Barátok

A gyerekeim ma utcai futóversenyen vesznek részt a barátaikkal. Aminek örülök. Bár sosem értettem, hogy mi a jó a városi futásban, városi tömeges futóversenyekben. Egy férfi ismerősöm szerint az, hogy nagyon sok jó nő vesz részt rajtuk és végig legeltetheti a szemét… De amikor én rendszeresen futottam, az a természetben volt, ahol szél susogott a fülembe és nem valami tuctuc, falevelek és virágok kísérték lépteimet. Olyan meditációféle volt: heti három óra, negyven kilométeren át.

Szóval örülök neki, hogy futnak és közösségben vannak haverokkal. Viszont mindkettőjük baráti köre aggaszt. Kicsit furák a barátaik, vadnak tűnnek. Bár inkább párom ismeri őket (és a szüleiket is) én kicsit inkább úgy vagyok vele, hogy az ismeretlentől félek. És az is igaz, hogy anyám sem rajongott az én gyermek-, ifjúkori barátaimért. Mára értem is, hogy miért: van aki már meghalt közülük kábítószertúladagolásban és vannak olyanok is akik hosszú évekre börtönbe kerültek. De akkoriban jó volt, hogy tartoztam valahova és nem is éreztem magunkat olyan vadnak, rossznak – ha kívülről valószínűleg annak is tűntünk néha.

Így múlik el a világ dicsősége… Így lesznek a lázadó ifjakból észrevétlenül vaskalapos, kopaszodó szülők. Vagy nem?

Reklámok

2 thoughts on “Barátok

  1. Erre kószáltam. 🙂
    Kösz a látogatást. 🙂
    A barát téma egy alaptéma nálam. Ha összekapom magam, majd megírom erről is a véleményem.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s