Huszas Video!!444!!! – dicsérjem vagy kérjek helyette elnézést?

Nyilván mindkettő. A fazon – akinek vitatható munkásságát eleddig nem ismertem – több év alatt több, mint száz videót feltöltött a YouTube-ra, melyek nagy része Orbán Viktort és a Fideszt gyalázza. Ezek között van egy-két egész jó gyöngyszem – persze a maga trash kategóriájában, de a döntő hányad suttyóparaszt-színvonal alatti erőltetett ökörség. Ugyanakkor maga a jelenség is érdekes. Köszi a 444.hu cikkének, hogy felhívta Huszár Attila animált rendszerkritikus baromságaira a figyelmemet. Zárójelben megjegyzem, hogy a cikkben linkelt tajvani hír-animátorok sem semmik, ahogy Justin Bieber színpadi hányását, a kínai cenzúrát vagy a Japán-Kína konfliktusokat ábrázolják…

Reklámok

Fórummoderátorok, adminok figyelmébe

Meg ajánlom mindenkinek, kiemelt helyen saját magamnak persze… Idegen tollakkal ékeskedve jöjjön ismét egy reblogolás. Most a kooszablogról – bár időközben az eredeti poszt, ha jól látom törlésre került. Úgyhogy csak virtuális, tiszteletbeli újramegosztás lesz ez… Kicsit fészbúkrabölcsességetposztolós, de sebaj. Nekem nagyon tetszik! Ha túl bonyolultnak érzed a Tízparancsolat betartását vagy akár csak megjegyzését, akkor ez neked való! Ha azt gondolod, hogy a kereszténység főparancsolata, a “szeress” túl avítt és nyálas, nem illik a mai korhoz, akkor ezt neked találták ki! Idézet a Wikipédiából:

Ne legyél bunkó! /Don’t be a jerk/

“Ha az emberek csak ezt az egy dolgot betartanák, akkor semmi szükség nem lenne a többi irányelvre… A ‘ne legyél bunkó’ felfogás az összes társadalmi tér alapvető szabálya. Minden más, egymás elviselését irányozó szabály ebből indul ki. Bár senkinek sincsen hatalma arra, hogy valakit azért tiltson ki, mert bunkó volt (mert az maga is bunkóság lenne), ez nem azt jelenti, hogy célszerű bunkónak lenni. Szóval ne is legyél az. Nem definiáljuk, hogy mitől lesz bunkó valaki, és ez direkt van így. Ha jelentős számú ember célozgat arra, hogy bunkó vagy, akkor talán elképzelhető, hogy most az egyszer nincs igazad…”

És így tovább, érdemes végigolvasni. Sőt az angol nyelvű eredetit is, amely egy kicsivel bővebb.

Ugye, hogy ugye? Bárcsak egy kicsit egyszerűbb lenne a világunk és ne mindent elméleti agyonszabályozással igyekeznénk megoldani a helyett, hogy a gyakorlatban próbáljuk alkalmazni az egyszerűbb vezérelveket…

Hogyan megy egy vidéki a Sajtófotó Kiállításra?

SajtofotoPalyazat-mosaic-logoSQ

Hálásan: amennyiben egy nagyobb magyar városban lakik, akkor sanszos, hogy a kiállítás megy el hozzá és nem kell Budapestre utaznia érte.

Fáziskéséssel: ennek persze az az ára, hogy több hónappal, akár közel egy évvel később tekintheti meg, mint a fővárosiak.

Virtuálisan: végül ráeszmél, hogy a vidéki keresetéből még így sem engedheti meg magának a belépődíjat, így csak a neten csodálja meg a képeket. A hivatalos Magyar Sajtófotó Portálon. De ott nagyon.

olvasásának folytatása

Mi a közös Tezuka Osamuban és Zámbó Jimmyben?

tezuka-zambo

Nos, egyikőjük sem volt szép ember, mégis mindkettőjükért sokan rajonganak mind a mai napig. Most pedig mindkettőjüktől új anyag jelenik meg – jóval a haláluk után. A magyar “Királytól” új, eddig még kiadatlan dalok kerülnek lemezboltokba, míg a japán “mangaisten” félkész Legend of the Forest című kísérleti animációs filmét közel 30 év után folytatta a fia. A harmadik negyedet nemrég kezdték el fesztiválokon vetíteni és Tezuka fia bejelentette, hogy elkészíti a negyedik negyedet is.

The show must go on…

Acsai Roland “versaniméje” megmenti az AnimeAddicts süllyedő renoméját?

cosei

Legalábbis mentőövet dob neki. Tegnap ez tényleg egy érdekes hír volt végre az AnimeAddicts.hu-n. A sok felszínes téma között üdítő változatosság, jó volt látni ezt a kortárs magyar költőt, műfordítót és az ő online versciklusáról értesülni! Ami nyilván nem “versanime”, hiszen azok inkább a versekből sarjadt animék lehetnének. Maximum animeversnek nevezhetnénk. Bár ez is hülyeség… De mindegy is. A kezdés kifejezetten szimpatikus volt, úgy is, hogy én inkább prózakedvelő vagyok. Meg a Halisten című rövidke sem rossz, főként hogy felhívja a figyelmet Cosei Kawa esetenként varázslatos illusztrációira. Ami utóbbival kapcsolatban persze gyorsan jegyezzük meg a félreértések elkerülésére, hogy számos kitűnő magyar illusztrátor is létezik, nem kell a csodát csak messzire keresni.

Recruit, Pannónia, szabadság, vlogger vakond – élménycsokor

Címszavakban: fiatalok elhelyezkedési harca, normális nemzeti nosztalgia, Facebook kontra arconlövős Tomcat, még mindig nem a leglájkoltabbak a legjobbak… Vagyis: blogokat nézegetve ismét beleszaladtam pár tartalmas élménybe a digitális média segítségével.

A Japán Fényei “konglomerátumot” nem oly rég látogatom és bár ízlésben meg stílusban bőven vannak eltérések köztünk, de szerintem az érdekességek, meg a rendszeresség miatt már megmaradok rendszeres látogatónak. Most az öngyilkosságokról szóló cikksorozata mozgatott meg, ahol például szembejött velem ez a rövidke, egyszerű, de intenzív anime:

Egy másik kedves “fiktív ismerősöm” oldalán keresztül találtam rá most a retrohíradó YouTube csatornára, ahol egyszerre hódolhatok a rajzfilmek, a rövidfilmek, a magyar alkotások és a régiségek iránti szenvedélyemnek. Megy is a blogrollba:

Péter miatt jó ideje követem a Tolvajkergetőket, ahol most igazán izgalmas és elgondolkodtató történések vannak. Tomcaték megosztottak egy videót, ahol egy állítólagos bűnözőtől állítólag vissza akarták szerezni jogos tulajdonosának a házát és ezért tényszerűen hordában betámadták a fazont, gázpisztolyt toltak az arcába, ami el is sült valahogy, földre is vitték tán, némi megrugdosás is megesni látszott. A Facebook törölte is a majd 200 ezer ember által kedvelt oldalukat, a biztonság kedvéért már kétszer is, meg tán a YouTube is lekapott tőlük valamit. Puzsér meg kiállt mellettük. És közben dübörög a Fidesz, nyomul a reklámadó, remeg a média, kirúgták az Origo főszerkesztőjét… Lehet rajta elmélkedni kinek a szabadsága meddig ér el…

És akkor ne feledkezzünk el L. Mole-ról, azaz Éjjeli Vakondról sem, akinek jóval kevesebb feliratkozója van, mint mondjuk egy Szefinek, de magasan veri őt, és a magyar gamer vlogger átlagminőséget is persze. Öröm és felüdülés nézni a videóit! Szubjektív nézetem szerint Dancsónál és Szirmainál is szórakoztatóbb.

Emlékeztetőül: agysmirgli és ‘fej vagy gyomor’ a blogrollról

Még egyszer röviden szeretném felhívni a figyelmet a blogrollomban csücsülő két blog linkjére. Az egyik Puzsér Róberté. Van rajta mit kritizálni, lehet utálni, a módszerei és stílusa bőven megkérdőjelezhetőek. De jócskán vannak értelmes gondolatmenetei is. Nemrég hozta nyilvánosságra egy reklám- és fogyasztás témákban lezajlott vitáját, ami szintén megismerésre méltó, továbbgondolásra érdemes… még akkor is, ha több szempontból ostorozható is:

Aztán ott van a Nishikataeiga, amely rendszeresen tudósít olyan független készítésű rövid animékről, vizsgafilmekről, melyek kupánverésnyi hatást váltanak ki a nézőből vagy egy jól irányzott gyomrosnak megfelelően lélegzetszakajtott döbbent csöndet okoznak. Puzsérhoz is kell tolerancia, de az itteni alkotások talán még nagyobb nyitottságot igényelnek – ha ez a blog kulturáltság, disztingválás szempontjából Puzsértól jócskán pozitív irányba is esik. Az egyik legújabb általa bemutatott darabtól, a The Bloomstól jókat mosolyogtam is, vakartam is a kobakom, meg feszengtem is kényelmetlenül. Szeretem, ha próbálnak újat mutatni nekem, még ha az részben régi is, mert mondjuk már Rubens is megirigyelte volna az itteni idomokat:

És így tovább és tovább

Shaun Tan – The Arrival

Idegen tollakkal ékeskedve ismét következzék egy reblogolás, Thendarion után most a Zaizen Jotaro blogról: a The Arrival című képregényről, melyet többek közt a Maus, a Sandman és a Persepolis képregények alkotói is méltatva ajánlanak. Shaun Tan-tól, a számolatlanul díjazott ausztrál könyvillusztrátortól és gyermekkönyvszerzőtől. Zaizennek hálás köszönet, hogy felhívta rá a figyelmemet! A szerzőnek ezt a művét minden képregénykultúra iránt komolyan érdeklődő rajongónak érdemes megismernie. Sőt, szerintem a szubkultúrán kívül is minden gondolkodó, érdeklődő, művészetkedvelő ember számára kihagyhatatlan! Különleges élmény, ahogy a Zaizen által linkelt, belőle készült színházi performance is annak mutatkozik. De szívesen végignézném élőben! A szerzővel és műveivel ezek után kénytelen leszek alaposabban is megismerkedni!

Erről a képregényről magyar nyelven Zaizenen túl a Moly.hu-n és Lellemese blogon találtam még kicsit hosszabb véleményeket – legalábbis felületes keresésre. Sajnos a magyar könyvtárakban viszont a Mokka.hu alapján Shaun Tan egyetlen műve sincs meg – nagy hiányosság!

Gyorsan meg is néztem még a szerző The Lost Thing című művéből készült Oscar-díjas animációs rövidfilmet:

Na ez annyira nem talált be nálam, mint a képregény, de Shaun Tan színes rajzaira, festményeire rákeresve egyértelmű, hogy azon a területen szintén további élménydús felfedeznivalók várnak!

ZAIZEN JOTARO

Üdvözlök ismét minden kedves olvasót a blogon, beleértve újakat és régieket, e-stalkereket, spambotokat, cenzorasszonyokat  egyaránt. (Csak a nagy testvér kedvéért idefirkantom, hogy én a narancsos médiahatóságot is kifejezetten lájkolom, mert az nekem kilenc fővel több olvasót jelent.)

Ahogy az lenni szokott,  idén sem bírtam türtőztetni magam, és újévi fogadalomként  ismét elhatároztam, hogy tövig nyomom a gázpedált az információs szupersztrádán (ráadásnak még belököm a turbo-boostot  is, mint KITT-en a Michael Knight szokta, vagy mint Izriot barátommal tettük a pezsgővel szilvesztertájt) és irdatlan iramomban az új évtizedre már tényleg megpróbálom feltornászni minimum havi egyre (!) a  bejegyzések számát. Láthatjátok, milyen jól haladok: Január első bejegyzése következik, februárban.

Zaizentasztikus képregényajánló sorozatunk következő kiadásában egy bizonyos Shaun Tan, ausztrál-kínai képregényíró és rajzoló többek közt Hugo-díjra is jelölt, 2006-os munkájával ismerkedhetünk meg, amiből kiderül, hogy milyen érzés lehet, ha az emigrációnk az új világba és egy durva LSD-trip  egybeesik! Mielőtt nekivágnánk, kérlek, helyezzétek magatokat kényelembe…

View original post 444 további szó