Nem égő

Drágám szerint nem volt égő rám nézve, amikor ma azt mondta a tucatnyi munkatársa előtt telefonba, hogy dehogy égő hogy telefonon kérek tőle főzési útmutatót. Pedig én annak éreztem, próbáltam tapintatos válaszra vagy félrevonulásra késztetni. Szerintem az, hogy nem tudok főzni – minimum ciki. Nem csak férfiként vagy családapaként, de emberként, individuumként is. Persze van egy rakat más ciki tulajdonságom is – egyeseken megpróbálok változtatni, a többit meg elfogadom. Úgy-ahogy. Szituációfüggően.

De drágám indoklása most meglepett! Nem azért, mert ő nem ítél el ezért a hiányosságomért. Hanem azért, mert elmondása szerint csak egy munkatársának volt reakciója a hívásomra: az is csak annyi, hogy legalább ha nem is önállóan, de segítségkéréssel készítek ebédet mire hazajön. Mert párom munkahelyén az az egyöntetű vélemény, hogy a férfiak nem főznek, meg úgy általában sem csinálnak semmit. Sőt a leginkább nőkből álló munkahelyi kollektíva annyira értéktelennek véli a férfiakat, hogy nem is tart belőlük otthon mutatóba sem… Vagyis többségükben egyedülállóak.

Az én munkahelyemen a többség szerintem párkapcsolatban él, sokszor házasságban. Igaz, hogy sokszor pont a szemem előtt mennek szét a kapcsolatok és alakulnak ki új viszonyok. De több férfi kollégámról tudom, hogy jól főz – bár azt már nem, hogy ezt otthon csinálja-e…

Tudom, tudom, hogy vannak gondok a férfiakkal, vannak velem is. Én például nem soroltam magam sosem a legaljasabb, legsemmirekellőbb férfiak közé, de sok területen úgy gondolom, hogy rosszabbul teljesítek, mint kívánatos lenne szerintem, ezért semmiképp sem tartozom a “díjnyertes hímek” közé sem. Valahová kicsit az átlag alá tippeltem magam. Erre most kiderül, hogy a férfiakat általában még annál is kevesebbre tartják a nők, mint amennyire én tartom magam. Pedig az sem sok…

Persze nem csak a szerepeink vagyunk, nem csak férfi-nő, szülő-gyermek, tanuló-dolgozó és a többi. Nyilván ezeken túl nem kicsit fontos, hogy miként teljesítünk emberként vagy élő-lényként. Viszont alapvetően a kisebb szerepeinken keresztül nyilvánulunk meg, tanuljuk magunkat, hatunk másokra. Nem akarok elvonatkoztatni tőle, hogy férfi vagyok, mert szeretem ezt a szerepem, de ha akarnék sem lehetne. Azon gondolkodtam múltkor, hogy mi lenne, ha “férfiasabb férfi” lennék? Amit kívánatosnak is érzek valamennyire. Lehet, hogy már én is büszkén szétszórtam volna az örökítőanyagomat amerre csak lehet és a sokadik párkapcsolatomban csalnám a sokadik páromat, mint apám is tette? Vagy ha ennyire nem lennék “agresszív férfi”  mint most vagyok? Nem kiabálnék, nem vitáznék, nem lenne olyan hogy én mondom meg hogy lesz, nem versengenék néha, nem emeltem volna sosem kezet a gyerekeimre. Vannak ilyen “zenbuddhista magányosfarkas”-jellegű férfi ismerőseink is. Jellemzően azt láttam, hogy képtelenség velük kapcsolatban élni hosszú távon…

Mostanában a bloggerségen, mint szerepen keresztül tanulok megint új dolgokat magamról. Itt sem feltétlenül hízelgőeket… de jobb tisztábban látni, mint hamis képeket dédelgetni magamról. Így talán a többi szerepemben is jobban teljesíthetek. Talán.

Reklámok

7 thoughts on “Nem égő

  1. Ez egyfajta nemek közti különbséget taglaló poszt lett. Az önértékelési gondjaidon kívül, mert ahogy látom, mostanában sokat filozofálsz ezen a témán is. Ami természetesen nem rossz, mert ilyenre is sort kell keríteni néha.
    Ismét a saját példámat tudom előhozni, mert mással perpillanat nem rendelkezem. A magam megítélése általában nem nagyon izgat, vagyok amilyen vagyok. A mások általi megítélésem is elég érdekes. Különösebben nem izgat, hogy az idegenek mit mondanak, gondolnak rólam. Nem is ismernek. Csak annak a szavára adok, akiben megbízok.

    De visszatérve a poszt lényegi részére:
    Nem, valóban nem égő segítséget kérni asszonyodtól. Ha valamit nem tudsz, nem értesz, akkor természetes, hogy rákérdezel. Nekem most az jött le ebből az egészből, hogy büszke rád, mint férfira és férjre, és a kollégái reakciója is erre készteti őt. Inkább érezd magad megtisztelve.

    Kedvelik 1 személy

    • Nincsenek önértékelési gondjaim, tudom, hogy egy kupac kaka vagyok, ahogy ez volt régen is – csak mára már nem annyira zavar, beletörődtem és próbálom ezen keretek között kihozni magamból a legjobbat! 🙂
      (Erről most eszembe jut a Doggy Poo c. koreai animációs film:http://www.youtube.com/watch?v=pGg-Dmi6aHA – ami persze NEM neked való Uma 🙂 )

      Egyébként megtisztelve érzem magam az egész hsz-ed miatt! Köszi! Persze párom miatt is – tököm tudja mit eszik rajtam, pedig egyszer-kétszer már beszéltünk erről.

      Amúgy csak azért hívtam, mert úgy akartam elkészíteni ahogy ő szereti – magamtól is ment volna vagy netről puskázva: csak akkor máshogy. Persze így se olyan lett végül… 🙂 Azért erre is baromi jó a net, egy pillanat alatt utánajársz bármilyen kaja elkészítésének. Régen meg maximum az otthon lévő szakácskönyvek jöhettek szóba – bár én jártam könyvtárba is értük. Alapdolgok elkészítését akkoriban inkább megérte elsajátítani.

      Jut eszembe még: a mi lakásunk pl. azért készült rettentően pici konyhával, mert a ’60-as években az volt az akkori szocialista elképzelés, hogy az ideális elvtársak hétközben úgysem főzőcskéznek, mert dolgoznak mint a szorgalmas méhek, meg van üzemi étkeztetésük, hétvégén meg – mivel jól él a szocialista munkás – majd eljárnak étterembe. 😀 Hááát nem tudom, hogy ment ez a ’60-as, ’70-es években, de az én életemben, a ’80-astól kezdve sosem éltünk így… Bár állítólag manapság is vannak még ilyen családok. Abban is van ráció: nem kened össze a konyhát, nincs gáz-, vízfogyasztás, nem megy az időd a hétvégi bevásárlással, főzéssel, mosogatással stb.

      Kedvelés

  2. Én sajnos nem tudtam eldönteni, hogy melyik a poszt lényegi része, hogy mit is üzen ez a bejegyzésed. Majd még elolvasom párszor. 🙂

    Kedvelés

  3. Fozni nem tudo feleseg vagyok. Ciki vagy nem ciki, ez van. Masnak is vannak ilyen tulajdonsagai, nekem is tobb, a Zuramnak is. Igy kell elfogadnunk magunkat es egymast.
    Egy mondat viszont fontos az irasodban a feleseged kolleganoirol: hogy otthon nincs meg mutatoban sem himnemu egyeduk parkapcsolati celra. Nem azert, mert nem tudnak fozni, de errol hosszu sorokat lehetne irni….
    Es szerintem tok cuki, hogy azert hivtad, hogy UGY keszitsd el az etelt, ahogy a parod szereti 🙂

    Kedvelik 1 személy

    • A ciki és a cuki között tényleg nem sok különbség van!
      Most nem tudok más értelmest kinyögni erre, mint hogy nagyon köszönöm neked is, hogy ezt leírtad ide. 🙂 Tudom, hogy hétköznapi, meg triviális ez a köszönöm szócska, el is koptattuk talán a szürke hétköznapokon, de tényleg. Igazán. 🙂
      Örülök, hogy egy női vélemény is került ide – mindig jobb a több nézőpont!

      Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s