19

Primanima, Bucsi Réka, Oscar-esélyes animációs banda – oké, de nem a 21.században élünk?

De most komolyan: miért siránkoznak sokan, hogy a magyar nem becsüli a magyar alkotásokat és nem ismeri őket? Ha közben nem használják, nem használjuk korunk technológiáját, hogy eljuttassuk mindenkihez, amit akarunk. Vácz Péter sokszorosan díjnyertes, imádnivaló Nyuszi és Őzére (Rabbit and Deer) is másfél évet kellett várnom, hogy hozzájuthassak, megismerhessem. Ez kb. olyan, mint ami régen a net elterjedése előtt volt jellemző a ’80-as években.  Legalábbis a kijövő külföldi filmekre – azok jutottak el a tévébe olyan 1,5-2 év késéssel. De halvány emlékem szerint a magyar alkotások hamarabb… A magyar animációnak is csak a régi híréből akarnak megélni? Nem lenne fontos, hogy minél többen megismerhessék a kortárs, sikeres darabokat?

Sokszor érzem azt, hogy öreg vagyok ehhez a felgyorsult világhoz, az egyre újabb és újabb technológiák megismeréséhez, megtanulásához. De ez speciel kivétel. Itt szerintem mi magyarok vagyunk lemaradva a világtól, a technológiai lehetőségektől. A tévében leadott japán rajzfilmeket például Nyugat-Európában vagy Amerikában már a vetítés másnapján sokszor hivatalosan is meg lehet nézni streamelve. Nem hivatalosan pedig világszerte bárki letöltheti magának ugyanilyen gyorsan. Jó, a független rövidfilmes alkotások esetében a japánokat sem olyan könnyű megismerni, de azokból meg gyakran jelentetnek meg gyűjteményes kiadványt és ez után gyakran szintén kölcsönkérhetővé válik a netes jószomszédságban is. Nekünk magyaroknak meg mostanában szinte csak a rövidfilmek maradtak, ha hazai animációról van szó. Miért nem hagyják, hogy ezeket megismerhessük? Mármint úgy értem, hogy nem csak a budapestiek… Miért kell mindig újra felhívni a figyelmet, hogy az ország lakosainak nagyobb része még mindig nem ott lakik és nem tud eljutni a valóban rengeteg, széleskörű és kielégítő pesti programokra?

olvasásának folytatása

Reklámok
20

Feltalálni a spanyolviaszt… és eladni aranyáron

Egész blogokat meg lehet tölteni edzéssel, sportolással – teszik is sokan. Én most csak pár szóban megemlékezni szeretnék Paul Wade: Fegyencedzés (Convict Conditioning) című, hazánkban 2011-ben megjelent könyvéről. De különösebben mélyebben nem is analizálnám-kritizálnám, hiszen ezt is oly sokan megtették előttem. Közben persze nem tudjuk kikerülni a street workout edzéseket sem, melyekkel kapcsolatban pár szót korábban is idevettem már a blogra.

A fenti videó egyébként a legtöbb lényeges pontra rávilágít a témában – külön felhívnám kedves kocka-társaim figyelmét a háttérben látható óriási Dragon Ball poszterre…

olvasásának folytatása

0

Az antifeminizmus fehér lovon érkezik és megmenti az érdektelenségbe fúló Goldenblogot?

Vagy hóhérsegédként megadja a kegyelemdöfést neki?

Írtam már korábban az idei Goldenblog versenyről, amelyet idén követtem először az indulásától fogva. Az egész úgy ahogy van elég szánalmasnak tűnt sajnos és rettenetesen unalmasnak. Egy előnye van: az hogy egyáltalán létezik ilyen. A kategóriák körüli viták, blogok nevezésének elutasítása miatt eleve némileg botrányosan vágtak neki ennek az évnek. Viszont nemrég megint sikerült egy botrányt kavarni: ma ki is zárták az egyébként a kategóriájában 4.helyen álló Huffnágel blogot a versenyből sokak követelésére, felháborodására. Még az is eszembe jutott, hogy nem-e a HVG rendelte meg ezt a csatát az antifeministák és feministák között, fizette le a Huffnágel blogot meg a csakazolvassát, hogy legyen egy kis botrány, ugorjanak egymásnak – amitől esetleg ismét foglalkoznak a Goldenbloggal. Vagy ellenkezőleg: valaki támogatást áldozott arra, hogy bezúzza a Goldenblog amúgy is béka segge alatt lévő, maradék renoméját? Ugyanis sok kritikát kapott a Goldenblog, hogy miként is engedhették Huffnágel gyűlölködő, uszító blogját (hogyan verjünk nőket… meg hasonlók) egyáltalán versenybe és miért nem intézkednek a panaszokra, meg úgy egyáltalán miért nem válaszolnak, foglalnak állást? Persze előzőek csak pillanatnyi agymenéses bevillanások voltak nálam – ilyen összeesküvéselméleteket még saját magamtól sem vennék komolyan. Még akkor sem, ha az ország profiljába sajnos maximálisan bele is illenének…

Úgyhogy lehet, hogy szimplán csak annyiról van szó, hogy emberek között vagyunk? Csak a szokásos? Akár net, akár nem? Mindig a különbségeket keressük, azt hogy mi választ el bennünket? Ne a közöset, ne a békét? Essen nő a férfinek, férfi a nőnek?

olvasásának folytatása

0

Huszas Video!!444!!! – dicsérjem vagy kérjek helyette elnézést?

Nyilván mindkettő. A fazon – akinek vitatható munkásságát eleddig nem ismertem – több év alatt több, mint száz videót feltöltött a YouTube-ra, melyek nagy része Orbán Viktort és a Fideszt gyalázza. Ezek között van egy-két egész jó gyöngyszem – persze a maga trash kategóriájában, de a döntő hányad suttyóparaszt-színvonal alatti erőltetett ökörség. Ugyanakkor maga a jelenség is érdekes. Köszi a 444.hu cikkének, hogy felhívta Huszár Attila animált rendszerkritikus baromságaira a figyelmemet. Zárójelben megjegyzem, hogy a cikkben linkelt tajvani hír-animátorok sem semmik, ahogy Justin Bieber színpadi hányását, a kínai cenzúrát vagy a Japán-Kína konfliktusokat ábrázolják…

10

Basszus, már megint bezárt egy blog, amit épp megkedveltem!

De megértem. Ha sajnálom is. Magamat. A jelenleg már ex-bloggert nem, neki mindent köszönök, hálával és barátsággal őrzöm meg blogger-emlékét és kívánok neki mindenféle jókat Virtuália egyéb tartományaiban meg a való világban ezután kivitelezendő kószálásaira!!!

(kicsit hirtelen jött, kicsit letaglózott, iszok is pálinkát egy kicsit, aztán sírok befelé kicsit, meglehet éneklek is kicsit)

10

Bravó, AnimeAddicts.hu!

A mai nappal átalakult az AnimeAddicts.hu banrendszere!

“…az oldaltól való teljes eltiltás, azaz a felhasználók belépéstől való eltiltása lényegében megszűnt…”

Halleluja! Örvendezzünk! Végre jó az irány az ésszerűség, az értelem és a tisztesség felé! Sokkal jobb példa ez a magyar fiatalok tízezreinek, mint az eddigi volt! Éljen, éljen! Arról most nagyvonalúan feledkezzünk meg, hogy többedmagammal ezt hány éven keresztül próbáltuk elmondani, javasolni, kérni stb. és azt is, hogy mik történtek eddig – és bízzunk egy szebb jövőben, abban hogy a szabályok alkalmazása is a következetesség és célszerűség felé mozdul el a random kivételezés és szelektálás és egyéb jelenleg inkább nem részletezett jelenségek felől…

0

Már csak egy tisztességes hideg-havas tél…

Nem jégkorszak, nem farkasüvöltő szibériai hóapokalipszis. Csak egy pihe-puhán fehér és szikrázó lélekmosó, meg elevenre csípő tél ami hiányzik az életemből. Magyarul egy olyan igazi tél. Gyönyörű volt az idei tavasz, nyár és most az ősz is az. Imádom! Szeretlek négy évszak, szeretlek Magyarország! Mit nekem tenger, örök nyár vagy magashegység! Nap, mint nap a csoda vesz körbe itt is, nem győzik falni az érzékeim.

Valahogy így kéne élni nekünk is, mint ahogy a természet teszi. Legalábbis itt, idén. Így mutathatnánk meg mi is a teljes szépségünket. Lennének persze nagy, szeszélyes és fájdalmas ingadozásaink is néha, de alapvetően nyugodt fokozatossággal hömpölyögne életünk és a követhetetlen változások kényszere nem nyomna agyon bennünket.

22

Blogs of the Day – meg egy kis matek

“…a blog nem hogy egyszerűen haszontalan semmiség, hanem kifejezetten kártékony és undorító csimasz, sőt, tulajdonképpen a napalm webes megfelelője… Nevezzük nevükön a dolgokat: blogot csak címeres idióták írnak… Komolyan mondom, még az idegesít kevésbé, hogy most már boldog és boldogtalan elém öntheti a lelkét. Igazán inkább az fáj, amikor ezt a jelenséget valamiféle médiaforradalomként képesek emberek megélni, a nanopublishing diadala, ilyet szólnak a csávók, megáll az ész… Mivel valamilyen konkrét témáról (főzésről, biciklizésről, szexről, akármiről) blogot írni az legalább minimális szorgalmat és intelligenciát követel, ez a sok blog több, mint kilencvenkilenc százaléka úgynevezett énblog, tehát írója páratlan fordulatokkal teli életének nyilvános naplója… Aki ilyen blogot ír, az utolsó, leköpendő, alattomos spammer, egy cseppet sem jobb az emberiség email-postafiókjait viagrával, nigériai levéllel és vérátömlesztésre váró kiskutyákkal elárasztó bűnözőknél. Az ilyen webszemét kikerülhetetlen, még ha az ember soha nem kattint rá egyetlen bloggal fenyegető linkre sem, akkor is kénytelen szembesülni azzal, hogy bármire keres, a találatok nagy része alig írásképes emberek blogjaira mutat majd…” – írta közel 10 éve a Matula Magazin a Blogok: Miért utálom őket, és miért nincs neked sem más választásod című cikkében.

Jó kis írás lett, kifejezetten szórakoztatott és még igazság is van benne persze. Jelen esetben engem is jellemez, aki most épp saját magammal és a blogszférával foglalkozok. Mert hamarosan itt a várva várt első blogszülinapom. Az elmúlt bő negyedévben a blogom zárttá, majd ismét nyilvánossá tétele óta újfent sok újdonságot kipróbáltam a blogomon és a blogszférában jártamban-keltemben. Most pedig rátaláltam a WordPress Blogs of the Day nevű oldalára, ahol magyar és más nyelvekre lebontva is 100-as toplistát kapunk az adott nap legnépszerűbb blogjairól, illetve blogbejegyzéseiről és a népszerűségben feltörekvő blogokról. Ezzel kapcsolatban aztán kipróbáltam pár dolgot és meg is lepődtem egyeseken – amik a régi bloggereknek már valószínűleg evidensek, a nem blogoló olvasókat meg kétséges hogy érdeklik-e. Így meglehet, hogy csak a magamfajta kezdő bloggereknek jelentenek némi izgalmat.
olvasásának folytatása