Katin, Buzzati, Zograf: különös képregény-látomások költségtakarékosan

Ismét következzék egy könyvtárlátogatás utáni képregény-válogatásos bejegyzés, immár a harmadik ilyenem. Ezúttal egy magyar születésű, egy olasz és egy szerb alkotó tolla nyomában. Melyeknél ugyan olvastam már jóval különösebb képregényeket is, de ezek már azok a kategóriák, melyek miatt a képregény megérdemli, hogy a legfiatalabb – de már általánosan elfogadott – kilencedik művészeti ágnak nevezzék. Beszerzésükre pedig költségtakarékos módon, akár ingyenesen is van mód könyvtárból.

Miriam Katin: Történetek képekben és szavakban

katinparfait144 oldalas, puha fedeles kiadvány a Nero Blanco Comixtól és a Képes Kiadótól, 2011-ből. Egy ezresért. Hat eredetileg 2000 és 2010 között megjelent, rövid, fekete-fehérben megrajzolt emléktöredékes, keserédes történet. Érdekes, de nagyon rövid ízelítő a szerző munkásságából. Azon túl, hogy nagyon rövid, a kemény fedél adta tartósabb, professzionálisabb megjelenés is hiányzik és hiba, katinRosenkavalier1hogy egy oldalán lefordítatlan maradt a szöveg is. Ugyanakkor így is majdnem elcsábultam, hogy rendeljek a szerzőtől valami angolul megjelent kiadványt! Bár ilyet még sosem tettem és végül meggyőztem magam, hogy most sem fogok, mivel abból a pénzből amit egy kiadványra költenék évekre beiratkozhatok a könyvtárba. Nem beszélve kedves internetes felebarátainkról, akik az általuk vásárolt köteteket hajlandóak kölcsönözni számunkra.

MiriamKatin_HUN_Layout 1.qxdMindenesetre a szerző már így is szimpatikus! 1943-ban született Magyarországon, 1957-ben kivándorolt Izraelbe. Később pedig New Yorkba költözött. Ami poén, hogy közel hatvan éves volt, amikor képregényalkotásba kezdett! Persze ez előtt is, egész életében grafikusként dolgozott, de képregénykiadásra csak ősz fejjel vetemedett. Idősebb kora, női mivolta, zsidó származása mind-mind olyan tényező, ami izgalmassá teszi a műveit. Kicsit olyan, mint Satrapi Persepolisa. De a Buena Vista Social Club esetében is megtapasztalt hangulatot, élményt is előhozta nálam: bár a halál biztos, de sosem késő élni. Alkotni. Örülni. Megérdemelt elismerést aratni. Legyünk bárhány évesek is. Származzunk bárhonnan. És ez biztató.

olvasásának folytatása

Az Úr Nyolcadik Kerülete és A HEGY

Real eyes realise real lies

Két készülő, a tervek szerint a közeljövőben kiadásra kerülő magyar képregénnyel futottam össze, amelyekre érdemes lesz odafigyelni. Mindkettőt alkotópáros készíti, amelynek egyik tagja erős irodalmiságot visz a szövegekbe. A várható társadalomkritikai vonatkozásuk is érdekessé teszi őket.

Varga Bálint Bánk – Pintér Márk: A HEGY

hegy

olvasásának folytatása

Párkocka, Slusszkulcs, Pilgrim, Biblia, Miskati – képregényt könyvtárból

Ismét magyarul is megjelent, illetve részben teljesen magyar képregényeket vettem górcső alá. Ráadásul mindet könyvtárból kölcsönöztem. Szépen gyarapodnak ugyanis a könyvtárak ilyen állományai is. Öt mű járt most nálam: a Miskati közbelép, a Párkocka, a Slusszkulcs Klán, a Biblia Manga és a Scott Pilgrim.

Miskati közbelép

miskatiA kolozsvári születésű, idén 83 éves Rusz Lívia 1988-as, teljesen színes, 40 oldal terjedelmű képregénye talán az ötösfogat legalaposabb, legszebb munkája rajzolás tekintetében. A részletesen kidolgozott, “klasszikus stílusú” figurák mellett, esetenként alapos hátterezést is kapunk. Ugyanakkor a panelezés, a képek vezetése kevésbé hatásos. Sztoriként egy modern, kissé feminista felütésű Hamupipőke-variáns szolgál, ifjúsági-gyermek kaland szinten, néha egész jó szövegekkel. A szerző 1987-ben települt át Romániából Magyarországra, vélhetően a képregény abszurd humorral megalkotott királyságához Ceausescu Romániájából bőven meríthetett alapanyagot: káromkodásért kalodába zárnak, a király parancsára savanyú somból készítenek kolbászt, ha a király a gyíkocskára azt mondja, hogy sárkány – az úgy is van, közben költők dicsőítik hazug énekekkel stb. Összességében azért nem voltam tőle elájulva.

Párkocka: Ami a csövön elfér

parkockaA Párkocka.hu oldal vaskos, nagy formátumú kiadványa 2011-ből. Avagy magyar comic strip 128 oldalon, 18-as korhatár karikával. Ugyanezeket a neten is elő lehetne kotorni, de szerintem jó volt papír alapon olvasni. Az öt most tárgyalt képregényből bunkóságán, perverzségén túl ez volt a legintelligensebb, legaktuálisabb, szövegben leginkább virtuóz, amit azért sajnos sokszor hiányolok képregényekből. Ez itt nagyon-nagyon tetszett. Néha. Mert bizony nem minden poén talált be. Meg a comic strip műfajjal amúgy sem vagyok nagy barátságban. Túl tömény is volt ez így nekem, pedig többször ugrottam neki – őszintén szólva nagyon eluntam és megcsömörlöttem tőle. Ennek ellenére szerintem érdemes megismerkedni Bélabátyó, Göndöcs, Grafitember, Marabu és Plá agyszüleményeivel.

olvasásának folytatása

Kris Kool – és egyéb beszívott művészi agyfaszok Caza tollából

Úgy látom, hogy a francia Philippe Caza ismét egy olyan képregényrajzoló és könyvillusztrátor, akinek a munkáit képregényrajongóként és művészetkedvelőként illene megismerni. Találkoztam egyébként már korábban is a rajzaival animációs filmekben: René Laloux 1985-ös, kihagyhatatlan Gandaharjában és Philippe Leclerc 2003-as, gyengécske Les enfants de la pluie (The Rain Children) címűjében.

olvasásának folytatása

Shaun Tan – The Arrival

Idegen tollakkal ékeskedve ismét következzék egy reblogolás, Thendarion után most a Zaizen Jotaro blogról: a The Arrival című képregényről, melyet többek közt a Maus, a Sandman és a Persepolis képregények alkotói is méltatva ajánlanak. Shaun Tan-tól, a számolatlanul díjazott ausztrál könyvillusztrátortól és gyermekkönyvszerzőtől. Zaizennek hálás köszönet, hogy felhívta rá a figyelmemet! A szerzőnek ezt a művét minden képregénykultúra iránt komolyan érdeklődő rajongónak érdemes megismernie. Sőt, szerintem a szubkultúrán kívül is minden gondolkodó, érdeklődő, művészetkedvelő ember számára kihagyhatatlan! Különleges élmény, ahogy a Zaizen által linkelt, belőle készült színházi performance is annak mutatkozik. De szívesen végignézném élőben! A szerzővel és műveivel ezek után kénytelen leszek alaposabban is megismerkedni!

Erről a képregényről magyar nyelven Zaizenen túl a Moly.hu-n és Lellemese blogon találtam még kicsit hosszabb véleményeket – legalábbis felületes keresésre. Sajnos a magyar könyvtárakban viszont a Mokka.hu alapján Shaun Tan egyetlen műve sincs meg – nagy hiányosság!

Gyorsan meg is néztem még a szerző The Lost Thing című művéből készült Oscar-díjas animációs rövidfilmet:

Na ez annyira nem talált be nálam, mint a képregény, de Shaun Tan színes rajzaira, festményeire rákeresve egyértelmű, hogy azon a területen szintén további élménydús felfedeznivalók várnak!

ZAIZEN JOTARO

Üdvözlök ismét minden kedves olvasót a blogon, beleértve újakat és régieket, e-stalkereket, spambotokat, cenzorasszonyokat  egyaránt. (Csak a nagy testvér kedvéért idefirkantom, hogy én a narancsos médiahatóságot is kifejezetten lájkolom, mert az nekem kilenc fővel több olvasót jelent.)

Ahogy az lenni szokott,  idén sem bírtam türtőztetni magam, és újévi fogadalomként  ismét elhatároztam, hogy tövig nyomom a gázpedált az információs szupersztrádán (ráadásnak még belököm a turbo-boostot  is, mint KITT-en a Michael Knight szokta, vagy mint Izriot barátommal tettük a pezsgővel szilvesztertájt) és irdatlan iramomban az új évtizedre már tényleg megpróbálom feltornászni minimum havi egyre (!) a  bejegyzések számát. Láthatjátok, milyen jól haladok: Január első bejegyzése következik, februárban.

Zaizentasztikus képregényajánló sorozatunk következő kiadásában egy bizonyos Shaun Tan, ausztrál-kínai képregényíró és rajzoló többek közt Hugo-díjra is jelölt, 2006-os munkájával ismerkedhetünk meg, amiből kiderül, hogy milyen érzés lehet, ha az emigrációnk az új világba és egy durva LSD-trip  egybeesik! Mielőtt nekivágnánk, kérlek, helyezzétek magatokat kényelembe…

View original post 444 további szó

Besenyőék, Busók, Kardok, Lencsilány: hazai képes-négyes

Négy nyomtatásban megjelent magyar képregényt olvastam nemrég a tőlem megszokottól eltérően papíralapon: A Besenyő család kalandjait, A Swords-t, a Majd ha fagy!-ot és a Lencsilányt.

Swords

swordsNem egy ökör ára, amit elkértek a 2011-ben megjelent első Swords kiadványért, de nagyon rövidke. Túlontúl rövid: alighogy belekezdünk, már vége is. Nem is motivált rá ez a végig teljesen színes 28 oldal, hogy akarjam a többivel folytatni. Pedig a rajzolás és a színezés olyan, amiért már nem kell szégyenkezni, ha kézbe veszi az ember nyilvánosan. Ha egy kissé túl merev is és nem is igazán hengerel sehol. Online viszont becsülendő körítést épített köré a viszonylag népes alkotógárda, sok extrával. De könyörgöm: minek angol cím egy magyar képregénynek? Még, ha fantasy is? Ráadásul ilyen semmitmondó?

Majd ha fagy!

majdhafagyA 5Panels számos alkotójának összefogásából született 2012-es kiadású képregény a maga 80 oldalával kielégítő hosszúságú. Az alapötlet szintén kellően jó: a magyaros szuperhíró-csapat történetét tíz különböző alkotó, ill. kisebb alkotói közösség meséli el, egymástól átvéve, majd továbbadva a következőknek, mindig kicsit továbbfűzve a sztorit, hozzárakva a saját stílust. Ez a változatosság azonban nem csak előnyére, hanem hátrányára is vált a kötetnek. A színvonal is túl változó lett, a rajzolás tekintetében sokszor meglehetősen az amatörizmus, a kidolgozatlanság felé hajló. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a fekete-fehér többség mellett az oldalak egyharmada színezett. Őszintén szólva a kötetet önmagáért nem venném meg, de az online már nem keveset az asztalra tett 5Panels-bandáért szorítandóként megéri.

olvasásának folytatása

Paper Eleven

Nesreca az ismertetőben írta: “…Csak olyanoknak ajánlom, akik képesek elgondolkodni (és akarnak is)…”

Tekintve, hogy 1. az alkotó, Dan Kim képes rajzolni, de nem mindig akar, 2. viszont a történetírással és történetvezetéssel mindig bajban volt, szerintem… nem. Majd, ha megtanul olyan szuper színvonalon sztorit összerakni, ahogy rajzolni tud, akkor majd veszem a fáradságot az elgondolkodásra. Addig is élvezhetőek a webcomicjai, ha részben artbook-ként tekintünk rájuk, másrészt felkészülünk a kidolgozatlanságukra.

Mindenesetre a gyengeségei (ahova az üres oldalak és a gyenge skiccek is tartoznak) mellett van jópár olyan fantasztikus látványt nyújtó oldala, melyek miatt mindenképp megéri átlapozni.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.05.11