Ágy, asztal, tévé

Párom jobb az emlékezet és a számok ügyében. Is. Ő hívta fel a figyelmemet tegnap, hogy nevelőapám épp húsz éve fejezte be a földi pályafutását. Erről meg az is eszembe jutott, hogy milyen is volt 1994-ben tizennyolc éves körülinek lenni, a sorkatonai alapkiképzés közben olvasni a halálhírt levélben, aztán visszafojtott dühvel zokogni éjszaka a visesblokkban, később pedig katonaruhában feszítve belülről összeomolni a temetésen. Amiről meg az, hogy páromnak is abban az életkorában hunyt el az édesapja. Cirka harminc éve. Egyikünk se ismerhette így a másikét. És ők sem ismerhették meg az unokáikat. Igen kár. Isten nyugosztalja őket!

1994: az első csúcstámadási kísérlet *kép forrása: http://milstory.blogrepublik.eu/2013/04/02/414-bucsu-a-polgari-normaktol/

2014: félúton a világ végéhez (http://www.youtube.com/watch?v=VtxcoE8Mqes)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s