Junk Head – a véletlen díjnyertes

Véletlen, mert így találtam rá a YouTube-on erre a “one man showra”, vagyis kis költségvetésű független sci-fi animére, a Junk Headre. A nagyobb anime-adatbázisokban egyelőre nem volt nyoma, de majd idővel biztosan felfedezik, én most lusta voltam adatbázis-bővítésre. Az IMDb viszont már ismeri, ahogy több angol nyelvű írás is foglalkozott vele. Magyarul viszont majdhogynem ismeretlen. Egy fél órás stop motion japán bábfilmről van szó, amit a jelenleg 43 éves Hori Takahide készített szinte teljesen egyedül 4 év alatt. Szabadidejében. Korábban szobrokat és bábokat alkotott, elismert festő. A kész mű hivatalosan 2014-ben jelent meg és már nyert is díjat filmfesztiválon… és biztos vagyok benne, hogy még fog begyűjteni elismeréseket.

Érdemes megnézni, de nem a történetéért és nem mindenkinek. A sztori előzménye szerint az emberiség a távoli jövőben génmanipulációval hosszú életet ér el, de cserébe elveszti a nemzőképességet. A csökkenő népesség miatt dolgozó klónokat hoznak létre, akik viszont fellázadnak. Az emberek egy idő után szükségét érzik, hogy tanulmányozzák az időközben a föld mélyébe lehúzódó klónokat. Itt kezdődik a film és… szerintem nem is nagyon jut sehova. A kisfilm kapott egy egyes számot is a címébe, imígyen: Junk Head 1. Mutatva ezzel is azt, hogy egy jóval hosszabb történet első részének van szánva. Ugyanakkor ez szerintem csak marketingfogás, hiszen a rövidfilmekben néhány perc alatt mindenen átívelő, epikus történeteket el lehet mesélni – aki fél óra alatt nem képes felmutatni semmi érdemleges sztorit, az hosszabb idő alatt sem fogja megtenni. Gyengéje még a Junk Head animének a szinkron, vagyis hogy a szereplők csak “hümmögnek, blabláznak” és az van eredetileg japánul, illetve később angolul feliratozva. A bábok mozgatása és kidolgozása legtöbbször nagyon profi, de néhány esetben azért gyengélkedik. Egyes – Alien filmek szereplőire hajazó – mutánsok és szörnyek kifejezetten bénák.

De akkor mi jó benne? Például az operatőri munka, meg a fény-árnyékkezelés, effektek. Zseniális! Szuperek a hátterek, a kihalt indusztriális, sokemelet mély, sejtelmes környezet, a málló falak és folyosók. Hasonlítják ilyen szempontból Nihei Tsutomu Blame mangájához is, de… szerintem csak kevéssé állja meg ez a párhuzam a helyét. Lényeg a lényeg: technikailag nagyon ott van az anyag! A humor néha szintén elmegy, nagyritkán egész jó, de azért sokszor béna is szerintem a burleszkes hülyeségeivel, üldözéses jeleneteivel. Az inkoherencia sem kerül el bennünket: a filmbe random mód kerültek thrilleres ijesztgetések és trancsírozós horror-betétek.

Szóval: inkább azoknak való, akik a komplett élmény helyett (ami itt azért közel sem hasít…) tudnak örülni egy-egy részteljesítménynek is, akik a mozgófilmek technikai megoldásait önmagukban is értékelik. E mellett persze az elvetemült bábfilm, sci-fi és anime rajongóknak, meg az egyszemélyes emberi teljesítmények ünneplőinek.

Advertisements

8 thoughts on “Junk Head – a véletlen díjnyertes

  1. Nagyon klassz! Külön köszönet a háttérinfókért, valóban dobott a hangulatán, hogy egy ember rakta össze, legalábbis számomra! 🙂

    Vevő vagyok erre a stílusra, technikára, de sajnos én ebben a kategóriában is csak az ismertebbeket láttam: például a Mary and Max animációs filmet (http://www.imdb.com/title/tt0978762/). Lusta vagyok kutatni, pedig ezek már tényleg a YouTubeon is simán elérhetőek! De hát szerencse, hogy erre a blogra azért gyakran felnézek. 😛 🙂

    Kedvelik 1 személy

      • Örülök, hogy megemlítettem, noha biztosra vettem, hogy ezt már ismered. Tényleg feltétlenül nézd meg akkor! Kíváncsi leszek a véleményedre. 🙂

        Kedvelés

        • Ausztrál filmet ritkán nézek és egész elfelejtettem már, hogy az auszik is totál zakkantak. 🙂 Ebben a filmben sem volt egyetlen egy normális szereplő – vagyis tök reális képet festett az emberekről. Ami jó. Ugyanakkor nekem kicsit túl valóságos is lett, szinte dokumentumfilmesen száraz pszichiátriai esettanulmány. Szóval őszintén szólva annyira nem jött be. A figyelmemet azért lekötötte, volt hogy hangosan felnevettem rajta, a vége felé pedig kétszer is rendesen elérzékenyültem, egy-két könnycseppet el is morzsolgattam rajta. Technikailag, látványban teljesen rendben volt, sőt néha kifejezetten lenyűgözött. Szóval érdemes volt látni, szépen felépítette a végére kicsúcsosított üzenetét, ami igazán lélekmelengető. Még azt is nézegettem, hogy az alkotónak van Oscar-díjas műve is, lehet abba is bele kéne nézni – most nézem, hogy csak rövidfilm ráadásul a Harvie Krumtet, mindjárt utána is küldöm az eddigieknek…

          Előzőek ellenére, a Mary and Max mégsem nyert meg magának túlságosan. De ha már zsidóztunk is kicsit… akkor a francia-osztrák Rabbi macskáját is megnézem 2011-ből, az is rég tervezve van és lehet, hogy a képregényébe is belelapozok.

          Kedvelés

          • Igen, tényleg nem olyan érdekfeszítő, ahogy sok jeleneten keresztül azt vesézik, hogy milyen is ez a pszichiátriai eset. Viszont a humorral nagyon jól bántak, és hát a látvány se volt gyenge, így pedig egy percig sem tudtam unni magamat rajta. 🙂

            Sajnos én elfogult vagyok a Mary and Max-el. Eszembe juttatta, hogy bizony én nem az animék miatt lettem az animációs filmek szerelmese. 🙂 Például ezt a “nem animét” is újranéztem a napokban és még mindig imádom:http://www.imdb.com/title/tt0485601/

            Kedvelés

            • Ja, hogy te sem az animéken keresztül lettél rajzolt mozgókép rajongó?! Helyes, helyes! 🙂
              Kells: a látvány nagyon érdekes volt valóban, mindazonáltal emlékeim szerint engem annyira nem talált el a cucc.

              Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s