Dzsentri gerinc

Van-e manapság: dzsentri? Van-e gerince? És az országnak? … Nem dívik napjainkban a gerincesség. Inkább hátrány sajnos. Hasonló a helyzet mikro és makro szinten is. Nem mondom, hogy az egyének földi léte csak illúzió. Azt sem, hogy az emberiség nem fejlődik valójában, hanem csak egyhelyben topog. De azt igen, hogy minden körbejár. Kicsiben és nagyban. Vagyis inkább csigavonalban, spirálisan. Egyszer csak azt veszed észre magadon, hogy középkorúként ismét a tinédzserkorod problémáiba botlasz. Vagy idősödőként a környezeted gyermekkori önmagaddal hasonlít össze. És idén nyáron az is felmerült bennem, hogy Magyarországon ismét egy új dzsentri réteg van kialakulóban. A kádári kispolgárság hamis biztos megélhetése már nem biztosítható, akkor legalább adjunk hamis büszkeséget a csóró plebs egy részének! Merjünk nagyot álmodni! Legyünk büszkék – arra is amire józan ésszel nem lehetne…

kituntesek

Igencsak összetett, érdekes témák ezek, sokan is foglalkoznak velük sokféleképp, velem most csak pár kisebb vetülete jött szembe. Sokszor sírva nevetek rajta, amikor a magyar jobb- és baloldal egymásra, meg a múltra mutogat és közben ugyanazt cselekszik, mint az általuk sátánizált jelenség vagy korszak. Ennél is ironikusabb azonban, hogy a jelenlegi vezető párt, a Fidesz – amelynek  teljes nevében is ott a polgári és mindig hangsúlyozta a középosztály megerősítésének fontosságát – regnálása alatt tovább fogyott a középosztály. Sőt egy kutatás nyáron publikált eredménye szerint egyenesen eltűnt, statisztikailag már jelentéktelen. Persze lehet azt mondani, hogy a statisztikával kitűnően lehet hazudni és igazolni ugyanazt meg az ellenkezőjét is. Ami igaz is, de azért mégis… Vagy itt van a legújabb botrány: Hogy Obama Magyarországot olyan afrikai és ázsiai rezsimekkel említette egy lapon, ahol a civileket a kormányzat megfélemlíti. Mert hogy több civil szervezettel, alapítvánnyal (Ökotárs, azon belül Norvég Alap stb.) szemben történt most államhatalmi intézkedés, pénzügyi vizsgálat van folyamatban, bűncselekmények gyanújával dobálóznak, bevetették a rendőrséget: házkutatás, kihallgatás stb. Persze a kormány, meg egyes elemzők rögtön megmagyarázták, hogy ez csak a magyar baloldal, meg a külföldi tőke mocskos ármánykodása, hazugsága. És persze ez is igaz részben. de azért mégis… A hatalom mellett felvonuló civil csak a jó civil? A többi meg nem? Ismerős ez már egy pár helyről, a történelemkönyvek lapjairól…

Ez az egész gondolatmenet egyébként – ismét – csak egy apró, személyes történésből indult ki. Tudniillik augusztus 20. előtt megsúgták, hogy felterjesztettek valami magasabb kitüntetésre. Körülnéztem, hogy miket osztanak manapság és elmerengtem a régi idők gyakorlatán. Plecsniket a szocializmusban is osztogattak, úttörőként nekem is be kellett töltenem pozíciókat, kisiskolásként kaptam okleveleket, könyvjutalmakat. Ahogy gyermekeim is napjainkban. Azzal a különbséggel, hogy fiamat már a cserkészetben elért teljesítményéért részesítették szimbolikus elismerésben. Azt persze rögtön gyanítottam, hogy pénzt ebből nem fogok látni… De egy lovagkeresztnek vagy tisztikeresztnek azért örülnék. Milyen lenne lovagnak lenni? Fura belegondolni. Pedig hazánkban ismét egyre jobban terjednek a különböző címek és rangok. Engem is szólítottak már  nagyságos úrnak. Vagy vitéz úrnak? Vagy valami ilyesminek. Nem emlékszem már pontosan az idős cigányasszony szavajárására, aki az utcán leszólított és jósolni akart nekem. Az is fura volt. A tartalmat nem éreztem mögötte. Benne. Magamban. A külső, a héj, a máz meg így egyszerre ingerelt kacagásra és pironkodtam miatta. Végül természetesen csak a magasabb szintű elismerések egyik legkisebbjében részesültem, egy emlékplakett formájában. Reálisan az én életutamban jelenleg nincs is benne egy Magyar Érdemrend Lovag- vagy Tisztikeresztje kitüntetés. A halálom – mert nyugdíjas a jelenlegi tendenciák mellett már nemigen leszek – előtt talán egy Magyar Bronz- vagy Ezüst Érdemkereszt majd még belefér. Kis eséllyel. Vagy nem. Ilyet egyébként egy kollégám kapott is most. Akinek egy kicsit a mentora is voltam. Dicsértem is felfelé. Kiemelve a pozitívumokat, tompítva a negatívumokat. Akkor is amikor engem  méltattak egyes eredmények miatt, én meg mondtam, hogy köszi, de ez az ő dolga, ő csinál ilyesmiket, nem az én érdemem. Hülyeség volt? Inkább áttaposni kéne másokon és az ő teljesítményüket is sajátomként feltüntetni? Velem is csinálták. Látom, tudom technikailag hogyan kellene. Miért nem megy akkor? Nyilván a gyakorlatban neki is vannak hibái, meg nekem is. Ahogy erősségeink is. Én sem érek kevesebbet, mint ő. De a valós teljesítmény egy érdekes dolog. Nagyon érdekes, mert nem az látszik vagyis nem azt veszik észre. Hanem azt, hogy ezt hogyan kommunikálják, hogyan reklámozzák és adják el. Ami persze szintén valós teljesítmény. Ha csúnyán fel is fordítja az ember gyomrát egy ponton túl…

Szóval: Marxnak, Hitlernek, Orbánnak és Obamának is voltak jó szándékai és céljai. Amik végül mégis sokszor félresiklottak. Mivel van a baj? A vezetői pozícióval, a székkel? Azzal biztosan. Vagy az elméletek gyakorlati végrehajtásával, annak rendszerével, szintjeivel egészen le, a legkisebb fogaskerekekig?   Hogyne! Szintén. Az emberek, az egyének szerencsére változhatnak. A székek, a materiális, anyagi világ, meg az egyes emberekből összeálló szervezetek, rendszerek viszont úgy tűnik spirálisan ugyanazt produkálják. Örökké. Örökké. Talán itt az igazi különbség mikro és makro szintek között…

Advertisements

2 thoughts on “Dzsentri gerinc

  1. Igen rövid ismeretségünk és a kevéske információ ellenére az a benyomás alakult ki bennem, hogy Te egyben vagy, az életed kerek, és nagyjából elégedett is vagy. A többi meg nem számít! A külső elismerés nem fontos, ha Te tudod, hogy mit érsz. Persze azért jólesik. Úgyhogy gratulálok! 🙂

    Kedvelés

    • Valamiért nem jelezte a WP ezt új üzenetként és valahogy én is csak most veszem észre. Nem értem miért. Lehet, hogy akkor nem is annyira kevés itt a hozzászólás mint én érzem, különben hamarabb fel kellett volna tűnnie. De az is lehet, hogy a fáradság miatt nem láttam. Mindenesetre de jó, hogy észrevettem! Köszönöm a gratulációt! 🙂

      Elárulok egy titkot:mostanában sokkal kevesebbet érek a saját értékrendem szerint, mint szeretném! Sőt az általános mérce szerint is. Ezért poén, hogy most kaptam elismerést. Bezzeg amikor korábban éveken keresztül az átlag és saját képességeim felett teljesítettem, akkor fel sem merült hogy méltassák a teljesítményem, sőt több kritikát és kifogást kaptam, mint manapság!

      Jó hallani, hogy ilyen benyomások is kialakulhatnak rólam! 🙂 Muszáj persze rögtön szabadkoznom: nagyon sok hibám is van sajnos! De azt hiszem igazad van: nagyjából elégedett vagyok és ha a sors úgy hozná, hogy holnap véget érne a számomra kiszabott földi élet, akkor sem kellene nagyon szégyenkeznem magam előtt. Persze szívesen maradnék még jó sokáig, van mindig teendő! 🙂

      (Az elgépelések miatt meg szerintem ne aggódj – egy-két írásjel ide vagy oda nem oszt, nem szoroz. Tudom, hogy vannak akik nagyon fontosnak tartják mindig, de a magam részéről az ilyen írásos eszmecseréket a valós párbeszédekhez hasonlítom – és ott sincs tökéletes nyelvtani, stilisztikai kimunkáltság.)

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s