Magaskultúra, mely mélyen megérint

Kommentár nélkül. Ha otthon “megyek” filmfesztiválra, jelen esetben a 2014-es Anilogue-ra:

magas…

mélyen…

Juan Pablo Zaramella alkotásai

Reklámok

Primanima, Bucsi Réka, Oscar-esélyes animációs banda – oké, de nem a 21.században élünk?

De most komolyan: miért siránkoznak sokan, hogy a magyar nem becsüli a magyar alkotásokat és nem ismeri őket? Ha közben nem használják, nem használjuk korunk technológiáját, hogy eljuttassuk mindenkihez, amit akarunk. Vácz Péter sokszorosan díjnyertes, imádnivaló Nyuszi és Őzére (Rabbit and Deer) is másfél évet kellett várnom, hogy hozzájuthassak, megismerhessem. Ez kb. olyan, mint ami régen a net elterjedése előtt volt jellemző a ’80-as években.  Legalábbis a kijövő külföldi filmekre – azok jutottak el a tévébe olyan 1,5-2 év késéssel. De halvány emlékem szerint a magyar alkotások hamarabb… A magyar animációnak is csak a régi híréből akarnak megélni? Nem lenne fontos, hogy minél többen megismerhessék a kortárs, sikeres darabokat?

Sokszor érzem azt, hogy öreg vagyok ehhez a felgyorsult világhoz, az egyre újabb és újabb technológiák megismeréséhez, megtanulásához. De ez speciel kivétel. Itt szerintem mi magyarok vagyunk lemaradva a világtól, a technológiai lehetőségektől. A tévében leadott japán rajzfilmeket például Nyugat-Európában vagy Amerikában már a vetítés másnapján sokszor hivatalosan is meg lehet nézni streamelve. Nem hivatalosan pedig világszerte bárki letöltheti magának ugyanilyen gyorsan. Jó, a független rövidfilmes alkotások esetében a japánokat sem olyan könnyű megismerni, de azokból meg gyakran jelentetnek meg gyűjteményes kiadványt és ez után gyakran szintén kölcsönkérhetővé válik a netes jószomszédságban is. Nekünk magyaroknak meg mostanában szinte csak a rövidfilmek maradtak, ha hazai animációról van szó. Miért nem hagyják, hogy ezeket megismerhessük? Mármint úgy értem, hogy nem csak a budapestiek… Miért kell mindig újra felhívni a figyelmet, hogy az ország lakosainak nagyobb része még mindig nem ott lakik és nem tud eljutni a valóban rengeteg, széleskörű és kielégítő pesti programokra?

olvasásának folytatása

Wakfu

Még jó rég néztem, akkor az első évad fele előtt dobtam, kb. 12 rész után. Szerintem ötletes és kreatív sorozat a Wakfu, kellő mennyiségű humorral és dráma is került bele némi. Nekem sajnos túl gyerekes volt, de akit ez nem zavar, az nyugodtan tehet vele egy próbát. Néha kimondottan kodomo szinten, máskor kb. a shounen “belépő szinjének” megfelelően bonyolítják a fantasy sztorijukat. Érdekes ahogy a franciák nem csak használják, hanem parodizálják is a műfajt némileg és az egészhez jellegzetes francia ízeket kevernek. Az első részeiben szerintem túl lassan indítanak, később viszont “univerzumokat romba döntő páros küzdelmek is vannak a la DBZ” (na eddig én már nem néztem, csak beletkergettem). Itt-ott kellemesen elvontba is hajlanak.

wakfu_013

Igazán engem a Noximilien special epizódja fogott meg, az erősen elvont látvány és tartalom kedvelőinek ajánlatos a megtekintése. Masaaki Yuasa (Mind Game, Kaiba, Tatami Galaxy, Genius Party) dolgozott rajta, az egyik kedvenc alkotóm.

wakfu_025

olvasásának folytatása

Skyland – Az új világ

Elkezdtem nézni ezt a francia animációs sorozatot, ahogy most újra adták a tévében, de egyszerűen nem köt le. A Skyland harmadáig jutottam, de semmi nem motivált rá benne, hogy folytassan – dobtam. Eddig totál epizódikus volt, ami önmagabán nem baj, de nem nagyon történt semmi és kilátásban sem volt több. A karakterek az alkalmazott technikának köszönhetően elég csúnyácskák, a motion capture miatt néha nagyon szép a mozgásuk, máskor meg teljesen béna. A hátterek viszont sokszor bámulatosan gyönyörűek!!! Viszont a forgatókönyvírót, meg a rendezőt büntetni kéne: gyenge a felépítés, történetvezetés, dialógusok. Erős Star Wars fílingje van, aminek én örültem, de ez se menti meg. Eddig 10/4 volt nálam.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.06.13

Thundercats (2011)

Tavaly a fórumban már írtam a 2011-es Thundercats-ről, néztem is a 8. részig (akkor addig találtam angol feliratot hozzá), most meg már ugye magyar szinkronnal is fut, folytatni kék már…
Én az eredeti 80-as évekbeli sorozatba már rég bele akarok nézni (aminek még kevesebb a japán vonatkozása, de azért van!). Az első két részt gyorsan meg is lestem az újból és jó szívvel ajánlható annyi alapján! (nem tökéletes, de a hátterek és a világkép kellemes és a muzsika is heroikus fantasy hangulatot alapoz) Gyakran hallok panaszokat, hogy milyen kevés a fantasy cucc, ennek ellenére erről szinte semmi visszhangot nem látok itthon.
Tényleg valahonnan a “nagy, klasszikus, heroikus rajzfilmkorszakból” eredeztethető a cucc: a G.I. Joe, a He-man, meg a Transformers aranykorából. Amennyit eddig láttam belőle az alapján minden korosztálynak ajánlható családi szórakozás, de főként a kisebbeket célozza meg (ilyennek viszont kifejezetten igényes és becsülendő munka). A többsége átlagos, de rendszeresen van egy-egy epizódja, ami nagyon jó látványban és komoly tartalomban is!!! Azért, ha őszinték akarunk lenni, akkor összességében a látvány gyengélkedik, kicsit olcsó hatású lett.

De amikor 9-től 13-ig folytattam magyar szinkronnal (ami nézhető, de az eredeti angol kicsit jobb), elment a kedvem a továbbiaktól. Ezt az 5 részt átlagosnak vagy az alattinak mondanám, míg korábban több nagyon szuper is volt – persze a maga kategóriájában/szintjén.

Bejegyzés és pillanatképek eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.04-07.hó

olvasásának folytatása

Hello Kitty’s Furry Tale Theater

Most több magyar nyelvű tévécsatorna is sugároz klasszikus mese feldolgozásokat Hello Kitty módra, de őszintén szólva nem vagyok elragadtatva tőlük, ezért kukkantottam bele ebbe is: hátha jobb. Megnéztem az E.T., Cápa, Frankenstein, Drakula, Krokodil Dundee és a Csillagok Háborúja adaptációkat. Sajnos itt is csak az utolsó volt az, ami jobban sikerült, kiemelkedett (nagyon jópofák a fénykardok, a csillagközi ugrások, Leila és R2D2 is ellenálhatatlanul édes).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.07.08

Szállj velem… Gyerünk a moziba be?

Holnaptól játsszák a Kaze Tachinu és az Így neveld a sárkányod 2. című animációs filmeket a magyar mozik. A dolog pikantériája, hogy a Kaze Tachinu (Szél támad, The Wind Rises) esetében fel sem merült bennem, hogy Budapesten kívül is vetítik majd most. Pedig fogják! Ha csak korlátozottan, néhány vidéki városban is, de ugyanakkor lesz az országos premier. Az Így neveld a sárkányod 2. (How to Train Your Dragon 2) kapcsán pedig az furcsa, hogy fiam már tavaly is követelte rajtam – valahogy abban a tévhitben éltem, hogy ez már rég kijött. Nem is követem a mozik aktuális műsorát, kb. egy kezemen meg lehetne számolni, hogy az elmúlt húsz évben hányszor voltam filmszínházban.

Szerelempatak plakMost is csak a Fenevad Krónikák blog Demónás bejegyzése kapcsán néztem körül, hogy mi a helyzet. És érdekesnek találtam, hogy egyszerre két magyar film is megy, ráadásul a címüket is mintha csak egymáshoz válogatták volna: Fehér Istenek és Fekete leves. Első körben mégis csak itthon ültem be a párommal “mozizni”. A moziműsor helyett U-fórumos stalkerkedésem adta az ötletet: Nézzünk szexfilmet! De csak idézőjelesen… A 2013-as Szerelempatak című magyar dokumentumfilmet nézettem meg vele (idős székely bácsik és nénik viszonylag visszafogott vallomásairól szexualitásuk tekintetében), de sajnos én sem azt kaptam tőle, amit vártam, meg amit ígértek a leírások. Az hagyján hogy lassú és szellős volt, de szövegben, tartalomban is felszínes lett. Persze volt egy-két jó poén és nagyon-nagyon gyönyörűen fotózták a film tájait, meg az emberek és állatok portréi sem voltak rosszak. Csalódottságom ellenére a film inspirációjául szolgáló ‘Amikor az ember nincs es ezen a világon’ című könyv  még azért érdekelne. Csak hát nagyon hosszú, 700 oldalas…

olvasásának folytatása

Párkocka, Slusszkulcs, Pilgrim, Biblia, Miskati – képregényt könyvtárból

Ismét magyarul is megjelent, illetve részben teljesen magyar képregényeket vettem górcső alá. Ráadásul mindet könyvtárból kölcsönöztem. Szépen gyarapodnak ugyanis a könyvtárak ilyen állományai is. Öt mű járt most nálam: a Miskati közbelép, a Párkocka, a Slusszkulcs Klán, a Biblia Manga és a Scott Pilgrim.

Miskati közbelép

miskatiA kolozsvári születésű, idén 83 éves Rusz Lívia 1988-as, teljesen színes, 40 oldal terjedelmű képregénye talán az ötösfogat legalaposabb, legszebb munkája rajzolás tekintetében. A részletesen kidolgozott, “klasszikus stílusú” figurák mellett, esetenként alapos hátterezést is kapunk. Ugyanakkor a panelezés, a képek vezetése kevésbé hatásos. Sztoriként egy modern, kissé feminista felütésű Hamupipőke-variáns szolgál, ifjúsági-gyermek kaland szinten, néha egész jó szövegekkel. A szerző 1987-ben települt át Romániából Magyarországra, vélhetően a képregény abszurd humorral megalkotott királyságához Ceausescu Romániájából bőven meríthetett alapanyagot: káromkodásért kalodába zárnak, a király parancsára savanyú somból készítenek kolbászt, ha a király a gyíkocskára azt mondja, hogy sárkány – az úgy is van, közben költők dicsőítik hazug énekekkel stb. Összességében azért nem voltam tőle elájulva.

Párkocka: Ami a csövön elfér

parkockaA Párkocka.hu oldal vaskos, nagy formátumú kiadványa 2011-ből. Avagy magyar comic strip 128 oldalon, 18-as korhatár karikával. Ugyanezeket a neten is elő lehetne kotorni, de szerintem jó volt papír alapon olvasni. Az öt most tárgyalt képregényből bunkóságán, perverzségén túl ez volt a legintelligensebb, legaktuálisabb, szövegben leginkább virtuóz, amit azért sajnos sokszor hiányolok képregényekből. Ez itt nagyon-nagyon tetszett. Néha. Mert bizony nem minden poén talált be. Meg a comic strip műfajjal amúgy sem vagyok nagy barátságban. Túl tömény is volt ez így nekem, pedig többször ugrottam neki – őszintén szólva nagyon eluntam és megcsömörlöttem tőle. Ennek ellenére szerintem érdemes megismerkedni Bélabátyó, Göndöcs, Grafitember, Marabu és Plá agyszüleményeivel.

olvasásának folytatása