Nyaralj otthon!

Szívesen olvastam más bloggerek messzire utazós-nyaralós posztjait, nekem is kedvem lett egy ilyenhez – csak “kicsiben és közeliben”.  Már Tempty és Árpád blogján is hangot adtam többek közt azon véleményemnek, hogy egészen apró, hétköznapi pillanatoknak is nagyon lehet örülni, komoly élményt jelenthetnek. Tehát nincs szükség élményekkel gazdagodáshoz, kikapcsolódáshoz arra, hogy “világgá menjünk”. Persze könnyebb, sokat segít és valóban hatásos, ha minél jobban kiszakadunk a megszokott környezetünkből – ahogy azt év elején volt szerencsém személyesen is megtapasztalni.

Tavaly például nyaralás címén csak rokonlátogattunk és ezen kívül szó szerint otthon töltöttem a nyári szabadságom – olvasással. Idén nyáron annyira hullafáradt és idegbeteg voltam, hogy nem is mertem volna belevágni nagyobb utazásba, erőm se volt rá – elméletben sem. Ezért is lyukadtam ki oda, hogy itthon nyaralunk! Na nem a belföldi nyaralás államilag is propagált értelmében (itthon otthon van, Magyarország szeretlek stb.), hanem nagyrészt valóban maradunk a saját lakhelyünkön és innen csak kisebb “villámnyaralásokat” teszünk a legközelebbi, nagyon gyorsan elérhető, részben már ismerős szomszédos turistacélpontokba. Így is lett. És meglepő mód már ennek lájtosabb, “otthonülős” nyaralásnak is leamortizált már az eleje is. Meg a közepe. S a vége. Meg a pénztárcánkat is. Holott az ember azt gondolná, hogy így lehet spórolni – de nem. Úgyis elköltöd másra, amit mondjuk nem szórsz el sok napnyi szállásra, távoli utazásra. A cigiről is már hosszú évek óta leszoktam, mégsem voltunk a nem-megvásárolt napi két doboz árából világ körüli luxusutazáson…

sunshineBár az az igazság, hogy a mi életszínvonalunkon úgyis hónapról-hónapra, fizetéstől fizetésig élünk. Nem mondom, hogy szűkölködünk, de nagyon költekezni sem tudunk. Sokan vannak ezzel így Magyarországon. És akkor én még nem is panaszkodhatok, mert nem napról-napra élek és nincsenek adósságaim se. De tartalékolni sem nagyon tudunk és egy-egy váratlanul érkező komolyabb kiadás mindig gondot okoz. Most is mínusszal zárjuk persze a nyárvégét, aminek a fő eseménye kétgyermekes családként az iskolai beiratkozás. Nagy érvágás! Anyagilag maximális szopás egy vagy két gyermeket nevelni átlagos keresetűként! Nagyobb állami támogatás három gyermektől és a mindenféle hátrányos helyzetűeknek van. Minket viszont magasról leszarnak – nem érdekli a nagy újraelosztó-rendszert, hogy van olyan mint mi, aki ha akarna sem tudna több gyermeket vállalni, mert fizikailag kizárt. Ja, hogy fogadjunk örökbe valami purdét? Vagy váljunk el? Legyünk fogyatékosak? Munkanélküliek? Nem nagyon éri meg persze tisztességes munkából-önerőből megpróbálni a víz felszínén maradni – más kárára ügyeskedés nélkül. Legalábbis anyagilag. Sajnos viszont belém ezt nevelték és az “új idők, új szelei” is csak lassan és csak részben tudják ezt belőlem kiverni…

És hát családosként az elutazós nyaralás is kész csőd… Maradjunk hát otthon!

Mikor gondolkoztam rajta, hogy hogyan is kéne papírra vetni a 2014. augusztusi három hetes nyári szabadságom alatt szerzett rengeteg élményt, akkor három területen is felmerült bennem kétség: Az olyan egyszerű, de nagyszerű élmények, mint hogy a görög-, horvát-, olasz-, spanyol- vagy akár mauritiusi tengerpart helyett kifekszel a saját kertedbe – saját lakóteleped játszóterének félreeső sarkára napozni és a hagyod, hogy a nap, a meleg, a fény kicserélje a téged feltöltő negatívumot pozitívra… nos ezek kevéssé érdekesek mások számára. Hacsak nem írják meg nagyon profi módon… ami tőlem kevésbé várható. (Bizonyítékként azért ellőttem magamról egyetlen egy képet, fentebb látható – ez lesz most az egyetlen saját, ez bizonyítja előtte-utána színskálával, hogy valóban megérintett az idei nyár… Pedig elméletben nem is szabadna, mivel felmenőimnél volt bőrrák, az én bőröm is érzékeny – de már annyira rég bujkálok a Nap elől és most olyan jól esett!) Saját fotókat tehát nem készítettem a nyaralásunkról, mert most elégnek éreztem átélni a pillanatokat, annyira élveztem őket. Viszont ide a blogba jól jött volna pár fénykép… Ezeket most részben a netről pótoltakkal váltom ki, ami azért nem lesz olyan igazi. A harmadik dolog meg, hogy a Google rávilágított, hogy ezzel a címmel már kismillióan írtak posztot, igaz leginkább általános tanácsadást és nem saját élménybeszámolót – de akkor is bőven nem lesz egyedi. Sebaj.

Sokszor irigylem egyébként a budapestieket és ebben az esetben is így van kicsit. Hiszen ők városon belül  a kulturális események, kulináris élvezetek, sport-, rekreációs-, szabadidős lehetőségek rettentő széles tárházát érik el. És 30-40 kilométeren belül elérik a természeti attrakciók mindenféle típusát is: hegyet, vizet, erdőt-mezőt. Viszont én sem fővárosi vagyok és az az igazság, hogy ezzel többségében elégedett is vagyok. Szeretem a kisvárosi, vidéki nyugit. Értékeket és élményeket pedig itt is lehet találni – ahogy bárki találhat a sajátnapocska környezetében, megyéjében, kistérségében. Érdemes ezeket megismerni és büszkének lenni rájuk! Legyünk kicsit lokálpatrióták! Ha nem is vagyunk szentek, de a kezünk hajoljon kissé magunk felé. Gyertek hát velem most az ország déli vidékére, legnaposabb felére, Szegedre és környékére: a száz évvel ezelőtt még “paraszt Párizsnak” becézett Hódmezővásárhelyre, az ország második legnagyobb közigazgatási területű városába (hahaha…) és Makóra, a hagyma és Makovecz Imre építészetének fellegvárába!

Gyógyfürdők, szauna, melegvizes örömök

Megérdemlünk némi luxust, egy kis kényeztetést! Hogy a fenébe ne! Csak legtöbbünknek nemigen telik rá. Nekünk is csak korlátozottan volt módunkban. Kezdjük a “wellnessezéssel”. Pár éve még belefért a heti programunkba egy úszós-szaunás nap a párommal. Szigorúan kettesben, gyerekek nélkül. Aztán elmaradt, pedig az egyik legjobb relaxáló, idegkisimító program. Így azután, hogy a nyári szabadságom első pár napját abszolút passzivitással, sok alvással töltöttem, rögtön ebbe csaptunk bele. Ugyan a masszázs most kimaradt, de gyógyvizes fürdőből többe is eljutottunk:

  • A szegedi Anna-fürdő egy gyönyörű, régi törökfürdő-jellegű épületben kapott helyt, de egyébként egy kis, “öreges” fürdő, semmi különös – de lazításra ez is teljesen oké volt az egyik napunkon.
  • Egy másikon pedig a szintén szegedi Napfényfürdő Aquapolisban jártunk, amiben az az érdekes, hogy bár többször áztattuk már magunkat itt, én is remegtem tériszonyosan a toronycsúszdájában (az innen induló egyik csúszdát felvágósan Európa leghosszabb egész évben üzemelőjének hirdették), de környékbeli létünkre a szaunás részlegében, a “Csendes wellnessben” még sosem voltunk eddig. Most is rosszul kezdődött, mert a honlapjukon félrevezető infók voltak kint a belépődíjjal kapcsolatban, így odaérkezésünkkor rögtön némi vitával nyitva jól felcsesztem az agyamat. Szerencsére a pénztárosokkal szemben a wellness-részleg munkatársainak hozzáállása már segítőkész és kedves volt. Elsikáltuk a dolgot, fátylat rá. Itt egyébként csak 16 éven felüliek léphetnek be, korlátlan lehetőség van tea- és ásványvízfogyasztásra, viszont a bent tartózkodás ideje korlátozott. Szóval kicsit elitebb hely. Jól is éreztük magunkat, de megállapítottuk, hogy ez már inkább a lehúzásról szól – vagyis azoknak való, akik nem számolják, hogy mennyi pénz folyik ki a kezükből. Ergo nem nekünk.
  • A harmadik gyógyfürdőbe már kicsit később mentünk és már a gyerekekkel együtt, a nyaralásom második hétvégéjén, amit Makón töltöttünk. A Makovecz Imre által tervezett Hagymatikum, a “Fürdők Temploma” bámulatos építmény, varázslatos tetőszerkezettel és részletmegoldásokkal, csak úgy itta a szemünk a látványt. Viszont sajnos, mint fürdő sok gond volt vele. A vízi élményelemek túl ritkán kapcsolnak be és túl gyengék. Ráadásul több nem is működött közülük. Fiam például csúszdázni szeretett volna, de csak időszakosan üzemeltek és túlzsúfoltak voltak. Meg hosszú időt várt a hullámmedencében – végül én kérdeztem rá, hogy mikor lesz az attrakció – ekkor derült ki, hogy nem lesz, mert rossz a hullámkeltő berendezés… Könyörgöm, akkor miért nem javították meg? Vagy legalább írják ki, hogy a vendég ne várjon hiába! Viszont a szaunarészleg az az egyik legjobb, amiben eddig volt szerencsém megfordulni! Nagyon hangulatos, nagyon kellemes! Imádom a gőzt is és sokszor sajnos nagyon gyengécskére állítják be a gőzszaunákat – itt viszont az orromig is alig láttam el a forró gőztől! Így kell ezt, kérem szépen. Volt természetesen hivatalos illóolajos felöntés is – de ami poén, hogy a szabadtéri rusztikus rönkszaunában belefutottam egy már nem annyira fiatal, de nagyon virgonc és vidám dupla párosba, meg a kicsit sikamlós, szvinger-hangulatú beszélgetésükbe, ahol “privát-felöntéses szeánszban” is részesültem.

Kicsit hosszúra, eseménymentesre nyúlt a bevezetőm – a továbbiakat (kocsmatúra-étteremlátogatás, kultúra-múzeumok, hétköznapi semmiségek, szállástapasztalatok, sportolásfélék, nyíltvízi kalandok, túrák-természet) viszont szerintem már majd gyorsabban lezavarom. De majd csak egy új bejegyzésben. Addig szusszanjunk egyet…

Reklámok

2 thoughts on “Nyaralj otthon!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s