Köszönöm

Őszintén. Hálásan. Egyszerűen. De nem alázatosan, nem is lekezelően. Egyenrangú partnerként.

Számomra nagyon jól kezdődött ez a nap és úgy is végződik.
Ma több kedves visszatérő vendégem és néhány új is vette a megtisztelő fáradságot és megszólított, elmondta a véleményét, álláspontját itt, a net eme kis zugában.
Szóra, párbeszédre méltatott, figyelt rám, ami sokszor tán a legértékesebb dolog az emberek között – és sokszor, sokfelé hiányzik.
Egy napon belül annyiszor és annyiak által történt meg ez velem, mint rövidke bloggert-játszásom alatt eddig még soha.
Nem érdekből mondom és nem is szeretném, ha nyálasnak hatna: köszönöm.
Lehet, hogy ez többet nem ismétlődik meg, hát most kell elmondanom, hogy tudjátok: köszönöm.
Olyan ez, mintha hazaértem volna, most otthon vagyok. De ha holnap összedőlne ez a ház, vagyis törlődne ez a blog – már az sem zavarna. Ha magamra maradnék ismét, az persze fájna, de már ez a nap, ez a pillanat akkor is megérte. Sok mással együtt persze.

És most kivételesen erre a bejegyzésre nem is várok reakciót, véleményt – akár ellent, vagy gondolatokat keltőt. Nem várok cserébe semmit, csak adni szeretném ezt a kis, egyszerű szót:

köszönöm

A kommenteket csak azért nem tiltom le, mert ellenkezne az elveimmel – meg amúgy is lusta lennék kikeresni, hogy hol kell, lehet-e.
Remélem ti is úgy és azt értitek most, amit és ahogy én át szerettem volna adni.

És bocsánat. Mindenért.

Advertisements

2 thoughts on “Köszönöm

    • Na, itt vagyok, csak felcsigázott és lefoglalt egy – mint utólag kiderült “feminista” – blog, mert úgy tűnt hogy nekem is szólhat, de aztán mégse.
      Érdekes, mostanában én is egyre inkább úgy vagyok vele, hogy nem ismerem magam. Eléggé. Sőt egyre kevésbé. Nem túl jó érzés.
      Amúgy meg nem szeretném taglalni most és égetni magam tovább! 🙂 De köszi a pontosítást, tényleg túl tág. Maradjunk annyiban, hogy minden olyanért, amiért illett volna, kellett volna, lehetett volna, de nem tettem meg. Szavak, amikkel megbántottam másokat, tettek amiket meg kellett volna tennem, de nem tettem meg és a többi. Nem vállalok nyílt gyónást, de a lelkemen könnyebbített egy kicsit a mea culpa nyilvános kiírása. És azért is bocsánat, hogy ehhez a megkönnyebbüléshez “felhasználtalak” benneteket. 😀

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s