Az antifeminizmus fehér lovon érkezik és megmenti az érdektelenségbe fúló Goldenblogot?

Vagy hóhérsegédként megadja a kegyelemdöfést neki?

Írtam már korábban az idei Goldenblog versenyről, amelyet idén követtem először az indulásától fogva. Az egész úgy ahogy van elég szánalmasnak tűnt sajnos és rettenetesen unalmasnak. Egy előnye van: az hogy egyáltalán létezik ilyen. A kategóriák körüli viták, blogok nevezésének elutasítása miatt eleve némileg botrányosan vágtak neki ennek az évnek. Viszont nemrég megint sikerült egy botrányt kavarni: ma ki is zárták az egyébként a kategóriájában 4.helyen álló Huffnágel blogot a versenyből sokak követelésére, felháborodására. Még az is eszembe jutott, hogy nem-e a HVG rendelte meg ezt a csatát az antifeministák és feministák között, fizette le a Huffnágel blogot meg a csakazolvassát, hogy legyen egy kis botrány, ugorjanak egymásnak – amitől esetleg ismét foglalkoznak a Goldenbloggal. Vagy ellenkezőleg: valaki támogatást áldozott arra, hogy bezúzza a Goldenblog amúgy is béka segge alatt lévő, maradék renoméját? Ugyanis sok kritikát kapott a Goldenblog, hogy miként is engedhették Huffnágel gyűlölködő, uszító blogját (hogyan verjünk nőket… meg hasonlók) egyáltalán versenybe és miért nem intézkednek a panaszokra, meg úgy egyáltalán miért nem válaszolnak, foglalnak állást? Persze előzőek csak pillanatnyi agymenéses bevillanások voltak nálam – ilyen összeesküvéselméleteket még saját magamtól sem vennék komolyan. Még akkor sem, ha az ország profiljába sajnos maximálisan bele is illenének…

Úgyhogy lehet, hogy szimplán csak annyiról van szó, hogy emberek között vagyunk? Csak a szokásos? Akár net, akár nem? Mindig a különbségeket keressük, azt hogy mi választ el bennünket? Ne a közöset, ne a békét? Essen nő a férfinek, férfi a nőnek?

olvasásának folytatása

Hol vannak a férfi egoblogok?

Férfiak által írt egoblogok? Énblogok? Személyes naplók? A jófélék? Ezek bő választéka? Hogy az ízlésemnek, egyéniségemnek megfelelőt kimazsolázhassam magamnak? És itt nem a tematikusakról (film, politika, konyha, edzés stb.) beszélek, amiből rengeteg van, aminek én is indultam.

Elvétve találtam csak néhányat belőlük, míg a női egoblogokból nagy rakat izgalmas, stílusos, egyedi szembe jött már velem. Vagy csak a WordPressen ritkábbak? Vagy én keresek rosszul? Még a Google sem dob egyetlen egy találatot sem a pontosan idézett kifejezésre…

Másrészt: miért, ó miért kell egy blog kezdőlapjának az addigi összes bejegyzést tartalmazni? És persze sok képpel, videóval, animált giffel stb. hogy az én ősrégi gépemen még véletlenül se töltődjön be, ne tudjam olvasni, hiába érdekelne? Vágom, hogy nem gyakori manapság, hogy valaki – mint én – fél gigányi memóriával cammogjon a neten. Bah. A srácaimnak hamarosan úgyis esedékes lesz egy modernebb notebook vagy ilyesmi – majd tőlük kölcsönkérem néha ilyen esetekre…

Goldenblog: Quo vadis?

Későn csatlakoztam a digitális világ felfedezéséhez, ideértve az internetet is. A blogszférával például csak tavaly óta ismerkedek behatóbban (a Facebook pedig máig nagyrészt ismeretlen terület előttem). Így a Goldenblog rendezvénysorozat megismerése is még csak tervezve volt nálam. Most viszont hogy Árpád írt az ideiről (eredetileg azt akartam rebloggolni, de nem lehetett) és a jelentkezéséről, jó alkalom volt arra, hogy belevágjak. Szerintem ez sokszor fontos: a személyes érintettség. Az internet mellett sokszor felhozzák előnyként, hogy a tévével, újsággal, rádióval stb. szemben  elfogulatlanabb, függetlenebb. Ami így azért nem teljesen igaz… Mindenki elkötelezett valamilyen értékek, nézetek mellett – még ha nem is fizetik meg (vagy le) érte… Viszont a neten, például a fórumokon, blogokon jobban érvényesülnek a személyek közötti kapcsolatok – már olyan értelemben, hogy más az, hogy ha a tévéből hall, újságból olvas az ember valami hírt és más az, ha egy blogon olvassa, ahol egyébként is van némi interakció közte és a blogger közt. Vagyis egy “ismerőse” mond valamit. Utóbbi emberibb, jobban hozza a fonóban, kocsmában, piacon stb. megvalósuló pletykálkodások hangulatát. Persze másmilyen is bőven, vannak hátrányai is a valós, szemtől szembe zajló társalgásokhoz képest. Viszont egy nagy előnye még az anonimitás: olyan bejegyzések olvashatók blogokon, amilyeneket a gyóntató székekben sem igen hallani, még magában sem biztos hogy végig meri gondolni az ember fia vagy lánya, nemhogy egy másik ember szemébe elmondani… Ez megint nagyon emberi, nagyon intim, nagyon izgalmas, nagyon tanulságos – szeretem, megérint.

olvasásának folytatása

Blogkiállítás – az mi?

Újra és újra meglep a világunk. Most például olvasgatom az Őszi Kulturális Fesztivál programját és belebotlok ebbe, idézem:
Anyádnak se könnyű – nyemcsok éva eső blogkiállítása
“a nevem nyemcsok éva eső. néha nyemcsok éva, máskor meg yves kemon. sokáig alkalmi blogger voltam, aztán megpróbáltam alkalmas blogger lenni. sok betűt hordok a zsebemben és a fejemben, amik időnként kiszóródnak. lesz belőlük valami szöveg, hol jó, hol kevésbé az. Az anyádnak se könnyű blogon a mindennapok pillanatnyi és hosszútávon foglalkoztató benyomásait osztom meg azokkal, akik elviselnek…”
Oké, beleolvasva egész jó írások. De minek egy (régi) blognak kiállítás? Mármint ha nem fotóblog mondjuk. És hogy fog ez működni? Egy blogot írni kéne. Meg olvasni. Meg beszélni róla. És vele. Nem értem én ezt.

Vagy itt van a programfüzetben még ez is:
Car-Men: színház egy autóban
“…Négy autó indul megadott helyről, melyekben három különböző színházi akciót és egy koncertet élhet át a leendő utas. Az autók mozgásban vannak, furikázzák nézőjüket a városon keresztül. Az epizódok negyedórásak; egyszerre csak egy ember ülhet be egy kocsiba…”
Na, ez is meglepett. De ezt legalább értem. És azt is el tudom képzelni, hogy miért és hogyan működhet. Sőt fel is birizgálta kicsit a fantáziámat…

Recruit, Pannónia, szabadság, vlogger vakond – élménycsokor

Címszavakban: fiatalok elhelyezkedési harca, normális nemzeti nosztalgia, Facebook kontra arconlövős Tomcat, még mindig nem a leglájkoltabbak a legjobbak… Vagyis: blogokat nézegetve ismét beleszaladtam pár tartalmas élménybe a digitális média segítségével.

A Japán Fényei “konglomerátumot” nem oly rég látogatom és bár ízlésben meg stílusban bőven vannak eltérések köztünk, de szerintem az érdekességek, meg a rendszeresség miatt már megmaradok rendszeres látogatónak. Most az öngyilkosságokról szóló cikksorozata mozgatott meg, ahol például szembejött velem ez a rövidke, egyszerű, de intenzív anime:

Egy másik kedves “fiktív ismerősöm” oldalán keresztül találtam rá most a retrohíradó YouTube csatornára, ahol egyszerre hódolhatok a rajzfilmek, a rövidfilmek, a magyar alkotások és a régiségek iránti szenvedélyemnek. Megy is a blogrollba:

Péter miatt jó ideje követem a Tolvajkergetőket, ahol most igazán izgalmas és elgondolkodtató történések vannak. Tomcaték megosztottak egy videót, ahol egy állítólagos bűnözőtől állítólag vissza akarták szerezni jogos tulajdonosának a házát és ezért tényszerűen hordában betámadták a fazont, gázpisztolyt toltak az arcába, ami el is sült valahogy, földre is vitték tán, némi megrugdosás is megesni látszott. A Facebook törölte is a majd 200 ezer ember által kedvelt oldalukat, a biztonság kedvéért már kétszer is, meg tán a YouTube is lekapott tőlük valamit. Puzsér meg kiállt mellettük. És közben dübörög a Fidesz, nyomul a reklámadó, remeg a média, kirúgták az Origo főszerkesztőjét… Lehet rajta elmélkedni kinek a szabadsága meddig ér el…

És akkor ne feledkezzünk el L. Mole-ról, azaz Éjjeli Vakondról sem, akinek jóval kevesebb feliratkozója van, mint mondjuk egy Szefinek, de magasan veri őt, és a magyar gamer vlogger átlagminőséget is persze. Öröm és felüdülés nézni a videóit! Szubjektív nézetem szerint Dancsónál és Szirmainál is szórakoztatóbb.

Sunabouzu (Desert Punk)

Azt olvasni a Sunabouzu (Desert Punk) animéről, hogy 13 kötetes mangából készült, ami komorabb, sötétebb humorú és az anime eltér az utolsó 6 részében a mangától – továbbá, hogy a mangát folytatják több év szünet után. Ez alapján ajánlható lehetne a manga, de belelapozgatva nekem túúúl csúnya – az anime fényévekkel szebb lett. (A mangában a fegyverek ritkán nagytotálban még reálisabbak és szebbek, mint az animében, s állítólag van külön fegyverarzenál-bemutató…) Egyébként én az animére elégnek tartanám a 12-es karikát is: felügyelettel (csak néhányszor szalad szerintem kicsit fölé). Részemről átlagos sorozat – tisztességesen elkészítve, kicsit túlnyújtva. A “suna” és boin‘ központú lököttebb első fele után a második néha (sikertelenül) komolykodóbb nekem gyengébb lett. Az első OP/ED (videóval) – megosztó: én imádtam a lököttségüket, ahogy az első felében előforduló parodikus betétdalokat is és úgy általában a jól sikerült dzsesszes, filmzenés betéteket! SunaBouzu arcai, a mosolyok jók voltak – kedvenc karakterem KoSuna lett. Nálam 10/5-6, de kellő szabadidő esetén egynek jó lehet. Vannak spoilermentesnek mondható egész tűrhető AMV-k róla.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.06.05

Alfred Bester és Sentry – könyvkóstolóval egybekötött blognéző

galaktika86Írtam már róla, hogy miután megnyitottam ezt a WordPress-blogot körbenéztem a blogok tengerében. Valószínűleg akkor botlottam először bele Sentry blogjába is. Aztán egy időre meg is feledkeztem róla, de nemrég újra felfedeztem, alaposabban átolvastam. Érdemes volt. Ajánlom is az anime rajongóknak és egyéb (film-, játék- stb.) kockáknak. Az ‘Entrée’ című nyitó poszt valami zseniális, csak azért megéri ellátogatni oda, ha más már nem is fog sosem megjelenni a blogon. Ami utóbbira azért meglenne az esély a publikálások korábbi rendszerességét tekintve… de reméljük nem így lesz.

A 11 eyes-ról szóló bejegyzésében pedig felfigyeltem Alfred Bester könyvére, a Tigris! Tigris!-re. Mint kiderült, az 1987-ben, 73 évesen elhunyt Bestert sokan a sci-fi irodalom egyik fontos alakjának tekintik. Az 1953-as Az arcnélküli ember címűje volt, ami megkapta először a Hugo-díjat, ami később az egyik legjelentősebb sci-fi díjjá vált. Az 1956-os Tigris! Tigris!-t pedig a Google tanúsága szerint magyar nyelven is sokan ajánlgatják, mint az egyik valaha volt legjobb sci-fi könyvet.  Gyorsan el is olvastam őket, de sajnos én nem vagyok ilyen jó véleménnyel róluk.

olvasásának folytatása

Egyél szart! Milliárdnyi légy nem tévedhet!

joetvagyat

Ismeritek a címben szereplő mondást, illetve valamelyik változatát, ugye? A jelentése, üzenete egyszerű: nem feltétlenül igaz, helyes vagy jó az, amiről sokan azt mondják. Sejtitek mi köze lehet ennek a mindennapjainkhoz, médiához, politikához, az AnimeAddicts és a Teazsúr oldalához, Puzsér Róberthez és a Thendarion bloghoz, meg jómagamhoz? Szerintem részben igen, de alábbiakban részletezem is. Bocsánat, talán kissé hosszú lesz a felvezetés és dagályos a téma, kényelmes a tempó – mielőtt eljutunk az ürülék-fogyasztás tényleges és valós előnyéig, elterjedtségének okáig:

olvasásának folytatása