Blogs of the Day – meg egy kis matek

“…a blog nem hogy egyszerűen haszontalan semmiség, hanem kifejezetten kártékony és undorító csimasz, sőt, tulajdonképpen a napalm webes megfelelője… Nevezzük nevükön a dolgokat: blogot csak címeres idióták írnak… Komolyan mondom, még az idegesít kevésbé, hogy most már boldog és boldogtalan elém öntheti a lelkét. Igazán inkább az fáj, amikor ezt a jelenséget valamiféle médiaforradalomként képesek emberek megélni, a nanopublishing diadala, ilyet szólnak a csávók, megáll az ész… Mivel valamilyen konkrét témáról (főzésről, biciklizésről, szexről, akármiről) blogot írni az legalább minimális szorgalmat és intelligenciát követel, ez a sok blog több, mint kilencvenkilenc százaléka úgynevezett énblog, tehát írója páratlan fordulatokkal teli életének nyilvános naplója… Aki ilyen blogot ír, az utolsó, leköpendő, alattomos spammer, egy cseppet sem jobb az emberiség email-postafiókjait viagrával, nigériai levéllel és vérátömlesztésre váró kiskutyákkal elárasztó bűnözőknél. Az ilyen webszemét kikerülhetetlen, még ha az ember soha nem kattint rá egyetlen bloggal fenyegető linkre sem, akkor is kénytelen szembesülni azzal, hogy bármire keres, a találatok nagy része alig írásképes emberek blogjaira mutat majd…” – írta közel 10 éve a Matula Magazin a Blogok: Miért utálom őket, és miért nincs neked sem más választásod című cikkében.

Jó kis írás lett, kifejezetten szórakoztatott és még igazság is van benne persze. Jelen esetben engem is jellemez, aki most épp saját magammal és a blogszférával foglalkozok. Mert hamarosan itt a várva várt első blogszülinapom. Az elmúlt bő negyedévben a blogom zárttá, majd ismét nyilvánossá tétele óta újfent sok újdonságot kipróbáltam a blogomon és a blogszférában jártamban-keltemben. Most pedig rátaláltam a WordPress Blogs of the Day nevű oldalára, ahol magyar és más nyelvekre lebontva is 100-as toplistát kapunk az adott nap legnépszerűbb blogjairól, illetve blogbejegyzéseiről és a népszerűségben feltörekvő blogokról. Ezzel kapcsolatban aztán kipróbáltam pár dolgot és meg is lepődtem egyeseken – amik a régi bloggereknek már valószínűleg evidensek, a nem blogoló olvasókat meg kétséges hogy érdeklik-e. Így meglehet, hogy csak a magamfajta kezdő bloggereknek jelentenek némi izgalmat.

Szóval van ez az oldal, ami bizonyos – titkos – formula alapján rangsorolja a WordPress-blogokat. Mintha már korábban is idetévedtem volna valamikor, de nem foglalkoztam vele különösebben. Most viszont meglepett, hogy a bejegyzések TOP100-as listájára már fel tudtam kerülni úgy is, hogy két kattintást kapott az adott posztom! Két darab szaros kattintást összesen! Igaz hétközben. Akkor hány magyar nyelvű WP-blog lehet? Nem tudom, de ezen kérdés mentén jutottam el a bejegyzés elején idézett Matula cikkhez is. 2005 óta azért rakat dolog változott a neten is, meg azon kívül is. Mindenesetre manapság is a száznak többszörösét tippelném a viszonylag rendszeresen frissülő blogok esetében is. Akkor sok-sok olyan blog van, rengeteg olyan bejegyzéssel, amire még ketten sem kattintanak?! Ha igen, akkor ez rohadt szomorú!

Némi gyakorlati kísérletezést is elvégeztem még: Ha “megszakadtam” (igazából nem, mert jólesett) és naponta új bejegyzést raktam ki, aktív voltam a saját blogomon és mások blogján is – akkor a növekvő blogok között majdnem a Top20-ig tudtam kapaszkodni, a legjobb blogok közt a Top50-ig és bejegyzések közt a Top60 közelébe. Jelenleg itt vannak a korlátaim. A Top10-et, ami a WordPress-felhasználók vezérlőpultján külön is megjelenített – soha meg sem közelítettem. Pedig megpróbáltam még csalni is: az egyik posztomra rányomtam vagy 100-150 kattintást magam is. Előrébb ugyan ettől nem jutottam, de egyszer csak hirtelen el is tűntem legalább a listáról… Nem tudom: ez ilyen ügyeskedés büntető intézkedés volt vajon?

Aztán persze felmerül kérdésként az is, hogy akarnék-e top10-es, népszerű blogger lenni? Hát, legyezgetné a hiúságomat, az biztos. Egyszer nem lenne rossz megélni… ha az én helyem reálisan nézve nem is ott van. A másik dolog meg, hogy nem boldogítana. Mármint a sok kattintás, a nagy nézettség. Ha jobban belegondolok, akkor ez a kis blog és nem mindig szerény bloggere a hozzászólások számában a sokkal nagyobb, napi több százas-, ezres látogatottságú blogokkal vetekszik. Ami meg veszettül megtisztelő. Galáddal beszélgettünk a rettenthető blogján ilyesmikről, hogy akkor kinek mit is jelent a blogszféra, meg honnan jön, hova tart. Vagy Árpádnál is felmerültek hasonlók.

Számomra a blogok sokszor nem a fontos, lényeges dolgokkal foglalkoznak, rossz irányba mennek. Egyre többet látom, hogy a külsőségekkel, technikával vannak elfoglalva a bloggerek. Ami persze nem ördögtől való dolog önmagában, nem baj, ha egy blog mutatós, átlátható, jól megírt, ügyesen menedzselt stb. Viszont ha a hangsúly ezekre tolódik az szerintem eltereli a figyelmet a lényegről. Az őszinte, személyes, emberközeli tartalmakról – amelyek miatt én beleszerettem a web logokba, a blogszférába. Mit nyerünk azzal, ha a blogok egyre profibbak lesznek? Semmit. Lesz, sok új, félprofi zsurnalisztánk. Amikor a profikkal is rég Dunát lehetne rekeszteni. Mit veszthet a blogszféra az egyre profibbá válásával? A velőtrázóan őszinte személyes blogjait. És igen én azt mondom, hogy ez az igazi érték, mert ez, így, máshol nincs meg. Csak itt. Ezzel az egész net szegényebb lenne és az egész emberiség. Ha túlzóan nagyzolónak tűnik ez a kijelentés, ha nem.

Nekem a blogszféra: Engem nem érdekel az, ha önérzetes irodalmárok üldögélnek puccos kávéházaikban és messziről vizslatják egymás eredményeit és várják a nagyszerűségüket istenítő rajongók érkezését. Ami engem megfog az a kiskocsmák hálózata: amelyekbe bárki szabadon betérhet és mindenki szóba állhat mindenkivel (jó-jó, persze bizonyos szintű klikkesedés mellett), hallgathat és meghallgatják. Szóval: oké, spamelünk ahogy Matula mondta 10 éve – de ha így nézzük akkor szinte mindenki csak spam a többieknek. Akkor ki az akinek nem lenne joga élni? Ugye, ugye. Ne vegyük el a netes megjelenés jogát senkitől sem. Ne nézzük le a kezdőket. Tanuljunk meg szelektálni, keresni. Vagy nem?

Reklámok

22 thoughts on “Blogs of the Day – meg egy kis matek

  1. Szerintem a blog csak egy felület, amelyre bárki/mindenki azt rak fel, ami neki kedves. Aztán, hogy ezt rajta kívül mást érdekel-e, az másodlagos. Ha érdekel, az jót tesz a hiúságunknak, ha meg nem, büszkén írjuk magunknak.
    Szerintem.

    Kedvelés

    • Igen, ezt sokan mondják, hogy egy felület… De ez igazából nem mond el semmit a blogról, semmi jellemzőt. Ilyen alapon a blog = weboldal = internet = tévé = újság = életünk. Mind, mind csak egy felület, egy konténer, amit mindenki mással tölt meg. Szóval szerintem ezért rossz ez a meghatározás.

      És igen ezt a magunknak írjuk dolgot is sokaktól hallottam – és ebben is különvéleményem van. Elhiszem, hogy vannak olyanok is, akik tényleg íráskényszeresek és maguknak írnak, terápiaként, szeretetből, hobbiból stb. – mindenképp. Viszont én nem ilyen vagyok – egyértelműen érezhető a blogomon is és a bloggerségemen is az ahogyan formáltak a látogatóim, a környezetem. Magamnak nem írnám – vagy nem így… Volt a blogomnak zárt időszaka is, amikor csak magamnak írtam – nem láttam értelmét úgy – pedig én is írtam, mint te, hogy kell a Pótmemória nekem is! 🙂 És megmondom őszintén, hogy a bloggerek többségének nem is hiszem el, ha azt mondják hogy elsősorban és mindenképp írnak maguknak – hiszen publikus a blogjuk – vagyis másoknak is szól… Zárt blogokból csak néhánnyal találkoztam eddigi kószálásaim (bocs… nyúlom, hatsz rám) során, míg publikussal kismillióval.

      Kedvelés

      • Úgy kilenc-tíz éve írok blogokat, és ez az idő alatt sokan próbálták meg definiálni, skatulyába zárni a blogot, de nem hagyta magát. A közös nevező végül is mindig az lett, hogy a blog bármi lehet. A hír és szakmai blogoktól a rinyablogokig bármi. Ennél specifikusabban nem sikerült senkinek az összes blogot, mint műfajt meghatározni.
        Te is, a látogatóid eddig kommentelt többsége például az énblogot preferálja, én pedig kiütést kapok a sok nyavalygástól. Ez nem baj, végül is nem vagyunk egyformák. A Pótmemória ugyanúgy blog, mint a Miért bánt engem a sors? típusú rinyablogok.
        Szerintem.

        Kedvelés

        • Én nem mondom azt, hogy skatulyába kell zárni a blogokat vagy hogy ne lehetnének nagyon sokfélék – lesznek is, ezt láthatjuk ma is. Mint ahogy mindenhol természetes folyamat a változás, a blogok és a blogszféra esetében is az.

          Amit én preferálok: az elsősorban a sokszínűség, a széleslátókörűség. Mindig ezt sulykolom.
          Az énblogokat (és ilyen szempontból idesorolnék mindent, amiben kellően markáns mennyiségben van ÉN, mindegy hogy az utazással, konyhával vagy akár csak a bloggerének saját kis tyúkszaros hétköznapi életével foglalkozik stb. stb.) azért emeltem ki, mert szerintem ez az, ami nincs meg máshol más formában és mára már kicsit kihalófélben is van, mondhatni veszélyeztetett állatfaj lett, visszaszorult. És igen nekem különösen kedvesek, ezeket kedveltem meg először a blogszférán belül – persze túl a tematikus szubkulturális blogokon, amik egyáltalán ide vezettek. Egy memória pótló webes napló tipikus példája lehet egy blognak, igazad van – ugyanúgy blog mint egy kesergő-rinyáló társa. És egy ilyen Pótmemória-típusú blog haszna, jelentősége kiemelkedő a bloggere számára – de én nem látom benne azt plusz érdekességet és értéket, amit az énblogok adtak hozzá a blogszférához, amit más bloggerek és olvasók kaphatnak az énblogoktól. Amik, megjegyzem nem csak “rinyablogok” szerintem.

          Kedvelés

          • “Az énblogokat (és ilyen szempontból idesorolnék mindent, amiben kellően markáns mennyiségben van ÉN, mindegy hogy az utazással, konyhával vagy akár csak a bloggerének saját kis tyúkszaros hétköznapi életével foglalkozik stb. stb.) azért emeltem ki, mert szerintem ez az, ami nincs meg máshol más formában és mára már kicsit kihalófélben is van, mondhatni veszélyeztetett állatfaj lett, visszaszorult. ”

            Én úgy látom, hogy az énblogok virágkorukat élik. Nem érzem úgy, hogy a hétköznapi nyavalygás bármihez is adna bármit. Az irodalmi igényességű valódi énblog viszont nagyon kevés.
            Nyilván mindenki úgy skatulyázza a világot ahogy akarja. Az én világomban külön skatulyát kapnak a hobbi blogok (gasztro, fotó, pecás, stb.) és az egoblogok. És ezek minősített skatulyája a rinyablog. Meg van nekem a saját bajom, nincs szükségem más bajára. 🙂

            “… de én nem látom benne azt plusz érdekességet és értéket, amit az énblogok adtak hozzá a blogszférához, …”

            1, Miért kellene feltétlenül bármely pluszt is adni, ha nem az a célja?
            2, Nálad a blogszféra valami olyasmi, mint húsz éve a könyvtár volt? Bemegyek és válogatok a blogok között? Számomra csak egy virtuális játszótér, egy cyberhomokozó.

            Kedvelés

            • Huhh, hát sokszor csak tippelgetem ám, hogy mit is gondolok miről:
              1. Nem kell. Funkcionális, használható annak akinek szükséges. De sokaknak valószínűleg teljesen érdektelen. Ami pluszt ad, az több számomra. (Példa: ha főzésre vetemedek, akkor valószínűleg funkcionális gasztroblogokra tévedek. De csak akkor. Ha egy blog a gasztrót kombinálja az énbloggal, akkor fennáll az esélye hogy úgy is érdekel, ha épp nincs főznivalóm. Vagy: egy énblogon elolvasom a gasztro, fotó és egyéb témájú bejegyzéseket is, mert a személyhez kötődök érzelmileg, nem a témához és általában itt plusz gondolatokat, szellemi táplálékot is kapok a recept vagy a képek mellé.)
              2. Nálam az internet az ami átvette sok tekintetben a könyvtár szerepét. A blogszféra, az énblogokkal az élükön nekem inkább olyan mint a kocsma (a fórumok inkább olyanok mint a nagylétszámú összejövetelek, bulik, ahol túl sokan beszélnek túl sokmindenről és senki sem figyel annyira a másikra). Jóóó hosszú, bensőséges, csapongó, éles-érzésekkel és gondolatokkal teli kocsmai beszélgetések. Legalábbis én ezt szeretném, így szeretném – azt látom, hogy ez csak nagyon-nagyon kis százalékban működik ma így. De számomra kicsit még több is ennél, kicsit olyan, mint a gondolatátvitel: mintha közvetlenül beleolvashatnék mások fejébe. De mondom, hogy még csak ízlelgetem, hogy mi is ez az egész számomra.

              És persze ha te már tíz éve blogolsz, akkor többmindent láttál tapasztaltál, mint én aki egy éve csöppent ebbe bele. Én úgy halottam, hogy anno több volt az énblog.
              És a hétköznapi nyavalygásban igazad is van – de az már önmagában is sokat segíthet, ha van valami gondod, amivel úgy érezted hogy tök egyedül vagy és akkor más is ír róla, hogy ő is megéli, küzd vele. De ennél hosszabb a sztori, messzebbre nyúlik szerintem. Viszont önmagában a nyavalygás valóban kevés,ahogy mondod – ugyanúgy, ahogy a az amerikai típusú minden happy pozitivizmus is.
              Az irodalmi igényesség viszont abszolút nem követelmény számomra a blogoknál – még mindig áll a könyvtárunk és el-el is járogatok oda…

              Kedvelés

  2. Szinte csak és kizárólag énblogokat olvasok, ami ugye a webszemét lenne. A blogok előtt irodalmat olvastam, de engem már jobban megfognak az énblogok a mindennapiságukkal és őszinteségükkel. Mondhatni, hogy felcseréltem az irodalmat a webszemétre. Megint ez az életszakasz-dolog: nem mondom, hogy soha nem fogok ezután irodalmat olvasni, de ha választani kell a kitalált történetek, és az élet közvetlen megtapasztalása között, inkább az utóbbit választom. Jelenleg. Aztán, ki tudja, mit hoz a jövő?

    Kedvelik 1 személy

    • Igen Robi asszem kb. egyformán látjuk az énblogokat, engem is így fogtak meg. Annak idején nagyon hájpolták a Való Világokat, Big Brothereket – a tévés valóságshow-kat, de a blogok sokkal-sokkal jobbak! 🙂 Nálam annyi a különbség, hogy a változatosság gyönyörködtet alapon az olvasással is úgy vagyok hogy mindenfélét betermelek: legyen az blog, hír- vagy egyéb magazin, ponyva, szépirodalom, vers…

      Megint ez az életszakasz-dolog… Ugye, ugye: nem hagy bennünket békén! Úgy látszik dolgunk van vele!
      A jövőt meg tényleg rohadtul nem tudhatjuk. Te se gondoltad volna gyerekkorodban, hogy majd ilyesmiken mész át amin, én is erősen megdöbbentem volna, ha valaki előre elmondta volna, hogy mik lesznek velem. És ha eleget élünk (amit szintén nem tudhatunk előre), akkor még újra történhetnek velünk olyanok, amit most nem is gondolnánk, el sem tudunk képzelni.

      Kedvelés

  3. A Matula cikkből idézve: “Ugye milyen nevetségesek azok a rosszul öltözött és artikulálni képtelen, rosszul megvilágított stúdiókban izzadó lúzerek a Zenit, a Budapest meg a Fix tévében? Na, ha fogalom és tehetség nélkül blogot írsz, éppen olyan vagy mint ők. Hülyét csinálsz magadból vadidegenek és a szeretteid előtt. Úgyhogy inkább el se kezdd. Vagy ha már elkezdted, töröld az egészet. Most.”
    Felvetődik bennem a kérdés, hogy ki a fene ő és miért kéne elhiggyek egy szót is abból amit ír? Magasról teszek az ilyen véleményekre. Szerintem csak fél, hogy valaki a trónjára tör a sok “énblogolóból”.
    De visszatérve a bejegyzésed témájához, én is nemrég fedeztem fel ezt a toplistát, ha másra nem arra jó, hogy lássam milyen témákra harapnak az olvasók és ezáltal néha felfedezek egy-egy jó blogot 🙂

    Kedvelés

    • Jelen esetben pontosan lehet tudni, hogy kik csinálták a Matula Magazint és azt is, hogy ki az, aki írta ezt a konkrét cikket, mi volt a munkássága ez előtt és ez után – Google barátunk kitűnően eligazít bennünket. Ugyanakkor ennek a kérdésnek, hogy “ki a fene” ITT nincs semmi értelme. Már olyan értelemben, ahogy annak se lenne értelme, ha azt kérdeznénk hogy ki a fene vagyok én, hogy merészelek írni ilyeneket amiket írok, mi jogon, meg amúgyis mit ér ez stb. Ugyanezt veled vagy bármely más bloggerrel kapcsolatban fel lehetne tenni. Így nincs értelme önmagában megkérdőjelezni a véleményeket – pont ezt szeretem a blogszférában hogy ennyire sok, szerteágazó, szabad szubjektív vélemény és stílus van. 🙂

      Toplista, mire harapnak az olvasók: erről megvan a lesújtó véleményem, nem egyszer foglalkoztam már a népszerűséggel, a popularitással mint olyannal… Például láthatjuk, hogy nagyon népszerű mostanában egy női melles blog, ejakulátummal körítve… No comment. Az ellentétes póluson ott van a Gumiszoba. A botrány, az extravagancia érdekelnek bennünket, ha dühösek leszünk akkor aktívabbak is – ilyenek vagyunk, így működünk. Sokan mondják, hogy át kell ütni manapság az ingerküszöböt. Én ebben elfogadom a vitatható módszereket is – ha van mögöttük célbajuttatandó értékes tartalom is…

      Abban viszont teljesen egyetértünk, hogy itt is bele lehet botlani érdekes blogokba, mint ahogy most pl. ezt a legutóbb lájkolt stoppost is találtam. Akit érdekel a blogszféra – lapozgathatja, tényleg érdemes is lehet. Van akikhez más bloggereken keresztül jutottam el, van akikhez a saját bejegyzéseim témáin át és van akikhez már ezekkel a toplistákkal (itt találtam pl. olyan tematikus, Kelet-Ázsiával foglalkozó blogokat, amelyeket eddig nem ismertem, pedig az már esetemben elég ritka). Egy ilyesmit szívesen kukkolnék a többi magyar blog-platformtól is, a blog.hu-tól, caféblogtól stb. Bár nem olyan könnyű az átjárás a platformok közt, sokszor még az átkommenteléssel is bajban vagyok sajnos.

      Kedvelés

      • Közben rájöttem, hogy teljesen igazad van, csak a cikk olvasásának hevében kicsit elborult az agyam. Szóval ahogy ő az a fene aki megmondja a véleményét, én is ugyanolyan fene vagyok aki a véleményéről véleményt mond. És folytathatnánk napestig. A lényeg pedig, hogy mindenkinek joga van a véleménye kinyilvánításához, az pedig hogy reagálunk rá teljesen személyre szabott, ahogy a vélemények is szubjektívek.

        Kedvelik 1 személy

  4. Szegény Matula cikkíró… ha tudta volna, hogy pár éven belül rászakad a világra a mikroblog és minden nap szembesülnünk kell majd az ismerőseink mindennapi “életével”, sőt bevezetik majd az egy klikkes “lájk” kommunikációt, ahol a tetszés ténye a fontos (kilóra lehetőleg) és nem miértje, vagy a kapcsolódás a két személy között – biztos Dunának ment volna.
    Egyébként jó lenne róla találni felméréseket, melyek a blogoszféra alakulásával kapcsolatosak, különös tekintettel a magyar nyelvűekre.
    A WordPressen réggen többen voltak, míg a blog.hu rendszere nem volt ennyire kiforrott, mint manapság – én akkor kezdtem a szakmát és rengeteg kedvencre találtam rá, sőt volt egy ilyen VIP klub időszak, amikor csak azért is a WP keretrendszerén futó blogokat olvastam – a kommentelés is egyszerűbb volt úgy; később szélesedett ki a hazai blogoszféra.
    A minőség kérdésével nem foglalkozom: megtalálok egy blogot, bemegyek, ha tetszik, akkor megy a feedly-be és ha érdekes poszt van rajta, akkor nyomás olvasni, meg kommentelni, ha pedig ez legalább heti egyszer megtörténik, akkor fél év után megtörténik egyfajta elköteleződés és pl. melón a 444 napi hidegháborús hírei után spontán pötyögöm már be a blog URL-t.
    Van egy Fb csoport a “Magyar Bloggerek és Blogkedvelők”, ahol a kezdetek kezdetén a tagok nyomatták a fanfic és körmös oldalaikat – a kutya meg nem ugatta őket. A kedvencem az “outfit” posztok: felöltözik a lány, lefényképezi magát, majd posztolj a képet három sor szöveggel. El is beszélgettünk egy páran, hogy oké a Goldenblogon már minden indulhatott (Twitter profiltól, az iskolai padba körzővel bekaristolt feliratokig), de valahogy jó lenne meghatározni, hogy mi a “blog” és nem ment. Annyira jutottunk, hogy el lehet választani a “tradicionális” blogokat (pl. tiéd vagy Robié) meg az “új hullámot”, amibe a köröm, smink, twitter csicsergés és a szöveg nélküli képek (pl. Instagramm) vagy a lájkkurva Fb oldalak tartoznak.
    Aztán majd az idő eldönti, hogy melyikből marad több.
    Egy biztos, én ezt a típust kedvelem, erre szocializálódtam: hosszabb írások és magvasabb gondolatok, nem “tetszikelésben” elintézett interakció.

    Kedvelik 1 személy

    • Jó, hogy leírtad a véleményed, köszi. Érdekes! Látunk hasonlóan, meg eltérően is dolgokat, pl.:

      Én önmagában nem haragszom a lájk-gombra, alternatívaként tekintek rá, mint élőszóban mondjuk a szemkontaktussal kísért biccentésre vagy ühümre – magam is használom, pedig láthatóan olvasóként szeretek esetenként hosszadalmasakat kommentelni is.
      Outfit-posztok: ilyesmi blogból is van kedvencem, ugyan nem nekem való, de nagyon jó, személyes, tartalmas, értelmes.Egy gasztroblogot is lehet blogként írni, meg lehet úgy is, hogy nem blog lesz csak virtuális receptgyűjtemény.
      Az idő mindig a népszerű dolgok mellett dönt. A felszínesség pedig sokszor nagyon népszerű, lásd FB-kismacskás cukiságok és pozitív-önámítások-álarcok.
      Érdekes amúgy hogy én mennyire megszerettem a rövid, pár soros írásokat-posztokat is, sokszor nagyon magvasak tudnak azok is lenni.

      Blogoszférának kell írni helyesen amit én blogszféraként használok? Miért?

      Kedvelés

      • Te, nem hiszed el pont ezen kattogtam még mielőtt belelapoztam volna a posztba, hogy akkor most blogoszféra (amit alá is húz a helyesírás ellenőrző) vagy blogszféra.
        Aztán gyors eszmefuttatás után rájöttem: ezt a szférát úgy értelmezi a blogger társadalom, mint “légkör réteget” : pl. helioszféra, toposzféra, mezoszféra vagy ionoszféra… Mint réteg körbe öleli a bolygót, akármilyen hülyén is hangzik. Voltak kísérletek a blogoszféra térképének elkészítésére és azt a Föld gömb modelljére vetítették rá.
        Na nem mintha a Wikiképdiának mindent elhinnék, de itt az angol oldal, ahol van is kép róla: http://en.wikipedia.org/wiki/Blogosphere 🙂

        Kedvelés

        • A helyesírás-ellenőrző azért sokszor segghülye… 🙂 Hmmm… nekem nem tetszik így se (az o-szféra). Még alszok rá. A bio-, hidro-, geoszféra is lehetne opció alapnak. Amúgy nem vagyok nyelvész, meg annyira nem is zaklat fel, hogy melyik helyes, az új helyesírási szabályokat is sokszor utálom, mert a gyerekkoromban megtanultakat már megszoktam, ezek idegenek. Önkényesen variálom is a szavakat néha, máskor meg csak simán rosszul helyesírok!:)

          Kedvelés

  5. Én hiú ember vagyok. Nem bírom az elutasítást. Azért írom itt le a véleményemet, mert például balaaz biztosan olvas engem. Ezt pedig onnan tudom, hogy válaszokat kapok (volt, hogy kettőnél többször váltottunk így üzenetet: Top 100-as vélemény lett volna? 😀 ). Sőt, nem egyszer “like”-ot is kaptam tőle, amit nem tudom hol gyűjthetnék (striguláznom kellene), de ezzel a hozzászólásaim között egyértelműen megjelent a minőség mint szempont!
    Nem kell annyi blog. Szerintem inkább olvasni és kommentelni kellene a “jobbakat”. 🙂

    Kedvelés

    • Ez az egész statisztikázás csak kis érdekesség, igazából szerintem nem kéne vele foglalkozni, mert a lényegtől félrevisz, pl nekem féltékenység meg egyéb rossz érzéseim lesznek tőle, a versengést is talán túlságosan erősíti az együttműködés helyett. A lényeg az lenne, hogy jó kis eszmecseréket tudjunk folytatni. Egyébként ha ezt mondjuk te meg én ketten folytatjuk sokáig, akkor az növeli a blog kattintásait, vagyis az oldalmegtekintéseket, hozzászólásokat, amit beszámol a WordPress népszerűség növekedésbe egy idő után, magyarul te miattad volt már erősen növekvő top20 közelébe mászó népszerűségem pl. 🙂 A statisztikának ez a része ugyanakkor az általános blog toplistába, vagy a napi posztok toplistájába láthatóan sokkal kisebb súllyal számít be. Nálam is előfordul, hogy felfedezek egy blogot, visszaolvasok benne vagy egy évet, hozzászólok, lájkolok, kattintgatok sokat és kb. egyedül betolom a top100 harmadik harmadába. De mindez nem lényeges igazából…

      De nagyon érdekes amit mondasz, hogy itt én biztos elolvaslak. Fórumon nekem is volt az az érzésem, hogy pofázok, de minek és kinek? Pedig láttam a statisztikákból, hogy ha írtam valamit, akkor utána sokszor 100 kattintás is ment rá – de válasz az nagyon ritkán. Tény hogy itt a blogomon megbecsülöm ha valaki hozzám szól és ha én megyek más blogra akkor én is igyekszek meg szeretek másokat megszólítani.

      A nem kell annyi blogban viszont vitatkozok veled!:) De! Jó a sok és jó a sokszínű – csak nehéz köztük válogatni eltalálni a jókig (a neked jókig, mert ízlés és érdeklődés is sokféle van). Meg az is “baj”, hogy sok jó és érdekes blog nem találja meg a helyét-a látogatóit és ezért feladja, megunja.:(

      Kedvelés

      • A statisztikával csak viccelődtem, gúnyolódtam! Nem érdekel a népszerűség engem sem. 😀
        Arra a jelenségre akartam felhívni a figyelmet, hogy egyszerű olvasó-kommentelőnek is jó lenni. Nem kell mindjárt blogot létrehozni csak mert van véleményünk, inkább keressük meg a nekünk szimpatikus, jól működő blogokat és ott vitatkozzunk. Hiszen egyrészt jól fog esni ez a blogolónak, másrészt garantáltan eljutnak az üzeneteink valakihez. 🙂
        Például találtam már több animékkel foglalkozó blogot (ja, ebben a világban új vagyok – mármint a blogvilágban és animében is -), és olyan fura, hogy mindenki külön, saját “szentélybe” szánja a véleményeit erről, ahelyett hogy keresnék inkább egymást.

        Kedvelik 1 személy

        • Igen, FURA, igazad van. Úgy néz ki ilyenek vagyunk mi emberek.
          Egyébként megint fontos dolgokra világítottál rá! Sokszor tapasztaltam már egyébként, hogy egy blogbejegyzés alatt a kommentek-hozzászólások érdekesebbek, urambocsá’ értékesebbek mint maga a poszt. Amikor egy “olvasó” véleménye “többet ér”, mint a bloggeré.
          A bloggerekkel/bloggerséggel az a baj, hogy ha “nem megy jól” az frusztráló – ahogy írtad te is fentebb: hiúság, nem figyelnek rám-érzés, ilyenek. Ilyen szempontból jobb látogatónak-hozzászólónak lenni.
          “Animés blogok külön”: egyrészt természetes, másrészt nemtom. Én a magam részéről már pl. kb. az összes bloggerre besértődtem ideig-óráig, hogy én érdeklődök irántuk, járok hozzájuk – ők meg nem ide. Ebből ugye több dolog következhet: vagy szar amit csinálok, vagy egyébként nagyon más az érdeklődési körünk, ízlésünk vagy csak a saját blogjukon válaszolnak nekem udvariasan, de egyébként nem érdeklem őket stb.
          Igazából mindenki lusta, meg elfoglalt is – ez érthető is. Akinek van egy fórum törzshelye az már nem látogat blogokat, aki odaszokott egy blogra az nem megy másikra, akinek van saját blogja az nem a másikét reklámozza, támogatja. Sarkítva.
          Szóval tényleg jó a csak-kommentelés, olvasás, amit írtál! A saját blogom előtt én is nyugodtabb voltam…
          A gond csak akkor jön elő amikor szófosásod van és olyanról beszélnél ami épp egyik általad látogatott blogon sem téma. Akkor hova kiabáld ki? Lehetne fórumba ugye, de az mennyire pusztába kiáltott szó? Ha nyitsz saját blogot, akkor meg az is előfordulhat, hogy egy idő után teljesen elmegy a kedved a véleménynyilvánítástól és hallgatni vágysz, mint én sokszor mostanában. Tudja fene…

          Kedvelés

          • Jogos a felháborodásod, mert sok helyen láttam a hozzászólásodat, és aztán te mégsem kaptál itt választ tőlük. Ez nekem is feltűnt.

            Ha valamit szarul csinálsz, akkor az az, hogy nem írsz olyan bejegyzéseket, amelyek a Top 10 animédről, aztán a Top 25-ről, végül pedig a Top 100-as listádról szólnak, vagy például a Naruto manga befejezéséről sem emlékeztél meg, egy szó mint száz: nem írsz populárisabb témákról. Nekem ezek mondjuk pont nem hiányoznak innen, de biztosra veszem, hogy sokan rácuppannának, és függetlenül attól, hogy milyen az ízlésed. 🙂

            Kedvelés

            • A felháborodásom nem jogos, csak sértődékeny pöcs vagyok! 🙂
              A popularitásra meg jó magasról teszek. A Narutóra méginkább.
              Ezt jól megbeszéltük, nem? 😀

              Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s