Katin, Buzzati, Zograf: különös képregény-látomások költségtakarékosan

Ismét következzék egy könyvtárlátogatás utáni képregény-válogatásos bejegyzés, immár a harmadik ilyenem. Ezúttal egy magyar születésű, egy olasz és egy szerb alkotó tolla nyomában. Melyeknél ugyan olvastam már jóval különösebb képregényeket is, de ezek már azok a kategóriák, melyek miatt a képregény megérdemli, hogy a legfiatalabb – de már általánosan elfogadott – kilencedik művészeti ágnak nevezzék. Beszerzésükre pedig költségtakarékos módon, akár ingyenesen is van mód könyvtárból.

Miriam Katin: Történetek képekben és szavakban

katinparfait144 oldalas, puha fedeles kiadvány a Nero Blanco Comixtól és a Képes Kiadótól, 2011-ből. Egy ezresért. Hat eredetileg 2000 és 2010 között megjelent, rövid, fekete-fehérben megrajzolt emléktöredékes, keserédes történet. Érdekes, de nagyon rövid ízelítő a szerző munkásságából. Azon túl, hogy nagyon rövid, a kemény fedél adta tartósabb, professzionálisabb megjelenés is hiányzik és hiba, katinRosenkavalier1hogy egy oldalán lefordítatlan maradt a szöveg is. Ugyanakkor így is majdnem elcsábultam, hogy rendeljek a szerzőtől valami angolul megjelent kiadványt! Bár ilyet még sosem tettem és végül meggyőztem magam, hogy most sem fogok, mivel abból a pénzből amit egy kiadványra költenék évekre beiratkozhatok a könyvtárba. Nem beszélve kedves internetes felebarátainkról, akik az általuk vásárolt köteteket hajlandóak kölcsönözni számunkra.

MiriamKatin_HUN_Layout 1.qxdMindenesetre a szerző már így is szimpatikus! 1943-ban született Magyarországon, 1957-ben kivándorolt Izraelbe. Később pedig New Yorkba költözött. Ami poén, hogy közel hatvan éves volt, amikor képregényalkotásba kezdett! Persze ez előtt is, egész életében grafikusként dolgozott, de képregénykiadásra csak ősz fejjel vetemedett. Idősebb kora, női mivolta, zsidó származása mind-mind olyan tényező, ami izgalmassá teszi a műveit. Kicsit olyan, mint Satrapi Persepolisa. De a Buena Vista Social Club esetében is megtapasztalt hangulatot, élményt is előhozta nálam: bár a halál biztos, de sosem késő élni. Alkotni. Örülni. Megérdemelt elismerést aratni. Legyünk bárhány évesek is. Származzunk bárhonnan. És ez biztató.

Dino Buzzati: Szerelem utolsó látásra (képes poéma)

Buzzati 1972-ben elhunyt olasz író, költő, festő, akinek magyarra fordítva is jelent meg regénye. Ez a képregényszerű, 222 oldalas, egyszerű színekkel és képekkel operáló, szürreális alkotása 1969-ben látott eredetileg napvilágot. Érdekes mód állítólag már a 1980-as években kapott egy magyar kiadást, majd 2005-ben a Nyitott Könyvműhely újra elővette ArtComix sorozatában. A sztori Orpheusz szerelmének és alvilági alászállásának variánsa. A megjelenés kora miatt erősen terhelt mezítelen női keblekkel. Cicik, cicik, cicik, aztán némi girbe-gurba, izgalmasan ronda, amatőr kriksz-kraksz. Aztán női popsik, combok, ölek, némi verselés, elmélkedés. A ciciket említettem már? A szöveg nekem nem jött be, a tartalom túl széteső volt, de a rajzok fenntartották a figyelmemet.

Aleksandar Zograf: Pszichonauta (Látomások a balkánról)

A három kötet közül talán ez mozgatott meg legjobban, ha el is untam kicsit a végére. Ismét egy Nyitott Könyv és ArtComix gondozta darabról van szó, amely eredetije 1996-ban került publikálásra, míg a magyar verzió 2006-ban. A 143 oldal az utolsó párat kivéve fekete-fehér és több, mint két tucat rövid képregényecskét ölel fel. Ebből adódóan egy-egy cím többször csak egy oldalas. Ezek a történetecskék viszont összekapcsolódnak, többször naplószerűen, ahogy pl. a szerb szerző az 1999-es NATO bombázások napjain vezet át bennünket. Én mind a rajz-, mind az elbeszélés közvetlen stílusát megkajáltam, szívesen olvasnék még tőle (hogy mennyire működik a dolog, azt sajnos nem adják vissza a neten csekkolható – és így nálam is megtekinthető – képek). Ráadásul más alkotókra, írókra, zenészekre, képregényesekre is felhívta figyelmemet, köztük a 80′-as évek elején  üstökösként fellángoló és kihunyó újvidéki underground  rockbandára (Luna) vagy az első látásra is kattant svéd filmes és képregényes Max Anderssonra. Utóbbi esetben ismét le kellett higgasztani magam, hogy ne próbálkozzak netes rendelésekkel… És akkor még nem említettük Triceps kitűnő előszavát: “…A …Pszichonauta… naiv, gyermeki, profetikus kinyilatkoztatásai az életről és a halálról, az Életről és a Halálról, az állatokról, a nevetésről, a némafilmek figuráiról vagy a semmiről szelíd mosolygásra késztetnek bennünket. Mosolygásra, melyben benne rejlik a bohóc vigyorgása, a fenevad vicsorgása és a zen mester csöndje is…”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s