A Japán Fényei blog miatt vettem csak észre, hogy a Cosplay.hu által a 2014. őszi MondoConról feltöltött videók között vannak Puzsérosak is. Pedig olvastam helyszíni élménybeszámolókat is, pl. Árpádtól, de azokból nem derült ki, hogy Robi is ott volt. Persze egy ilyen nagy rendezvényen nem lehet mindenhol ott lenni egyszerre és természetszerűleg nem is ugyanazokat a dolgokat tartjuk fontosnak róluk.
Puzsér “meglepetésvendég” volt a “kockaasztal” névre keresztelt, Heti Hetesre (nem is tudtam, hogy van már ilyen is: Metapédia) hajazó, hírfelolvasós-, véleményezős performanszban. Amiről megint csak az tűnik fel elsőre, mint sok másról is a MondoCon vonatkozásában: lenne még hova fejlődni. Bőven. Viszont Puzsér gondolatmente a sorozatokról és filmekről nekem nagyon jól jött, komolyan elgondolkodtatott: “…a mozgóképnek a gyerekkora volt a film, és a felnőttkora lesz a sorozat…” – mondta.És ezt szépen, kereken, hosszan ki is fejtette! Számomra rettentően érdekes volt, mert én a sorozatokat a mai napig a filmek alá rendelem értékben, Robi meg pont ellentétesen beszél az aktuális helyzetről. Bár több ponton vitába lehetne szállni a véleményével – ahogy az egyébként is jellemző rá -, de ezért megérte megnézni ezt a többségében kényszeredett, erőlködő, vontatott beszélgetést. És akkor erősen túlozva mondhatnám, hogy kérdésként már csak az merül fel: olvassam-e a Trónok harcát vagy nézzem?
Digitalizált Szabadság 
Trónok harcát inkább olvasd, ha választani kell, de vitathatatlan, mert nézni is érdemes. Csak azért preferálom az olvasást, mert a 4. évadban is átrendeztek több dolgot (pl. a könyvolvasók kaptak a képükbe spoilert), illetve a feldolgozásra került kötetből egy kétszer akkora sorozat kitelt volna, így sok minden kimaradt.
KedvelésKedvelés
Köszi a tippet! Egyébként sok esetben szeretem az eredeti művet megismerni vagy azt is – és legtöbbször jobban is járok vele…
Most már csak azt kéne majd valakitől megtudni, hogy a rengeteg évadnyi Doctor Who-ba hol kezdjek bele… Persze tudom, hogy az ilyesmi nálad nem kérdés, mert te elejétől végig végigdarálsz mindent, de ugye nem vagyunk egyformák. 🙂
KedvelésKedvelés
A Ki vagy, Doki?-t én is szívesen ledarálnám az elejétől, ellenben azt a fülest kaptam Mondoconon egy szakavatott dokistól, hogy ott érdemes, amit el is érsz a legkorábbiak közül. Mellette alaposan meglepett azzal, hogy az első évadokat szinte lehetetlen felhajtani.
KedvelésKedvelés
Gondolom a napjainkban is futó sorozatra kérdezel, nem pedig a múlt század közepetáján indulóra. Javaslatom az, hogy kezd az első dokival. 🙂
KedvelésKedvelés
De én a régen kezdődőre gondoltam, nem ástam be magam a témába ezért feltételeztem, hogy csak úgy jöttek az évadok egymás után. De akkor melyik a napjainkban futó, melyik az első doki?
…
Google
….
Vagyis 2005-től? (nem is beszéltünk még a megszólításodról: Ferenc? vagy legyen kósza? 🙂 )
KedvelésKedvelés
A tűz és jég dala ciklus ötödik kötetének harmadánál besokalltam. Egyedülálló a fantasy regényciklus összetettsége, ez tetszik, de George R. R. Martin szerelmes a saját szavaiba, így aztán szaporítja azokat kéretlenül. Végül is belefulladtam a regényeibe.
A sorozat elejébe belenéztem, tetszett. Megvárom, hogy befejeződjön, akkor végignézem az egészet. Már, ha nem fogok abba is belefulladni.
Ha úgy döntesz, hogy elolvasod, felajánlom elektronikus formában.
KedvelésKedvelés
Ó, köszönöm a felajánlást! 🙂 Egyelőre nem élek vele, majd később vágok bele, lehet hogy sokkal később, egyelőre sok más olvasnivalóm van. De már biztos olvasni akarom. Csak annyi mindent kéne még olvasni, oly sok minden kimaradt… Mi a francot csináltam én tini- és fiatalkoromban?! Amúgy ha van rá mód azért analóg formában szeretek jobban olvasni (könyvtár…), de már a digitálistól sem zárkózom el úgy mint régebben. Meg a véleményt is köszi, főként ezt: “…szerelmes a saját szavaiba, így aztán szaporítja azokat kéretlenül…” Na ez szokott nekem a bajom leni a tévésorozatokkal, regényfolyamokkal. Nyilván az is benne van, hogy több könyv-hosszabb sorozat = több pénz…
KedvelésKedvelés
Az eredeti széria ha jól emlékszem a hatvanas években indult. Ha tényleg érdekel, utána nézek honnan tölthető le, de a kezdeti időkből csak hiányos anyagok vannak, mert a BBC törölte az archívumából, utólag szedték össze innen-onnan.
Itt a virtuáliában már megszoktam a Kószát, de jó a Feri is.
KedvelésKedvelés
Á, annyira nem érdekel – ha majd egyszer belevágok, akkor utánajárok. Akkor maradjunk a Kószánál. 🙂 Itt, virtuáliában rám is ritkán használják a Balázst. Jó ez így.
KedvelésKedvelés
Robi véleményével az a baj, hogy amíg Trónok Harcából indulunk ki, addig oké az érvelése, csak hogy a sorozatok többsége, nem ilyen. Azt se felejtsük el, hogy volt itt az utóbbi években nem egy könyvből (LoTR, HP) film adaptáció, amik egyáltalán nem sikerültek rosszul. Illetve azt se, hogy ahogy a filmeknek, úgy a sorozatoknak is megvannak a saját hülyeségeik.
KedvelésKedvelés
Robi véleményével sokszor van baj, akárcsak a tiéddel vagy enyémmel vagy bárkiével – de ezzel együtt is elgondolkodtató csávó. Amúgy azt nem mondtam, hogy ettől már megváltozott az én eddigi véleményem film-sorozat témában… 🙂
Eleve a mozgóképek világából csak nagyon kis szeletkéről beszélt: a rossz hálivúdi filmeket ostorozta – közben azt nagyvonalúan elfelejtette megemlíteni, hogy csinálnak nagyon jó amerikai filmeket is, ráadásul bármily meglepő: vannak az államokon kívül más országok is és bizony ott is csinálnak filmeket. Aztán a másik dolog hogy csak az adaptációkról beszélt – pedig nem csak könyvből lehet jó sorozatot vagy filmet csinálni. Satöbbi, satöbbi. Egyébként a LoTR és a HP vonatkozásában pont ellentmondanék neked: a könyvalapanyaghoz képest azért jócskán alulmaradtak itt-ott. De pl. abban nyilván egyetértünk hogy mind a filmeknek, mind a sorozatoknak megvannak a saját jellemző hibái – ahogy pl. az én nagy kedvenceimnek a rövidfilmeknek is. Sorozatügyben amúgy nem nagyon vagyok naprakész (nagyon nem) – néha elkapok esetleg ezt-azt a tévében. Vagy pl. múltkor amikor a gyerekeim nézték az Éhezők viadalát, akkor mindkét részből elkaptam valamennyit. Úgy látom ez most nagyon menő náluk (Alkonyat, Végzet ereklyéi meg mittudoménmik már kifutottak). Szerintem meg kevés volt – amihez képest meg is lepődtem hogy mennyi díjjal jutalmazták. Persze én is láttam benne hogy miért, de inkább azt érzem benne, hogy napjaink vakjai között félszemű a király…
Amúgy őszintén szólva nem számítottam már rád errefelé… 🙂
KedvelésKedvelés
Fel szoktam nézni, némelyik bejegyzést is elolvasom, szóval ilyen Stalker módban azért követem a blogod. =)
KedvelésKedvelés
Most átfutott az is rajtam egy pillanatra, hogy ha beszólnék valamit bunkó módon, vajon akkor is idejárnál-e később. Persze nem tudnám hogy voltál-e, ha stalker módban jönnél. Amúgy meg miért is akarnálak elüldözni, ha tök normális a viselkedésed? 🙂 Nem vagyok normális…
KedvelésKedvelés
Engem elég nehéz megbántani, szóval felőlem hajrá, max majd vitázunk egy jót. =P Komolyra fordítva, sokszor van olyan, hogy elolvasok valamit, hozzá akarok szólni majd később, aztán elfelejtem. Mindenesetre engem is sokan követnek Stalker módban, ami nekem nem is annyira idegen, mert amíg HTML oldalam volt, addig a látogatók 90%-a ott Stalker volt. =) Volt ugyan chat és vendégkönyv, de oda is főleg az szólt csak hozzá, aki akart valamit.
KedvelésKedvelés
Ó, ez a hozzáakarokszólnideelfelejtem elég gyenge, tudnál te ennél jobbat is! 🙂 Nem mintha zavarna. Már nem. Most ez az október olyan, mint a tavaly december volt, a blogom indulása. Most otthon érzem magam. Megint megérkeztem. Látszik is: dőlnek belőlem a szavak. Pedig engem pont nem követnek se stalkerként, se nyíltan sokan. (Bár franc tudja ezt a WP statisztikát értelmezni, amikor azt mondja, hogy volt mondjuk tíz egyedi látogatóm, de húszan találtak ide a gugliból. akkor egy ember többször is idetalált a keresőből? nemtom.) Érdekes, mert olvastam pl. egy horror témájú blog záróposztjában, hogy már kevés a napi tízezres látogatótábor, már nem motivál, kellenének az ingyenes filmmeghívók, felajánlások, felkérések, meghívások. Valami ilyesmit. Nekem meg teljesen oké napi pár kattintás. Én a reakciók, a feedback hiánya miatt hisztiztem – de most hogy van az utóbbi időben minden bejegyzésre egy-két hozzászólás vagy legalább egy-lét lájk, van jelenleg 2-3 ember akiről tudom, hogy biztos hogy “itt van velem”: ez engem kielégít. Teljesen. Tőled, a blogodtól is ezt irigyeltem: a párbeszédeket, eszmecseréket . Bár aztán rájöttem, hogy nálad meg már túl sok is a jóból! 😀 Titkos, meg pl. Rontombontom szófosásai már túl hosszúak nekem, pedig én is szeretem járatni a pofámat bőven…
KedvelésKedvelés