Nem értem

…az embereket. Hogy tudnak csak egyet szeretni? De még érhetetlenebb számomra hogy tudnak egyszerre többet? Meg mindig újabbat. És miért kell ezeknek velem is megtörténnie? Nem értem a szerelmet. Nem értem, de érzem. A gyomromban, az idegszálaimban, a lelkemben, a vágyban, a megnyugvásban. Minden porcikámban. Nem értem, de dolgozok érte. És küzdök ellene. Nem értem és beszélni sem tudok róla. Nem értem hogy miért nem beszélünk róla. Vagy beszélnek róla valóban őszintén, minden színéről és ízéről csak én nem vettem észre? Csak nekem tűnt úgy hogy van amiről nem beszélünk? Vagy csak eddig keveset éltem meg és mostanra szaporodtak a tapasztalataim? Valahogy úgy láttam eddig magam körül, hogy szinte mindenki csak egy pillanatnyi állapotként foglalkozik a szerelemmel: keresi, őrülten átéli, siratja, nem is érdekli, dühödten elutasítja, halmozottan habzsolja stb. Jó, jó, tudom hogy mondogatják hogy táplálni kell és foglalkozni vele, de megélni meglepő, hogy tényleg olyan mint egy élőlény vagy egy virtuális állatka: nevelgethető, elsorvasztható, vezetgethető, vannak életszakaszai, fejlődik, változik, átalakul stb. Vezetheted vagy vezethet ő téged. Többféle út és választás. Mint mindig. Nem értem, hogy mit értetlenkedek ennyit…

Reklámok

8 thoughts on “Nem értem

  1. “olyan mint egy élőlény vagy egy virtuális állatka: nevelgethető, elsorvasztható, vezetgethető, vannak életszakaszai, fejlődik, változik, átalakul stb. Vezetheted vagy vezethet ő téged. Többféle út és választás. Mint mindig.”

    “Nem értem, hogy mit értetlenkedek ennyit…”

    Én se. Kérdésedben ott a válasz is, beidéztem neked.
    Köszönöm, köszönöm, a virágokat az öltözőmbe kérem…

    Kedvelés

    • Elférsz még a virághalmok mellett?:)
      Amúgy persze… Csak nem akarom elfogadni. Tudom hogy ez van, meg kell is, de nehéz nem arra gondolni, hogy jobb lenne ha egyszerűbb lenne.
      Sokszor érzem úgy, hogy az Élet, Sors, a drága jó Isten vagy a Sátán – kinek mi tetszik – kis megszakításokkal folyamatosan püföl egy kibaszott nagy péklapáttal. Értem én, hogy ez tanító célzatú (meg is érdemlem sokszor…) – mindenki tudja, aki egy kicsit is sportolt, hogy a fájdalmak, a kudarcok segítenek fejlődni, növekedni, erősödni. De azért ellennék én fájdalom nélkül is…
      Meg kedves dolog az élettől, hogy állandóan felajánlja a választási lehetőségeket, de hiába hangsúlyozom, hogy mennyire szeretem a sokszínűséget – sokszor a lehető legegyszerűbb dolgokra és döntésnélküliségre vágyom. Párom mellett is letettem már a voksomat közel húsz éve – ellenék én újabb kísértések, ajánlatok, válaszutak nélkül is. Persze azt is értem, hogy minden amin túljutunk erősíthet is bennünket, növelheti a kötődésünket, hiszen kényszerít engem küzdésre, eszembe vési, hogy nem egy állandó, megváltoztathatatlan állapotban-kapcsolatban leledzünk…
      De basszuskulcs, néha rohadt fájdalmas és összezavaró leckék ezek…

      Kedvelés

      • Még fér egy pár darab a halmok mellé. Csak ne lenne némelyik ilyen rohadtul bökős.
        Igen, fájdalmas az élet. Mint ahogy te is gyerekes vagy az öregemberes bölcsességeid mellett. Vagy felnőttesen gyerekes? Gyerekesen felnőttes? Szabad a választás.
        Egyébként néha én is ellennék kicsit valami egyszerű világban, ahol csak haladni kéne előre, mindenféle gondolkodás nélkül. Szép is lenne. Megerőltetés nélkül elérni dolgokat, gondolkodás nélkül cselekedni, stb.
        De nem így van. Maszkot kell viselni, sokszor nem is egyet, hanem egyszerre többet.
        (Érdekes lenne például, ha melóhelyen a velejéig cinikus énem jelenne meg. Kb. 5 percig se tartana, míg kirúgnának. xD)

        Kedvelik 1 személy

        • Ön nyert még egy csokor virágot az öltözőjébe! 😀
          Meló: jaja.:) Bár én már bepróbálkoztam ilyesmikkel – vagyis inkább úgy mondanám, hogy elszakadt a cérna, meg az álarc… El is küldtek egy esetben és más esetekben sem maradt reakció, vagyis büntetés nélkül…

          Kedvelés

    • Haha: nem vagy te egy kicsit mocsok velem? 🙂 (nekem is habos tajték ömlött a számból…) Amúgy ja, pont erről van szó, hogy itt van ez is, meg az is – és az ember persze mindig a másikra vágyik, ami épp nincs és nem becsüli azt ami van… Vagy valami ilyesmi…

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s