Feltalálni a spanyolviaszt… és eladni aranyáron

Egész blogokat meg lehet tölteni edzéssel, sportolással – teszik is sokan. Én most csak pár szóban megemlékezni szeretnék Paul Wade: Fegyencedzés (Convict Conditioning) című, hazánkban 2011-ben megjelent könyvéről. De különösebben mélyebben nem is analizálnám-kritizálnám, hiszen ezt is oly sokan megtették előttem. Közben persze nem tudjuk kikerülni a street workout edzéseket sem, melyekkel kapcsolatban pár szót korábban is idevettem már a blogra.

A fenti videó egyébként a legtöbb lényeges pontra rávilágít a témában – külön felhívnám kedves kocka-társaim figyelmét a háttérben látható óriási Dragon Ball poszterre…

olvasásának folytatása

Alfred Bester és Sentry – könyvkóstolóval egybekötött blognéző

galaktika86Írtam már róla, hogy miután megnyitottam ezt a WordPress-blogot körbenéztem a blogok tengerében. Valószínűleg akkor botlottam először bele Sentry blogjába is. Aztán egy időre meg is feledkeztem róla, de nemrég újra felfedeztem, alaposabban átolvastam. Érdemes volt. Ajánlom is az anime rajongóknak és egyéb (film-, játék- stb.) kockáknak. Az ‘Entrée’ című nyitó poszt valami zseniális, csak azért megéri ellátogatni oda, ha más már nem is fog sosem megjelenni a blogon. Ami utóbbira azért meglenne az esély a publikálások korábbi rendszerességét tekintve… de reméljük nem így lesz.

A 11 eyes-ról szóló bejegyzésében pedig felfigyeltem Alfred Bester könyvére, a Tigris! Tigris!-re. Mint kiderült, az 1987-ben, 73 évesen elhunyt Bestert sokan a sci-fi irodalom egyik fontos alakjának tekintik. Az 1953-as Az arcnélküli ember címűje volt, ami megkapta először a Hugo-díjat, ami később az egyik legjelentősebb sci-fi díjjá vált. Az 1956-os Tigris! Tigris!-t pedig a Google tanúsága szerint magyar nyelven is sokan ajánlgatják, mint az egyik valaha volt legjobb sci-fi könyvet.  Gyorsan el is olvastam őket, de sajnos én nem vagyok ilyen jó véleménnyel róluk.

olvasásának folytatása

Párnakönyv – a nő, ha ezer éves

A nő? A nő örök.

Sokszor találkoztam már az animék nézése során a Párnakönyvre vagy a ‘Gendzsi szerelmei’-re való utalásokkal, sőt kifejezetten rájuk – főként utóbbira – alapozott történetekkel is. Annak idején a szintén sok animében megjelenő Nyugati utazás olvasásába is belekezdtem, de azt sajna félbehagytam – majd elő kell vennem még egyszer. A kínai Nyugati utazás sem egy mai darab, de Sei Shonagon (Szei Sónagon) Párnakönyv (Makura no Soshi, The Pillow Book) című naplója és Murasaki Shikibu Genji Monogatari (Tale of Genji) című regényfolyama még bő félezer évvel beelőzik. Előbbi keletkezése – leegyszerűsítve – kicsivel időszámításunk szerint 1000 előttre, utóbbi kicsit utánra tehető. Két nő alkotását ismerhetjük meg velük ezer év távlatából – és velük együtt az akkori világ egy részét, akkori problémákat, főként érzelmeket, szerelmeket, intrikákat, cívódásokat. Meglepő egyébként, hogy ezer évvel ezelőtt a nők, az emberi kapcsolatok, érzelmek, konfliktusok mennyire hasonlóak voltak a maiakhoz. Ha persze találhatunk bőven különbségeket is az európaihoz képest nagyon más kultúrkör és többségünknek más szociális, financiális körülmények, a császári udvar sokkal magasabb életszínvonala miatt.

Greenaway-Pillow-Book-filmje

A blog és a tweet őse

Egy blogon (betűvetéssel foglalkozó webes naplón), amely Japánnal kiemelten foglalkozik talán nem kell magyarázni mennyire helye lehet a világ “első nagy” regénye címmel is illetett japán Genji Monogatarinak és a világ első “minőségi blogjaként” becézett japán Párnakönyvnek, mely egyben a Twitter-bejegyzések igencsak korai mintapéldáit is tartalmazza.  Jut eszembe ebből is látható, hogy nem az én találmányom a microblogolásnak a hosszabb, elmélyültebb bejegyzésekkel való keverése – Sei Shonagon több, mint ezer éve felhasználta már mindkét formátumot naplójában.

Ezt a bejegyzést most a Párnakönyvnek – melynek valóban egy karcsú, kézbe simuló, kispárna alatt is gond nélkül megbúvó változata járt nálam – és az általa ihletett, azonos című 1996-os Peter Greenaway filmnek szentelem. A jóval robusztusabb, több kötetre rugó, kézisúlyzóként vagy virág préselésre is kiválóan hasznosítható Genji Monogatarira majd egy másik alkalommal szeretnék sort keríteni (értsd: írni róla, de először még el is kéne olvasni…).

olvasásának folytatása

Nick Vujicic – hihetetlenül hihető hit

Épp az előbb néztük meg a végtagok nélkül született Nick Vujicic tavalyi, debreceni előadását a YT-n. Érdekes volt benne Nick szerzői joggal, kalózmásolatokkal kapcsolatos hozzáállása! Igen, bizony így is lehet kérem! Feleségem viszont inkább azon morfondírozott, hogy nem dörzsöli-e nagyon a heréit, ahogy ugye lábak nélkül szinte az ülepén “jár”… Meg nem tudta elképzelni hogyan úszik. Magyaráztam én, de aztán pajzán módon még a “hancúrlécéről” is elméleteket gyártottunk, hogy azt hogyan használja fel a mozgáshoz…

olvasásának folytatása

Harlan Ellison kritikus-hétköznapi fantasztikuma

Harlan Ellison: ismeritek ezt a nevet? Nem egy egyszerű ember. Ez már csak így szokott lenni a zsenikkel, elég csak megnézni róla egy-két videót, meghallgatni néhány gondolatát. A származását már nem is részletezem, hiszen sokaknak felcsillanna a szeme, hogy: na azért. Harlan Ellison az egyik legtöbb díjat elnyert amerikai író – a terjedelmes angol nyelvű Wikipedia bejegyzés két oldalon keresztül sorolja őket, többek közt sci-fi, fantasy és horror kategóriákban. Egyben igencsak termékeny is: közel kétezer novella és egyéb írás, pl. könyv, forgatókönyv, kritika-gyűjtemény került ki a kezei alól. Isaac Asimov barátja volt, aki egyébként saját magánál jobb írónak tartotta őt – a világ egyik legjobbjának nevezte. Olyan tévé-sorozatoknál működött közre, mint a Star Trek vagy a The Twilight Zone.

HEmain

Jómagam nem ismertem eddig Harlan Ellisont. Pitbull blogbejegyzése az I have no mouth, and I must scream című számítógépes játékról hívta fel rá a figyelmemet. Kipróbáltam a játékot, olvastam novelláit, néztem a műveiből készült film- és képregény adaptációt. A véleményem nem egyértelműen pozitív róla és a műveiről, de mindenképp érdekes tapasztalat volt a felfedezésük. Harlan Ellison idén lesz nyolcvan éves. Érdemes belekóstolni kiterjedt világába:

olvasásának folytatása

Murakami Haruki: Norvég erdő

“…Amit én akarok, az egyszerű önzés. Tökéletes önzés. Például feléd fordulva csak annyit mondanék, epertortát akarok enni, mire te mindent félbehagyva elrohansz, hogy megvedd nekem. Kifulladva hazaérsz, és átnyújtod nekem, mire én csak annyit felelek, már nem is kívánom, elveszem tőled és kihajítom az ablakon. Ez az amire vágyom. – Azt hiszem, ennek semmi köze a szerelemhez – feleltem elképedve. – De van. Csak te nem tudod – mondta Midori. – A lányoknak ez néha rettenetesen fontos. – Kihajítani egy epertortát az ablakon? – Pontosan. És azt szeretném, ha a fiúm ezt mondaná: Értem Midori. Hibát követtem el. Tudhattam volna, hogy közben elmegy az étvágyad az epertortától. Olyan érzéketlen és idióta vagyok, mint egy rakás szamárszar. Mit kérsz inkább, csokoládéparfét, sajttortát? – És utána mi történik? – Akkor majd mind visszaadom a neki a szerelmet, amit tőle kaptam…”

olvasásának folytatása

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Jeanne C korábban írta: “…a Kafka a tengerparton-t olvastam, az valami nagyszerű volt, olyan nagy hatással volt rám… Meglepett De nem tudom szavakba öntetni, valamit kivált az emberből, aminek hatására elgondolkodik, átértékel pár dolgot magában és ad valami pluszot…”

Murakami kicsit több, mint 51 évesen írta ezt a közel 700 oldalas sztorit a világ legkeményebb 15 éveséről, aki szembeszáll családdal, iskolával, világgal, magával… Nekem kicsit olyan volt, mint a Birkakergető. Vagyis nem tetszett annyira, nem került a kedvencek közé, de jó. Továbbá furcsák voltak nekem a kemény horror betétek és a profán szexualitás. Nos engem is meglepett néhány helyen. De több dolog túlságos homályban maradt és lógva, kicsit örültem volna, ha a szálak jobban el vannak dolgozva. Az öregember vonalon meg még gondolkoznom kéne – az nagyon nem állt össze… Metafórák, álomvilág és szürrealitás tekintetében pedig annyira nem estem hasra tőle – bár ehhez annak is köze lehet, hogy a közelmúltban betermeltem néhány Boris Viant.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.04.16

Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra

Nemrég olvastam Murakami Harukitól ‘A határtól délre, a naptól nyugatra’ címűt és mit mondjak, nagyon elégedett voltam vele. Előszöris nem 5-600 oldal, így leküzdhető mennyiség. Bár a megyar kiadáson feltüntetett önmeghatározás, miszerint ez egy “japán módra megírt, lírai, álomszerű Casablanca történet” – szerintem kissé félrevezető. Már csak a – bár nem sok, de kellőképp naturális erotikus jelenetek miatt is. Férfiszemszögből kifejezetten érdekes kérdéskört boncolgat.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2009.04.04