Feleségem megevé Velencét

A lányom segített neki. Két pofára tolták magukba, miközben fiam a horvát tengerpartot majszolgatta. Jól van – fakadtam ki – kapjátok be, elmegyek akkor egyedül!

A sztori ott kezdődött, hogy nagybevásárlást csináltam. Gyalog bő negyedórányira otthonról. A két 12-13 kilós szatyorral gyalog is jöttem haza virtusból… Egész jól megizzasztott – értsd leszakadt a karom és majd beledöglöttem.  A háziasszonyok gyúrnak, vazze? Vagy a testépítők cipekednek ennyit? Vagy mindenki autóval jár bevásárolni rajtunk kívül? Bár nekünk is volt egy gurulós bevásárlószatyrunk – abban egyszerűbb volt húsz kilókat hazacibálni. Lehet, hogy rá kéne erre szokni – jól kiegészítené a fitneszprogramomat. A lényeg, hogy többségében “szemét-” és “szegénykaját” vettem: krumpli, olcsó zöldség, némi gabona, tejtermékek, mindenből akciósat. Húsféle, édesség nuku. Baromi jól esett viszont, hogy csak négyezret hagytam ott a pénztárnál. Holott manapság egy tízes is nagyon könnyen elmegy már ilyenkor.

Ekkor villant be az is, hogy megint rendszeresen nekem kéne járni vásárolni, mert a családban én vagyok a sóherebb. És így lehet, hogy meg tudnánk takarítani havonta egy kis pénzt. Mert egyébként akárhogy is gondolkodok rajta, nem tudok rájönni hogy a rákba fogom betartani az ígéretemet, miszerint a két év múlva esedékes 20 éves évfordulónkra elviszem a páromat Velencébe gondolázni, előtte pedig az egész családot valamelyik közelebbi (olcsóbb) tengerpartra.

Nagy büszkén el is akartam újságolni fenomenális férfiúi ötletemet a családnak, amikor az előbb befutott a párom is a melóból. Gusztusos szalámi és csokoládé került elő a táskájából… Pedig direkt felhívtam, hogy már bevásároltam, ne hozzon semmit. Nyilván a család háromnegyed része csokit evett szalámival, csak én ettem az akciós almát, akciós túróval. Nos ekkor csúsztak ki a számon az elején írtak. Hogy akkor én spórolok: teátrálisan le is nyúltam páromtól rögtön egy tízest – mondván ez már a tengerpart-kasszába megy és ezt minden hónapban ismételjük majd, kicsit nagyobb összeggel. Az asszony persze évek óta nyúz Velencével, rögtön riposztozott hogy ne merészeljek nélküle elmenni!  Meg, hogy először mosógépet kéne venni… (Tudom. Meg hűtőt, meg az ablakokat cseréltetni, meg a konyhabútort, meg ágyat is kéne már venni, tulajdonképp lehetne nagyobb lakásba költözni, meg ha autót nem is veszünk, azért egy kerekes bevásárlószatyor megint jól jönne, bár először valószínű téli ruhák kellenének, stb. stb.) Közben ette azt az irtózatosan jó illatú szalámit, utána csokit és gyilkos pillantásokat vetett felém. Egyemmeg. Hát lehet nem szeretni? Nyomtam is egy puszit a csokitól maszatos szájára, kedvesen a szemébe nézve mondtam, hogy ne aggódjon, majd küldök neki szép képeslapot!

Reklámok

12 thoughts on “Feleségem megevé Velencét

      • Igen a randi tök jó! Sok év együttlét/házasság után ez kissé meglepően hathat, de így is az, sőt így még ígyebb. Nálunk sajnos ritkán van, de idén év elején volt például egy olyan randink, amiből én szerintem évekre előre feltöltődtem! Évekkel ezelőtt is volt egy emlékezetes, ami így beugrik: már nem emlékszem mi célból, de a város egy forgalmas parkjában beszéltünk meg találkát, ahol épp valami rendezvény is volt. A megbeszélt időpont előtt ott voltam, mert nem szeretek késni. Párom viszont jócskán elkésett és én dühösen kifakadtam, hogy becsülje meg magát, mert süldő malac koromban sem vártam sose ennyit nőre… Jó hangosra sikerültem, úgyhogy körülöttünk több méteres átmérőjű körben alakult ki kuncogás… Ráadásul a helyzet páromat is szórakoztatta, mintha valami romantikus bókot súgtam volna a fülébe… Jó kis összebújós andalgás kerekedett belőle!

        Kedvelés

  1. “A két 12-13 kilós szatyorral gyalog is jöttem haza virtusból” “A háziasszonyok gyúrnak, vazze? Vagy a testépítők cipekednek ennyit? Vagy mindenki autóval jár bevásárolni rajtunk kívül?”
    A saját lusta módszerem, amivel nem kell annyit cipekedni egyszerre: Több napra kell elosztani a bevásárlást, egyik nap az egyik részét, másik nap a másikat, és mindjárt csak a felét-negyedét kell egyszerre hazacipelni. Emellett az ember mindennap sétált egy egészségeset.

    “A lényeg, hogy többségében “szemét-” és “szegénykaját” vettem”
    Ahogy mindenki más is. Én is. Persze én megveszem mellé az édességemet is, mert édesszájú vagyok és abból nem engedek. Természetesen az akciós édesség is megteszi, mert na, nem vagyok azért annyira túlfizetve. xD

    “rendszeresen nekem kéne… én vagyok a sóherebb… …került elő a táskájából… Pedig direkt felhívtam, hogy már bevásároltam, ne hozzon semmit…”
    Ez itt is így megy, szóval én már meg se próbálok ezen spórolni. Egyszerűen félrerakom biztos helyre a pénzt, és az többé nem létezik, amíg nem lesz szükség rá.

    Azért szurkolok Velencéhez, remélem összejön.

    Kedvelés

    • A te bevásárlós módszered a normális, persze. De, hogy égessem magam még egy kicsit (mert mire nem jó egy blog, ha nem saját magunk vagy mások lejáratására…): Életem sok diszfunkcionális működése közül az egyik, hogy nem vagyok egy házitündér. Most ugyan például pont itthon vagyok egy ideig teljes idős háztartásbeliként, de lelombozó, hogy mennyi mindent kéne csinálni, sose lehet a végére érni. (Persze jó érzés, ha egy-egy feladattal elkészül az ember.) Egy négy fős családra, ahol a két gyerek már fizikailag akkora, mint a szülők ott mindenképp naponta kell vásárolni. Főként ha vannak háziállatok, esetünkben három macska. Mostanában legtöbbször párom vásárol be (meg csinálja meg a házimunkák nagyját), csak aztán jövök én megy a gyerekek…

      “Klasszikus szemétkaját” mostanában pl. ritkán eszek, mint kóla, sültkrumpli, agyontartósított, agyonfeldolgozott cuccok, konzervek stb. És a “hagyományos szegénykajákat”: liszt, zsír, krumpli sem minden nap. Úgyhogy “kicsit csaltam” persze a fenti szövegemmel, mert a zöldségek, gyümölcsök egyikbe sem tartoznak. Meg pl. míg a sajtfélék sokszor igen drágák (mondjuk nem is vettem most tejtermékként), addig a nem feldolgozott, nyers húsok olcsóbbak. Persze akkor meg ott van még az elkészítés ideje és költsége – mily meglepő: ebben sem vagyok jó, nem tudok főzni. Inkább csak párom keze alá dolgozok. Jut eszembe előbb ahogy főztem a krumplit, közben sütőtököt reszeltem az egy élmény volt azért. Nem lesz a blogomból gasztroblog, de érdekes, hogy a főzés tényleg tisztítja a bőrt, “szépít”! Nem olyan mint tegnap a szauna (ingyen volt!), de azért kigőzöli az ember arcát úgy mint a kozmetikai szalonban szokták… A sütőtök színét meg élvezet nézni és az illata is fantasztikus! Múltkor meg egy csomag kaprot rágtam el csak úgy… mármint ettem mellé valami joghurtot, kenyeret, tán almát is, de a kaprot előkészítés nélkül haraptam hozzá. Brutálisan intenzív íze volt! Amúgy is szeretem, de így még órákkal később is éreztem az illatát a számban, orromban. Igazából lehet, hogy sok is volt a jóból kicsit.:) Most egy ideje diétára fogtam magam, de sajnos vannak olyan időszakaim amikor hedonista módon mindent felfalok – nem véletlenül híztam el. Szóval lehet hogy nem párom ette meg azt a Velencét, még csak nem is a gyerekek, vagy a “luxus-macskák” (mert szerintem pénzkidobás a háziállat is, de mit csináljunk ha látom mennyire szeretik őket és jót tesz nekik…) hanem én…

      A szurkolást meg köszi!:) Igazából nem nekem kell, nem magam miatt – mert én ellennék, elvoltam itt, az országban, a környéken is kitűnően, ahogy írtam is róla – de párom nagyon be van indulva rá. Szeretném összehozni neki. Egyébként még az az egyszerűbb ügy talán: két főre, pár napra – egy hetes tengerpartozás 4 főre már húzósabbnak tűnik…:(

      Kedvelés

    • Az most nem megy, hogy ne mondjak semmit… úgy látszik (megint) elkapott ez a netes-szófosásos-betegség.
      Egyébként meg persze, abszolút igazad van! Ugyanakkor:
      1. A lényeg nem a bevásárlás itt, hanem Velence, illetve az ehhez szükséges lóvé összeguberálásának mikéntje.
      2. Öööö… pont te oktatsz ki kajálásból, vazze?:) Emlékeztetnélek, hogy nemrég én is kritizáltam a te étkezési szokásaidat: ahogy írtad, hááát az sem túl egészséges…
      3. Igazából – ahogy a kommentek közt fentebb már írtam – meglehetősen egészséges kaját hoztam: pl. 5 kiló almát, vöröskáposztát, répát, túrót, kaukázusi kefírt, rozskenyeret, gombát. (A cékla- és sütőtök készleteink épp most kezdenek megcsappanni. Lányom pl. az egészségesebb kajálásra is ráállt valahogy, mint az olvasásba is hál’istennek beleszeretett – most már olyan mint egy bio-gyümölcscentrifuga, csak úgy nyeli el a friss növényeket, meg régen rá se nézett a barnább kenyerekre, most meg tiszta ínyenc lett ezen a téren is.) A krumpli meg 10 kilós kiszerelésben volt akciós – c’est la vie. Utóbbinak a felét pl. anyósnak hoztam (de mi sem olajban sütjük ki – úgy meg nem gáz). Az tény hogy minőségből nem a legjobbat hoztam, de annyira nem is volt azért tré.
      4. Lehet hogy ez ilyen férfias hülyeség is… vagy csak az én hülyeségem. Hogy Teljesítmény legyen a bevásárlás is. Hogy Nagy legyen. 🙂 Mondják, hogy nem a méret a lényeg, de azért na…

      Kedvelés

      • Akkor én nem vagyok hazai férfi.
        Nem tudok főzni, csak nagyon alapszinten: tojássütés, tészta kifőzése (így már van sült tojás, mákos, kakaós, akármilyen tészta), és tudok virslit is főzni! Meg teát is, mert fontos az egészség! xD
        A boltban meg csak azt veszem, ami nagyon szükséges. Mondjuk az aznapi ebéd, vagy még max. a másnapi alapanyaga. Plusz a nasi ugye, mert az sose maradhat el (egy egy csomag nápolyiba, specibe, yoghurtba még nem halok bele ugyebár…)

        Kedvelik 1 személy

        • Hát Uma, én sem tartok sokkal előrébb.:) De valószínűleg azért nem – mert nincs is különösebben szükségünk többre. Ha lenne, akkor nyilván megtanulnánk jobban. Megjegyzem ezzel a konyhaművészeti tudással is kitűnő apuka lehetnél, a legtöbb gyereket úgyis a nasi érdekli! Meg ilyen bonyolult ételek voltak még slágerek nálunk, hogy: nutellás kenyér, mákos tészta… (igazából egy ételt kell megtanulni elkészíteni: a palacsintát és azzal istenkirály lehet az ember…) Vannak vegás, meg nyerskosztos ismerőseim, ott is előfordul, hogy nem tökölnek sokat: egymás mellé pakolnak 3-4 féle valamit, oszt kész, lehet burkolni főzés nélkül. A tésztafőzésen kívül egyébként egy időben rácuppantam a gabonákra is, nem egy ördöngösség azokat sem megfőzni viszont izgalmasan sokfélék, a rizseken kívül ott van a bulgur, a zab, a köles vagy a kedvencem a hajdina. Meg én sok salátát csinálok, összevágok, reszelek pár dolgot, amit meghintek pár dologgal – és ennyi. Bár ez adott esetben szintén viszonylag időigényes.

          Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s