Nem tudom, hogy mennyire azonos az 1960-as Saiyuuki sztorija a Nyugati Utazással – mert azt nem olvastam (csak lépten nyomon botlok az általa ihletett jelenetekbe itt is ott is). Viszont most belelapoztam és az első nehézségek után (kissé kacifántos nyelvezet) megjött a kedvem hozzá a csipős humora miatt (rögtön találtam is olyan jelenetet a filmből, ami a könyvben is ugyanaz, csak ott még jobb…). Az ismertetőn először kicsit vacilláltam, de végül is kis kuszaságával együtt is jó. A mintaképeket minőségileg nem kell nézni, mivel sokkal jobb is van mára ennél. Én spec. az angol szinkronos verzióban néztem, aminek a közel sem tökéletes hallás utáni értésem miatt nem értettem minden szavát – kissé darálos amcsi dumás néhol, de általában tök egyszerű nyelvezetű és kevés is a szöveg benne. Ergo: jól követhető. Kellemes szórakozás volt, néhány valóban jópofa/grafikailag izgalmas jelenettel. Nekem bejött az amcsi szinkron és zene, dalok – de az érezhető volt, hogy itt is jelentős különbség lehet az eredetitől (olyasmit olvastam, hogy le is húzták a kritkusok az amerikai szinkron miatt – a japán verziót viszont nem is próbáltam, mert csak orosz subot jeleznek hozzá/egyelőre…). Retrókedvelőknek mindenképp ajánlom (túlzott várakozások azért elkerülendőek), én “nem kimondottan fiatalabbként” is élveztem.
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.08.10
Digitalizált Szabadság 