Basara manga

Kommentár nélkül. Pár mintakép az 1990-től 1998-ig futó, díjnyertes Basara mangából 2009-ben válogatottjaimból:

Reklámok

Yokohama Kaidashi Kikou

Ennél rosszabbul talán nem is lehetett volna ismertetőfőképet választani a Yokohama Kaidashi Kikou mangához az AnimeAddicts.hu-ra.

A szabadságos, szünetes időszak jó lehetőség arra is, hogy bepótoljak néhány híres, kicsit hosszabb mangát. Elsőként erre, a Yokohama Kaidashi Kikou-ra esett a választásom, amibe egyébként majdnem pont két éve beleolvastam már, amikor a belőle készült OVA adaptációkat megnéztem.

Mielőtt magáról a mangáról szót ejtenénk, itt is muszáj az elérhető fordításokat szóba hozni – mert erősen befolyásolhatják az élvezeti értéket, befogadást. Érdekes módon ennek a meglehetősen népszerű mangának – ami két díjacskát is besöpört Japánban – nincs még semmilyen nemzetközi kiadása a japánon kívül, de legalábbis angol még biztosan nincs. Viszont az online elérhető scanlation-ök sajnos bőven nem kifogástalanok. Az AA-n is elérhető verziónak volt jobb az angol fanfordítása, ugyanakkor a felbontás kicsi és gondok vannak az élességgel, kontrasztokkal is. A másik elterjedt verzió (a MangaProjekté), nagyobb felbontású, szebb képpel bíró, de még mindig nem az igazi és ráadásul gyengébb angol fordítású. Egyszóval jelenleg nincs tökéletes megoldás, hacsak nem perfekt japánból az olvasó. A magyar rajongói fordítással kapcsolatban pedig ki kell emelni, hogy zseniális, gyönyörű, irodalmi szintet elérő fordítások is sikeredtek bele alkalmanként, ami jócskán segíti az élvezhetőséget.

olvasásának folytatása

Wild Rock

Kayono mangáit már egészen megkedveltem, annyira, hogy kíváncsi lettem arra is, hogy miért utálják annyian. Hát e miatt a Wild Rock című yaoi manga és a mangaka miatt. Vagyis azért, mert plagizálással vádolta Kayonót Takashima Kazusa, ennek a mangának az alkotója, de a bíróság nem ítélte el. Vagy valami ilyesmi – amit felületesen olvastam róla.

És igen ahogy sok helyen tárgyalták 3 oldal tényleg nagyon hasonlít a Shinobi no Onna gyüjtemény Butterfly Night című oneshotjából ennek 4 oldalára. Igaz a nemek, meg pár részlet és a panelek sorrendje más, de erősen másolás-gyanús. Viszont engem baromira nem zavart, észre sem vettem volna, ha nincs ez a botrány. Ugyanis a kb. 50, ill. kb. 100 oldalas mangákból csak pár oldalról van szó, amúgy meg teljesen más a két manga műfaja, stílusa, hangulata, története, rajzolása – mindene. Nekem Kayonoé egyértelműen jobban tetszett – ami talán férfiként érthető is, hiszen itt egy yaoi-ról van szó. De ez sem volt rossz.

Viszont nekem ez meglehetősen átlagos lett. Yaoi-ból is olvastam ennél szebbet, jobbat, érzelmesebbet, ötletesebbet, perverzebbet stb. stb. Szóval a sztoritól nem fogunk falnak szaladni. A rajzolás szép, de nem különösebben kiemelkedő. Tényleg szolid, romantikus, örlődős yaoi, explicit jelenetek nélkül – a “lompost” is csak egyszer mutatja az alkotó. Kis érdekessége, hogy a végén majdnem gyermeke is van a két főszereplő fiúkának – legalábbis elsőre azt lehetne hinni a ‘Child Rock’ rövidkében. Amin én személy szerint jól szórakoztam, hogy nem emlékszem, hogy tanulmányaimban szerepelt volna, hogy az ősemberek combfixet hordtak volna, meg harisnyát a karjukon (ennek mi a neve?)…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.18

Wild Cats

A Wild Cats egy remek és ellenállhatatlanul aranyos, bájosan és okosan humoros shoujo manga, én is csak ajánlani tudom. (nyilván nem opció, de: a furcsa szerelmi történetek iránt érdeklődőknek yaoi helyett is elővehető lehetne akár) A rajzolás nem vág bennünket hanyatt, de vannak szép és vicces pillanatai is bőven. A sztori meg több is mint amit az elején kinézne belőle az ember, megfacsargatja a szíveket kicsit. Az ismertető vélemény részevel messzemenőkig csak egyetérteni lehet, DE a történet részt én nem javasolnám előre olvasni, mert kb. az egészet lespoilerezi nagyvonalakban.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.12.30

Who Fighter with Heart of Darkness

A magyar nyelven is kiadott Who Fighter with Heart of Darkness mindenképp olvasásra méltó darab. Nekem az első történet jött be jobban, nálam az a nagyon jó szintet is megugrotta. Meg is lepődtem rajta – mivel meglehetősen lerágott csont jellegű, klasszikus ufo-sztori. Mégis működött, jó volt a tempó, szépen fel lett építve és még a rajzolás is változott a szituációknak megfelelően annyit, amennyit kellett. Izgi volt, kellően misztikus.

Az ‘Apokalipszis most’-ot olyan rég láttam, hogy a zenéjén, a helikopteres jeleneten kívül kb. semmi sem rémlik róla. Mindenesetre ezt a második feldolgozást sztoriban nem éreztem olyan erősnek, kicsit talán túl lassú is volt, a mondanivalót meg nem adta át olyan elsöprő erővel, ahogy vártam volna. Viszont a grafika itt még részletesebb lett – különösen a dzsungelben (ennek ellenére érzésem szerint inkább a szöveggel próbált csak közvetíteni sajna). Külön kiemelendő érdekessége a korhűség, a ruhák, rasszjegyek élethű ábrázolása. Ritkán találkozik olyan mangával az ember fia, ahol az ázsiaiak alacsonyak, itt pedig majdhogynem túl sok is egy kicsit a realizmusból – néha már túl rövidnek is éreztem a lábakat.

A harmadik pároldalas is érdekes lett, a gyorsan felvázolt üzenetet kifogástalanul átadta és még nézni is jól esett, főleg a tankokat… Összességében egy jóindulatú hét alával zárt nálam, de az első a nyolcat is megérte volna külön.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.01

Uzumaki (The Spiral)

Ito Junji Uzumaki című mangájának felépítése hasonlít ugyanezen mangakától a Tomie-ra. Annak jobb volt talán kicsit az alapötlete, és az egyes fejezetek kapcsolódása egymáshoz már menet közben izgalmasabb volt – ugyanakkor ott a megvalósítás nem volt olyan jó (konkrétan rettenetes volt eleinte), mint itt – azt untam is, dobtam is.

Ez viszont jó lett, összességében valahova a nagyon jó környékére tenném. Végig leköti az embert. A kezdő képek színezése nagyon hangulatos, szuper. Az alaprajzok Ito Junjitól megszokottan kissé túl egyszerűek. Mint a hosszabb műveinél, itt is zavaró kicsit, hogy sok szereplő nagyon hasonlóan van megrajzolva (gyakorlatilag egy fő női- és egy férfi típust használ). A spirális rajzok viszont bámulatosak! Sosem voltam horror rajongó, -kedvelő, nem is ismerem nagyon a műfajt. Viszont a fantasztikumot, meseszerűséget, az extravagáns látványt, a megdöbbentést mindig kedveltem. És ebben ez a manga erős, kiemelkedő, mondhatni kihagyhatatlan. Engem egyszer-kétszer ijesztgetett csak, de a hányingert kicsit többször rám hozta – ugyan az én szempontomból ezek mellékesek. Ráadásul a végére megjött a rövid műveiben határozottabb társadalmi beágyazottság is (amit szintén szeretek), csak itt kissé elkentebben, misztikusabban és kifejtetlenebbül. Értékelésnél inkább felfelé kerekítettem.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.05.18

The Fairy and the Hunter

A The Fairy and the Hunter című manhwa látványvilága komplexen nem vágott hanyatt, de egyes (mellékes) részleteinek a kitöltése/megfestése nagyon tetszett (pl. vadász kalapja/kabátja, fa virágai). Ha úgy nézzük, hogy 5 oldalba belezsúfolták a férfi-nő viszonyt, amiről szakemberek csuklóból több száz oldalt rizsáznak: akkor nagyon jó. Engem mégsem nyert meg magának, lehetett volna kifejezőbb (vagy akár játékosabb) ebben a terjedelemben is.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.09.30

Souin Gyokusai seyo!

Jó, hogy kikerült ide is egy adatlap a Souin Gyokusai seyo!-ról vagy angol címén Onward Towards Our Noble Deaths-ről. Egy pár hete már szemezgetek vele. Kis túlzással olyan friss a scanlation, hogy még süt.:) De akár az angol kiadását (mely tavaly díjnyertes lett az amcsiknál) is nevezhetnénk viszonylag újnak, hiszen 1-2 év semmi ahhoz képest, hogy a manga 40 éves idén. Egyébként ez a kanadai kiadó elég jó érzékkel válogat a kevésbé ismert, komoly japán mangák közül és minőséginek tűnnek a kiadványai már amennyire meg lehet állapítani így kézbefogás nélkül. Lassan-lassan vágyakozni fogok a kiadványaik után.

Mizuki Shigerou-tól – aki bizonyosan az egyike a legidősebb (ha nem a legidősebb), még aktív mangakáknak – nemigen olvashattunk eddig angolul sajnos szinte semmit. A Gegege no Kitarou megalkotójaként, a yokai-mesék nagyapjakánt animeformában is csak a gyerekeknek készült történeteiből ismerhettünk meg egy keveset. Remélhetőleg ez a kiadás a kezdete egy jövőbeni változásnak…

A Souin Gyokusai seyo! már a Vietnámi háború és a japán diáklázadások után, a háborúellenes mozgalmak és hippikorszak csúcspontját követően látott napvilágot. Nem néztem utána, így nem tudom megerősíteni, de a komoly háborús képregények között egyes vélemények szerint a legelsők között lehetett világszerte (mangák között pedig talán a legelső volt). Nekem Matsumoto Leiji Cockpit ovája volt részben hasonló, ami ha jól látom 1974-es mangagyüjteményből készült.

Mindenesetre jó volt, szépen öregszik, a témája sosem lesz sajnos aktualitását vesztett. A karakterábrázolást a magam részéről kicsit nehezen viseltem – de legalább nem átlagmangás (viszont az európai iskolák művei közé szépen beolvadna). Az alapvető gondom az volt vele, hogy szatirikus háborúellenes háborús művekből már annyi minden (filmek, könyvek) jelent meg előtte és utána is, hogy köztük már nem tud kiemelkedni. Bár az üzenete erős és örökérvényű, de ezt már sokan közvetítették mára sokkal átütőbb erővel. Azért egy filmfeldolgozást megnéznék belőle, mondjuk olyan Oliver Stone stílusút.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.19