéne tudnod érteni.

        Ha ezért most megsértődtél, többek között rám, és úgy döntesz, abbahagyod a blogolást, nos lelked rajta.

        Kedvelés

      • Mellébeszélés? Színjáték? Ugyan hol!? A sértettségemet, kétségeimet, gyengeségeimet… mindent… őszintén kimondtam, megmutattam. Ha ez neked túl melodramatikus, ciki, nem a te stílusod stb. az más téma.

        A magyarázatodra már inkább nem is reagálnék, hogy miért nem jöttél. Ezen már túl vagyunk, szerintem ne “magyarázd tovább a bizonyítványod”, mert most már nagyon erőlködésszagú. Nem jöttél, hát nem jöttél. Lehet hogy igazatok van és túlreagáltam. De az meg szerintem LOL hogy a jövőtök esetleges elbaszását a blogom látogatásával hozod párhuzamba.

        Egyébként az elmúlt két napban úgy kb. teljesen elpárolgott belőlem a sértettség, meg a többi negatív faszság. Így jelen állapotomban visszaszívom a bekaphatjátok részt és NAGYON KÖSZÖNÖK minden korábban erre járónak (neked is) mindent, ami köszönhető volt és ha volt ilyen. Jó volt ez az elmúlt fél év itt nekem. Nem tudtam előre, hogyan fog alakulni. Így lett. Nem bánom. Se a nyitást, se a zárást, se a hibákat. Még egyszer sziasztok! Ebben a formában, itt, így már nem fogunk találkozni, de olvasóként és kommentelőként feltűnhetek még erre-arra. Tegnaptól máig a statisztikák csúcsot döntöttek, két nap alatt megvolt az átlagos heti látogatószámom – úgyhogy gondolom mindenki kedvére elolvasta a búcsúbejegyzésemet (amiket én is szívesen olvastam más blogokon, ha voltak), levonta a maga számára a konzekvenciákat, tájékozódott a miértjeimről és hogyanjaimról.

        Ennyi volt. Zárul Miki Mókatára… 🙂

        Kedvelés

    • Hehe, csípem, amikor morcos vagy Vik!xD Amúgy is bírom a fejed… Kíváncsi voltam, mikor érsz át ide az előző bejegyzésről, mert hát az ottani kommentedre ez a bejegyzés abszolút rácáfol. Egyébként én azt gondoltam, hogy annyira megsértődsz, hogy abszolút nem szólsz hozzám!xD
      De arra kíváncsi lennék, hogy egy hét múlva hol foglak látni, ha foglak…

      Kedvelés

      • De rég voltam már a szülővárosomban! Én a helyedben lehet hogy komolyan megfontolnám a valami esőtől védettebb szállás keresését, mert éjszakára és a következő napokra ugyanezeket a nagy esőket mondják délnyugatra! Amúgy fertőzőbetegségektől mentes szórakozást!xD

        Kedvelés

  4. Én is őszinte leszek: Nekem nem jön be ez a “ki, ha nem én?” stílusod (amit a Péternek írt válasz-replyd csak megerősített). Ezt tovább ragozni – véleményem szerint – szükségtelen.

    A Blood Reign ajánlást azért kösz, ahhoz kedvet kaptam.

    Kedvelés

    • Visszaszúrhatnék erre poénosan vagy komolyan is, de az egyenes, egyszerű választ becsülöm annyira, hogy inkább nem.

      Az egyenesség, őszinteség sajnos nem csak IRL hiánycikk, hanem a neten, az animés és az általános blogger-szcénában is. A “ki ha nem én?” megvan bennem IS, de nagyon kis százalékban – legjobban mutatja ezt, hogy ha annyira el lennék telve magamtól és nagyszerűségemtől, akkor nem hagynám abba a nyilvános blogolást ilyen korán. Azt meg én sem kívánom ragozni, hogy én hogy láttam, látom, hogy kikben-mekkora százalékban van meg ez a “ki ha nem én?” hozzáállás, meg mi a véleményem a mások és a saját ilyen megnyilvánulásaimról.

      Kedvelés

  5. Nem értem ugyan, mi volt az apropója az utóbbi két posztnak, de voltaképp nem is számít. A magam részéről annyit, hogy a blogod számomra érdekes 1/3-át élvezettel olvastam, és nem bántam volna, ha írsz még többet.

    Amúgy az indulatból írt posztokkal és kommentekkel vigyázz, mert sokszor nem jön át belőlük egyéb, csak a vitriol.

    Kedvelés

    • Én is így vagyok vele, tudod: élvezettel olvastalak és szintén nem bántam volna ha írsz még. Igen, az indulat. Az én esetemben ezzel különösen kellene vigyázni, de sokszor nem sikerül. Amúgy meg nagyon szeretem az érzelmeket és az indulatot is… bár sokszor csak “hűvösen” elemezni, mivel alapvetően az agyi szinapszisaim szikrázása izgat fel.

      Apropó: Én sok mindenben ambivalens vagyok. Az anonim netes létemet is egyrészt nagyon külön kezeltem a valós életemtől, másrészt bőven át is szűrődött innen oda és vissza. Ez a blogolás egy izgalmas kísérlet volt számomra és ösztönösen hagytam magam sodorni az érzelmeim és értelmem által. Hol erre, hol arra. Most a mérleg pont megborult abba az irányba, hogy már több dolog zavarna a nyilvános blogolásban, mint amennyinek örülni tudtam. Azon még gondolkozom jelenleg is, hogy majd a privát blogban esetleg folytatom valahogy, de nem valószínű. Ha mégis, akkor olyan posztok lesznek valószínűleg és olyan formában, amik eddig is kevésbé voltak népszerűek, sokan méltatlannak ítélik őket. Vagyis fórumszerű, rövidebb, kidolgozatlanabb csapongások, gondolattöredékek. Ez a blogolásom az animemániámból és animés fórumozásomból sarjadt és most oda is szárad bele. Azért 2007 óta és különösen az utóbbi néhány évben a magyar netes anime-szubkultban sokat tettem le az asztalra. Legalábbis magamhoz, lehetőségeimhez képest. Volt lehetőség megismerni a balaaz nevű brandet. Szóval nem a blog indulásától, nem bő fél évvel ezelőttről eredeztetem a kezdeteimet. És reálisan azt lehet megállapítani, hogy erre a brandre nincs igény. Legalábbis olyan, ami megérné számomra is a bele fektetett nem kevés energiát. És ezzel most nem lebecsülni akarlak benneteket, akik olvastátok a blogom számotokra érdekes valahány százalékát és kommenteltetek érdekeseket és elgondolkodtatóakat. Meg az sem mellékes, hogy érzem és tudom, hogy rengeteget kellene még tanulnom és fejlődnöm, hogy elfogadhatóbb, jobb, profibb írásokat hozzak össze. Mert ezek nyilván nem azok, közelében sem vagyok még. Inkább csak egy írástudatlan érdeklődő ujjgyakorlatainak tekinthetőek. Hiába vélem úgy pl. hogy talán megírtam a neten magyar nyelven elérhető legalaposabb, legátfogóbb Párnakönyv és This is England bejegyzést és hiába vagyok rájuk nagyon büszke – tudom hogy lehetnének azok is sokkal jobbak…

      Kedvelés

  6. A kínálat oldalon értem, hogy csiszolnál. Amíg az ember ad magára, mindig van hova fejlődni, és lehet még egy kicsivel jobb, több, teljesebb amit írsz. Nem mintha olyannyira számítana a tökéletlenség, mert az emberek jellemzően átsiklanak felette, de én pl. ezért nem publikáltam sok posztomat. Pont olyasmi hiányzik belőlük, amit mások talán észre se vesznek, nekem azonban kell a teljességhez.

    Mindenesetre szerintem nem a “Balaaz Brand” volt a gond a blogodon, hanem inkább az, hogy a sok átmentett animés tartalom között a tágabb digitális élményvadászat háttérbe szorult.

    Amúgy a blogolás ódivatú, manapság mindenki Twitterezik. Olyasvalakikkel versenyzel, akik 144 karakterbe egész filozófiákat képesek sűríteni pl. #YOLO.

    Kedvelés

    • Én is ódivatú vagyok. 😀
      Szerk.: egyébként a “balaaz brand” (mindig mondtam, hogy KISBETŰ!) kifejezetten az átmentett animés tartalomban gyökerezik. És most, hogy mondod: igen, erről szólt volna valahol az előző poszt is. Hogy elérkeztem egy útelágazáshoz, egy mérföldkőhöz, egy új kezdethez. Ami valószínűleg az animés beágyazottság végét is jelezné. A tágabb digitális élményvadászat kezdetét – ami meg az eddigi tapasztalatok szerint még annyiakat sem érdekelne, mint az animés tartalmak. Ezek állandóan egymásba fonódnak: vég, kezdet, újrakezdés, folyamatosság, csigavonal stb. Öregszem. De nem is. Kicsit visszahúz ez az animés közeg néha, ahol az ilyen No Game No Life-fajta tíz éves kishugbaszó cuccokat isteníti a nép 99,9 százaléka (bocs Uma, de tudod, hogy én én vagyok). Animések tízezrei. A maradék 0,01% meg csak azért kritizálja, mert nyílt pornográf lolicont szeretett volna és túl visszafogottnak tartja… Ez megint nem jelenti azt, hogy nincsenek jó arcok, jó gondolatok ebben a közegben – nem kell félreérteni, nem ezt mondom…

      szerk.2.: Jajj! 😦 Képzelet, gondolatok, ötletek, hess! Junchi, Péter, gyorsan írjatok valamit!!!

      Kedvelés

  7. “Kicsit visszahúz ez az animés közeg néha, ahol az ilyen No Game No Life-fajta tíz éves kishugbaszó cuccokat isteníti a nép 99,9 százaléka (bocs Uma, de tudod, hogy én én vagyok).”

    Wahaha. Már vártam, mikor hozod fel belőle ezt a részét. xD Szinte könyörög érte, hogy kritizálják. No problem, az ilyesmi nem nagyon érdekel, a sztorija fogott meg.

    Animés közeg: Höhh, az egy elég elcseszett hely. Ez az animés közeg. Pár jó arc van, aztán a többi meg… meh.

    Viszont megleptél itt a kommenteknél Balaaz. Mármint a hozzáállásaid az eddigiekhez képest elég indulatosak voltak. Láttam én, olvasgattam a kommenteket, csak vártam míg lenyugszanak a kedélyek. Igazad van sok dologban. Főleg a társadalmi és a szubkultúrás közeggel kapcsolatban.
    És őszinte leszek, pár dologban viszont tévedsz és a kommentelőknek van igazuk. Mármint a hozzáállás a blogoláshoz (statisztika figyelése, kommentek hiánya, stb.), de neked is igazad van, hogy ez a saját életed, a te döntésed. Ha akarsz, blogolsz, ha nem, akkor nem. Nekem sincsenek kommentelőim a blogomon, csak egy-két ember veled együtt. Bár posztom sincs sok. xD De ki nem tojja le, nem azért van, hogy dicsekedjek vele. Csak hiányozna, ha nem lenne, néha meg jó leírni pár dolgot.

    Na majd még írok, tuti lesz még mit, csak most elfáradtak az ujjaim.

    Kedvelés

    • Indulatok: mondtam én a jellemhibákat, ugye?xD Nem sokszor szakítottam életemben, nem vagyok benne profi, lehet, hogy részben azért is alakult így ez a posztom, meg a kommentjeim… Bocsánat.
      Fáradtság: Így meló után az én fejem is mintha nem is az enyém lenne…

      Írjál Uma, ha van mit, nehogy beléd szoruljon.xD

      Kedvelés

      • Írok is, úgysincs más dolgom. xD

        Jellemhibák… haha, kinek nincs?
        Egyébként a természetednél fogva nem is áll olyan messze tőled az itteni kommentjeidben mutatott enyhe kirohanás. Legalábbis én simán kinézem belőled. Az éremnek két oldala is van, ugyebár. Nem lehetsz mindig hűvösen nyugodt analizáló és kritikus. Nekem is voltak/vannak kirohanásaim. Mint ahogy az AA-s posztom is. (Ami tegyük hozzá, csak a hirtelen fellángolt haragom eredménye és mégis az a legolvasottabb bejegyzésem a blogom történelmében. Erre mondjuk nem vagyok büszke, de az se baj ha az ilyenek megmaradnak az utókornak. )

        Tudom hogy kicsit későn mondom ezt, de lehet nem kéne abbahagynod. Mint ahogy írtam az előző kommentben, néha nekem is kedvem van írni és akkor jó elővenni a blogomat. Ha egyszer valamit elkezdesz, nehéz abbahagyni. Így van ez a blogolással is. Az meg hogy nem írnak sokan, kicsit sem számít. Inkább írjanak kevesen, de olyanok legyenek, akik mondanak is valami értelmeset.
        Hmm… lehet kéne írnom egy posztot nekem is, lassan kezd gyűlni bennem az írói feszültség.

        Na, megint csak írok ide és írok… meg mennem kell. xD Még visszatérek~

        Kedvelés

      • Most a kommented kapcsán megint felmerült bennem, hogy kirakok egy új bejegyzést (arról hogy a privát blogomban ha esetleg fogok írni akkor kér-e valaki meghívót) még ebéd után, de annyi egyéb választási lehetőség állt előttem helyette: mosogatás/lakástakarítás, egy jó szex, egy kellemes délutáni szunyálás – inkább ezekből csemegéztem!xD

        Hál istennek nálam most alacsony szinten lébecol az írói feszültség 🙂 és hogy így is maradjon ez az egyik oka, hogy privátba megy a blogom. Holnap vagy holnapután. Addigra a bejegyzés óta eltelik jó egy hét, ami elég kell legyen arra, hogy aki akar az idetévedjen és tájékozódjon róla, hogy aztán már miért nem találja itt a blogot legközelebb.

        “Még visszatérek”: jó, akkor ezt úgy vettem, hogy majd küldök neked egy meghívót a zárt, privát blogomra, mert egyébként ugye nem tudnál… 🙂 Bár fingom sincs, hogy ez hogy működik, de majd meglátjuk!

        Kedvelés

  8. Ha nem akarod nagyon személyesre venni a figurát, akkor szerintem maradhat a blogod nyílt blog is, meg szerintem költöznöd se feltétlen muszáj. Anno én is gondolkodtam rajta, mikor felhagytam az otaku basztatós postokkal, hogy lehet tiszta lappal kéne kezdeni, egy teljesen új blogot nyitni, vagy a régin kisöpörni mindent, de végül is arra jutottam, hogy az is én voltam akkor, meg ez is én vagyok most. Maradjon minden egy helyen, legalább akit érdekel, az nyomon tudja követni a változást. =)

    Kedvelés

  9. Sose hallottam még a neten történő privát blogolásról. Eleve, ami a neten történik, már nem privát. Ez épp olyan, mint a kompromittáló képek a neten, ha egyszer felkerül valami, lehetetlen eltüntetni.
    A papíralapú napló már privát, csak kiment a divatból. xD

    Egyébként egyetértek Péterrel, ha nem akarod túl személyesre csinálni a privát blogot, akkor maradhatna ez is. Amúgy is kár lenne törölni, jólesik néha visszaolvasni a saját írásokat. Ez saját tapasztalat. Meg törölni egy blogot, ahová sokat írtam? Mennyi meló és fáradság menne egy pillanat alatt kárba? Nem éri meg.
    Hagyd meg a blogod, még ha nem is akarsz írni többet, hadd okuljon a nép. Talán még a történelemkönyvekbe is bekerülsz. xD

    Kedvelés

    • A WordPress-féle privát blogolásba asszem itt botlottam bele először: http://sjonna.wordpress.com/ Bár ő gyanítom, hogy nem is volt aktív már privátként. Viszont láttam olyanokat is aktív hozzászólóként más blogokon, akiknek ugyanígy privát blogjuk volt. El tudom képzelni, hogy ők aktívak és használják is szűkebb körű kommunikációra. Persze tudja franc. Nagy látogatottságú, sok hozzászólóval rendelkező blogokon meg azt az öszvér megoldást is láttam, hogy vannak a teljesen nyilvános bejegyzések mellett jelszavasok is, vélhetően csak egy szűkebb baráti kör részére. Csak mondom – van sokféle megoldás.

      Törölni persze nem akarom a blogom. De jelen állapotomban nyilvánosnak sem hagyom semmiképp. Mondtam már hogy nem játszunk olyat, hogy bejönnek idegen, ismeretlen népek a privát szférámba és még csak nem is köszönnek, meg sem szólítanak. Értem én, hogy számotokra abszurd módom keverem az elvárásaimat a netes és valós világ logikátlan összeolvasztásával/szétválasztásával. De nyilván az számít, hogy nekem megfeleljen a dolog, nem az hogy holmi arctalanok kukkolhassanak és fanyaloghassanak felettem – úgy hogy nincs meg az ami ezt ellensúlyozhatná számomra. Okuljanak a népek belőletek többi bloggerből – vagytok elegen. A blogom priváttá tételével két elképzelésem is volt: Az egyik, hogy csak magamnak írok rövid vázlatokat és gondolatfoszlányokat emlékeztetőül, tényleg mint egy papír emlékkönyvbe. A másik elképzelés meg az volt, hogy ha mégis kedvem lesz írni többet, akkor azt a pár embert, akiket érdeklem – azokat meghívom ebbe a kis kuckóba. De most per pillanat úgy érzem, hogy hullik le rólam minden írási késztetés. Az is lehet, hogy már nem is tér vissza. Nem bánom. Megvolt a magam kis magamutogatós magánszáma, most nem is vágyom többre. Majd szólok ha lesz újabb változás.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s