Az iskolai közösségi szolgálat és én

“Kis” késéssel észrevettem, hogy van ez az érettségi előtt kötelező közösségi szolgálat. Na, hogyan tűnt fel? Úgy, hogy lányom már megint nem volt itthon és megint nem takarított fel a macskái után. Picit tajtékoztam is, aztán mint az a bizonyos bogár a versben, nagyot koppantam és elhallgattam.

Mert azért egyfelől igencsak jó dolog ez. 2011-ben a köznevelési törvény vezette be és ötven óra igazán nem is lenne sok mások (akár fogyatékkal élők, idősek, kisgyermekesek) önzetlen segítésére. Más kérdés, hogy tizenéves lányom ma is reggel nyolc előtt elment itthonról és este nyolc után ért haza! Ma is három órát töltött kötelező közösségi szolgálattal. És ezt hétköznapokon kétszer, meg még hétvégén is egyszer ismétli. A sulijukban csak most láttak neki a programnak, de már majdnem meg is van az ötven óra. Arról már nem is beszélve, hogy persze ez előtt, önként is rengeteget dolgozott a közösségért és ez után is fog. Egyházi suli… De szereti. És tán az országnak sem árt, a fiataloknak sem, hogy ilyennel szembesülnek. Bár erről az érettségi előtt állókat is meg lehetne kérdezni, nem tudom ők hogyan vélekednek erről…

Szóval késve jöttem rá, hogy van ez a  közösségi szolgálat. Mert már idegrángást kapok az állandó változásoktól, attól is amit az oktatásügy környékén leműveltek az elmúlt években. És egyszerűen blokkol az agyam, csak akkor veszek észre dolgokat, amikor már közvetlenül érint bennünket, amikor esedékessé válik. Mint most is.

Megjegyzem itthon is végezhetne kicsit több “közösségi szolgálatot” leányom… De hagyjuk. Emlékszem, hogy én sem voltam különb anno. Sőt… Ráadásul tényleg jól le vannak terhelve manapság a fiatalok, nem is vágyom vissza az iskolás kort.

Viszont az érdekes, ahogy a politikában, meg közbeszédben nagy mellénnyel elítélnek egész korszakokat a múltunkból – aztán meg azt látom, hogy csak egyre térnek vissza korábbi megoldások. Igen, igen pl. a Fidesz is hozza vissza őket folyamatosan az “átkos szocializmusból”. Megjegyzem helyes. Csak az a röhej, hogy ezt hogyan kommunikálják. Én is végeztem anno elég közösségi szolgálatot, dívott az ingyenmeló ’89 előtt is. Napjainkban is egyre tér vissza… ami lehet tényleg pozitív, közösséget és egyént formáló, erősítő katalizátor is, meg lehúzás, kihasználás, kirakatintézkedés, kommunikációs trükk is. Bízzunk  inkább az előbbi megvalósulásában. A dicső szocializmus győzelmében is mennyi jószándékú, naiv ember hitt anno…

Reklámok

5 thoughts on “Az iskolai közösségi szolgálat és én

    • Tudod, erről is sokaknak sokféle véleménye van (pl. hogy a szolidaritásra nevelés csak állami trükk, hogy agyatlan jobbágyokat trenírozzanak belőlünk, meg hogy csak az individuum ami igazán számít; más meg a közösséget helyezné minden elibe – én mint általában, valahova a két szélsőség közé igyekszem elhelyezkedni). Én a kritikus szemléletemmel sokmindenben azonnal meglátom a rosszat, de erre például azt mondom, hogy többségében pozitív kicsengésű dolognak tartom. Persze a jó ötleteket és jó szándékokat megfelelő gyakorlati tartalommal is meg kell tölteni – nem néztem utána, hogy másfelé hogyan működik – de úgy tűnik hogy a mi sulinkban egész jól!

      Kedvelés

  1. Sarkítva a véleményem, szerintem az ego, az individuum minden rossznak a forrása. Ha vallásos lennék, azt mondanám maga az ördög.
    El tudok képzelni egy közösség centrikus, szolidaritásra épülő lassú világot. Persze akkor még nem ostromolnánk az űrt, de ennyit megérne a háború mentes Föld.

    Kedvelés

    • Hú, hát ez örök viták színtere. Mindenesetre pl. a kereszténység azt mondja hogy ugyanúgy szeresd a másikat, mint magadat is (Isteneden kívül persze). Szóval nem veti el az egót sem… Én viszont biztos kevés vagyok a témában részletesen kifejtett eszmefuttatáshoz, eszmecseréhez.
      Sarkítva: fingom sincs, hogy mi működne. 🙂 Általában azt tippelem, hogy valószínűleg semmi… De ettől elképzelni én is sokmindent el tudok. 🙂 Vágyni, meg remélni, hinni: az még megy – ha nem is mindig.

      Kedvelés

  2. A tényekkel szemben a vélemények nem sokat érnek. Az enyém sem. A tény pedig az, hogy az emberiség egoközpontú individuálisan működő faj.
    Az, hogy szerintem elfuserált egy banda vagyunk, mit sem számít. Legfeljebb nekem. 🙂

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s